Háromszék, 2013. január (25. évfolyam, 6781-6805. szám)
2013-01-26 / 6801. szám
S DEMETER J. ILDIKÓ Átkerült a Legfelsőbb Semmítő- és ítélőszék elé a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatási pere, a héten iktatott ügy következő tárgyalására azonban meglehetősen távoli időpontban, május 15-én kerül sor. A 2010 végén Sepsiszentgyörgyön kezdődött perben alapfokon a buzăui bíróság mondott ítéletet — a 2002. évi visszaszolgáltatási bizottság tagjainak börtönbüntetése és az iskola visszaállamosítása a fellebbezést 2012 őszén a ploieşti-i táblabíróságon kezdték tárgyalni, onnan helyezték át idén Bukarestbe, miután az egyik vádlott, Markó Attila képviselői mandátumot szerzett. Az iskola egykori tanári lakásait megvásároló bérlők feljelentésére indult bűnvádi eljárásban jelenleg hét peres fél szerepel: a három vádlott (Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim) mellett három polgári jogilag felelős intézmény (az Erdélyi Református Egyházkerület, az igazságügyi minisztérium és a kormányfőtitkárság), valamint egy sértett fél, Sepsiszentgyörgy városa - az Országos Korrupcióellenes Ügyészség szerint ugyanis az iskola az önkormányzatot illeti meg, habár ennek vezetői többször kijelentették és írásban is közölték, hogy nem tartanak igényt a valamikori egyházi tulajdonú épületre. Az érintettek nem gyűjtenek új bizonyítékokat májusig, hiszen fellebbezésük alátámasztására hatalmas dokumentációt nyújtottak be, a politikai lobbi azonban hazai és nemzetközi szinten is folytatódik, áprilisban pedig várhatóan a parlament elé kerül az új restitúciós törvény, amellyel a kormány rendet kíván teremteni a huszonkét éve tartó zűrzavarban. re SZEKERES ATTILA jócskán akadt munkája a korrupcióellenes igazgatóság háromszéki fiókjának az elmúlt évben. A tegnap közölt adatok szerint az iroda munkatársai 115 megbízatást hajtottak végre, míg 2011-ben 83-at. A korrupcióért és/vagy adócsalásért kivizsgált gyanúsítottak száma 159, közülük 32-en a belügyminisztérium megyei egységeinek munkatársai. (folytatása a 3. oldalon) ÖTEZER MUNKAHELY HÁROMSZÉKEN • DEMETER VIRÁG KATALIN Csak kevés esetben vezethet elbocsátáshoz a minimálbér emelésére vonatkozó, napokban hozott kormánydöntés, hiszen Háromszéken a vállalkozások zöme már most is csökkentett személyzettel végzi tevékenységét - véli Kelemen Tibor, aki kifejtette: ahol mégis ezt az intézkedést választják, ott a cég fennmaradása forog kockán. A megyei munkaerő s a foglalkoztatottság nevefoglalkoztatási hivatal velése érdekében többen éltetője abban bízik, a köte- nek majd a szakintézményező béremelés mellett nyújtotta lehetőségekkel olyan döntések, intézkedés (bár egyelőre még nem issek következnek, melyek mert az idei költségvetés), nem terhelik a munkaadót. (folytatása a 3. oldalon) ■ FEKETE RÉKA Volt olyan idő, hogy még a pincében is tanítottunk tíz párhuzamos osztályt, hat magyart és négy románt, reggeltől estig folyt a munka - emlékszik a tizenöt évvel ezelőtti helyzetre Musát Antónia, a sepsiszentgyörgyi Nicolae Colan Általános Iskola igazgatója, aki e tanév elején vette át az intézmény irányítását. A két váltás, az iskola befogadóképességénél jóval nagyobb tanulólétszám mára csak emlék, jelenleg mindössze háromszázhatvan diák jár oda, de jó a hangulat, megmaradt az új iránti nyitottság, amit az is bizonyít, itt működik az ország egyetlen magyar nyelvű Waldorf módszerű előkészítő osztálya, és itt indult Háromszéken először olyan V. osztály, ahol diszlexiás gyermekeket tanítanak sajátos módszer alapján. A Nicolae Colan Általános Iskola osztályos iskolájaként, folyó tanév 1994 szeptemberében nyitotta meg tőt ehhez a pénzügyi központhoz kapuját az Olt lakónegyed első I—VIII. tartozik a szomszédban felépített óvoda is, amelyben jelenleg háromszáz gyermekkel foglalkoznak a korábban egy Dália utcai tömbházban működő Pinokkió és Hamupipőke óvoda és napközi otthon pedagógusai. Musát Antónia igazgató szerint az összevonással erősödött az iskola, jó az együttműködés a két intézmény között, és bízik abban, a jövőben egyre több gyermek iratkozik a szomszédos óvodából a Colan-iskolába. (folytatása a 3. oldalon) ALBERT LEVENTE FELVÉTELE MÁRÓL HOLNAPRA . Szomorú vagyok, amiért felbuktatják prefektusunkat. Mert milyen jó is az, amikor lapzárta előtt néhány perccel befut az infó valami újabb képtelenségéről: készíts gyorsan hírt belőle, újságoldalt áttördelni, korrektort szóhoz jutni nem engedni, tisztafej cifrázását csitítani - így már izgalmas az újságírói munka. S ez a szép szál emberünk itt hagy most bennünket. Hallom, itt hagyná a trikolórját is, végtelen időkig, vélem, mert titkon abban reménykedik, eddigi tevékenysége is végtelen időkre szóló. Hát... lábjegyzetként bizton bekerül a történelembe, akár az emlékműveinket ökrökkel leromboltató nagy elődje. Amúgy köszönettel is tartozunk mi énekije. Nem tud róla, de minekünk annál több jót tett, mint amennyit ártani szándékozott. Vegyük csak a székely zászló esetét. Ha bele nem köt, most itt-ott, némely közintézményeken lobogna csupán. De ő tiltaná s irtaná szóval, jégfacsarral - a zászló kelendő áruvá lett hát, a telkekből házaink homlokzatára kikívánkozó. Járva-kelve Háromszéken egyre több portán látni, amint a Nemere belekap a kék-arany lobogóba, s az atyafi ilyenkor nem a kabátot összehúzva lépteit szaporázza, de zsibongó derekát kiegyenesítve, állát felszegve dacol a faggyal. Mert ilyen a székely. És ezt nem érti, nem értheti meg sem prefektus, sem a román közvéleményt állandóan heccelő politikus, sem az a szép mesterségnek, bizonyos kézi fémmegmunkálásnak nevét viselő doktor, ki hangyaszorgalommal gyűjti annak az eredetmítosznak a bizonyítékait, melyet immáron nemcsak külföldi történészek, hanem nemzettársai is cáfolnak. Vagy az autonómia ügye. Prefektusunknak s elveiben társainak sikerült elérniük, hogy politikai képviseleteink (több is van nekünk, mert hát milyenek vagyunk: ha két magyar hajótörött egy lakatlan szigetre kerül, rögvest három pártot alapít, egyet-egyet külön, egyet közösen) már nemcsak egy nyelven, de egy nyelvet is kezdjenek beszélni. Szó mi szó, ilyen jó kormánymegbízottunk sem lesz többet nekünk. Mondhatják a mi politikusaink, az a jó prefektus, kinek léte nem is érzékelhető — nincs igazuk. Az a jó kormánymegbízott, ki ártó szándékú keresztbetevéseivel állandó ellenlépések megtételére kényszerít. Mert nem elég jó úton járni, de olykor jó útra is kell terelni zászlóvivő elöljáróinkat. S hogy milyen lesz utódja? Egy biztos: nem magyar. És akkor lehet jó szándékú bár, kultúránkat ismerő akár, netán még autonómiatörekvésünket megértő is, nyakában mindig ott liheg a nacionalista horda, s a szolgálatos feljelentők sem nyugszanak Spanyolhonban. Jót várni nem, jobbat remélni - talán lehet. Addig is, búcsúzóul, államtitkárrá avanzsáló emberünket legalább egy rovásírásos díszoklevéllel meglepni illenék. Varg D. Péter