Háromszék, 2010. december (22. évfolyam, 6152-6176. szám)

2010-12-28 / 6173. szám

2010. december 28., kedd Puccinivel szövetkező győztes CSINTA SAMU A sepsiszentgyörgyi Ráduly Botond „Manó” nyerte az első ízben megszervezett Erdély Hangja, 2010 tehetségkutató versenyt. A győztes a kézdivásárhelyi Vigadóban rendezett döntőben elsősorban Puccini Turandot című operája Nessun Dorma áriájával oszlatta el a zsűri és a hallgatóság kételyeit. Január végétől már lehet jelentkezni a verseny 2011-es kiadására. Nem tehetek róla. Megasztáron és X-fakto­­ron szocializálódott hallgatóként elvárásokkal, mi több, prekoncepciókkal indultam az Erdély Hangja döntőjére. És mindjárt fontosnak tar­tom leszögezni, hogy ha most jellemeznem kellene a Vigadó-beli gálát, nem lennék oko­sabb, mint a viccbeli csíki bácsi, aki az állat­­kertben látott krokodil és a viszonyítási alap­ként használt ló közötti hasonlatosságról csak annyit tudott mondani: hát ez egyáltalán nem olyan. Hát az Erdély Hangja sem olyan volt. De nézhető. Sőt, jó! Hogy az alapötletet a fentebb említett mű­sorok szolgáltatták, senki sem­ tagadja. De csak annyiban, hogy miért kelljen Budapestig utaznia egy erdélyi tehetségnek, miért ne áll­jon rendelkezésére egy hazai fórum? János Tas és Kalányos Csaba, azaz a Bexman Marketing és KR Stúdió felhívására október 12-étől Szatmárnémetitől, Bukaresttől él egé­szen Budapestig is háromszázan neveztek be a versenyre. A megjelenésre azonban már csak 165-en merítettek bátorságot, a váloga­tás és a három elődöntő után így jutott el 12 versenyző — egy táncospár, egy hegedűs és tíz énekes — a döntőig. Az öttagú zsűri — Cserkész Emese ze­nész, Ferencz Csaba, a Háromszék ügyveze­tő igazgatója, Szilágyi Zsolt Herbert zeneta­nár, Kopeczky Annamária táncoktató és Ferencz Attila, a Vigadó igazgatója — pedig sűrűn került válságba. Az alapelv ugyanis az volt, hogy kizárólag az aznap esti produkció dönti el a végső sorrendet. Az első kör — a nem okozott túl nagy fejfájást, a hat között azon­ban már a roppant érett énekhangú Teleki Zoltán, a kézdivásárhelyi „dühös” tini, Imre Júlia, a lövétei majdnem kismama, György Renáta, az antishowman, de remek hangú mackós székelyudvarhelyi Antal Tibor egyaránt olyan produkcióval rukkolt elő, hogy a zsűrinek igencsak nehezére esett az ítélkezés. És akkor még nem beszéltünk Udvarhely Paganinijéről, Kristóf Béláról, aki olyan Pacsirtát rittyentett, hogy Grigoras Mindannyiukat túlszárnyalta azonban a népes szurkolótábor­ral érkező Ráduly Botond. A sepsiszentgyörgyi „Manó” a ko­rábbi körökben amolyan rock­kislexikont szállított — a döntő első körében például a híres Europe-számot, a The Final Countdown-t —, ezért aztán mindenki a szék karfáját keres­gélte, amikor megszólaltak Pu­ccini Nessun formájának első akkordjai. És leírta, leírta, a Turandot-ária első magas skálá­ja után már „felrobbant” a néző­tér, s amikor Botondnak a finálé A Háromszék utolsó hangjára is sikerült felkapaszkodnia, Freddy Mercury Barcelonája jutott eszembe, amelyet Montserrat Caballéval közösen tett halhatatlanná. Szilágyi Zsoltnak, a zsűri elnö­kének Brian Adams ugrott be, mesélte utólag, ami, valljuk meg, igencsak hízelgő párhuzam egy mégoly tehetséges, de kezdő énekes szá­mára. Meggyőződésem, hogy itt el is dőlt a verseny, a továbbiakban már csak hatalmas hi­ba oszlathatta volna szét a varázst. Manó azon­ban a szűk döntőben tisztességesen elénekelte a United Végső vallomását, így aztán senkit sem ért meglepetésként az eredményhirdetés, ebben a műfajban korántsem bocsánatos bűn a beszédhiba. Az Erdély Hangja tehetségkutató intézményt teremtett. Egy intézmény — amelynek célja a hazai tehetségek felkutatása és felemelése — fenntartása viszont közös érdek és feladat. A szervezők már bizonyítottak, most a másik félen a sor. Kár lenne ugyanis engedni, hogy pénzhi­ány miatt provincializmusba süllyedjen egy na­gyon sokat ígérő rendezvény. A jövőnek ugyanis — és ez közös felelősség — már nem a hamvas­­ságról, hanem a profizmusról kell szólnia. Válságban a zsűri , I­I . tizenkettő megfelezése — még talán Dinicu, de talán a Száztagú Cigányzenekar is kivillantotta volna valamennyi aranyfogát. Rockos Nessun Dorma János Tas, Antal Tamás, Ráduly Botond, György Renáta és Kalányos Csaba különdíjasa: Imre Júlia, a „dühös” tini Ráduly Botond, a Hang IQCHOM ISTVÁN Az Erdély Hangja tehet­ségkutató verseny győztese 1989. július 5-én született Sepsiszentgyörgyön, ahol Manóként ismerik. Fődí­jasként ezer eurót és Vetró András szobrász ez alka­lomra készített dombormű­vét kapta, ezenkívül egy vi­deoklip és egy zeneszám teljes stúdiómunkálatainak elkészítése is jár Erdély Hangjának. Ráduly Botond a művé­szeti középiskola elvégzése óta keresi a helyét a zenei világban. Hobbija a kerék­pározás, a dalszövegírás és az éneklés. Botond jelenleg két sepsiszentgyörgyi rock­zenekar, a 2005-ben alakult KoporShow és a 2008 au­gusztusában alakított World­­changer oszlopos tagja, bil­lentyűse és énekese. A díjazás után elmondta: a Kézdivásárhelyen előadott dalok nagy részét már rég szerette volna elénekelni na­gyobb közönség előtt, most ez a vágya is teljesült. Már az is nagy öröm volt számá­ra, hogy bekerült a döntőbe, a rendezvényt a fiatal zenei tehetségek kitűnő lehetősé­gének látja. Manó mindkét zenekarban tovább szeretne énekelni, és minél több ha­zai és külföldi rendezvényen fellépni. Ráduly Botond, Erdély hangja 2010-ben Hogyan tovább? Bő két hónap alatt célba juttatni egy ilyen kezdeményezést, bravúros teljesítmény, ami­ért elismerés jár a szervezőknek. A további­akban egyformán lesz könnyebb és nehezebb dolguk. Könnyebb, hiszen sokkal több az ide­jük a második „felvonás” összerakására, és némi tapasztalatot is szereztek. De nehezebb, hiszen az első verseny mércét állított, ame­lyet immár illik folyamatosan meghaladni. Például a műsorvezetés tekintetében, hiszen MAGAZIN Az Erdély Hangja, 2010 díjazottjai: 1. Ráduly Botond, Sepsiszentgyörgy 2. György Renáta, Lövéte 3. Antal Tamás, Székelyudvarhely Közönségdíj: Antal Tamás A Háromszék különdíja: Imre Júlia, Kézdivásárhely Legjobb hangszeres produkció: Kristóf Béla, Székelyudvarhely Az oldalt szerkesztette: Páljános Mária Részleges napfogyatkozás KOSZTA ZOLTÁN A 2011. esztendő részleges napfogyatkozással indul. Január 4-én a félár­nyék először 6 óra 40 perc 11 másodperc UT-kor (egyezményes világidő) érinti a Föld felszínét Algéria északi részén. A fogyatkozás maximuma 8 óra 51 perc 40 másodperc UT-kor, ekkor Svédország északi részén a Nap a hori­zonton áll, a fogyatkozás magnitúdója ott közel 86 százalék lesz. A további­akban a félárnyék lassan levonul bolygónk arcáról, és 11 óra 0 perc 54 má­sodperc UT-kor Kazahsztán területén hagyja el azt. A napfogyatkozás Kovászna megye területén is látható lesz. Helyi idő szerint kb. 9.10 órakor kezdődik, mégpedig úgy, hogy a Nap korongjának jobb felső szélét kezdi takarni a Hold. A maximum időpontja 10.35 óra. Ekkor a Hold kb. 75 százalékban takarja a napkorong felső felét. Ezután fokozatosan csökken a takarás, amíg kb. 12 óra 5 perckor a két égitest ko­rongja külön válik. Figyelmeztetünk arra, hogy ezt, az egyébként nagyszerű eseményt semmi szín alatt ne próbálják szabad szemmel vagy egyszerű táv­csővel követni, mert a szem károsodását idézheti elő! A napfogyatkozásról részleteket az alábbi honlapról lehet olvasni: http:// saros139.csillagaszat.hu/eclipse/PSE201­­jan04.htm. 2011-ben ezenkívül három részleges napfogyatkozás lesz még (június 1-jén, július 1-jén, november 25-én), de ezek nálunk nem láthatóak, ám a két holdfo­gyatkozás (június 15-én, december 10-én) Európából is megfigyelhető.

Next