Háromszék, 2010. január (22. évfolyam, 5871-5894. szám)

2010-01-14 / 5880. szám

Elosztották az intézményeket FARKAS RÉKA Az elmúlt húsz évben először a kormánynak alárendelt megyei intézmények több mint 65 százaléka magyar irányí­tás alá került. A Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ tegnap este befejezte a tárgyalásokat, és aláírták — orszá­gosan elsőként — az együttműködési megállapodást. A felek elégedetten álltak fel az asztaltól, a hivatalos nyi­latkozatokból legalábbis az de­rült ki, mindkét tábor nyertes­nek érzi magát. Nem kétséges, hogy a siker annak is köszön­hető, hogy a D­LP tárgyalócsa­patát a párt országos alelnöke, a brassói polgármester, George Scripcaru vezette, és nem Gheorghe Baciu megyei, ha­nem Dan Manolachescu sep­siszentgyörgyi elnöknek volt meghatározó szerepe az egyez­tetésben. Az RMDSZ-t Tamás Sándor megyei, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elnök, illet­ve Tischler Ferenc ügyvezető elnök képviselte. (folytatása a 2. oldalon) Szűkös büdzsé, visszafogott ígéretek FARCÁDI BOTOND A tavalyihoz képest mintegy harminc százalékkal kisebb a fejlesztési minisztérium költségvetése, emiatt is visszafo­gottabbak a bukaresti kormány képviselői a háromszéki fejlesztési tervek finanszírozása ügyében, ennek ellenére jó néhány beruházás támogatására ígéretet kaptak a megye­beli vezetők legutóbbi bukaresti látogatásuk során. Több beruházásnál még mindig adósságai vannak a kormánynak, ezek mielőbbi tör­lesztését kérte Bukarestben Ta­más Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Antal Árpád András sepsiszentgyör­gyi polgármester. Radu Ber­­ceanu szállításügyi miniszter a 12-es országút — megyénkben a Kökös—Sepsiszentgyörgy— Sepsibükszád szakasz — kor­szerűsítésének folytatását ígér­te, tavasszal a megyeszékhe­lyen áthaladó részen elkezdőd­nek a munkálatok, így az Olt­­hidat is megerősítik. Beindul a 10 000 kilométer megyei és községi út felújítását célzó kormányprogram is, ebben előnyt élveznek azok a projek­tek, amelyekkel európai uniós alapokra pályáztak az önkor­mányzatok, ám várólistára ke­rültek. Ez azt jelenti, hogy nagy az esélye a Kézdivásárhely— Sepsibükszád út korszerűsítésé­nek, de Sepsiszentgyörgy né­hány központ környéki utcájára is lesz pénz. Sikeres esztendők Úgy rendezte a Sors, hogy az RMDSZ sikerrel ünnepelhes­se 20. születésnapját. Miniszterek, államtitkárok, prefektusok és helyettesek, más állami tisztségviselők soha nem látott számban, nemzetközi elismerés az ország stabilitását biztosító (kis) politikai pártnak (talán még a romániai magyarságnak is). Akkora siker, hogy szinte diadal. De vajon valóban (maradjunk a szerényebb megfogalmazásnál) akkora siker? Nos, egyértel­műen az. A párt vezetőinek csak gratulálni lehet, mert diadalra vittek egy, a kis pártokat jellemző politikai doktrínát, melynek jellemzői: részt vállalni a hatalomból, ha lehet, még súlyánál is nagyobb mértékben befolyásolni, pozitív értelemben, az or­szág sorsát, biztosítani annak egyébként teljesen instabil egyen­súlyát. És nem utolsósorban újabb lehetőséget teremteni arra, hogy a nemzeti többség megismerhesse (és talán elfogadja) a kisebbséget, mármint bennünket, ajándékba kapott magyaro­kat, akiket eddig nem sikerült megismernie. ________Gajzágó Márton írása az 5. oldalon_________ Tavasszal kezdődik a kézdimartonosi fürdő felújítása SOCHOM ISTVÁN FELVÉTELE Beszélgetés DIMÉNY ZOLTÁNNAL, Bereck polgármesterével Gábor Áron szülőfalujában, a közel négyezer lakosú Bereckben múlt esztendőben látványos változások történtek, bővítet­ték a vízhálózatot, parkosítottak, felújították a főtér járdáit, és a szennyvízcsatornát is befejezték. Idénre már csak a derítőál­lomás megépítése maradt hátra. És ami nagyon fontos, adósság nélkül zárták az évet, az elvégzett munkálatok árát törlesztet­ték. A múlt év eredményeiről, a megvalósításokról és az idei tervekről beszélgettünk a nagyközség első emberével. — Véleményem szerint a gazdasági vár­­pénz a község kasszájába. Amiket nem le- El kell mondanom, hogy a környezetvédel­­ság ellenére jó évet zártunk, dolgoztunk, és hét behajtani, azok a pénzbüntetések. Hitelt mi felügyelőség is adósunk maradt 66 000 azt hiszem, hogy az eredmények is megiát- sem vettünk fel, ha egyszer nem muszáj, lejjel, amit remélhetőleg hamarosan átutal­­szanak — magyarázza Dimény Zoltán, nem is fogunk kölcsönhöz folyamodni. Ha­nak a számlánkra, mivel a pályázaton nyert Tavaly a lakosság és a cégek adójukat több egy nagyobb hitelt vettünk volna fel, a ki- és elvégzett parkosítást a saját pénzünkből mint nyolcvan százalékban törlesztették, vetkező években nem tudnánk fejleszteni fizettük ki, még onnan is kerül most év elején valami a községet, csak az adósságot nyögnénk. (folytatása a 3. oldalon) IMÁRÓL HOLNAPRA . A túlélésért — tehetetlenül Madarat tolláról, országot költségvetéséről — parafrazál­­hatnánk a szólást a napokban a parlamentben zajló büdzsévita kapcsán. Mert sok mindent elárul a költségvetési törvény ar­ról, hogy mire számíthatunk idén, egyfajta előrejelzés az, melynek függvényében tervezhetnek az önkormányzatok, a vállalkozók, az intézményvezetők vagy akár a közemberek. Hosszú távú elképzelésekre azonban a 2010-es tervezet nem sok esélyt biztosít, alapvetően csak a túlélésre való berendez­kedést szentesíti a jogszabály. Szigorú arccal vallja a miniszterelnök, hogy a gazdasági vál­ságból való kilábaláshoz megszorító intézkedésekre van szük­ség, hogy az államháztartás kiadásainak csökkentése érdekében be kell fagyasztani a béreket, nyugdíjakat, elbocsátások várha­tók a közszférában. Hogy miért pont a kampányban mindenki által legfőbb prioritásnak minősített tanügyet sújtják legelőbb, arra nincs magyarázat. Arra sem, hogy miként vészelik túl a vásárlóerő zuhanását az idősek, ha legalább az infláció mérté­kével megegyező arányban nem emelik juttatásaikat. De a büdzsétervezet arról sem árul el sokat — és mind közül talán ez a legsúlyosabb gond —, a költségek csökkentésén kívül milyen gazdaságélénkítő intézkedéseket kíván foganatosítani a kabinet. Infrastrukturális fejlesztésekre ugyanis kevesebbet szán­nak, ami azt jelenti, az építőipartól is megvonják annak lehetősé­gét, hogy a gazdaság egyfajta húzóereje legyen. De nincsen jobb helyzetben a vállalkozói réteg többi része sem: a kormányzók újabbnál újabb adónemek bevezetésében bizonyulnak igencsak kreatívnak, újabb terheket rónak a cégvezetők nyakába, egyre sú­lyosabb helyzetbe kényszerítve a kisvállalkozásokat — márpedig ez ismét csak a munkanélküliség növekedéséhez vezethet. Továbbra sem tudatosította a hatalom, hogy a mezőgazdaság stratégiai fontosságú lehetne az ország fejlődése szempontjából, az ágazat számára az eredeti verzióhoz képest valamivel több pénzt hagytak jóvá a bizottságokban, de arra még a plénumnak is rá kell bólintania, és még úgy sem lenne elegendő a pénz. Semmiféle stratégia nem tükröződik tehát a tervezetben, mint­ha csak az lenne a cél, húzzuk ki valahogy egyik napról a másikra. Ráadásul amilyen a büdzsé, olyan a vitája is: a parlamenti ta­nácskozást érdemi párbeszéd helyett veszekedések uralják, hiába tárgyalják a tervezetet naphosszat, első két nap több volt a szünet, mint a munka, aztán tegnap valamelyest észbe kaptak a honatyák, futószalagon fogadták el a jogszabály cikkelyeit és utasították el az ellenzék által beterjesztett módosításokat. Pedig — a tavalyi tapasztalatok után — lassan már úgy vagyunk vele, hogy szinte mindegy, milyen, csak legyen. Hátha majd úgy lábalunk ki a vál­ságból, ahogyan belekerültünk, karba tett kézzel, tehetetlenül. Fareádi Botond

Next