Háromszék, 2013. június (25. évfolyam, 6904-6928. szám)
2013-06-01 / 6904. szám
KÖZELET HáromszenT EGY NEGYEDIK GAZDASÁGI SZFÉRA szociális ip vallalkovitsp B. KOVÁCS ANDRÁS Kolumbán Gábor biztosan az alternatív életutak hirdetőjének született - sóhajtott fel egy hallgató a Székely Nemzeti Múzeumban, ahol a többek közt Makovecz Imre által alapított Országépítő Kós Károly Egyesülés tartotta közgyűlését és fogadott soraiba új tagokat. Az alábbiakban a záróelőadására szorítkozva előre kell bocsátanunk, hogy azt valóban rendkívül szuggesztíven adta elő az elnök, s gondolatai szemlátomást megragadták a tagságot, nem utolsósorban pontosan eszméinek rendkívüli eredetisége és a még eredetibb társadalmi kísérlet folytán, melyről beszámolt, s mely közérdeklődésre is bátran számot tarthat. A közismert, politikusi pályát is befutott előadó ugyanis pillanatnyilag egy udvarhelyszéki faluba visszahúzódva gazdálkodik, illetve az udvarhelyi üzleti tudományok főiskoláján oktat, s a székely valóságból, a tőkehiányból kiindulva keresi a kollektív megélhetés módozatait mind falujában, mind oktatói tevékenységében. Kolumbán azzal indított, hogy a székely szegénység a kiegyezéssel veszi kezdetét, amikor a közbirtokosságokat, közös legelőhasználatot stb. olyan magántulajdonnal helyettesítették a tagosítás és arányosítás során, melyet a székelység képtelen volt kezelni, s mely zavart a mai állapotok csak tovább fokoztak. Az emberi szükségletek kielégítésének három modelljét felvázolva úgy látja, a közszférában a teljes jogú polgárok kizárhatatlansága a fő elv az elosztásban, a versenyszférában a profitelv, a kizárhatóság uralkodik, a civil szférában pedig a polgárok szelektív kizárhatósága dívik a javakhoz való hozzájutásban. Maga egy negyedik, a szociális gazdaság létrehozatala mellett tört lándzsát, mely szerinte a globalizált gazdaság mellett képes megélni (utóbbit kritikusai a halál iparának titulálják), annak következményeit részben kiegészítve és részben ellensúlyozva. Véleménye szerint a székelység jó hányadának pont erre lenne szüksége. „Hogyan oldjuk meg, hogy a verseny ne élje meg az életet? Hogyan teremtsünk kollektív alapú gazdaságot?” - tette fel a kérdést, s a választ nyilván a szövetkezésben kereste, mely nála nem csupán szövetkezetet jelent. Közismert negyvenfős bivalyfarmja (a Duna TV is közölt róla riportot) ugyanis kizárólag annak köszönheti megmaradását, hogy a több száz fős oroszországi hasonló farmok számára Románia nem piac, ezért a piaci rést kihasználva ez is meg tud élni. De ennél többre van szükség, és itt gyümölcsfeldolgozó manufaktúráját hozta fel példaként, melynek mintájára akár tejfeldolgozás, építkezési stb. szociális vállalkozás is elképzelhető. A manufaktúrát a hagyományos székely gyümölcsfajták megmentése érdekében eszelte ki, de vele új modellt teremtett. A termelés pénz kiiktatásával folyik: a gyümölcsöt behozza a gazda, a norvég alaptól elnyert pénzből megvásárolt gépeken ő maga préseli, főzi ki, s az elkészült gyümölcsléből,ízből stb. ennek értékében részesül. A termékkel azt tesz, amit akar. A vállalkozás nem pénz alapján, hanem társadalmi tőkével - bizalom, eleven munka - működik, a közösségi haszon pedig rendkívüli: a székely társadalom eleven szövete jön létre az együttműködésben, s ez más területekre is kisugározhat. A modell kiterjesztése most folyik, a Merkúr üzletláncra épített Góbé termék márkanév égisze alatt egy autonóm Góbé-világ alkotható meg egy kifelé versenyképes, befelé közösségalapú vállalkozási szövetség formájában. Nem csoda, hogy mindez új ötletet sugallt: az Élő Szövet Alapítvány a térségi együttműködés kiszélesítése és elmélyítése céljával jött létre, tehát átfogó társadalomépítési munkába kezdett. Említettem ugye, hogy prófétai lendületű előadásról lesz szó? Érdemes odafigyelni, mivel kísérleteznek Udvarhelyszék néhány falujában. A farkaslaki gyümölcsfeldolgozó manufaktúra mett: FEKETE RÉKA Egy hónapos thaiföldi, majd onnan két-két hetes kambodzsai és vietnami turnéra indult a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely három tagja, az ázsiai fellépéseken a thai és osonói színészek közös produkcióját, a két évvel ezelőtt készített Carnivalt mutatják be. Az Osonó Színházműhely munkájára négy esztendővel ezelőtt egy bécsi nemzetközi fesztiválon figyelt fel a szakma, azóta több külföldi meghívásnak tettek eleget. 2009-től állandó kapcsolatban állnak a thaiföldi Moradokmai Színházi Központtal, nemrég körbejárták Európát az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című, Fazakas Misi rendezte előadással. Most visszatérnek a thai társulathoz, hogy három országban mutassák be közös előadásukat, amelyben többek között arra hívják fel a figyelmet, hogyan foglalják el a jelen kor kihívásai a hagyományok helyét, miként próbál az ember megfelelni az elvárásoknak, és ezért maszkok mögé rejtőzik. A két hónapos turnét a bangkoki román nagykövetség fennállásának 40. évfordulója alkalmával tartott ünnepségen való részvétellel zárják, amit augusztus első két hetében két drámatábor követ az Osonó szervezésében. A társulat számára nagy kihívás, hogy augusztus második felében bemutatkozhatnak a legrangosabb amatőr színjátszó világfesztiválon Monacóban, ahonnan egy hónapos európai turnéra indulnak. A Daragics Bernadette- Fazakas Misi-Mucha Oszkár hármas (az Osonó állandó tagjai) ázsiai kiutazását támogatja a megyei tanács és a Művészeti Népiskola. Indulásuk előtt arról is beszámoltak, hogy a Salamon András által felajánlott MOL Mentor-díj nyolcezer lejes anyagi juttatását egy európai pályázaton elnyert összeggel együtt kisbusz megvásárlására fordították a társulat számára. Salamon Andrást, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum nyugalmazott magyartanárát, az Osonó elődjeként számon tartott, 1993-ban alapított diákszínjátszó kör kezdeményezőjét áprilisban tüntette ki a MOL által működtetett Közösségért Alapítvány pedagógusi és tehetséggondozói munkája elismeréseként. Jelenet a Carnivalból HÉTVÉGE 2013. június 1., szombat 1 aszérimfont SOCHOM ISTVÁN A Kézdiszéki Székely Tanács (KSZT) szervezésében csütörtök este a kézdivásárhelyi Vigadóban Gazda József kovásznai nyugalmazott tanár, közíró, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke A harmadik ág-Magyarok a szétszórattatásban című szociográfiakönyvét mutatták be. A budapesti Hét Krajcár Kiadónál megjelentetett, közel 1200 oldalas könyv első kiadása 2008-ban jelent meg, a másodikat a szerző anyagi támogatásával adták ki. Az est házigazdája Péter János, a KSZT alelnöke volt. Gazda József elmondta: nem a könyvét mutatja be, hanem arról a világról, a magyarság azon részéről beszél inkább, amelynek a sorsát abban leírta. A cím kapcsán elmondta: Németországban hallotta, hogy a hatvanas években meghívták Németh Lászlót, de nem lehetett ott, mivel az akkori magyar állam nem engedte ki, ezért levelet írt az őt meghívó közösségnek, melyben ezt üzente: Ne hagyjátok elszáradni a magyar fa ágát! Az előző sorokból az derült ki, hogy a harmadik magyar faág az a magyar közösség, amely a hazából kiszakadt. A magyar fának három ága van, magyarázta a szerző: az egyik a nemzet azon része, amelynek megadatott, hogy Magyarországon eredjen, a másik mi vagyunk, akik szülőföldünkön élünk, de az elidegenített hazában, a nyolc Kárpát-medencei országban, a harmadik ág pedig a világ 54 olyan országa, amely közül ötvenháromban számottevő nagyságrendben él a magyarság, és vívja mindennapi harcát a megmaradásért. Az ötvennegyedik a Zöld-foki-szigetek, ahol csupán három magyar él. Gazda József közel ötven országban személyesen kereste fel az ottani magyar közösségeket, és szólaltatott meg több mint ezer magyart. Csodálatos nyelvünk van, drága nyelvünk, megtartó nyelvünk van - hangsúlyozta a szerző -, s ha feladjuk, akkor önmagunkat adjuk fel, hiszen köztudott: nyelvében él a nemzet. Ezt követően Gazda József az 1700-as évek utolsó harmadának emigrációjától kezdődően a Kossuth-emigráción keresztül a Kádár-korszakig mutatta be röviden a nagyvilágban szétszóródott magyarságot. Megtelik velünk a világ, és ott él tovább a nemzet, ahová kovászemberek kerülnek. Hiába kerül egy nagy világvárosba tízezer magyar, ha nincs közöttük legalább egy, aki kezdi összeterelni a nyájat. Hála Istennek, mindig vannak az emigrációban kovászemberek, és a magyarok a világban mindenütt helytálltak. Emiatt a világnak nem az a véleménye rólunk, mint amit az Európai Unióban állítanak Magyarországról - mondotta a szerző -, hiszen a harmadik ág sok-sok falevele hihetetlen értékeket tudott adni az emberiségnek.