Háromszék, 2010. december (22. évfolyam, 6152-6176. szám)
2010-12-28 / 6173. szám
2010. december 28., kedd Puccinivel szövetkező győztes CSINTA SAMU A sepsiszentgyörgyi Ráduly Botond „Manó” nyerte az első ízben megszervezett Erdély Hangja, 2010 tehetségkutató versenyt. A győztes a kézdivásárhelyi Vigadóban rendezett döntőben elsősorban Puccini Turandot című operája Nessun Dorma áriájával oszlatta el a zsűri és a hallgatóság kételyeit. Január végétől már lehet jelentkezni a verseny 2011-es kiadására. Nem tehetek róla. Megasztáron és X-faktoron szocializálódott hallgatóként elvárásokkal, mi több, prekoncepciókkal indultam az Erdély Hangja döntőjére. És mindjárt fontosnak tartom leszögezni, hogy ha most jellemeznem kellene a Vigadó-beli gálát, nem lennék okosabb, mint a viccbeli csíki bácsi, aki az állatkertben látott krokodil és a viszonyítási alapként használt ló közötti hasonlatosságról csak annyit tudott mondani: hát ez egyáltalán nem olyan. Hát az Erdély Hangja sem olyan volt. De nézhető. Sőt, jó! Hogy az alapötletet a fentebb említett műsorok szolgáltatták, senki sem tagadja. De csak annyiban, hogy miért kelljen Budapestig utaznia egy erdélyi tehetségnek, miért ne álljon rendelkezésére egy hazai fórum? János Tas és Kalányos Csaba, azaz a Bexman Marketing és KR Stúdió felhívására október 12-étől Szatmárnémetitől, Bukaresttől él egészen Budapestig is háromszázan neveztek be a versenyre. A megjelenésre azonban már csak 165-en merítettek bátorságot, a válogatás és a három elődöntő után így jutott el 12 versenyző — egy táncospár, egy hegedűs és tíz énekes — a döntőig. Az öttagú zsűri — Cserkész Emese zenész, Ferencz Csaba, a Háromszék ügyvezető igazgatója, Szilágyi Zsolt Herbert zenetanár, Kopeczky Annamária táncoktató és Ferencz Attila, a Vigadó igazgatója — pedig sűrűn került válságba. Az alapelv ugyanis az volt, hogy kizárólag az aznap esti produkció dönti el a végső sorrendet. Az első kör — a nem okozott túl nagy fejfájást, a hat között azonban már a roppant érett énekhangú Teleki Zoltán, a kézdivásárhelyi „dühös” tini, Imre Júlia, a lövétei majdnem kismama, György Renáta, az antishowman, de remek hangú mackós székelyudvarhelyi Antal Tibor egyaránt olyan produkcióval rukkolt elő, hogy a zsűrinek igencsak nehezére esett az ítélkezés. És akkor még nem beszéltünk Udvarhely Paganinijéről, Kristóf Béláról, aki olyan Pacsirtát rittyentett, hogy Grigoras Mindannyiukat túlszárnyalta azonban a népes szurkolótáborral érkező Ráduly Botond. A sepsiszentgyörgyi „Manó” a korábbi körökben amolyan rockkislexikont szállított — a döntő első körében például a híres Europe-számot, a The Final Countdown-t —, ezért aztán mindenki a szék karfáját keresgélte, amikor megszólaltak Puccini Nessun formájának első akkordjai. És leírta, leírta, a Turandot-ária első magas skálája után már „felrobbant” a nézőtér, s amikor Botondnak a finálé A Háromszék utolsó hangjára is sikerült felkapaszkodnia, Freddy Mercury Barcelonája jutott eszembe, amelyet Montserrat Caballéval közösen tett halhatatlanná. Szilágyi Zsoltnak, a zsűri elnökének Brian Adams ugrott be, mesélte utólag, ami, valljuk meg, igencsak hízelgő párhuzam egy mégoly tehetséges, de kezdő énekes számára. Meggyőződésem, hogy itt el is dőlt a verseny, a továbbiakban már csak hatalmas hiba oszlathatta volna szét a varázst. Manó azonban a szűk döntőben tisztességesen elénekelte a United Végső vallomását, így aztán senkit sem ért meglepetésként az eredményhirdetés, ebben a műfajban korántsem bocsánatos bűn a beszédhiba. Az Erdély Hangja tehetségkutató intézményt teremtett. Egy intézmény — amelynek célja a hazai tehetségek felkutatása és felemelése — fenntartása viszont közös érdek és feladat. A szervezők már bizonyítottak, most a másik félen a sor. Kár lenne ugyanis engedni, hogy pénzhiány miatt provincializmusba süllyedjen egy nagyon sokat ígérő rendezvény. A jövőnek ugyanis — és ez közös felelősség — már nem a hamvasságról, hanem a profizmusról kell szólnia. Válságban a zsűri , II . tizenkettő megfelezése — még talán Dinicu, de talán a Száztagú Cigányzenekar is kivillantotta volna valamennyi aranyfogát. Rockos Nessun Dorma János Tas, Antal Tamás, Ráduly Botond, György Renáta és Kalányos Csaba különdíjasa: Imre Júlia, a „dühös” tini Ráduly Botond, a Hang IQCHOM ISTVÁN Az Erdély Hangja tehetségkutató verseny győztese 1989. július 5-én született Sepsiszentgyörgyön, ahol Manóként ismerik. Fődíjasként ezer eurót és Vetró András szobrász ez alkalomra készített domborművét kapta, ezenkívül egy videoklip és egy zeneszám teljes stúdiómunkálatainak elkészítése is jár Erdély Hangjának. Ráduly Botond a művészeti középiskola elvégzése óta keresi a helyét a zenei világban. Hobbija a kerékpározás, a dalszövegírás és az éneklés. Botond jelenleg két sepsiszentgyörgyi rockzenekar, a 2005-ben alakult KoporShow és a 2008 augusztusában alakított Worldchanger oszlopos tagja, billentyűse és énekese. A díjazás után elmondta: a Kézdivásárhelyen előadott dalok nagy részét már rég szerette volna elénekelni nagyobb közönség előtt, most ez a vágya is teljesült. Már az is nagy öröm volt számára, hogy bekerült a döntőbe, a rendezvényt a fiatal zenei tehetségek kitűnő lehetőségének látja. Manó mindkét zenekarban tovább szeretne énekelni, és minél több hazai és külföldi rendezvényen fellépni. Ráduly Botond, Erdély hangja 2010-ben Hogyan tovább? Bő két hónap alatt célba juttatni egy ilyen kezdeményezést, bravúros teljesítmény, amiért elismerés jár a szervezőknek. A továbbiakban egyformán lesz könnyebb és nehezebb dolguk. Könnyebb, hiszen sokkal több az idejük a második „felvonás” összerakására, és némi tapasztalatot is szereztek. De nehezebb, hiszen az első verseny mércét állított, amelyet immár illik folyamatosan meghaladni. Például a műsorvezetés tekintetében, hiszen MAGAZIN Az Erdély Hangja, 2010 díjazottjai: 1. Ráduly Botond, Sepsiszentgyörgy 2. György Renáta, Lövéte 3. Antal Tamás, Székelyudvarhely Közönségdíj: Antal Tamás A Háromszék különdíja: Imre Júlia, Kézdivásárhely Legjobb hangszeres produkció: Kristóf Béla, Székelyudvarhely Az oldalt szerkesztette: Páljános Mária Részleges napfogyatkozás KOSZTA ZOLTÁN A 2011. esztendő részleges napfogyatkozással indul. Január 4-én a félárnyék először 6 óra 40 perc 11 másodperc UT-kor (egyezményes világidő) érinti a Föld felszínét Algéria északi részén. A fogyatkozás maximuma 8 óra 51 perc 40 másodperc UT-kor, ekkor Svédország északi részén a Nap a horizonton áll, a fogyatkozás magnitúdója ott közel 86 százalék lesz. A továbbiakban a félárnyék lassan levonul bolygónk arcáról, és 11 óra 0 perc 54 másodperc UT-kor Kazahsztán területén hagyja el azt. A napfogyatkozás Kovászna megye területén is látható lesz. Helyi idő szerint kb. 9.10 órakor kezdődik, mégpedig úgy, hogy a Nap korongjának jobb felső szélét kezdi takarni a Hold. A maximum időpontja 10.35 óra. Ekkor a Hold kb. 75 százalékban takarja a napkorong felső felét. Ezután fokozatosan csökken a takarás, amíg kb. 12 óra 5 perckor a két égitest korongja külön válik. Figyelmeztetünk arra, hogy ezt, az egyébként nagyszerű eseményt semmi szín alatt ne próbálják szabad szemmel vagy egyszerű távcsővel követni, mert a szem károsodását idézheti elő! A napfogyatkozásról részleteket az alábbi honlapról lehet olvasni: http:// saros139.csillagaszat.hu/eclipse/PSE201jan04.htm. 2011-ben ezenkívül három részleges napfogyatkozás lesz még (június 1-jén, július 1-jén, november 25-én), de ezek nálunk nem láthatóak, ám a két holdfogyatkozás (június 15-én, december 10-én) Európából is megfigyelhető.