Háromszék, 2010. január (22. évfolyam, 5871-5894. szám)
2010-01-14 / 5880. szám
Elosztották az intézményeket FARKAS RÉKA Az elmúlt húsz évben először a kormánynak alárendelt megyei intézmények több mint 65 százaléka magyar irányítás alá került. A Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ tegnap este befejezte a tárgyalásokat, és aláírták — országosan elsőként — az együttműködési megállapodást. A felek elégedetten álltak fel az asztaltól, a hivatalos nyilatkozatokból legalábbis az derült ki, mindkét tábor nyertesnek érzi magát. Nem kétséges, hogy a siker annak is köszönhető, hogy a DLP tárgyalócsapatát a párt országos alelnöke, a brassói polgármester, George Scripcaru vezette, és nem Gheorghe Baciu megyei, hanem Dan Manolachescu sepsiszentgyörgyi elnöknek volt meghatározó szerepe az egyeztetésben. Az RMDSZ-t Tamás Sándor megyei, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi elnök, illetve Tischler Ferenc ügyvezető elnök képviselte. (folytatása a 2. oldalon) Szűkös büdzsé, visszafogott ígéretek FARCÁDI BOTOND A tavalyihoz képest mintegy harminc százalékkal kisebb a fejlesztési minisztérium költségvetése, emiatt is visszafogottabbak a bukaresti kormány képviselői a háromszéki fejlesztési tervek finanszírozása ügyében, ennek ellenére jó néhány beruházás támogatására ígéretet kaptak a megyebeli vezetők legutóbbi bukaresti látogatásuk során. Több beruházásnál még mindig adósságai vannak a kormánynak, ezek mielőbbi törlesztését kérte Bukarestben Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és Antal Árpád András sepsiszentgyörgyi polgármester. Radu Berceanu szállításügyi miniszter a 12-es országút — megyénkben a Kökös—Sepsiszentgyörgy— Sepsibükszád szakasz — korszerűsítésének folytatását ígérte, tavasszal a megyeszékhelyen áthaladó részen elkezdődnek a munkálatok, így az Olthidat is megerősítik. Beindul a 10 000 kilométer megyei és községi út felújítását célzó kormányprogram is, ebben előnyt élveznek azok a projektek, amelyekkel európai uniós alapokra pályáztak az önkormányzatok, ám várólistára kerültek. Ez azt jelenti, hogy nagy az esélye a Kézdivásárhely— Sepsibükszád út korszerűsítésének, de Sepsiszentgyörgy néhány központ környéki utcájára is lesz pénz. Sikeres esztendők Úgy rendezte a Sors, hogy az RMDSZ sikerrel ünnepelhesse 20. születésnapját. Miniszterek, államtitkárok, prefektusok és helyettesek, más állami tisztségviselők soha nem látott számban, nemzetközi elismerés az ország stabilitását biztosító (kis) politikai pártnak (talán még a romániai magyarságnak is). Akkora siker, hogy szinte diadal. De vajon valóban (maradjunk a szerényebb megfogalmazásnál) akkora siker? Nos, egyértelműen az. A párt vezetőinek csak gratulálni lehet, mert diadalra vittek egy, a kis pártokat jellemző politikai doktrínát, melynek jellemzői: részt vállalni a hatalomból, ha lehet, még súlyánál is nagyobb mértékben befolyásolni, pozitív értelemben, az ország sorsát, biztosítani annak egyébként teljesen instabil egyensúlyát. És nem utolsósorban újabb lehetőséget teremteni arra, hogy a nemzeti többség megismerhesse (és talán elfogadja) a kisebbséget, mármint bennünket, ajándékba kapott magyarokat, akiket eddig nem sikerült megismernie. ________Gajzágó Márton írása az 5. oldalon_________ Tavasszal kezdődik a kézdimartonosi fürdő felújítása SOCHOM ISTVÁN FELVÉTELE Beszélgetés DIMÉNY ZOLTÁNNAL, Bereck polgármesterével Gábor Áron szülőfalujában, a közel négyezer lakosú Bereckben múlt esztendőben látványos változások történtek, bővítették a vízhálózatot, parkosítottak, felújították a főtér járdáit, és a szennyvízcsatornát is befejezték. Idénre már csak a derítőállomás megépítése maradt hátra. És ami nagyon fontos, adósság nélkül zárták az évet, az elvégzett munkálatok árát törlesztették. A múlt év eredményeiről, a megvalósításokról és az idei tervekről beszélgettünk a nagyközség első emberével. — Véleményem szerint a gazdasági várpénz a község kasszájába. Amiket nem le- El kell mondanom, hogy a környezetvédelság ellenére jó évet zártunk, dolgoztunk, és hét behajtani, azok a pénzbüntetések. Hitelt mi felügyelőség is adósunk maradt 66 000 azt hiszem, hogy az eredmények is megiát- sem vettünk fel, ha egyszer nem muszáj, lejjel, amit remélhetőleg hamarosan átutalszanak — magyarázza Dimény Zoltán, nem is fogunk kölcsönhöz folyamodni. Hanak a számlánkra, mivel a pályázaton nyert Tavaly a lakosság és a cégek adójukat több egy nagyobb hitelt vettünk volna fel, a ki- és elvégzett parkosítást a saját pénzünkből mint nyolcvan százalékban törlesztették, vetkező években nem tudnánk fejleszteni fizettük ki, még onnan is kerül most év elején valami a községet, csak az adósságot nyögnénk. (folytatása a 3. oldalon) IMÁRÓL HOLNAPRA . A túlélésért — tehetetlenül Madarat tolláról, országot költségvetéséről — parafrazálhatnánk a szólást a napokban a parlamentben zajló büdzsévita kapcsán. Mert sok mindent elárul a költségvetési törvény arról, hogy mire számíthatunk idén, egyfajta előrejelzés az, melynek függvényében tervezhetnek az önkormányzatok, a vállalkozók, az intézményvezetők vagy akár a közemberek. Hosszú távú elképzelésekre azonban a 2010-es tervezet nem sok esélyt biztosít, alapvetően csak a túlélésre való berendezkedést szentesíti a jogszabály. Szigorú arccal vallja a miniszterelnök, hogy a gazdasági válságból való kilábaláshoz megszorító intézkedésekre van szükség, hogy az államháztartás kiadásainak csökkentése érdekében be kell fagyasztani a béreket, nyugdíjakat, elbocsátások várhatók a közszférában. Hogy miért pont a kampányban mindenki által legfőbb prioritásnak minősített tanügyet sújtják legelőbb, arra nincs magyarázat. Arra sem, hogy miként vészelik túl a vásárlóerő zuhanását az idősek, ha legalább az infláció mértékével megegyező arányban nem emelik juttatásaikat. De a büdzsétervezet arról sem árul el sokat — és mind közül talán ez a legsúlyosabb gond —, a költségek csökkentésén kívül milyen gazdaságélénkítő intézkedéseket kíván foganatosítani a kabinet. Infrastrukturális fejlesztésekre ugyanis kevesebbet szánnak, ami azt jelenti, az építőipartól is megvonják annak lehetőségét, hogy a gazdaság egyfajta húzóereje legyen. De nincsen jobb helyzetben a vállalkozói réteg többi része sem: a kormányzók újabbnál újabb adónemek bevezetésében bizonyulnak igencsak kreatívnak, újabb terheket rónak a cégvezetők nyakába, egyre súlyosabb helyzetbe kényszerítve a kisvállalkozásokat — márpedig ez ismét csak a munkanélküliség növekedéséhez vezethet. Továbbra sem tudatosította a hatalom, hogy a mezőgazdaság stratégiai fontosságú lehetne az ország fejlődése szempontjából, az ágazat számára az eredeti verzióhoz képest valamivel több pénzt hagytak jóvá a bizottságokban, de arra még a plénumnak is rá kell bólintania, és még úgy sem lenne elegendő a pénz. Semmiféle stratégia nem tükröződik tehát a tervezetben, mintha csak az lenne a cél, húzzuk ki valahogy egyik napról a másikra. Ráadásul amilyen a büdzsé, olyan a vitája is: a parlamenti tanácskozást érdemi párbeszéd helyett veszekedések uralják, hiába tárgyalják a tervezetet naphosszat, első két nap több volt a szünet, mint a munka, aztán tegnap valamelyest észbe kaptak a honatyák, futószalagon fogadták el a jogszabály cikkelyeit és utasították el az ellenzék által beterjesztett módosításokat. Pedig — a tavalyi tapasztalatok után — lassan már úgy vagyunk vele, hogy szinte mindegy, milyen, csak legyen. Hátha majd úgy lábalunk ki a válságból, ahogyan belekerültünk, karba tett kézzel, tehetetlenül. Fareádi Botond