Háromszék, 2013. október (25. évfolyam, 7007-7033. szám)

2013-10-10 / 7015. szám

RMDSZ-REFERENDUM Huszonötezer támogató Maros megyében Maros megyében összegyűlt a szükséges számú aláírás ahhoz, hogy polgári kezdeményezéssel tűzzék a Maros Megyei Tanács napirendjére a székelyföldi fejlesztési ré­gióra vonatkozó népszavazás ügyét - ismertette tegnap Brassói Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke, (folytatása a 2. oldalon) CÉGEK TOPLISTÁJA Mérsékelten, de hanyatlunk ró FERENCZ CSABA A cégek 2012-es toplistájának adatait ismertette teg­nap Edler András. A megyei kereskedelmi és iparkama­ra elnöke szerint a versenyszektorban továbbra is érez­hető a válság hatása, ezt mutatja az ipari termelés és az építkezés mérsékelt visszaesése, mégis jelentős, hogy összességében nagyon kis mértékben, de nőtt a vizsgált vállalatok üzleti forgalma 2012-ben. Az évente, egységes krité­­rumszéken­, ebből 1288 ró­­riumrendszer alapján össze­­lelt meg a feltételeknek, 0,2 állított - egyébként törvény százalékkal kevesebb, mint által is kért - toplistához idén egy évvel korábban, a toplis- 4805 cég mérlegadatait hasz­­tán 823 cég ért el valamilyen nál­uk fel (ennyien tették le helyezést. 2012-ben a zárómérleget Há- (folytatása a 2. oldalon) Újabb megvalósítással büszkélkedik Bar­­doc község: miután korábban másfél millió eurós pályázatból korszerűsítették a Tölgyes- Száldobos, valamint a Kovácsoki erdei utat, most újabb pályázatot sikerült véglegesíteni: az országos vidékfejlesztési program keretében két és fél millió eurós támogatással kiépítették Bardoc és Erdőfüle csatornahálózatát, valamint a községi szennyvíztisztító állomást. Emellett 4,5 kilométeres útszakaszt korszerűsítettek: új aszfalton lehet közlekedni az olaszteleki nagy kanyartól Bardocon át Erdőfüle felső végéig, mellette az árkokat is kiképezték. A pályázat nagyobbik, infrastrukturális részét kedden adták át, az avatószalagot a községközpont határába épített, számító­gép-vezérlésű ülepítőállomásnál vágták el. (folytatása a 3. oldalon) Átadták az ülepítőállomást A székelység története csak könyvespolcokon Bálványos vára a Székelység története című könyv borítóján (Gyöngyössy János rajza) ­P FEKETE RÉKA Háromszéken csak elvétve tanítják a székelység történetét, a sokat vitatott tan­könyv, kézikönyv iránt az iskolák nem érdeklődnek. A megyei tanfelügyelőség kimutatása szerint opcionális tantárgy­ként az elmúlt tanévben tizenegy iskola tizennégy osztályában szerepelt az óra­rendben, ami legtöbb háromszázötven diákot érintett, holott csupán a VI-VI. osztályos célcsoportban közel kétezeröt­száz magyar diák tanul a megyében, az idei összesítést a tanfelügyelőség csak október végén készíti el, miután az isko­lák beküldik az erre vonatkozó adatokat. (folytatása a 3. oldalon) MÁRÓL HOLNAPRA . Anyanyelvünk sorvadása ellen Nyelvhasználati furcsaságokra hívja fel a figyelmemet ismerősöm, aki annak idején Kolozsváron megélte már egyszer, hogy ott a magyar nyelv alól úgyszólván kifutott a talaj. Nem kell magyaráznia, tudom, miről van szó. Gyermekkoromat a kincses városban még ki­mondottan kétnyelvű környezetben töltöttem. Aztán a román fokozatosan fölénybe került a hivatali nyelvhasználat egyoldalúsága miatt az utcán és a mindennapi érintkezésben is, s mire a hatvanas években a románság szám­beli bevándorlása, szaporodása révén utol­érte, majd meghaladta a magyarság lélekszá­­mát, nyelvünk használatának visszaszorulása már feltartóztathatatlanná vált, amit az ál­lampárti elnyomás abszurditásig felfokozott. Másik ismerősöm a mai „polgári ” Maros­­vásárhelyen tapasztalta megdöbbenten, hogy ott már eleve románul szólnak egymáshoz az idegenek, és csak akkor váltanak át, ha hang­súlyból, más jelekből kiderül, hogy partnerük szintén magyar. Az illető meséli, hogy amo­lyan utcai tesztnek vetette alá a szembejövő­ket, és magyarul köszönt rájuk. Tízből öt-hat magyarul viszonozta, tehát az utcán még mindig fele-fele az arány, miként azt külön­ben a népszámlálási adatok is tükrözik, de a köztereken már egyértelmű az egyik nyelv fölénye, és a másik használati köre folyama­tosan szűkül. Hogy meddig, azt a vegyes vidékekről már alaposan leírták, az anyanyelv visszaszorul a családba, ezt követően amolyan konyhanyelvi elsilányosodáson esik át, és fokozatosan el­sorvad, míg a vegyes házasságokban, isko­lákban stb. végleg ki nem huny. Mindezt azért bocsátottam előre, mert téved, aki azt gondolja, hogy a Székelyföldnek eme általunk többségben lakott vidékein nem figyelhetők meg hasonló jelenségek, noha a lakossági arányszámok egyelőre nekünk ked­veznek. Nagyáruházban, bárban, telefonos üzletekben tapasztalhatjuk, hogy sajátos hangsúlyú „poftim! ”-mal kérik ki maguknak némely alkalmazottak, hogy hozzájuk ma­gyarul szóljunk, máskor a magyar szóra ro­mánul felel az illető, holott nem egy esetben beigazolódott már, hogy akár magyarul is válaszolhatna, mert ismeri nyelvünket. Az „Igen, tessék!” mozgalomra ponto­san Marosvásárhelyen az Auchan Áruház­ban láttam követendő példát, Kolozsváron is kísérleteznek vele, s nem véletlenül épp ezekben a városokban. Én úgy gondolom, nálunk is szükség lenne rá. És még va­lamire, ami szintén rajtunk, fogyasztókon, vásárlókon, ügyes-bajos dolgainkat hivata­lokban intézőkön múlik: hozzáállásunkon. Szóljunk mindenütt magyarul, és éreztes­sük, hogy ez természetes ebben a környe­zetben. A nyelv csak ha használják, nem sorvad el, e nyelvi komfort minket megillet saját környezetünkben, s az udvarias átvál­tást a másik nyelvre is csak az érdemli meg, aki alkalmazottként az ügyféllel szembeni udvariasságot - a nyelvi udvariasságot is - munkahelyi kötelességének tekinti. B. Kovács András

Next