Háromszék, 2015. május (27. évfolyam, 7482-7505. szám)
2015-05-23 / 7500. szám
ÁLDOTT PÜNKÖSDÖT! A nagy törvényhozási lázban szerdán elfogadta a képviselőház az új kataszteri törvényt is. Ennek értelmében a következő években az ország teljes területét felmérik és telekkönyvezik, mindez pedig nem kerül majd egyetlen fejébe sem a tulajdonosoknak, hanem költségvetési és európai uniós pénzekből fedezik a kiadásokat - ismertette Márton Árpád RMDSZ-es képviselő. Részletek a 3. oldalon 7500. LAPSZÁMUNK ELÉ A napilap természete, hogy mindennap megjelenik - szoktuk mondani félig viccesen, és valóban ez majdnem így igaz, hiszen a vasár- és ünnepnapok kivételével - a hazai napilappalettán csaknem egyedüliként - szombaton is „bekopogunk” Olvasóink ajtaján. De egy-egy kerek számú lapnál - a fejlécünkön kiemeléssel jeleztük, hogy elérkeztünk a 7500. kiadásig - minket, lapkészítőket is meglep az elmúlt idő adta távlatok mélysége. Hogy immár hétezerötszázadik alkalommal szólítjuk meg az Olvasót, így, nagybetűvel azt az Olvasót, akit valójában köszönteni kell ezen a „házi évfordulón”. Hiszen ez a magas szám azt jelenti, hogy hűségüket ennyi lapszám megvásárlásával, olvasásával bizonyították. Miközben kérészéletű lapok tucatjai jelentek meg, majd tűntek el a piacról. Mi pedig igyekeztünk ennek a bizalommal nemesített igénynek nap mint nap megfelelni. Lapunk elődje, a Megyei Tükör 5563 számot ért meg. Ez már sajtótörténelem. A Háromszék 1989. december 23-án írta fejlécére az 1-es számot. Ez, akárcsak a 7500., szintén bevonul ama képzeletbeli panteonba, ahol a székelyföldi magyar sajtó történetét jegyzik. Lapszerkesztők és Olvasók új nemzedékei egymásrautaltságukban - reméljük - megérnek ennél jóval többet is, hogy akkor is elmondhassuk: összetartozunk. HÁROMSZÉK Pusztakalán szomszédságában a nyolcvanhét éves Piroska néni az egyetlen református, Lozsádon kilencvenlelkes a református gyülekezet, de a kéthetente tartott istentiszteleteket hatan-heten hallgatják, és nincs ez másként Hunyad megye többi, magyarok által is lakott falujában, ahol a vegyes házasság és a magyar iskola hiánya alaposan megváltoztatta a települések etnikai arculatát. A vaskohászat és általában az ipar, a Zsil-völgyi bányászat összeomlása a városi magyar közösségekben is tizedelt, sokan elmenekültek a munkanélküliség elől, aki pedig maradt, nem az identitása megtartásáért, inkább a megélhetéséért küzd. Mindezek ellenére a Hunyad megyei szórvány magyarságban vannak olyan kovász emberek, akik nem adják fel anyanyelvüket, kultúrájukat, és mindent megtesznek, hogy a fiatal nemzedékeket is erre ösztönözzék - ezt tapasztaltuk legutóbb, a május első felében megszervezett VI. Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával is. Fekete Réka riportja az 5. oldalon Történelmünk tanúja - a vajdahunyadi vár 25 ÉVES A HÁROMSZÉK TÁNCEGYÜTTES GtimtöámminiMüsl aiináti ALBERT LEVENTE FELVÉTELE FEKETE RÉKA Rendhagyó és rendkívüli produkcióval zárta a fennállása huszonötödik esztendejét ünneplő sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes az évfordulós évadot. A tegnapi gálaműsorban a társulat korábbi, jelenlegi és vendég koreográfusainak alkotásaiból mutattak be egy estérevalót. A színfalak mögött ellenben komoly gondokkal küzdenek, az együttes igazgatója és művészeti vezetője szerint a Háromszék Táncegyüttes az eddigi legsúlyosabb mélypontjára érkezett. (folytatása a 3. oldalon) . MÁRÓL HOLNAPRA A Csíksomlyóra zarándokolni: test és lélek tornája. Évente több százezren gyalogolnak ki a legnagyobb magyar katolikus búcsúnak otthont adó, két Somlyóhegy közötti nyeregbe hitet s tartást erősíteni, gondolatokat pallérozni, csendet, békét, megnyugvást keresni. Bár sokan emlegetik a pünkösdi csíksomlyói búcsút nemzeti, összmagyar ünnepnek, annak vallásos jellege, a mindenkori befelé fordulás lehetősége továbbra is felülír minden világi sajátosságot, ez Csíksomlyó esszenciája. Ám mivel évszázadok óta ferencesek doméniumán lépkedünk, kevésbé hangsúlyozott, de megfontolható, hogy pünkösd előtt s után egyaránt érdemes lenne azonosulni a ferencesek szemléletével, meríteni az egyszerűség és méltóság e ritka ötvöződéséből. Jó arcokat, tekinteteket fürkészni a keresztaljak között, jó érezni a hatalmas tömeg sehol másutt nem érzékelhető egységét. Történelmi tény, hogy ennyi magyar, székely ember szíve soha nem dobban olyannyira egyszerre, miként Csíksomlyón. Jó érezni ezt a békességet. Jó látni az alvó csángó gyermekeket, hallani az aligzöld levelek zizzenését Jézus hegyének északi oldalán, jó megpillantani a fák közül kilépőket, jó követni a zarándokok vég nélküli sorát. Még a májusi zápor is másként más, mint bárhol máshol. Ennyi ember más körülmények között elviselhetetlen lenne, itt: halk morajlást, összekapaszkodást, együtt mondott imát jelent. S ha mindennek katalizátora, működtetője a hit, hát erre alapozva lehetne életképes jövőt tervezni. Csíksomlyó megszokottsága ellenére mindig más. A szombati nagymisét magyarok milliói követik, e szentbeszédek tehát súlyosságra is rendeltettek. Böjte Csaba ferences szerzetes az általa hatalmas bazilikának nevezett csíksomlyói nyeregben öt esztendővel ezelőtt úgy fogalmazott, zarándoklásra soha nincs rossz idő, legfennebb gyenge ember, ám eközben gyengeségeink, gyarlóságaink legyőzésére ösztönzött. Az imádkozó, keresztény ember nem keseredik el, mondotta, nem jajveszékel, nem torpan meg, hanem hittel, alázattal cselekszik, így hát „vigasztalni, bátorítani kell, hinni az újjászületésben, újrakezdésben, hisz igazából mindenik szentírási történet erről szól”. Ne korlátainkat nézzük csupán, az élő Isten arra hívott, hogy legyőzzük gondjainkat, nehézségeinket, hogy összefogjunk, bátorított. „Szent István nem nyafog, nem siránkozik, hogy mennyi pogány ember van, hanem nekink hatalmas életerővel, munkával, imádkozó szeretettel egy új világot teremteni itt, a Kárpát-medencében. Milyen jó lenne, ha mi is ezzel a Szent István-i hozzáállással viszonyulnánk a magunk feladataihoz, nehézségeihez. ” Ha beszélhetünk Csíksomlyó örök üzenetéről, hát Böjte Csaba megfogalmazta. ___________________________Mózes László