Háromszék, 2011. február (23. évfolyam, 6201-6224. szám)
2011-02-01 / 6201. szám
Koalíciós egyezkedések A következő két év politikai prioritásait, a különböző törvénytervezetek és módosító indítványok elfogadási ütemtervét tartalmazó együttműködési megállapodás aláírásáról tárgyalnak a román kormánykoalíciót alkotó pártok — közölte tegnap Gheorghe Flutur, a Demokrata Liberális Párt (DLP) alelnöke. Az új együttműködési megállapodás szükségességéről Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke elmondta: a szövetség azért érdekelt e megállapodás aláírásában, mert romlott a magyar szervezet megítélése választói körében a kormány megszorító intézkedései nyomán. Szerinte a megállapodásban várhatóan szó lesz a választási törvény tervezett módosításáról, valamint azoknak a sajátos jogszabályoknak az elfogadási ütemtervéről, amelyek a nemzeti kisebbségek számára fontosak,folytatása a 2. oldalon) Erdővidék megmenti kórházát . HECSER LÁSZLÓ A legutóbbi tanácsülésen Bárót polgármestere, Nagy István arról számolt be, hogy a város és Erdővidék községeinek vezetői, a kórház igazgatója és a szakszervezetek megbeszélést tartottak, s mindannyian egyetértettek abban, hogy igenis, a régiót kiszolgáló kórháznak jövője van. Az ügy rendezését némileg nehezíti, hogy a törvények nem teszik lehetővé, a vidéki önkormányzatok közvetlenül támogathassák a közegészségügyi intézményt. Nagy szerint a legjobb az lenne, ha Bölön, Nagyajta, Vargyas, Bardoc és Nagybacon olyan szerződést kötne a kórházzal, mint amilyen Bárót és az Erdővidék Múzeuma közt létezik. Nagy István szerint a találkozó végre politikától mentes, őszinte beszélgetést hozott, a kérdésmegoldásra fektették a hangsúlyt. (folytatása a 3. oldalon) MÁRÓL HOLNAPRA • A farkas szőrét elhullatja Kisebbségi törvény, régióátszervezés — ezek a ma kezdődő parlamenti ülésszak prioritásai az RMDSZ számára, mint azt Kelemen Hunor, a szövetség legesélyesebbnek tartott elnökjelöltje is közölte. Ellenvetésünk aligha lehet, mindössze annyit jegyeznénk meg, régi lemezt tettek fel, hiszen ősszel is ugyanezt zengték, ígérték, előveszik a fiók mélyéről a kisebbségi törvényt, fogadták, átviszik azt a törvényhozáson — azóta sem történt semmi. Az örökös kívánságlistáról csupán az oktatási törvény került le, ezt ugyanis, kínkeservesen bár, de sikerült elfogadtatni, igaz, szakemberek szerint a reform sikere nagymértékben a még meg nem született alkalmazási módszertanon múlik. A szövetség egyik-másik honatyája a gazdaságélénkítést is szóba hozza, de inkább csak lesütött szemmel, mintegy szabadkozva, hiszen az elmúlt hónapok során világossá vált: a jelenlegi kormány képtelen munkahelyteremtést ösztönző programot kidolgozni, a bércsökkentések, az adóterhek növelése pedig nemcsak a lakosságot, de számos vállalkozást is kilátástalan helyzetbe sodort. De vajon egybeesnek-e az RMDSZ számára fontos célkitűzések a koalíciós partnerek elképzeléseivel? Megvan-e a politikai akarat a nagyobbik kormánypárt részéről arra, hogy a magyar szervezet programját felvállalja? Annál is inkább, mert szűk másfél esztendő múlva már önkormányzati választásokat tartanak, és az eddigi tapasztalatok szerint egy kis nacionalista toporzékolás sosem árthat az ellenzéki alakulatoknak, de még a hatalmon levőknek sem. Némi derűlátásra adna okot a kormány tegnapi, parlamentnek küldött levele, melyben azt kéri, június végéig fogadják el a kisebbségi törvényt. Csakhogy ne feledjük: éppen az Emil Boc vezette Demokrata Liberális Párt bizonyult a legfőbb kerékkötőnek néhány évvel ezelőtt, amikor az alakulat képviselőinek sorozatos távolmaradása miatt akadt el a jogszabály. Tudjuk, azóta változott a helyzet: az egyre erőteljesebben fellépő, szövetkező ellenzéki pártok fenyegetése miatt a demokraták nem engedhetik meg maguknak, hogy elűzzék szövetségeseiket. Csakhogy azt is tudjuk: a farkas szőrét elhullatja, de természetét nem vedli le. Farcádi Botond Lyukas kulcsnak durranása Hófehér lepelbe öltözött a Dél-Hargita iszap. A tél a farsang, a vidámság idő- tozó falvakban: Székelyszáldoboson, Er- Csak a Kormos vizének tükre fekete, szaka az erdővidéki Felvidéken, Majd dőfülében és Olaszteleken. Ha nem pu- Jobb nevet nem kaphatott volna a folyó, nem a közepébe cseppentünk a vigada- fognak a petárdák, durran a gyufafej, de a mert hát mederágyát koromfeketére szílomnak. Mire vigadhat az itteni ember? farsangnak élnie kell. nezte a Lucs-lápból folydogáló tőzeg — kérdezik Bardocon meg a hozzá taró Kisgyörgy Zoltán riportja a 7. oldalon ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Fontosnak érzik a magyar állampolgárságot HECSER LÁSZLÓ — - ',r---------------------------------------- Az alig néhány napja működő baróti Demokrácia Központot mintegy százötvenen keresték fel Erdővidékről. Legtöbben csak érdeklődnek, puhatolóznak, de már akad, ki eleget tett a formaságoknak, s be is nyújtotta iratcsomóját Csíkszeredában. E héttől a régió településeit is felkeresi a központ önkéntescsoportja. Munkájukhoz a polgármesteri hivatalok és az egyházak segítségére számítanak — mondta Zsigmond Zoltán irodavezető. Az érdeklődők zöme húszharminc év körüli, de az idősebb nemzedékhez tartozók közül is sokan felkeresik a Demokrácia Központot. A fiatalok közül nagyon kevesen nyilatkozták, hogy azért élnek a magyar állam által felkínált lehetőséggel, mert remélik, az állampolgárság megszerzésével az anyaországban könnyebben jutnak munkához. „Az erdővidékiek számára lelkiekben jelent nagyon sokat az állampolgárság megszerzése. Azt mondják, büszkén vallják magyarságukat, s ezt készek esküvel is megerősíteni” — nyilatkozta az irodavezető. A biharcfalvi Szilágyi Vilmos azt mondja, bár neki soha semmi haszna nem lesz a magyar állampolgárság megszerzéséből, mégis igényelni fogja, mert szülei, nagyszülei is azok voltak, s úgy érzi, neki is jár. „Édesapám nyolcvanöt esztendős, s bár ő négy évig élt a magyar világban, ő most nem kéri visszahonosítását. De én igen. Itt születtem, itt is fogok meghalni, nem megyek én Amerikába se, de szeretném, ha meglenne az állampolgárságom. Örvendenék annak is, ha választójogot kapnánk. Elmennék én szívesen, a szocialisták nagy bánatára!” Balázs Anna férjével és tizenhat esztendős fiával együtt készül a papírokat leadni: „A férjem és én büszkeségből kérjük... Még nem tudjuk, hogy a fiam hol tanul tovább, de szóba került már Magyarország is, így azt hiszem, neki lenne fontosabb, neki hajthat hasznot a visszahonosítás.” Kertész Ibolya is családjának intézi az iratokat. Azt mondja, idős édesanyja nem vállalja már a Csíkszeredába való utazgatást, de számukra és a már Magyarországon tanuló fiának fontos, hogy megszerezzék a magyar állampolgárságot. „Úgy érzem, ez kijár nekünk, erdélyi magyaroknak, ezért számunkra kifejezetten sokat jelentett a törvény megjelenése, és lelki megnyugvást hozott.”