Háromszék, 2010. szeptember (22. évfolyam, 6074-6099. szám)
2010-09-11 / 6083. szám
független Ára: 1 lej Előfizetőknek: 77 bari SZOMBAT 2010. szeptember 11., XXII. évfolyam 6083. szám aromsze ŐSZI KÖZMŰVELŐDÉSI NAPOK Kultúra vidékre VÁRY O. PÉTER Ha tavaly azzal a címmel írtunk az Őszi Közművelődési Napokról, hogy Kicsi pénz, kicsi muzsika, idén a következetesség jegyében azt írhatnánk: még kevesebb pénz, még kisebb muzsika. És ezt így fokozva, míg végül se pénz, se muzsika következhetne , amire azért remélhetőleg mégsem kerül sor. Mert az Őszi Közművelődési Napok, bár haladni látszik, jobb sorsra érdemes. Városon még csak-csak létezik némi művelődési élet, ám vidéken, ahol az éves kulturális kínálat többnyire kimerül a falunapok olykor kétes minőségű felhozatalában, jobb esetben a pap, a tanító, esetleg valamely civil szervezet mozgatja meg a langyvizet, bizony, elkelne némi pezsgés. Különösképp a gyerekek vágynak hozzájuk szóló hangokra, bár egy népzenésnéptáncos esten, egy színházi előadáson ritkán maradnak foghíjas padsorok a kultúrotthonokban. A többévi tapasztalatokból a rendezvény szervezője, Kovászna Megye Kulturális Központja is levonta a szükséges következtetést: az Őszi Közművelődési Napokkal a vidékre kell koncentrálni, s nem feltétlenül messzi földről jó pénzért hozott, nagyobb a híre, mint tehetsége-féle csapatokkal. (folytatása a 3. oldalon) E-MIL-TÁBOR ÁRKOSON Táguló-szűkülő irodalom Nem túl rózsás az irodalmi folyóiratok s következésképp az irodalmi alkotók helyzete sem a magyar nyelvterületen, legalábbis ez derült ki az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) az Árkosi Kulturális Központban zajló táborán az irodalmi lapok bemutatkozásakor. Részletek a 3. oldalon 5—8. oldal Közelebb az iskolai önrendelkezéshez FEKETE RÉKA Némely feladatköröket ezentúl nem a megyei felügyeletek, hanem az iskolák látnak el, ezért a tanfelügyelőségek karcsúsítása egyenes következménye a decentralizációnak — magyarázta Keresztély Irma főtanfelügyelő, hogy miért csökkentették a hivatal alkalmazottjainak létszámát. Háromszéken az adminisztrációban három, a szakfelügyelőknél fél állást építettek le. Mint arról korábban tájékoztattunk, megyénkben megszűnt egy főtanfelügyelő-helyettesi állás, Farkas Csaba visszament tanítani, Maria Solomontól pártja megvonta a bizalmat, helyét Maria Báila, a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola történelem szakos tanára foglalta el. A hivatal ellenben nyert egy fél felügyelői állást mentori munkakörben — az illető felel a pedagógusgyakornokokat irányító mentorok képzéséért. Jelenleg a tizenkilenc szakfelügyelői állás huszonhat pedagógus között oszlik meg, a tanfelügyelőség alkalmazottjainak száma huszonkilenc. Ez a keret szeptember elsejétől országosan egységes, a szaktárca azon politikáját tükrözi, hogy egyre több feladatkört átruházzon az iskolákra, a tanfelügyelőségeknek maradjon a minőség-ellenőrzési szerep. Új kezdet előtt a baráti művelődési ház HECSER LÁSZLÓ - -------------------------------A kormány megszorító intézkedéseit követően a baráti művelődési ház öt munkatársától vált meg — többek közt igazgatójától —, egyiküket áthelyezték, így most a technikus mellett mindössze egy eseményszervező-oktató dolgozik. Nagy Kopeczky Annamária azt mondja, nehezebb lesz a munkájuk, de megfelelő szervezéssel a legtöbb tevékenység folytatható. Abban bízik, hogy a kultúrháznál valaha dolgozó, mostani nyugdíjasokat meg lehet szólítani, s készek lesznek a baráti kulturális élet érdekében önzetlenül cselekedni. Biztos, hogy a Syncron és a MiniSync nagy hagyományokkal rendelkező babron tánccsoport, a tánciskola, az aerobik és a callenetics-téma folytatódni fog, sőt, azt tervezi, hogy a következő hetekben felnőttek számára is néptánc- és társaságitánc-oktatást indít. Újjászervezné a csoportot is. Mint mondotta, a feltételek adottak, hiszen a régi kellékek és az értékes, kasírozott bábuk is megvannak (egyik-másik hetven-nyolcvan éves), némi felújítást követően újból használhatóak. „Évtizedekkel ezelőtt a baróti pedagógusok sokkal lelkesebben vállaltak részt a kulturális élet megszervezéséből, fenntartásából. Ezekben az időkben készültek Polgár Sárika néni vezetésével ezek a ma is párjukat ritkító bábuk. Azt szeretném, ha ezekből, illetve a régi bábosok tulajdonában levőkből kiállítást tudnánk szervezni, s arra meghívnák azokat is, akik az elmúlt évtizedekben oly sokat tettek a bábszínház érdekében.” (folytatása a 3. oldalon) IMÁRÓL HOLNAPRA A 4 sajtószabadság kerékkötői Kiverte a biztosítékot romániai újságírói körökben Silviu Prigoană demokrata-liberális képviselő legújabb jogszabály-kezdeményezése. Miután az innovatív honatya a prostitúció legalizálására vonatkozó törvényjavaslatot terjesztett az alsóház elé, most egy mély lélegzetvétellel még nagyobb fába vágta a fejszéjét: a kormányzó párt számára egyre kényelmetlenebbé váló írott és internetes sajtó kordában tartását célozta meg. Prigoană tehát azt szeretné, ha az audiovizuális médiára vonatkozó jogszabály kerekebbé válna, magyarán, az Országos Audiovizuális Tanács fennhatósága alá kerülne az írott és az online sajtó (hírportálok) is, mi több, szabályoznák az újságíró státusát, és csakis a testület engedélyével működhetnének az említett kiadványok. Prigoană úgy véli, ez a törvény — a javaslat tizenegy aláírója között találjuk az RMDSZ Kolozs megyei képviselőjét, Máté Andrást is — szérumként hatástalanítaná a román társadalomban szétfecskendezett ,,információs mérget". A beterjesztő elismeri ugyanakkor, Romániában sajtószabadság van, de ez szerinte számtalanszor rágalmak sorát jelenti. Az ügy kapcsán megszólaló Răsvan Popescu, az audiovizuális tanács elnöke — a BBC volt riportere — elutasította a javaslatot, mondván, Európában sehol nincs ehhez hasonló kezdeményezés, amennyiben az írott sajtó személyiségi jogot sért, az érintett keresetét az igazságszolgáltatás orvosolja. Az újságíró-társadalom is egybehangzóan mondja, nem kell újabb állami — vagyis politikai vezérlésű — testületet létrehozni, amely az éppen hatalmon lévők kénye-kedve szerint szabályozná az írott és internetes sajtót. Visszafogottabb véleményformálók marhaságként, szabadszájúbbak határtalan gazemberségnek minősítik a kezdeményezést. Mára egyértelmű, hogy a gazdasági és szociális válságot kezelni nem tudó, az államszerkezet korszerűsítésére képtelen kormány avatatlan hályogkovácsként nem a betegség okát keresi, hanem felületes gyógymódok után kapkod. És a hatalom embereit igencsak irritálja a sajtó, legszívesebben nem móresre tanítanák, hanem elhallgattatnák a kényelmetlen újságírókat, s szép, színes vívmánylapokon hirdetnék személyük s korunk nagyságát. Nehezen hihető, de az egykori kommunista pártállam új emberei cenzorok után kiáltanak, s kiderül, a civilizált élet fundamentumát jelentő sajtószabadság számukra csak egy rosszindulatú daganat, melytől mielőbb szabadulnának. Mózes László