Háromszék, 2011. december (23. évfolyam, 6456-6479. szám)
2011-12-03 / 6457. szám
független Ára: 1 lej Előfizetőknek: 77 bani napilap 79&SOCHOM ISTVÁN A még nem hivatalos népszámlálási adatok szerint megyénk legmagyarabb községe a felső-háromszéki Kézdiszentlélek, ahol a magyar lakosság számaránya 99,19 százalék — közölte Tamás Sándor megyeitanács-elnök Dálnokon a kézdiszéki polgármesterek találkozóján. Az elnök a megyei népszámlálási adatokat is ismertette. Elmondta: az előző népszámlálás óta megyénk összlakossága 222 449-ről 206 884-re csökkent, a magyarok száma tíz év alatt 164 158-ról 152 242-re, míg a románok száma 51 789- ről 45 915-re csökkent. Növekedett ellenben a romák száma: 5980-ról 8290-re. Kézdiszéken a legnagyobb arányban, 2487 személlyel Kézdivásárhely lakossága csökkent, míg 2002-ben 20 488 polgárt számláltak meg a biztosok, jelenleg a város lakossága Nyújtóddal együtt 18 001 fő. A magyarság száma tíz esztendő alatt 18 633-ról 16 505-re, míg a románság száma 1600-ról 1217-re apadt. A romák száma 199-ről 262-re nőtt. (folytatása a 3. oldalon) Megyei közvagyonba vetetné az Élőpatakról elköltöztetett izomideg-sorvadásos betegek kezelőközpontjának egykori épületegyüttesét a háromszéki önkormányzat, amelynek adminisztrálását a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórházra bízná, a jövőben ott működtetnék a tüdőgyógyászati osztályt. Erről legutóbbi gyűlésén döntött a testület, a szándéknyilatkozattól a kivitelezésig ellenben hosszú még az út. Részletek a 3. oldalon Gyermekeknek szánta ajándékul a tegnapi Kaláka-koncertet a városvezetés, de minden korosztály ott gyúródott a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templomban - és bizony mindenki gyermeki örömmel és áhítattal merült el a karácsonyi dalokban. Ezek zömét a mai szülők is hallgatták, dúdolgatták huszonnégy évvel ezelőtt, amikor a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című lemez először megjelent. Fújják azóta is - illetve sokkal régebb: 300 és 600 éves dallamot is hozott a közönségnek, együtt is énekelt vele a báránybundába öltözött együttes. Édesanyjuk karján, édesapjuk nyakában, ölben táncoltak a kicsik, mosolyogva kívántak egymásnak áldott ünnepeket a nagyok. Szép ízelítőt kapott, aki ott lehetett. 2011. december 3., SZOMBAT XXIII. évfolyam 6457. szám romsze ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Ellepték a gyerekek a Mikes új sportpályáját j.VÁRY O. PÉTER Nem sikerült idén véglegesítenie a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak az iskolai sportpályák felújítására vonatkozó programja első félidejét: a tervezett három munkálatból kettőt nagyjából befejeztek, a harmadikhoz még hozzá sem fogtak. Annak ellenére, hogy a legtöbb elkészült a kézilabda- és kosármunka a Mikes Kelemen Elméleti labdapálya, az ötvenméteres futópa- Líceumban várt a kivitelezőre, s az iga az ugrógödörrel, az aszfaltozás, a iskolakezdéskor még építőtelep fősétányok kialakítása, a zöldövezetekiadta az udvarra merészkedő diákok rendezése, már csak a játszótér kikophnt, a legnagyobb haladás itt történt, zése maradt hátra. A Puskás Tivadarszakiskolában a kosárlabdapálya, a futópálya és az ugrógödör készült el, itt elmaradt a teniszpálya és a kézilabdapálya kialakítása, valamint az udvarrendezés, ez utóbbit amúgy sem érdemes elsietni, hiszen a szomszédos kazánház átalakítása még folyamatban, míg ott nem fejezik be a munkálatot, fölösleges is lenne. (folytatása a 3. oldalon) MÁRÓL HOLNAPRA . Ki így, ki úgy, túl van az idei december elsejei román nemzeti hőzöngő hergelődések napján is. Az Erdélyben, különösen a némelyek szerint nem is létező Székelyföldön ez alkalommal is partraszálló hazafiúi különítmény nemzetteremtő lázában annyit ismét elért, hogy a valamiképpen Székelyföldhöz kötődő normális román ember is szégyellhesse magát, a jövevénynek, betolakodónak, nacionalistának, irredentának kikiáltott székelymagyarság pedig történelmi sérelmeit, a gyulafehérvári hazugságözönt, a szemforgató szószegést a maga visszahúzódó magányában újra átismételje, szellemi örököseinek, gyerekeinek és unokáinak továbbadja. Nos, idén a két megye székhelyét megszálló, Brassóból, Bukarestből és ki tudja, honnan érkezők jelszavakkal és provokálóan hazug szövegeléseikkel ehhez a negatív érzéshez szállítottak muníciót. Beismerem, ezek a történetek jelentéktelen apróságok a lényeghez képest. Ez maga a nemzeti ünnep, december 1. Nemzeti ünnephez minden népnek, nemzetnek joga van. A románnak is. De még sincs rendjén, hogy egy magát tűzzel-vassal - mikor mire van alkalma - egységes nemzetállamnak kikiáltó országnak olyan nemzeti ünnepe legyen, amelyet a lakosság egy jelentős része nem vallhat a magáénak, hiszen ez számára gyásznap, a szégyenkezés és a tehetetlenség napja, mert anno dacumál képtelen volt szembeszállni - tisztelet a kivételeknek az őt hazugsággal, szószegéssel az alapvető emberi jogoktól megfosztó, szülőföldjéről elűző, nemzetközi asszisztenciával betolakodókkal. Annyi bizonyos, hogy egy, a nagyhatalmak által annyiszor összetákolt, az évszázadok során más és más történelmi, gazdasági, kulturális és hitvilágot élő vegyes, kevert lakosságú kabarékállamban nehéz, illetve lehetetlen lenne olyan nemzeti ünnepi alkalmat keresni, amely valóban minden állampolgáré legyen. Hisz még egy nemzeti himnusz néhány sorát is milyen nehéz „összehozni”, hányszor és miként kellett akár egy-két évtizeden belül is szöveget, dallamot, üzenetet cserélgetni. Kellene egyetlenegy olyan nap, egy semleges dátum, egy jelképes munkaszüneti napra alapozott ünnep, amelyen - ha már a sors által egymás melletti létünk elrendeltetett — zászlóink, jelképeink, énekeink és szavaink egymás nemzeti épülését és nem ennek elutasítását szolgálják. Sylvester Lajos