Háromszék, 2011. november (23. évfolyam, 6430-6455. szám)
2011-11-01 / 6430. szám
Népszavazás Székelyföldért És SZEKERES ATTILA Többórás ülés végén a megyei tanács többségi szavazattal eldöntötte, népszavazást ír ki a megyében arról: a lakosság akarja-e vagy sem, hogy módosítsák a jelenlegi Kovászna megye határait, s hogy létrejöjjön egy Székelyföld nevű közigazgatási egység. A kezdeményezés a Magyar Polgári Párt frakciója részéről jött, azt nem előzte meg összmagyar konzultáció, az RMDSZ-pártiak igyekeztek bizonygatni, hogy az MPP nem gondolta komolyan javaslatát, csupán politikai játékot űz, véres kardként lengeti a székelyföldi autonómia kérdését. A román tanácstagok csoportja nem vett részt a szavazáson. A határozattervezetet az kormányzat határozatot is MPP iktatta július 13-án, ám nem került napirendre. Ezt a párt több ízben kifogásolta, mígnem a múlt havi ülésen a tanácselnök megígérte napirendre tűzését. Tamás Sándor a tegnapi ülés elején jelezte, hogy a határozattervezet nem teljesíti a benyújtás feltételeit, mert csupán kilencen írták alá, s ilyen kezdeményezéshez a testület egyharmada, tehát tíz tag szükséges, ám mégis javasolta megtárgyalását. Az elnök elmondta, az MPP helyi népszavazások kiírását kezdeményezte 2008-ban, s tizenhárom önhozott. Mi ennek a hozadéka? - tette fel a szónoki kérdést, s válaszolt is: semmi. A bíróság mindannyit megsemmisítette. Felelevenítette, hogy az MPP-frakció felkészületlenül kezdeményezte március 15-e szabadnappá nyilvánítását, ám az is elbukott a bíróságon. Most feladták a magas labdát a népszavazással, de ők maguk sem tudják, mit akarnak. A múlt havi ülés jegyzőkönyvéből idézte, hogy hárman különbözőképpen határozták meg a népszavazás célját,folytatása a 3. oldalon) Merre tart Illés szekere? Ha igaz, hogy Ulyefalva neve az ószövetségi prófétához, az egykori templom védőszentjéhez kapcsolódik, akkor most már valóban sokaknak hozzá kell majd imádkozniuk. A bibliai elbeszélés szerint az ószövetségi prófétát tüzes szekéren ragadta égbe az Úr. Illés történetében történelem és mítosz keveredik. A Megváltóvárás múltja már nagyon régi, az őskori népektől maradt ránk, s úgy néz ki, falvaink egy része a nagy kiábrándultság és közöny közepette csak a Messiás-városban reménykedik. Illés és a keresztény Messiás, Jézus között sok a hasonlóság. Jézus számos csodájában, a jó és a jobb megteremtésében, a biztonság hihető megjövendölésében ma is sokan lelki kapaszkodót találnak. Kisgyörgy Zoltán riportja a 7. oldalon Illyefalvi falukép ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Előrement szeretteinkre emlékezünk Szép, napsütéses, késő őszi időbőn tisztítgatták, díszítgették sokan elhunyt szeretteik sírját s annak környékét már múlt héten, de főleg a hét végén Halottak napjára készülődött, aki tehette, a távolba szakadtak most keresték fel a sírokat, most világítottak. Ma, mindenszentek napján szokás szerint tömegek vándorolnak a temetőkbe, elhelyezik a kegyelet virágait, koszorúit, aki úgy szokta meg, gyertyát gyújt az előrementek emlékére, lelki üdvéért. A vártemplomi református temető Sepsiszentgyörgyön TÉMÁRÓL HOLNAPRA • Négy kőkereszt egy messzi temetőben Mindenszentek napján halottaink világától távol eső fotóim között bóklászva mintegy rendeltetésszerűen villant elém: Bukovinában az andrásfalvi (Mineuţi) magyar temető kövér fűvel benőtt hátsó traktusában nézett szembe velünk az egykori Szőcs nevű észak-moldvai székely család négy kiskorú gyermekének sírkeresztje. Ezen a bukovinai magyar nyomkereső utunkon négyen voltunk. A harminc évvel ezelőtt Németországba áttelepedett, nyugdíjaséveit magyarhonban élő barátunk, akinek nagyapja az andrásfalvi református templomot építette 1906-ban, Csíkszeredai református lelkész barátunk, s az egyik Budapest közeli községbe telepedett kollégánk meg jómagam. Megilletődve álltunk a négy kőkereszt előtt, amely egy család négy apró gyermekének emlékére állíttatott, akiknek még az sem adatott meg, hogy a bukovinai székelyeknek a kálváriás történetekkel szegélyezett, sűrű tragédiákba torkolló al-dunai megpróbáltatásait, majd az újra megcsonkolt Magyarországra űzöttek szenvedéstörténetét végigéljék. A négy gyereksír emlékkövei a görög sorstragédiákhoz hasonlatos döbbenetet váltottak ki belőlünk. Nemcsak a négy gyerek, Andrásfalva is a többi bukovinai székely településsel együtt a történelem süllyesztőjében eltűnt. Az egykori református templomot ortodoxszá alakították át. Csupán a torony két harangjának magyar körirata, s a templom építészeti formája, nyugati kultúrkörhöz tartozó stílusa emlékeztet egykori szolgálatának lényegére. Mi, akik az övig érő fűben a négy kőkereszt előtt megbabonázva állunk, szintén három országba szakadtunk, akárcsak a szülő- és neveltetési helyükről többször is más égtájakra kényszerített moldvai magyarok. És, ennek ellenére - milyen is az ember! - leolvasunk valami reménykeltőt ezekről az andrásfalvi sírkeresztekről. A kövek magyar betűi szinte festékillatúak, annyira frissek. A Dunántúlra telepedett, erősen összetartó székelyek festették újra. Itt nem írták át a sírköveket, mint másutt. S a halott gyerekek poraiból táplálkozó buja fű is reménységet sugároz. Az egykori református templom kertjében emlékkereszteket találtunk. Ezek is a Dunántúlról kerültek ide. Az ortodox pap és felesége szolgálatkészek, a rejtettebb magyar emlékekre is felhívták figyelmünket. Ugye, milyen kevéssel is beérjük mi, szétszóródott magyarok, ha emlékünket és ezzel bennünket is megbecsülnek? A méltányosság a halottaknak is kijár. Bárha a sírgyalázók Vajdaságban, Kárpátalján és máshol is szembesülhetnének ezzel a négy andrásfalvi kereszttel. Sylvester Lajos