Háromszék, 2011. november (23. évfolyam, 6430-6455. szám)

2011-11-01 / 6430. szám

Népszavazás Székelyföldért És SZEKERES ATTILA Többórás ülés végén a megyei tanács többségi szava­zattal eldöntötte, népszavazást ír ki a megyében arról: a lakosság akarja-e vagy sem, hogy módosítsák a jelenlegi Kovászna megye határait, s hogy létrejöjjön egy Székelyföld nevű közigazgatási egység. A kezdeményezés a Magyar Polgári Párt frakciója részéről jött, azt nem előzte meg összmagyar konzultáció, az RMDSZ-pártiak igyekeztek bizonygatni, hogy az MPP nem gondolta ko­molyan javaslatát, csupán politikai játékot űz, véres kardként lengeti a székelyföldi autonómia kérdését. A ro­mán tanácstagok csoportja nem vett részt a szavazáson. A határozattervezetet az kormányzat határozatot is MPP iktatta július 13-án, ám nem került napirendre. Ezt a párt több ízben kifogásolta, mígnem a múlt havi ülésen a tanácselnök megígérte napi­rendre tűzését. Tamás Sándor a tegnapi ülés elején jelezte, hogy a határozattervezet nem teljesíti a benyújtás feltételeit, mert csupán kilencen írták alá, s ilyen kezdeményezéshez a testület egyharmada, tehát tíz tag szükséges, ám mégis java­solta megtárgyalását. Az elnök elmondta, az MPP helyi népszavazások kiírását kezdeményezte 2008-ban, s tizenhárom ön­hozott. Mi ennek a hozadé­­ka? - tette fel a szónoki kér­dést, s válaszolt is: semmi. A bíróság mindannyit megsem­misítette. Felelevenítette, hogy az MPP-frakció felké­születlenül kezdeményezte március 15-e szabadnappá nyilvánítását, ám az is elbu­kott a bíróságon. Most felad­ták a magas labdát a népsza­vazással, de ők maguk sem tudják, mit akarnak. A múlt havi ülés jegyzőkönyvéből idézte, hogy hárman külön­bözőképpen határozták meg a népszavazás célját,­­folytatása a 3. oldalon) Merre tart Illés szekere? Ha igaz, hogy Ulyefalva neve az ószö­vetségi prófétához, az egykori templom védőszentjéhez kapcsolódik, akkor most már valóban sokaknak hozzá kell majd imádkozniuk. A bibliai elbeszélés szerint az ószövetségi prófétát tüzes szekéren ra­gadta égbe az Úr. Illés történetében törté­nelem és mítosz keveredik. A Megváltó­várás múltja már nagyon régi, az őskori népektől maradt ránk, s úgy néz ki, falva­­ink egy része a nagy kiábrándultság és közöny közepette csak a Messiás-város­­ban reménykedik. Illés és a keresztény Messiás, Jézus között sok a hasonlóság. Jézus számos csodájában, a jó és a jobb megteremtésében, a biztonság hihető megjövendölésében ma is sokan lelki ka­paszkodót találnak. Kisgyörgy Zoltán riportja a 7. oldalon Illyefalvi falukép ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Előrement szeretteinkre emlékezünk Szép, napsütéses, késő őszi időbőn tisztítgatták, díszítgették sokan elhunyt szeretteik sírját s annak környékét már múlt héten, de főleg a hét végén Halottak napjára készülődött, aki te­hette, a távolba szakadtak most keres­ték fel a sírokat, most világítottak. Ma, mindenszentek napján szokás szerint tömegek vándorolnak a temetőkbe, el­helyezik a kegyelet virágait, koszorúit, aki úgy szokta meg, gyertyát gyújt az előrementek emlékére, lelki üdvéért. A vártemplomi református temető Sepsiszentgyörgyön TÉMÁRÓL HOLNAPRA • Négy kőkereszt egy messzi temetőben Mindenszentek napján halottaink világá­tól távol eső fotóim között bóklászva mint­egy rendeltetésszerűen villant elém: Bukovinában az andrásfalvi (Mineuţi) ma­gyar temető kövér fűvel benőtt hátsó traktu­sában nézett szembe velünk az egykori Szőcs nevű észak-moldvai székely család négy kis­korú gyermekének sírkeresztje. Ezen a bu­kovinai magyar nyomkereső utunkon négyen voltunk. A harminc évvel ezelőtt Német­országba áttelepedett, nyugdíjaséveit ma­gyarhonban élő barátunk, akinek nagyapja az andrásfalvi református templomot építet­te 1906-ban, Csíkszeredai református lelkész barátunk, s az egyik Budapest közeli község­be telepedett kollégánk meg jómagam. Megilletődve álltunk a négy kőkereszt előtt, amely egy család négy apró gyermeké­nek emlékére állíttatott, akiknek még az sem adatott meg, hogy a bukovinai székelyeknek a kálváriás történetekkel szegélyezett, sűrű tra­gédiákba torkolló al-dunai megpróbáltatása­it, majd az újra megcsonkolt Magyarországra űzöttek szenvedéstörténetét végigéljék. A négy gyereksír emlékkövei a görög sorstragédiákhoz hasonlatos döbbenetet váltottak ki belőlünk. Nemcsak a négy gye­rek, Andrásfalva is a többi bukovinai szé­kely településsel együtt a történelem süllyesztőjében eltűnt. Az egykori reformá­tus templomot ortodoxszá alakították át. Csupán a torony két harangjának magyar körirata, s a templom építészeti formája, nyugati kultúrkörhöz tartozó stílusa emlé­keztet egykori szolgálatának lényegére. Mi, akik az övig érő fűben a négy kőkereszt előtt megbabonázva állunk, szintén három országba szakadtunk, akárcsak a szülő- és neveltetési helyükről többször is más égtá­jakra kényszerített moldvai magyarok. És, ennek ellenére - milyen is az ember! - leolvasunk valami reménykeltőt ezekről az andrásfalvi sírkeresztekről. A kövek ma­gyar betűi szinte festékillatúak, annyira frissek. A Dunántúlra telepedett, erősen összetartó székelyek festették újra. Itt nem írták át a sírköveket, mint másutt. S a halott gyerekek poraiból táplálkozó buja fű is re­ménységet sugároz. Az egykori református templom kertjé­ben emlékkereszteket találtunk. Ezek is a Dunántúlról kerültek ide. Az ortodox pap és felesége szolgálatkészek, a rejtettebb magyar emlékekre is felhívták figyelmün­ket. Ugye, milyen kevéssel is beérjük mi, szétszóródott magyarok, ha emlékünket és ezzel bennünket is megbecsülnek? A méltá­nyosság a halottaknak is kijár. Bárha a sírgyalázók Vajdaságban, Kárpátalján és máshol is szembesülhetné­nek ezzel a négy andrásfalvi kereszttel. Sylvester Lajos

Next