Háromszék, 2013. március (25. évfolyam, 6830-6855. szám)

2013-03-01 / 6830. szám

II NYÍLTTÉR h­áromszéli SIMSON GYÖRGY, Sepsi­­bükszád. Rendkívül bosszantó je­lenségre szeretném felhívni az illeté­kesek figyelmét. Sepsiszentgyörgyön hétfőn 9 és 10 óra között két külön­böző helyszínen (a Súgás Áruház előtt és a Súgás vendéglő parkolójá­ban) is tapasztaltam, hogy a (feltehe­tően méregdrága) parkolójegy-auto­maták nem működtek, ugyanakkor a rendőrök éberen figyelték, mint a pók a gyanútlan áldozatot, hogy az ott parkoló autósok, más választásuk nem lévén, a szabálysértés kelepcé­jébe essenek, és bírságolhatóak le­gyenek. Nagyon igazságtalan eljárás ez, és gondolom, nem csak engem zavar. Az erőltetett automatizálás he­lyett munkahelyeket biztosíthatná­nak néhány személynek, és nem len­ne fennakadás a parkolódíj beszedé­sében sem. Vagy talán az a cél, hogy az óránkénti 2 lejes parkolásért 50 lejes bírságot kelljen befizetni? Milyen dolog ez? M. L. Sepsiszentgyörgy. Február 25-én 11 órakor a polgármesteri hi­vatal előtti gyalogátjárón próbáltam átkelni a Duna gyógyszertár irányá­ba két kisunokámmal, amikor majd­nem elütött egy drapp személygép­kocsi. Egyáltalán nem lassított, noha velünk szemben is egy kisgyerme­kes édesanya lépett le a járdáról. Jelentettem az esetet a rendőrségen, azt mondták, bizonyítsam be. Úgy tudom, ez webkamerázott terület - bankok is vannak ott -, de állítólag nem az, így hát kérem az esetleges szemtanúkat, hogy keressenek meg. Telefonszámomat a szerkesztőség­ben hagytam. Ne hagyjuk büntetle­nül száguldozni azokat, akik gyer­mekeink életét veszélyeztetik! PAKUCS ETELKA, Nagybo­­rosnyó. Szacsva egy kicsi falu, mely­nek tornya messzire látszik. Ritkán olvasni, hallani róla és a benne békes­ségben élőkről, akiknek az összefo­gása nagyon kellemes farsangi bált eredményezett. Jó rétyi zenekar, hal, torta, tombola is volt. Az óvodások Szilvásy Dorottya, az iskolások Varga Erika irányításával szórakoztatták a meglepően népes és lelkes közönsé­get. A műsorhoz magam is hozzájá­rultam, hisz a környéken ez az egyet- Az utca hangta­ len falu, ahol még nem szerepeltem. E kis település minden évszakban megmutatja a maga szépségét, mely mind jobban vonzza a hétvégeken a városiakat. Meglátszik a rendezett fa­luképen, hogy a község alpolgármes­tere is ott él, és naponta látja az eset­leges javítanivalókat. Továbbra is eredményes együttműködést kívánok a szacsvaiaknak! B. K., Sepsiszentgyörgy. A szé­kely zászló, amiről azt állítják, hogy egy darab rongy, a székelyek szimbó­luma, éppen úgy, mint a románok­nak a piros-sárga-kék zászló, amely ugyanabból az anyagból készül, nem kőből vagy aranyból. Eszembe jut a régi vicc a csíki bácsiról, aki a temp­lom előtt mindig levette a kalapját, és amikor a szolgálatos elvtárs szóvá tette, hogy a tér másik felén levő párt­székház előtt is megtehetné ugyanezt, mert ugyanabból az anyagból épült, visszakérdezett: A kedves feleségét hol csókolja meg? - Hát az arcán - jött a válasz. - De miért nem a hátsó felén? Hiszen ugyanabból az anyag­ból van... - mondta a székely. Nos, úgy tűnik, ma is érvényes a megkü­lönböztetés! DAMÓ DEZSŐ: Feldobolt. Hat év után, 2012 tavaszán sikerült újra polcra kerülniük azoknak az elvtársaknak, akik a szüleiktől nem­csak látták, hanem örökölték is a kommunista rendszer elveit. A falu tulajdonát három család sajátjaként próbálja kezelni, nem is eredmény­telenül: idegen kézre juttattak 150 hektárnyi legelőt 40 százalékos jö­vedelemmel, 460 köbméter fának a sorsa pedig már a versenytárgyalás előtt el volt döntve. E kis települést ily módon bitorolják, javait így ad­ják el a szomszéd falvaknak, más cipőt viselő embereknek. KÖLLŐ IRÉN, Sepsiszent­györgy. Szerettem volna meghívni egy jó kávéra, finom teára azt a sze­mélyt, aki megtalálta kulcsaimat a Csíki utca sarkán, de mivel nem tu­dom, ki volt a becsületes jótevő, ezúton fejezem ki hálámat és kö­­szönetemet neki. Az oldalt szerkeszti: Demeter J. Ildikó Polgárközeli legyen A polgárközeli rendőrség a rendfenntartó intézmény egyik osztályának neve, de 1989 után nyilván az egész rend­őrség arra törekedett, hogy minél polgárbarátabbnak tűnjék. Elődjének ugyanis meglehetősen sok volt a rovásán, jogálla­mi körülmények közt valóságos átlényegülésre volt szükség ahhoz, hogy beilleszkedhessen az új rendbe. Hogy ez mennyire sikerült neki, most nem részletezném, mindössze egy észrevételemet ajánlanám a nyilvánosság figyelmébe. Negyedszer láttam két hét leforgása alatt, hogy rendőrök iskoláskorú gyerekeket leckéztetnek a megyeszékhely utcá­in. Isten látja lelkemet, egy kis korholás bizonyára elkel náluk, gondoltam, különösen hogy szemmel láthatóan a köz­lekedési rendőrség az, amely teszi a dolgát. Melyik szülő nem helyeselné, ha otthon milliószor elhangzó figyelmezte­tését, miszerint körültekintően kell közlekedni, a zebrát használni az úton való átkeléskor stb., megerősítik a rend őrei is? Elvégre az autóforgalom egyre sűrűbb, sok a nem kellő óvatossággal és a kelleténél gyorsabban hajtó autós a városban. No de másodszor már feltűnt, hogy a rendőrök nem érik be a szép szóval, hanem jegyzőkönyvfelvétel is fo­lyik, nevek, címek bediktálásával, személyazonossági kár­tyák elővételével, szabályos igazoltatással. Harmadszor olyan hatodikosféle gyerkőcök kihágását jegyzőkönyvezte a rendőr, negyedszer sem felnőttekről volt szó. A jegyzőköny­vezés pedig nem olcsó mulatság. Megkérdeztem: fejenkénti hetvenlejes pénzbírság kiszabásáról volt szó, az összeget 48 órán belüli kifizetés esetén megfelezik. Hát mit mondjak, a mai kereseti viszonyok mellett én is megérezném, ha fiaim egy ilyen meglepetéssel állítanának haza. A városon lassan áthajtó rendőrautók sebességéből ítélve az ilyenszerű kihágásokon tetten érni a járókelőket ma kiemelt feladatuk lett. De azt nem szeretem, ami a les­ben állásra hasonlít e viselkedésben. Nyaranta külföldön járva is tapasztaltam, hogy ott a csapdaállítás szokása nem dívik, merőben másként viselkednek a közlekedési rend­őrök is. Amondó vagyok, legalább a gyerekek esetében térjenek vissza a rend őrei at szóbeli korholáshoz. Hatásosabb lenne, és például nem utáltatná meg egy életre a „polgárközeli” intézményt velük. Nem idegenednek el attól, aminek se­gédkezet kellene nyújtaniuk majd, ha felnőnek, a bűnözés és a szabályszegés megfékezése érdekében. B. KOVÁCS ANDRÁS El kell menni! Felháborodva olvasom, hallom és látom, hogy „ érdekképvisele­tünk” megint hű maradt önmagához, a nemzetietlen, megalkuvó politikájához, és nem jön el az össznépi felvonulásra Maros­­vásárhelyre. Érdekes a motivációja is: „pártpolitikai színezetet ka­pott a megmozdulás ”! Az SZNT tudtommal nem párt, és ők vállal­ták a szervezést! Hogy az EMNP, MPP is mozgósít, ez természetes és üdvözlendő, hiszen itt komoly szervezés szükséges! Jó lett volna, ha az RMDSZ is ezt teszi ahelyett, hogy a kormányra kacsingatva, most épp Pontával kokettálva kihátráljon! Most már csak az várható, hogy kiadják az ukázt a tulipános polgármestereknek, nehogy megpróbáljanak megjelenni a tünteté­sen, sőt, világosítsa fel mindenik a saját faluja-városa lakóit, hogy milyen ördögi dolgot akar az SZNT és a nép­­autonómiát, amely­ben ők döntenének a saját pénzekről, saját ügyekről, és még ma­gyarul is akarnak beszélni a közhivatalokban, amelyek ormára szégyentelenül kitűznék a székely zászlót! És milyen Istentől elru­gaszkodott módszerekkel kérik ezt: nem apró lépésekkel, egyet elő­re­, kettőt hátratáncolva, hanem tömegesen ki az utcára, megza­varva a békés együttélést a románokkal! Remélem azonban, hogy az RMDSZ-színekben megválasztott polgármesterek megmaradtak magyarnak, és mind ott lesznek sok falusfelük oldalán. Értsünk meg egy dolgot: nem pártpolitika, hanem száraz tény, hogy rohamosan fogyunk, fogynak az iskoláink, közintézményeink, anya­nyelvünk mind jobban háttérbe szorul, és ha nem teszünk valamit - akár radikálisai -, szép csendesen beolvadunk a többségi nemzetbe. Ugyanitt szeretném figyelmeztetni a SZNT-t - bár biztos, tudja és felkészül rá hogy nagy felelősséget vállal ezzel a felvonulással, ezért idejében intézkedjenek őrzött parkolóhelyeket keríteni a bu­szoknak, kocsiknak, és készüljenek fel az esetleges provokációk kivé­désére, megelőzésére! A majd megjelenő székelymagyar testvérek pedig vigyázzanak a felvonulás méltóságára. Figyeljünk mindenre, de főleg egymásra, önmérsékletet és nyugalmat mutatva az esetleges provokációkkal szemben. Igazunk tudatában remélem, nagyon sokan ott leszünk, hogy együtt bizonyítsuk be országnak-világnak: létezünk, egységesek vagyunk, nem engedjük beolvasztani nemzetünket!! Vajda Dénes, Sepsiszentgyörgy Kiállnak vezetőik mellett Az uzoni polgármeste­ri hivatal huszonöt alkal­mazottja (névsor a szer­kesztőségben) nyílt levél­ben vállal szolidaritást Ráduly István községi polgármesterrel és Ábra­hám Csaba alpolgármes­terrel abban az ügyben, amely egy álnéven bekül­dött feljelentés alapján összeférhetetlenséget ál­lapított meg a községve­zetők tevékenységében. A székely zászló miatti hangulatkeltés után ez már valóságos koncepciós per - írják a községháza dolgozói, akik hatá­rozottan állást foglalnak elöljáróik ártat­lansága mellett. Meg is indokolják, köz­vetlen munkatársak lévén, rálátásuk van arra, hogy minden a törvények betartásá­val történik, és mindig a község java és előnye az első szempont. Mégis, valakik próbálják ellehetetleníteni annak a pol­gármesternek a munkáját, akinek nagyon sokat köszönhet a lakosság, hiszen 2010-ig ingyenesen szállásolta el a testvértelepü­lési küldöttségeket a felesége tulajdoná­ban lévő Mókus Panzióban, és a község ezért kapott (ingyen) egy tűzoltókocsit, egy szemétbegyűjtő autót (ennek további konkrét haszna, hogy minden köz­ségi lakos három éven ke­resztül 1 lejjel kevesebbet fizetett a szemételhordásért, mint a más községekben élők), hét éven keresztül tű­zijátékot, valamint nagyjá­ték- és könyvadományokat az óvodák és iskolák szá­mára. Ezek alapján „nyil­vánvaló, hogy dr. Ráduly István törvényesen és er­kölcsösen járt el, sőt, anya­gi áldozatot hozott a község fejlődésének érdekében és a polgárok javára”, és „ez a magatartás példaértékű kellene hogy legyen minden elöljáró számára” - írják az uzoni község­háza alkalmazottjai, teljes mértékben el­ítélve, hogy egy demokratikus országban koncepciós ízű eljárásokkal hátráltatják a polgármester munkáját. (demeter) VISSZAJELZÉS Részletes indoklást várunk Tisztázni szeretnék néhány kérdést arról a fellebbezésről és igénylésről, amelyet egye­sületünk a helyi költségvetés­ből támogatott kulturális ren­dezvényekkel kapcsolatosan nyújtott be, mert úgy tűnik, hogy a Háromszékben Rossz visszhangú támogatás (Elége­detlen az Ecou) címmel meg­jelentek alapján nem érthető a tényleges helyzet. Fellebbez­tünk, mert nem tűnik termé­szetesnek számunkra, hogy bármilyen pénzosztás előre elfogadott költségvetés nélkül történjen. Egyszerű ezt meg­érteni: hogyan osztható el va­lami, ami nem létezik? Igaz, arra számíthatunk, hogy ugyanaz a keret lesz. De van még két olyan helyzet, amiről nem tudni, miképpen lehet megoldani: vagy kisebb lesz a költségvetés - ami azt jelenti, hogy egy program kevesebbet kap majd -, vagy pedig na­gyobb, és ez esetben kérdés, hogy ki kapja a fölösleget. Vagy újabb pályázatot írnak ki? Miért e sietség? Igaz, letettünk egy olyan kérést is, amelyben az elbírálá­si folyamat átláthatóvá tételét igényeltük: meg akartuk tudni a pontos okait annak, hogy az általunk benyújtott tervek miért kaptak jelentéktelen összegeket. Az alpolgármes­ter asszony válaszából ugyanis nem derült ki semmi: ponto­san nem közölték velünk, hogy bizonyos pályázatokat miért pontoztak, és másokat miért nem, csak azt, hogy „a hasznosságuk és a közösségre gyakorolt hatásuk” számított. A Háromszék cikkéből azt értettem, hogy a nagyobb, ro­mán és magyar közösséghez is szóló rendezvényeket job­ban pontozták - ezzel nagyon egyet is értünk, csak nagyon sajnáljuk, hogy az Ecou Egye­sületet és programjait nem te­kintik úgy, mintha mindkét közösséget szolgálnák. Mi ugyanis úgy gondoljuk, eddigi tevékenységünkkel már bebi­zonyítottuk, hogy a multikul­­turalitásért és a normalitásért dolgozunk. ALEXANDRU ÚJVÁROSI, az Ecou Egyesület elnöke 2013. március 1., péntek !

Next