Háromszék, 2010. augusztus (22. évfolyam, 6048-6073. szám)

2010-08-02 / 6048. szám

Gyűjtsünk számlát FARKAS RÉKA Elsősorban a minimálbérből, kis nyugdíjból élőkön hi­vatott segíteni az a javaslat, mely szerint egy bizonyos szá­zalékot visszakapnának elköltött pénzükből azok, akik összegyűjtik és felmutatják a pénztári számlát. Az ötletet Edler András képviselő vetette fel a kormánypártok gazda­ságélénkítő bizottságában, és megtetszett a demokrata libe­rálisoknak, mert Emil Boc miniszterelnök hamarosan élet­be lépő tervezetként ismertette­ Edler érvelése szerint az ál­lamkasszát, hisz ha a vásárlók kzt kívánják megszólítani, akik nagyon kevés pénzből élnek, így minden kedvezményre nyi­tottak. Ha évi 4000 lej értékben leadják az összegyűjtött szám­lákat, akkor ennek négy száza­lékát, tehát 160 lejt visszafizet az állam, aki ennél nagyobb ér­tékben adna le számlákat, an­nak egy százalékot térítenének meg. Edler számításokat is végzett, s tulajdonképpen ezzel győzte meg a demokrata libe­rális képviselőket és a minisz­terelnököt. Ha bevezetik a ren­delkezést, a legpesszimistább számítások szerint is 212 mil­lió euróval gazdagítaná az át­ragaszkodnak a számlához, az üzletek tulajdonosai kénytelen lesznek törvényesen árusítani, így a feketegazdaság jelentős része lesz kifehéríthető. Edler számításai szerint az állam az egyenkénti 120 lejes befekte­téssel 915 lej tiszta nyereség­re tehetne szert, ennyi folyna be a „kifehérített” profitadó­ból, áfából, társadalombiztosí­tási hozzájárulásból. Ha az öt­millió kisnyugdíjas, minimál­bérből, munkanélküli-segély­ből élő legalább húsz százaléka élne a lehetőséggel, már tete­mes lenne az állam nyeresége. (folytatása a 2. oldalon) OROSZFALVI FALUNAPOK Kürtőskalács­­rekordot döntöttek Aki azt gondolta, hogy a szentivánlaborfalviak által az idei Uzoni-napok alkalmával május 29-én készített 14 méteres kür­­tőskalácsát nem lehet túlszárnyalni, az tévedett, szombaton újabb, nem hivatalos háromszéki, illetve erdélyi rekord szüle­tett, az első Oroszfalvi-napokon 15 méter és hetven centi hosszú kürtőskalács készült. Az ötletgazda Bokor Botond, az első oroszfalvi falunapok megszervezésében fő szerepet válla­ló üzletember volt, akinek az alkalmazottjai gyártották le a szükséges felszerelést, hat nő dagasztott, és összevissza tizen­nyolcan sütötték meg az óriás kürtőskalácsot, amely megdön­tötte az eddigi rekordot. A kürtőskalács elkészítéséhez huszon­hat kg lisztet, 75 deka cukrot, 2,5 liter étolajat, öt tojást, fél csomag élesztőt, négy citromot és két narancsot használtak fel. A kalács húsz perc alatt sült ropogósra. A sikeres üzletember a pontos mérés után bejelentette: a Vág-park munkatársai jövőre húszméteres kürtőskalácsot készítenek. . IQCHOM ISTVÁN A szokásosan magas, talán annál picivel még magasabb színvonalát hozta az idei Kommandó-napok. Sok száz nézelődő, nemcsak helyiek, hanem az egész megyéből, sőt, az ország minden sarkából érkezett kovásznai fürdővendég volt kíváncsi a változatos programra. A falu régi hangulatát idézte fel, mi­kor szombat reggel megszólalt a gőzös füttye, sétavonatozásra csalogatva az ér­deklődő tömeget. Az ünnep két napján óránként indult a nosztalgiavonat, két kocsija minden alkalommal dugig telt ki­rándulókkal. Közben a mozdony depónál a Sikló Egyesület tagjai a félig földbe süllyedt, Volgából átalakított drezm­a ki­ásásán, sínre tételén szorgoskodtak. A vásártéren — a szabadtéri szín­pad körül — a bóvliárusok mellett igazi értéket képviselő kézművesek is kínálták portékájukat. Miccs, flekken, báránytokány és még százféle finom­ság illata vegyült a fenyvesek bódító szagával. Kocsis Béla polgármester rövid megnyitóbeszéde után — melyből az derült ki, hogy a két nap alatt minden- a­ kinek megfelelő szórakozást kívánnak nyújtani — rajtoltak a versenyek. A favágó verseny győztese lett a ta­valy is legjobbként végzett Debreczi Károly és Róbert páros. Három és fél perc alatt vágtak motorfűrésszel egy vastag rönkből trónszerű ülőalkalma­tosságot, hasítottak félbe egy másik rönköt, fejszével vágtak ketté egy har­madikat, majd a darabokat vágták tűzi­­kölöppé. A fejszehajításban Debreczi Róbert volt a legjobb, míg üdítőivás­­ban Kiss Barna. (folytatása a 2. oldalon) J. BOKOR GÁBOR A SZERZŐ FELVÉTELE MÁRÓL HOLNAPRA A Hervadozó kert a Kárpátokban Az elmúlt húsz évben kormány még ennyi pénzt és figyelmet nem fordított a turizmus fejlesztésére, mint a jelenlegi — mon­dotta Borbély László környezetvédelmi miniszter pénteken Sepsiszentgyörgyön. Minden bizonnyal így van, csakhogy az általa is emlegetett stratégia, ésszerű tervezés ismét hiányzik, így a befektetett pénz sokkal inkább ablakon kidobott összeg, mint hasznot hozó beruházás. A mutatós és lelkes miniszter asszony mindenképpen látvá­nyos akciókkal szeretné rányomni bélyegét az ágazatra, és rö­vid mandátuma alatt immár a második arculatot, jelképet ter­vezteti. Tavaly ugyancsak nagy habveréssel mutatták be az or­szág logóját, himnuszát, turistacsalogatónak szánt „brandjét", de Románia, a lehetőségek földje jelszó nem bizonyult elég ha­tásosnak, így ebben az évben a Kárpátok kertjébe hívogatták a kínai (és nem csak) turistákat. Eurószázezreket költöttek piac­kutatásra, tervezésre, miközben itthon majd egyetlen vasat sem áldoztak arra, hogy megfelelő körülmények várják a reklámon felbuzdult, nagy tömegekben érkező vendégeket. Rég tovaillant illúzió, hogy bárki idevonzható az ország adottságainak emlegetésével, hiába habosítjuk a Fekete-ten­ger varázsát, a Kárpátok festői tájait, ha nem vagyunk képesek minőségi szolgáltatást nyújtani. A rossz utakon legfeljebb egyszer zötykölődik végig a turista, a kétséges minőségű és drága szállodákban, panziókban sem lesz visszatérő vendég, és ha nem tudunk olyan többletet nyújtani, amit valóban nem talál máshol, csak álmodozhatunk arról, hogy esetleg jó hí­rünket viszi. Országosan, de megyei szinten is jelentősen csökkent a vendégéjszakák száma. Ennek oka azonban nem csak a válság, jómagunk is tehetünk arról, hogy képtelenek vagyunk kihasználni mindazt, mit tenyerén nyújt a táj. Háromszéken idén több turista fordult meg, mint egy évvel ezelőtt, de kevesebb időt tölt itt, inkább tovább igyekszik. Kicsit színesebb, érdekesebb kínálattal meggyőzőbbek lehet­nének, és a sok kicsi sokra megy alapon a szállásadók nyere­sége is nagyobb lenne. Hiányzik hát az országos és a helyi stratégia, befektetés, az egyéni ötlet, elképzelés. A megfizethető minőség, a tartalmas kikapcsolódás vagy éppen gondtalan szórakozás lehetősége. Kell a jó reklám, a hírverés, de ha csak arra áldozunk, ne csodálkozzunk, hogy nyakunkon marad a színes csinnadrattá­val hirdetett, silány portékánk. Farkas Réka

Next