Háromszék, 2013. szeptember (25. évfolyam, 6982-7006. szám)
2013-09-02 / 6982. szám
3 2013. szeptember 2., hétfő Újjávarázsolták az emlékművetBarátoson BOKOR GÁBOR Régi pompájában díszeleg a barátosi Erzsébet-kertben az országzászló talapzata. Legnagyobb ékessége, a magyar zászló ott lobogott tegnap az árbocon, a nemzeti címer is visszakerült. Közel hetvenévnyi enyészet után tegnap avatták újra a restaurált emlékművet. Az ünnepségen a barátosiak mellett ott volt testvértelepülésük, Pálmonostora küldöttsége, Csige Sándor Csíkszeredai magyar vezető konzul, Tamás Sándor megyeitanács-elnök. A zászlót a magyar küldöttség vezetője, Rádiné Gémes Ildikó polgármester adta át a barátosiaknak, Pálmonostora ajándéka a kőbe faragott címer is. Az emlékmű történetét Kerestély Csaba polgármester elevenítette fel ünnepi beszédében. 1942. október 4-én avatták, Kispest ajándékaként épülhetett meg a háborús hősök emlékműve. Most három emléktábla hirdeti a világégésekben és az 1848— 49-es szabadságharcban hősi halált halt 62 barátosi nevét. Az emlékmű felújítását a megyei tanács és a Székely Nemzeti Múzeum támogatta helybeliek közreműködésével - mondta a polgármester. Tamás Sándor köszöntőjében elismerését fejezte ki Kerestély Csabának. Vargha Mihály múzeumigazgató és munkatársai munkáját külön kiemelte, mint Barna lelkész mondott áldást, rövid beszémondta: „újravarázsolták az emlékművet”. A dében - akárcsak az azt megelőző igehirdetőleleplezés és zászlófelvonás után Báné Sándor sen a nemzeti összefogás szükségességét hangsúlyozta. Ne csak régi hőstettekre emlékeztessen, az eljövendő küzdelmekre is erősítsen az emlékmű - mondta. Rádiné Gémes Ildikó a barátosi kapcsolat kialakulásáról beszélt. Tavaly ismerték meg egymást, azóta a testvértelepülési szerződést mindkét helység tanácsa elfogadta. Pálmonostora 1800 lelkes település, lakossága több mint negyede tanyákon lakik. Az ottaniak üdvözletének tolmácsolása mellett a polgármester nyilvánosan hívta meg a barátosiakat a jövő heti faluünnepükre. Az ünnepségen a pákéi Kádár Izabella népdalokat énekelt, Nagy Antónia szavalt - oktatójuk Bagoly Antónia tanítónő. Az emlékmű leleplezése a hagyományos barátosi fúvóstalálkozó részeként zajlott. A Kelemen Szilárd vezette Ferenc Ernő Református Fúvósegyelet idén 42. alkalommal szervezte meg a találkozót. A vendégek között volt az uzoni Atlantisz fúvószenekar és mazsorettcsoport, az étfalvi, borszéki, székelykeresztúri fúvószenekar. Olasztelek élő emlékezete FEKETE RÉKA Ami igazán értékes, az idő múlásával nem változik - hangsúlyozta Tüzes-Bölöni Ferenc olaszteleki református lelkész a tegnap délelőtti istentisztelet utáni köszöntőjében az ötvenévesek kortárstalálkozója alkalmából. Abban a faluban, amelyet sokan Erdővidék legkulturáltabb településének tartanak, bőven van, akitől példát venni: többek között itt született Hermányi Dienes József lelkész, az emlékirodalom kiváló egyénisége, Cserey Jánosné Zathureczky Emília, a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményének alapítója, valamint Kása Bálint grafikus, fametsző (született 1932-ben), aki a találkozóra hazalátogatott szülőfalujába. A jelenleg nyolcvanegy éves baráti Tomsa Jolán tanítónő a hatvanas-hetvenes években tizenegy esztendeig oktatta az olaszteleki gyermekeket. A Háromszék érdeklődésére azt mondta, nagyon szeretett itt tanítani, és szerette a falut, mert „Olasztelek Erdővidék egyik legkulturáltabb faluja. Családlátogatások alkalmával is láttam, hogy könyveket őriznek, tartanak otthon az emberek, és tanítványaim között nagyon sok volt a tehetséges diák.” Örömmel tölti el ellenben, hogy míg az ő fiatal korában sok volt az egyke a tanítványai között, a találkozó ötvenéveseinek két-három gyermekük van. A bibarcfalvi Tordai Judit, aki 1966-1975 között tanított Olaszteleken, lapunknak azt mondta: a mai ötvenesek leginkább arra panaszkodtak, nem kapnak munkát az egyetemet végzett gyermekeik, unokáik ellenben sok mindenért kárpótolják őket. Kolumbán Béla Attila ünnepelt érdeklődésünkre azt emelte ki, fontos számára, hogy a falu odafigyel az otthon maradottakra, Bartha Ferenc pedig azt hangsúlyozta, ezt a hagyományt mindenképpen folytatni kell. Igehirdetésében Tüzes-Bölöni tiszteletes azokra az időkre emlékeztette a református templomot megtöltő gyülekezetet, amikor az embereket nem a vagyonuk miatt tisztelték, hanem egyenességük, gerincességük, becsületességük miatt. Az igazi értékek azok, amelyek becsesek számunkra, amelyek megadják a hitelképességünket, és akkor, amikor számba vesszük életünket, közösségünknek, népünknek javait, talentumait, akkor nincs, amiért szégyenkeznünk - hangsúlyozta a lelkész, aki szerint megvannak még azok a gyökereink, amelyekből lehet erőt meríteni, táplálkozni, jövőt építeni. Egyed-Kolumbán László olaszteleki származású kilyéni református lelkész az ötvenévesek nevében szólt a gyülekezethez, felemlegetve, hogy ma azzal a tudással, tartással, hovatartozás-érzéssel ülnek az 1963-ban született kortársak a padban, amit a családban szüleiktől, az iskolában a nevelőiktől, a templomban a lelkészektől kaptak, és átadta a faragott stafétabotot és az emlékalbumot az 1964- ben születettek képviselőjének azzal a kéréssel, amit az ötvenévesek köszöntése tekintetében az olasztelekiek 1999-ben elkezdtek, azt soha ne hagyják abba. Helyi felnőttek, diákok és a Béres Mária vezette Harmónia kórus verssel, énekkel köszöntötte az ünnepelteket, Tüzes-Bölöni Ferenc tiszteletes pedig átadta az idei Messzelátó-díjat Szombati Mózes harangozónak, akinek családja fél évszázada kongatja meg az olaszteleki harangot, tartja rendben a templomot és a temetőt, egyfajta őre a falu békéjének. A 250 éve elhunyt Hermányi Dienes József mellszobrának megkoszorúzása, a templomkert új oldalkapujának felavatása után a családi összejöveteleké volt a kora délután, majd késő estig folytatódtak a szombati szüreti felvonulással (képünk) kezdődött falunapi programok minden korosztálynak. ________KÖZÉLET Háromszék rRÖVIDEN** A Magyar Nyelvért Kiss Lázár-díj Szombat reggel a kézdivásárhelyi városházán Bokor Tibor és Fekete Zoltán, a céhes város és Mezőkövesd polgármestere ünnepélyes keretek között látta el kézjegyével azt a megállapodást, mely a Magyar Nyelvért Kiss Lázár-díj alapításáról és odaítéléséről szól. Az eseményen Kiss Éva ny. tanár, Kiss Lázár özvegye, Nagy Babos Tamás, a helyi önkormányzat művelődési bizottságának elnöke és Molnár Istvánné, a mezőkövesdi önkormányzat művelődési bizottságának a vezetője vett részt. A magyarországi testvérváros vezetőtestülete arról döntött, hogy ezentúl minden tanév végén egy kézdivásárhelyi nyolcadik osztályost díjaz százezer forinttal, akit a helyiek választanak ki. A Magyar Nyelvért Kiss Lázár-díjjal járó összeget legkevesebb tíz évre biztosítják - mondta Fekete Zoltán mezőkövesdi polgármester. (Sodiom) Súlyos baleset Torján Hulladékszállító gépjármű ütött el egy asszonyt Torján - tájékoztatott tegnap a készenléti felügyelőség. A pénteki torjai baleset 79 éves áldozata súlyosan sérült, a SMURD rohammentő-szolgálat csapata a kézdivásárhelyi kórházba szállította. A baleset további körülményeiről a hét elején tájékoztat a rendőrség. (dvk) Kettős kereszt a Katrosában (folytatás az első oldalról) A Szabó Ottó kézdisárfalvi fafaragó által készített, több szimbólumot is tartalmazó és a Hungária semper libera (Magyarország örökké szabad) latin feliratú fakereszt avatóünnepségén elsőként Bíró Levente, a KSZT elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, a Háromszékről és a kászoni falvakból érkezett emlékezőket, majd András Zoltán kászonaltízi polgármester - aki felkarolta és támogatta a kézdivásárhelyiek kezdeményezését - arról beszélt: ilyenkor felidézzük a múltat, az elesett határvadászokat, akik életüket adták a rájuk bízott feladat végrehajtásában a haza védelméért. Meghatározta a mai ember feladatát is: a székely nemzet megmaradása a legfőbb kihívás, és ezt csak közösen, együtt tudjuk megvalósítani. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke emlékeztetett: hetvenhárom évvel ezelőtt kezdődött el Székelyföldön egy új világ, a kis magyar világ, hiszen 1940. augusztus 30-án hozták meg a II. bécsi döntést, és másnap kezdték el újraszervezni Székelyföldön az életüket az emberek. „Új remény, jövőbe vetett hit, új élet kezdődött. Az akkor tapasztalt összefogás és egység erőt adott a következő nemzedéknek” - magyarázta, majd hozzáfűzte: „Ma már olyan utakat kell keresnünk, mely teljes egészében illeszkedik az Európai Unió huszonnyolc országából tizenegy országban gyakorolt területi és kulturális autonómia valamelyik formájához. Ki kell azt mondani, hogy mi itt, Székelyföldön nem akarunk mást, csak azt, ami az Európai Unió többi országában sok népcsoportnak jár: területi autonómiát.” Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei elnöke szerint a megemlékezés helye méltó arra, hogy szent térré váljon. Izsák Balázs, az SZNT elnöke kifejtette: az ilyen eseményeken nemcsak a múltra, hanem a jelenre is gondolunk, hiszen ma fegyverek nélkül, de ugyanazzal az elszántsággal és hűséggel kell küzdeni, megvédeni a székely nép hazáját, mint egykor tették a határvédő katonák. „Fegyverek nélkül, erőszakmentesen, de ugyanazzal az elszántsággal kell hadrendbe állnunk” - mondta. Az SZNT elnöke a légiósítás veszélyeire hívta fel a jelenlevők figyelmét, és tevékeny részvételüket kérte az október 27-én esedékes Nagy Menetelésen Bereck és Kökös között. „Nem engedjük Székelyföldet sem feldarabolni, sem betagolni egy román többségű óriás régióba” - szögezte le az SZNT elnöke. Szima Csaba, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács alelnöke az egykori történelmi eseményeket, valamint a 24. Székely Határvadász Zászlóalj és az Árpád-vonal történetét ismertette. Arra is kitért, miért választották ezt a helyet a kereszt felállítására: itt még látható a nyolc egykori kaszárnya betonalapja, ahol a laktanya támaszpontja volt, és ezen a helyen a székely katonák utolsó emberig védték a völgyet. A kettős keresztet András Zoltán és Szima Csaba leplezte le, majd a jelen levő háromszéki és kászoni egyházi méltóságok - Vass Zoltán István nagykászoni római katolikus főesperes, Bodó Imre ny. főesperes, Balázs György ny. esperes és Pál Ferenc kézdiszentléleki plébános - megszentelték és megáldották az emlékművet, majd imádkoztak az elesettek lelki üdvösségéért. Ezt követően az alkalomhoz illő verset szavalt Pál Xénia, Ambrus Arnold és az ozsdolai Kún Kocsárd-iskola négy ötödik osztályos tanulója. A családias hangulatú megemlékezés koszorúzással, valamint a magyar és székely himnusz közös eléneklésével ért véget.