Háromszék, 2014. február (26. évfolyam, 7108-7131. szám)
2014-02-01 / 7108. szám
DEMETER J. ILDIKÓ Egy idegen zászló kitűzése sértőnek vagy provokálónak tűnhet némelyek számára, de valójában a szabad véleménynyilvánítás kereteibe illeszkedik, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bírósága meghatározza — figyelmeztet közleményben a közérdekű tájékoztatás szabadságáért harcoló Active- Watch (AW) emberi jogi szervezet, elítélve a Szatmár megyei tanfelügyelőség korlátozó és zaklató jellegű válaszát arra, hogy néhány magyar diák január 24-én (a román fejedelemségek egyesülésének napján) kitűzte Magyarország zászlaját A megyei főtanfelügyelőhelyettes, Claudiu Mondici ugyanis azt nyilatkozta, hogy felvették a kapcsolatot a Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetőségével, amely vizsgálóbizottságot alakított, azonosította a „vétkest”, a jövőben pedig „az iskolai szabályzat szerint fognak eljárni, hogy elkerüljék a hasonló kellemetlen eseményeket”. Az AW szerint a diák gesztusának „bűnössé” minősítése a szabad véleménynyilvánításra irányuló fenyegetés, a tényekhez viszonyítva erős túlzás, és hozzájárul az etnikumközi feszültségek szításához. A szervezet emiatt a tanügyminisztériumnak is elküldte állásfoglalását, és kéri a Szatmár megyei tanfelügyelőség megbüntetését. A közlemény emlékeztet arra, hogy tavaly Kovásznán történt hasonló eset, amikor egy román diáklány piros-sárga-kék hajpántot tett fel a magyarok nemzeti ünnepén (március 15-én), és az őt szintén jogtalanul megbüntető osztályfőnökére 400 lejes bírságot rótt ki az Országos Diszkriminációellenes Tanács. Az AW már akkor kérte a minisztériumtól a tolerancia, sokféleség, megértés szellemét szolgáló programok és politikák kidolgozását az ilyen esetek megelőzésére, és azért is, hogy felvértezze a lakosságot a „hatalmi központokból érkező” nacionalista és elszigetelési kihívásokkal szemben. Kicsik és nagyok örvendenek a hólyázásé, szórakozásé legyen a főszerep, vol, aki teheti, kihasználja a közösségi nak, de még inkább a mától kezdődő Túl a félévi dolgozatokon, javításokon, vakációzást. Talán csak a nyolcadik avakációnak, ami ugyan csupán egy hé-a sikeres vagy éppen gyenge minősítésű sok számára nem teljesen gondtalan atig tart, de elég ahhoz, hogy néhány nap lezárásokon, vége a stressznek, a korai szünidő, mert visszatérve az iskolapadig a játéké, szánkózásé, sízésé, korcso- felkelésnek, kaput nyitnak a téli táborba nemsokára próbavizsgáznak. Repül a hógolyó - Váradi József Általános Iskola, Sepsiszentgyörgy ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI FEKETE RÉKA Jóváhagyta a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a város három szaklíceumának tervezett együttműködését. A Berde Áron-, a Kós Károly- és a Puskás Tivadar-iskola vezetői a munkaerő, az anyagi javak és a különféle pályázatok közös kihasználásáról kötnének megállapodást. Ez nem jelent összevonást, mindegyik iskola megőrzi önállóságát, vezetőségét, szerződéses partnerségről van szó, amellyel oktatási lehetőségeiket kívánják bővíteni - ismertette az elképzelést a városi tanács csütörtöki ülésén Sztakics Éva alpolgármester. A liberális Mădălin Guruianu fenntartásokat fogalmazott meg, és kérte, hogy a román osztályok helyzetéről a román tanácstagokat is tájékoztassák. Az SZDP-s Rodica Pârvan, a Constantin Brâncuşi-szaklíceum igazgatója kijelentette: őket is megkeresték, de egyheti gondolkodás után úgy döntöttek, hogy nem társulnak, mert „nincs értelme”, hiszen ők is meg akarják tartani a tanári állásokat. (folytatása a 3. oldalon) A Puskás Tivadar Szakközépiskola ■MDEMETER J. ILDIKÓ MÁRÓL HOLNAPRA . Gyakran emlegetett és igaz: „a múlt ismerete nélkül nem lehet jövőt építeni”. Széchenyi István míves gondolata úgy is értelmezhető, annak, aki az elmúlt negyedszázadban erdélyi, székelyföldi magyar politikával foglalkozott, illetve foglalkozik, ismernie kellett volna, illetve ismernie kellene a magyar történelmet, különösképpen az 1900 utáni időszakot. Ha a sorsnak valamiféle csapása révén szakemberek levizsgáztatnák az erdélyi magyar politikusokat — községi önkormányzati képviselőktől a legfelsőbb szintekig vélhetően bizarr eredmények születnének. A napokban Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen is precíz, elgondolkodtató előadásokat tartott erdélyi témakörben két budapesti történész, Bárdi Nándor és L. Balogh Béni. Bemutatták legújabb, erre vonatkozó köteteiket. A Székely Nemzeti Múzeumban egyetlen fiatal önkormányzati képviselő hallgatta őket, mások feltehetően azért nem tették ugyanezt, mert kisujjukban van a két világháború közötti időszak magyarságot érintő története, jól ismerik az akkori - esetenként rossz - politizálás következményeit. Arra, hogy választottjainkat mindez nem érdekli, értelemszerűen nem gondolunk. Pedig igen tanulságos a két világháború közötti erdélyi politika mind a magyar kormányzat viszonyulását, mind az erdélyi közösségi önszerveződést tekintve. A magyar történelmi egyházak közel hétszáz iskolát hoztak létre, a legtehetségesebb fiatalokat pedig külföldre küldték tanulni. A trianoni diktátumot követően Budapest mindvégig komolyan ragaszkodott az erdélyi magyar kisebbséghez, segíteni próbálta, finanszírozással és háttérintézményekkel támogatta a magyar oktatást. Az erdélyi politika sajátosságaként említették, hogy a magyar elit kisebbségpolitikai stratégiákat dolgozott ki, illetve szükségszerűnek tartották a politikai egységet, ez azt is jelentette, hogy megosztónak tekintett politikust nem engedtek érvényesülni. A történeti példák arra is utalnak, megfontolandó, mit eredményez a politikai propaganda. Még akkor is, ha az éppen magyar és a mindent vissza elvét harsogja, miként Trianon után történt; a magyar politikusok ugyanis már akkor pontosan tudták, nincs reális esély egész Erdély visszaszerzésére, csak ezt nem merték felvállalni. A következmények nagyjából ismertek. Mégis, az akkori történelmi tények, társadalmi összefüggések hiteles forrásainak tanulmányozása továbbra is szükségszerű értelmes cselekedet marad, ez a tudás segíthet abban, hogy mérlegeljük, erdélyi, székelyföldi magyar közéletünkben mi jó s mi elfogadhatatlan; továbbá e tájékozottság révén jobban felismerhető az életünket hínárként behálózó kortárs politikai propaganda. Mózes László