Háromszék, 2008. november (20. évfolyam, 5521-5545. szám)

2008-11-01 / 5521. szám

2008. november 1., szombat Félezren túl a Mentor VARY (). PETER Közszolgálatként indult a marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadó, a kilencvenes évek elején gazdátlanul maradt Látó szépirodalmi folyóiratból kinőve, s másfél évtized után bebizonyo­sodott, közszolgálatként is mű­ködik. Mert igaz ugyan, hogy­ eleinte csak a kortárs erdélyi ma­gyar irodalom kiadására vállal­kozott, de közben kiteljesedett a néprajzi, történelmi kiadványok megjelentetésével, művészeti könyvek kiadásával, most már több mint 560 kötetet jelentetett meg, egy­szóval szerteágazó tevékenységet folytat, s „ezt a sokágú szörnyet kordában tartani ne­héz, de a végeredmény feloldja a kétsége­ket” — mutatta be a Mentort Káli Király István, a kiadó igazgatója a sepsiszentgörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott, ki­sebb könyvvásárral is egybekötött közön­ségtalálkozón. Az igazgató talán a kiadó történelmi könyveire a legbüszkébb, ponto­sabban arra, hogy lehetőséget tud nyújtani ezek kiadására, miután a történészek felis­merték, sok-sok éves adósságuk van közös­ségükkel szemben, s ezt igyekszenek is be­pótolni. De hasonlóképp büszkék néprajzi kiadványaikra vagy a gyerekkönyvekre is — ezeket Vida Erika, a kiadó felelős szer­­kesztője mutatta be a szép szám­mal egybesereglett közönségnek —, vagy a szépirodalom kategó­riában a kuriózumokra, a rég el­feledett vagy évtizedekig,­­szá­zadokig kiadatlan kéziratok meg­jelentetésére. A kiadó meghívott­jai — mindketten házi szerzői — is ezekről beszéltek. Tüdős S. Kinga az Erdélyi fejedelemségek korában íródott testamentumok feldolgozásának, közkinccsé tételének nehéz, de forráskiadás szempontjából fontos feladatáról tartott kisebb előadást, Bogdán László pedig a nemrég megjelent Tatjána regényéről, il­letve annak most születő folytatásáról me­sélt, műhelytitkokat is feltárva. Az est máso­dik felében Hubbes László vetítéssel színesí­tett könyvbemutató-előadást tartott. Restaurálják az Apor-kódexet VÁRY O. PÉTER Végleges immár: az elkövetkező egy év folyamán restaurálják a Székely Nemzeti Múzeum legbecsesebb kincsét, a negyedik magyar nyelvemlékként számon tartott Apor­­kódexet. A rendkívül rossz állapotban levő műkincs helyreállítását az Országos Széchényi Könyvtár szakemberei végzik. Az Apor-kódex zsoltárait, imáit férfi szerzetesek másol­ták az első magyar bibliafor­dításból, valószínűleg, a Mátyás király halálát követő években, majd a Nyulak-szi­­geti (Margitsziget) premont­rei apácák köttették össze Budán általuk másolt további egyházi szövegekkel együtt, valószínűleg, a Dózsa pa­rasztháborúja és a mohácsi vész közötti időszakban. A kódex nevét tulajdonosa, az író báró Apor Péter tiszteleté­re kapta. Altorjára nagybáty­ja, gróf Apor István révén ke­rülhetett, később pedig, 1877- ben báró Apor Zsuzsanna ajándékozta a Cserey-gyűjte­­ménynek. Szövegét 1881-ben közölték, 1942-ben Buda­pesten hasonmás kiadást ké­szítettek az Apor-kódexről, mely ott vészelte át a második világháborút is — szerencsé­re, hiszen a Székely Nemzeti Múzeum menekítésekor való­színűleg, bekerült volna a múzeum számos kincsét tar­talmazó ládáknak valamelyi­kébe, s a zalaegerszegi bom­bázáskor megsemmisült vol­na. A kódex végül 1953-ban került vissza Sepsiszent­­györgyre, kiállítására viszont nem kerülhetett sor, mivel a műtárgy állapota rendkívül rossz, magas savtartalmú tin­tája miatt hullanak ki belőle a betűk. Az 1989-es rendszer­­változást követően két ízben is történt kísérlet restaurálá­sára, azonban mindkettő meg­hiúsult. Most végre helyreál­lítását annak köszönhetően végzik el a magyarországi szakemberek, hogy az Or­szágos Széchényi Könyvtár a jövő ősszel Budapesten rende­zendő, Magyar nyelvemlékek című kiállításon szeretné be­mutatni az Apor-kódexet is. A kódexről ezúttal nemes máso­lat és kiállítási anyag is készül, így végre a közönség is meg­ismerkedhet e hatalmas értékű magyar nyelvemlékkel. 4*­Életet vittek a Székely Nemzeti Múzeumba (folytatás az első oldalról) — Mely rendezvényeikkel büszkélkednek? — Vargha Mihály: az év legkiemelkedőbb eseményei közé tartozik az erősdi ásatás cen­tenáriumi kiállítása, ugyanis az erősdi anyag­gal vált a Székely Nemzeti Múzeum világhírű­vé László Ferenc és Csutak Vilmos idejében. A svájci Oltenben és a vatikáni múzeumban is kiállítottunk régészeti anyagunkból. A néprajzi osztály legnagyobb teljesítménye a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban rendezett, Ünnepek és találkozások című kiállítás. Ennek érdekes­sége, hogy a kiállítás mellett az előtérben szé­kely napot szerveztünk, ahol szemelvényt nyújtottunk a még élő székelyföldi népi mes­terségekből. Kós Károly-év lévén, kiállítást szerveztünk Kós Károly — egy európai építész címmel. Ezt házi tárlattal egészítettük ki, hi­szen közel száz Kós-rajza van múzeumunk­nak. Ilyen tervek alapján­ elkészíttettük a Bartók Terembe a kicsit templombelsőre em­lékeztető padsorokat. Nagy György olaszteleki mester jóvoltából a mellvédre felkerült az oda megálmodott kovácsoltvas korlát, továbbá el­készíttettük a Kós tervezte múzeumcímert ve­lencei mozaikból. Végre visszaadhattunk vala­mit azokból az ipar- és képzőművészeti dí­szekből, melyeket Kós Károly megtervezett. Kiemelném azt is, hogy visszatért a múze­umba a zene. Tucatnyi hangversenynek adtunk otthont, ezekben a Codex együttes és a Filip Ignác vezette Gregorius Kamarazenekar jeles­kedik. Szent György-napokkor négy hangver­seny után reneszánsz táncházat tartottunk. A múzeumkertre is gondolunk, ott harci bemuta­tót tartott a kisújszállási hagyományőrző cso­port. Íme, nem csak a tárlók megtekintéséből áll a látogatás, hanem életet viszünk a múze­umba. A Gyárfás Jenő Képtárban is pörög az élet. Megemlíteném a szentendrei Vajda Lajos Stúdió és az angliai Digitális Csoport kiállítá­sát. Megjegyzem, hogy tizenkét képpel a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban is részt vettünk egy kiállításon. — Említette a veszprémi, most a nagysze­beni együttműködést. Milyen más kapcsolato­kat ápolnak? — Nagyon jó a kapcsolatunk nemcsak a külföldi, hanem a székelyföldi múzeumokkal is. Kiállításokat cserélünk. Nemrég nyílt a Térbe zárt pillanat című, háromdimenziós képekből álló kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Múzeum anyaga ugyan, de a gyer­­gyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum közvetítésével jutott el hozzánk. Mi is hozzá­járultunk a nagybányai festőiskolát­­bemutató Csíkszeredai kiállításhoz. Jövőre a Gyárfás Jenő-anyagunkat fogadják a székelyföldi mú­zeumok. — Milyen a tudományos élet a múzeumban? — Szakembereink számos külföldi és hazai konferencián tartottak előadást. Koós Irén Frivaldszky Imre-díjas kolléganőnk két tudo­mányos ülésszakon, Sztáncsuly Sándor ifjú régész Rómában tartott előadást, a néprajzo­sok jól együttműködnek a Kriza János Néprajzi Társasággal. Vinczeffy László a legmagasabb magyar szakmai kitüntetést, a Munkácsy-díjat kapta meg. — Kiadványaik is megjelentek... — Igen. Évkönyvünk, az Acta Siculica új arculattal most készül, decemberben megjele­nik. Hasonmás kiadványként megjelentettük Kozma Ferencz: A Székelyföld közigazgatási és közmívelődési állapota című reprezentatív könyvét, a Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesülettel közösen a Bortnyik György-fotó­­albumot. Az Orbaiszék változó társadalma cí­mű konferenciakötet nem a mi kiadásunk, de a zabolai részlegünkben zajló munka eredménye. — Mi az, ami fontos, ám kívülről nem látszik? — Gyűjteményeink szintjén elértük, hogy megfelelő műkincsvédelmi nyilvántartásunk készült. Gázas fertőtlenítést végeztünk. Rend­szeres gyűjtőmunka folyik, a néprajzi részleg ebben élen jár. Folyamatban két Gyárfás-kép megvásárlása. Beszereztük Pótsa József főki­­rálybíró nappalijának berendezését. A részlegek közül a legelszántabban a csernátoni és a zabo­lai gyűjt. Megújult a tudományos tanács, mely döntés-előkészítő testület. Fő feladata az év­könyv szerkesztése, de a szakmai élet minden vetületét megtárgyaljuk. Tisztújítást tartottunk az alapítványnál. Támogatókat találtunk. — Hogy állnak az infrastrukturális fejlesz­téssel? — Mint említettem, díszítgettük a múzeum székházát. A Gyárfás Jenő Képtár új tetőt ka­pott, reméljük, hogy a nyílászárókat is kicserél­hetjük. Videokamerás ellenőrzést és új világí­tásrendszert kértünk a megyei tanácstól. A Kós Károly­­által tervezett főépület rehabilitációs programban vesz részt az elkövetkező években. Összeállítottuk a tenderfüzetet. 2012-ben száz­éves lesz az épület, és nagyon ráfér a felújítás. Kérdezett: SZEKERES ATTILA KÖZÉLET RÖVIDEN • Művelődési szervezőiroda létesül Közös szervezőiroda működtetéséről döntöttek a sepsi­szentgyörgyi művelődési intézmények. A színház szomszédsá­gában, az Európai Információs Központnak bérbe adott üzlet­­helyiségben rendezik be, és a színházak, a Háromszék Táncegyüttes, a Székely Nemzeti Múzeum, a Bod Péter Megyei Könyvtár, a megyei művelődési központ közösen mű­ködteti majd. Erről azon a találkozón született döntés, melyen a megye és a megyeközpont vezetői találkoztak a kulturális intézmények igazgatóival, s ahol egyebek mellett a közös fi­nanszírozásról is szó esett. Az új szervezőiroda jegyeladással, reklámozással, tájékoztatással foglalkozik majd. (­kas) Nagy Gizella kiállítása a Vigadóban Csütörtökön este népes közönség jelenlétében Fülöp Magdolna nyitotta meg a kézdivásárhelyi Vigadó földszinti kiállítótermében Nagy Gizella amatőr festő első egyéni tárlatát. A kiállító huszonkét évesen vett először kezébe ecsetet, s azóta megszakítás nélkül fest csendéleteket és tájképeket. A november 3-ig látogatható kiállításon újabb és a hetvenes években készített munkái láthatók. (lochom) Hobo és a Csavargók tízparancsolata Közel tíz éve jelent meg a Hobo Blues Band Csavargók tízpa­rancsolata című albuma, ennek továbbfejlesztett változata az idén márciusra egyéni előadássá érett. Jórészt Földes László Hobo sa­ját verseinek — élettörténetének és­­érzéseinek — feldolgozása, csavargásai látlelete, melyek egyben különböző korszakok sajátos látásmódú felelevenítései is — mindez fűszerezve fotókkal, az egyes korszakokat erőteljesen kifejező dalokkal. Földes László, mintegy bizonyítván, mennyire szereti és tiszteli közönségét, és hogy mennyire értékeli kapcsolatát a Tamási Áron Színházzal, miután korábban három egyéni előadóestjét, majd a Vadászatot is elhozta Sepsiszentgyörgyre, most a Csavargók tízparancsolatával, egy ízig-vérig Hobo-produkcióval jelentkezik, előadásaira a Kamarateremben jövő héten kerül sor. (vop)

Next