Háromszék, 2011. szeptember (23. évfolyam, 6378-6403. szám)

2011-09-21 / 6395. szám

TÜNTETÉS ÉS PETÍCIÓ MAROSVÁSÁRHELYEN Magyar iskolát, magyar orvosképzést _­ DEMETER J. ILDIKÓ Több vonalon folyik a harc a magyar oktatásért Marosvá­sárhelyen. A helybeli gyermekek szülei és a Civil Elkötelezettség Mozgalom képviselői petíciót indítottak azért, hogy a város 2-es számú általános iskolája Bernády György nevét viselhesse: ez egyfajta számonkérés is, hiszen húsz év alatt egyetlen magyar sze­mélyiségről sem neveztek el iskolát az egykori Székelyvásárhe­lyen. A szülők minden romániai magyar politikai pártot konkrét lépésekre kérnek, az RMDSZ-től pedig határozottabb fellépést várnak. Emlékeztetnek arra is: az SZDP korábban aláírásgyűjtés­be kezdett azért, hogy az iskolát Adrian Paunescuról nevezzék el. A petíciót október közepén zárják. Az EMNT ugyancsak tegnap jelentette be, hogy október 6-án, az aradi vértanúk napján a ma­gyar orvosképzés „visszaszerzéséért” szervez tiltakozó akciót a Székely vértanúk emlékművénél, és kész kifizetni a bírságot is, ha a városháza nem engedélyezi a megmozdulást. SZÜLŐFÖLDÖN MAGYARUL Bankkártyán jön a támogatás Ez évtől kezdve más módszer szerint, kizárólag banki átuta­lással kapjuk kézhez a magyarul tanuló gyermekek számára igényelhető oktatási támogatást. A pénzt folyósító magyaror­szági Bethlen Gábor Alap Zrt. az OTP Bankkal állapodott meg, így minden nyertes pályázónak ingyenes számlát és bankkár­tyát nyitnak; erről az érintetteket elektronikus levélben vagy postán értesítik. A folyamat kétlépcsős: előbb a kártyát kapja meg a szülő (ezt személyesen kell átvenni), majd később átutal­ják a juttatást, ez már a bankautomatából is kivehető. OTP-fiók, illetve -kirendeltség megyénkben Sepsiszentgyörgyön, Kézdi­­vásárhelyen, Kovásznán és Baróton működik. (demeter) Részletek a 6. oldalon Folytatódik az ikavári Csonka torony helyreállítása SOCHOM ISTVÁN A csernátoni önkormányzat tavaly önerőből kezdte el az Ika pataka és Nagypatak találkozása fölötti Csonka torony restaurá­lását, amit régészeti feltárás előzött meg. A restaurálást Derzsi Sámuel baróti vállalkozó szakemberei végzik, a felújítási terve­ket Fekete Márta műépítész készítette el. (folytatása a 3. oldalon) Legderűlátóbb becslések szerint is két évig tart még az építkezés a sepsiszent­györgyi Dr. Fogolyon Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházban, ami jelenleg attól függ, megkapja-e az intézmény azt a hiányzó 1,5 millió lejt, mely elegendő lenne ahhoz, hogy tavaszig befejezze a munkálatokat a­z épületszárny első három szint­jén, majd ezt követően elkezdődhet az uniós pályázatból finanszírozott építkezés. A megyei kórház felújítására fordítha- bón tavasszal kezdődhet a másfél éves jó összeg egymillió euróval gyarapodott, a Központi Fejlesztési Régiónál megnyert uniós pályázat így elérte a 22 millió eurót - adta hírül a napokban Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke. A szerződést előre­láthatólag jövő héten írja alá a megyei ön­­kormányzat, azt követi a tenderfüzet összeállítása, a licitek meghirdetése, a nyertesek megnevezése, és legjobb eset­munka - tájékoztatott Henning László, a megyei tanács alelnöke. Az építkezést ott folytatják, ahol az egészségügyi minisz­térium finanszírozásával 2005-ben meg­kezdett, jelenleg is folyamatban lévő kon­szolidálást, felújítást abbahagyják, vagyis a­z épületszárny első emeletétől felfelé. Említett összeg egyharmad arányban fe­dezi az építést, és ugyanannyit fordítanak az épületgépészeti munkálatokra, illetve a felszerelésre. Mivel az uniós támogatás minden szakaszban előfinanszírozást igé­nyel, a megyei önkormányzat ezt hitelből oldja meg. Hogy miért kell várni még hat hóna­pot annak a pályázatnak a valós elindítá­sára, amelyről három-négy éve folyama­tosan azt halljuk, hogy megoldja a kórház minden gondját, Henning László el­mondta, az uniós pályázatoknak általá­ban hat-hét év az átfutási idejük a kigon­dolástól a kivitelezésig, az elképzelés megfogalmazásától a megvalósításáig. (folytatása a 3. oldalon) ÍMEGYEN­KORHAI FEKETE RÉKA T~MÁRÓL HOLNAPRA T ~ Oktatási reform, román módra Bő egy hete megkezdődött a tanév­­ a reform, no meg a so­kat ünnepelt új oktatási törvény jegyében. Három napig zengte a minisztérium a várható újításokat, ám diák, tanár, szülő döb­benten szembesült, érdemi változás idén sem várható. Az egyik legfontosabb újdonságként a kártyás beléptető­rendszerek tervezett felszerelését emlegették: íme, megtalálták a módját, hogy leszoktassák a fránya diákokat a lógásról, drá­ga ugyan, de ha elkészülnek a ketyerék, hála a reformszellemű román minisztériumnak, mint a csippel felszerelt ritka állato­kat, úgy követhetjük majd számítógépen keresztül gyermekein­ket. A másik nóvum a hosszabb téli és tavaszi vakáció, a meg­kurtított nyári szünidő, a másképp tagolt két félév — nem szá­mít, hogy az első sokkal rövidebb, még bele sem lendülnek a tanulásba, már vizsgázniuk kell. Felmérik a diákok tudását, már rögtön a második héten, és ahhoz igazítják majd az okta­tást- ígérik. A jó pedagógus mostanáig is így járt el, a megke­seredett, elfásult, érdektelen tanár számára az újabb felmérő sem lesz támpont. Áprilisban tartanak egy egyelőre senki által nem értett másfajta hetet, amikor tanulás helyett „ érdekes ” dolgok várják a gyermekeket az iskolában. Pedig milyen jó lenne, ha nem csak a tanév egyetlen hetét próbálnák érdekessé tenni, ha mindennapi vonzerejét kívánnák növelni. Ennyi egyelőre a minisztérium kilenc hónapos intenzív te­vékenységének közvetlen hozadéka. S ezzel szemben nincsenek új tantervek, új tankönyvek, még csak kísérlet sem történt a sokat ígért óraszámcsökkentésre: 12—13 éves gyermekek már heti 32—35 órát ülnek az iskolá­ban, sokszor egy felnőtt munkaidejét (reggel héttől délután háromig) kellene tudásuk bővítésére fordítaniuk, a középisko­lás diák órarendje pedig gyakorta túltesz szülei pénzkereséssel töltött programján. S az iskolai hét-nyolc óra után még otthon is tanulniuk kellene, esetleg eljárniuk kedvtelésüket, tehetsé­güket építő szakkörökre, különórákra, s jó lenne, ha maradna idejük játszani, szórakozni is. Az elmúlt időszakban — különösen a reform okán, de a rend­kívül kudarcos érettségi miatt is — sok szó esett a román okta­tási rendszer hibáiról. Szakemberek szónokolnak arról, ho­gyan, milyen iskolában kellene értelmes, a társadalomban jól eligazodó és helytálló, a tudást nemcsak megszerző, de azt hasznosítani is tudó ifjakat nevelni. Komoly és nagy falat, amely minden jel szerint megakadt a jelenlegi miniszter tor­kán. S így válnak a felnőttek butasága, politikai játékok áldo­zatává újabb és újabb gyermekgenerációk... Farkas Réka

Next