Háromszék, 2014. szeptember (26. évfolyam, 7284-7309. szám)
2014-09-17 / 7298. szám
független Ára: 1,20 lej Előfizetőknek: 88 bani napilap Az MPP egyesülne a Néppárttal FARKAS RÉKA Újra egyesíteni kell a nemzeti oldalt, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőinek tárgyalniuk kell, és meg kell találniuk az együttműködés módját, hogy a 2016-os választásokon már közösen induljanak - nyilatkozták tegnap az MPP két legerősebb szervezetének - a háromszékinek és a Hargita megyeinek - elnökei. Kulcsár-Terza József keményes volt a nemzeti oldal romszéki elnök felidézte, hogy ugyanezt elmondták a két megye tanácsa előtt is, ám több politikus viccként értelmezte felvetésüket, kigúnyolta javaslatukat. „Mi komolyan gondoltuk akkor is, most is. A szándék az, hogy ami egyszer jó és eredszámára, az újra létrejöjjön” - fogalmazott. Felidézte Tőkés László 2007-es sikerét és a 2008-as ökormányzati választásokat, amikor még egységesen léptek fel, majd a 2012-es külön-külön indulás kudarcát. (folytatása a 2. oldalon) A HÁROMSZÉKI MUNKAERŐPIAC IGÉNYE Szakképzettek előnyben Továbbra is jobbak a szakmát tanultak elhelyezkedési lehetőségei térségünkben - ezt bizonyítják a megyei szakhivatal legfrissebb összesítései. A képzett munkaerő hiánya pedig egyre érezhetőbb, a nagy vállalkozások elszívó hatása miatt kis, helyi cégek nehezen találnak szakembert a most éppen csökkenő állástalanság jellemezte háromszéki munkaerőpiacon. Részletek a 3. oldalon Székelyföld támogatja Skóciát Villámcsődületet szervezett tegnap késő délutánra az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Néppárt Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet parkban. Tucatnál többen jelentek meg feliratokkal, melyek magyarul és angol nyelven hirdetik: Székelyföld támogatja Skóciát. A ti döntésetek a mi jövőnk is. Volt, aki székely zászlót lengetett, Ütő Gusztáv képzőművész az alkalomra megfestette Skócia zászlaját, s azt emelte magasba. Bedő Zoltán, a Néppárt sepsiszéki elnöke tömör szónoklatában jelezte, azt kívánják megmutatni, hogy Székelyföld támogatja Skócia függetlenségi törekvéseit, s a holnapi skót népszavazás előtt arra szeretnék felhívni a hazai közvélemény figyelmét, hogy békés úton államhatárok változhatnak, népek érhetik el függetlenségüket. Ezt a székelység támogatja, mert irányt mutat Székelyföld autonómiájához, melyet békés eszközökkel meg fognak valósítani. A szervező lapunknak elmondta, a megmozdulással egy időben Erdély más városaiban is tartottak hasonló villámcsődületet. SZEKERES ATTILA A SZERZŐ FELVÉTELE 2014. szeptember 17.. SZERDA XXVI. évfolyam 72 9 8. szám rom sze Esztelnek kivár Késve lépett önálló útra ez a szentföldi község és csatolt faluja, a patinás múltú Kurtapatak. Kettős tehát a községvezetés gondja, meg kell oldania, hogy egyformán részesüljön mindkét falu a javakból. Épül az infrastruktúra, s a lélekszám úgy alakult, hogy közös a két település iskolája-óvodája is. Kisgyörgy Zoltán riportja a 7. oldalon ALBERT LEVENTE FELVÉTELE AMÁRÓL HOLNAPRA . Mégis mikor dolgoznak? Hivatalosan még nem kezdődött meg az elnökválasztási kampány, de a valóságban már azelőtt benne voltunk, mielőtt minden párt megtalálta volna saját jelöltjét. Azóta még néhányan ráébredtek arra, hogy tőlük függ az ország egyensúlya, békéje, így hát máris tíz közül választhatunk államfőt, és a névsor még nem lezárt. A valódi kampány pedig csak októberben kezdődik, legalábbis a papírforma szerint. Addig még rendes hétköznapi teendőit kellene ellátnia minden politikusnak: a parlamentnek megfontolt és tartós törvényeket kellene hoznia (a kormány sürgősségi rendeleteinek láttamozása nem éppen az a felelős munka, amiért az ország eltartja őket), a kormánynak ezek gyakorlatba ültetésében, az államgépezet zökkenőmentes működtetésében - a tanügyminisztériumnak többek között a tananyag gondos, határidőre való elkészítésében kellene jeleskednie, a polgármestereknek a települések gondjainak megoldásában, és így tovább. A normalitás azonban valami olyasmi, ami az eredeti román demokrácia huszonötödik esztendejében is csak vágyálom meg. Nálunk az államfő nem közvetít és kiegyensúlyoz, hanem széthúzást és konfliktust gerjeszt, az amerikai méretű törvényhozás egyféle álmos küldöttgyűlésnek tűnik - milyen fontos, jövőépítő jogszabályt vitattak és szavaztak meg idén? -, a polgármesterek a nincstelenség és a szociáldemokrata bedarálás között őrlődnek, a kormánytagok pedig láthatóan mindenhez értenek, az árvízvédelemhez és a nemzetközi joghoz is. Tanévkezdéskor mindenki - a saját népének eredetmítoszát rosszul tudó oktatási tárcavezető, a jogász kormányfő, a belügyi és közigazgatási, az igazságügyi, a védelmi miniszter is - a diákokat boldogítja bölcsnek vagy tréfásnak szánt intelmekkel, és számolatlanul osztja véleményét minden felmerülő kérdésről, holott többre mennénk, ha ki-ki a saját kaptafájánál szabná és varrná a rábízottakat. Akkor nem lenne gond az ábécéskönyv kinyomtatása, a gödrös utak feljavítása, a félkész építkezések folytatása, a korrupció és az adócsalás leküzdése, a nyaklódon erdőirtás, a tanult fiatalok elvándorlása, az itthon maradottak kiábrándultsága. Milyen üdülés lenne és mennyivel többet érne minden kampánybeszédnél , ha valamit végre jól és időben elvégeznének, nem késve, visszaélésektől megszakítva, tákolva! A hozzáállás ilyen gyökeres megváltoztatását azonban egyetlen jelölt sem ígéri: egyelőre az egyetlen látható program az ellenfelek lejáratása. Néhány - pillanatnyi előnyt hozó - szavazatnövelő intézkedésben még reménykedhetünk, megbízható minőségű országvezetésben kevésbé. Demeter J. Ildikó