Háromszék, 2015. május (27. évfolyam, 7482-7505. szám)

2015-05-23 / 7500. szám

ÁLDOTT PÜNKÖSDÖT! A nagy törvényhozási lázban szerdán elfogadta a képviselőház az új kataszteri törvényt is. Ennek értelmében a következő években az ország teljes területét felmérik és telekkönyvezik, mindez pedig nem kerül majd egyetlen fejébe sem a tulajdonosoknak, hanem költségvetési és európai uniós pénzekből fedezik a kiadásokat - is­mertette Márton Árpád RMDSZ-es képviselő. Részletek a 3. oldalon 7500. LAPSZÁMUNK ELÉ A napilap természete, hogy min­dennap megjelenik - szoktuk mon­dani félig viccesen, és valóban ez majdnem így igaz, hiszen a vasár- és ünnepnapok kivételével - a hazai na­pilappalettán csaknem egyedüliként - szombaton is „bekopogunk” Olva­sóink ajtaján. De egy-egy kerek szá­mú lapnál - a fejlécünkön kiemelés­sel jeleztük, hogy elérkeztünk a 7500. kiadásig - minket, lapkészítőket is meglep az elmúlt idő adta távlatok mélysége. Hogy immár hétezeröt­­századik alkalommal szólítjuk meg az Olvasót, így, nagybetűvel azt az Olvasót, akit valójában köszönteni kell ezen a „házi évfordulón”. Hiszen ez a magas szám azt jelenti, hogy hűsé­güket ennyi lapszám megvásárlásá­val, olvasásával bizonyították. Miközben kérészéletű lapok tucatjai jelentek meg, majd tűntek el a piac­ról. Mi pedig igyekeztünk ennek a bizalommal nemesített igénynek nap mint nap megfelelni. Lapunk elődje, a Megyei Tükör 5563 számot ért meg. Ez már sajtó­történelem. A Háromszék 1989. de­cember 23-án írta fejlécére az 1-es számot. Ez, akárcsak a 7500., szin­tén bevonul ama képzeletbeli pan­teonba, ahol a székelyföldi magyar sajtó történetét jegyzik. Lapszer­kesztők és Olvasók új nemzedékei egymásrautaltságukban - reméljük - megérnek ennél jóval többet is, hogy akkor is elmondhassuk: össze­tartozunk. HÁROMSZÉK Pusztakalán szomszédságában a nyolcvanhét éves Piroska néni az egyetlen református, Lozsádon kilencvenlelkes a református gyülekezet, de a kéthetente tartott istentiszteleteket hatan-heten hallgatják, és nincs ez másként Hunyad megye többi, magyarok által is lakott falujában, ahol a vegyes házasság és a magyar iskola hiánya alaposan megváltoztatta a tele­pülések etnikai arculatát. A vaskohászat és általában az ipar, a Zsil-völgyi bányászat összeomlása a városi magyar közösségekben is tizedelt, sokan elmenekültek a munkanélküliség elől, aki pedig maradt, nem az identitása megtartásáért, inkább a megélhetéséért küzd. Mindezek ellenére a Hunyad megyei szórvány magyarságban vannak olyan kovász emberek, akik nem adják fel anyanyelvüket, kultúrájukat, és mindent megtesznek, hogy a fiatal nemzedékeket is erre ösztönözzék - ezt tapasztaltuk legutóbb, a május első felében megszervezett VI. Hunyad Megyei Magyar Napok alkalmával is. Fekete Réka riportja az 5. oldalon Történelmünk tanúja - a vajdahunyadi vár 25 ÉVES A HÁROMSZÉK TÁNCEGYÜTTES Gt­imtöámm­iniMüsl aiináti ALBERT LEVENTE FELVÉTELE FEKETE RÉKA Rendhagyó és rendkívüli produkcióval zárta a fennállása huszonötödik esztendejét ünneplő sepsi­szentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes az évfordulós évadot. A tegnapi gálaműsorban a társulat ko­rábbi, jelenlegi és vendég koreográfusainak alkotásaiból mutattak be egy estérevalót. A színfalak mö­gött ellenben komoly gondokkal küzdenek, az együttes igazgatója és művészeti vezetője szerint a Háromszék Táncegyüttes az eddigi legsúlyosabb mélypontjára érkezett. (folytatása a 3. oldalon) . MÁRÓL HOLNAPRA A Csíksomlyóra zarándokolni: test és lélek tornája. Évente több százezren gyalogolnak ki a legnagyobb magyar katolikus búcsúnak otthont adó, két Somlyó­­hegy közötti nyeregbe hitet s tartást erősíteni, gondola­tokat pallérozni, csendet, békét, megnyugvást keresni. Bár sokan emlegetik a pünkösdi csíksomlyói búcsút nemzeti, összmagyar ünnepnek, annak vallásos jellege, a mindenkori befelé fordulás lehetősége továbbra is felülír minden világi sajátosságot, ez Csíksomlyó esszenciája. Ám mivel évszázadok óta ferencesek do­­méniumán lépkedünk, kevésbé hangsúlyozott, de meg­fontolható, hogy pünkösd előtt s után egyaránt érdemes lenne azonosulni a ferencesek szemléletével, meríteni az egyszerűség és méltóság e ritka ötvöződéséből. Jó arcokat, tekinteteket fürkészni a keresztaljak között, jó érezni a hatalmas tömeg sehol másutt nem érzékelhető egységét. Történelmi tény, hogy ennyi magyar, székely em­ber szíve soha nem dobban olyannyira egyszerre, miként Csíksomlyón. Jó érezni ezt a békességet. Jó látni az alvó csángó gyermekeket, hallani az aligzöld levelek zizzenését Jézus hegyének északi oldalán, jó megpillantani a fák kö­zül kilépőket, jó követni a zarándokok vég nélküli sorát. Még a májusi zápor is másként más, mint bárhol máshol. Ennyi ember más körülmények között elviselhetetlen len­ne, itt: halk morajlást, összekapaszkodást, együtt mondott imát jelent. S ha mindennek katalizátora, működtetője a hit, hát erre alapozva lehetne életképes jövőt tervezni. Csíksomlyó megszokottsága ellenére mindig más. A szombati nagymisét magyarok milliói kö­vetik, e szentbeszédek tehát súlyosságra is ren­deltettek. Böjte Csaba ferences szerzetes az álta­la hatalmas bazilikának nevezett csíksomlyói nyeregben öt esztendővel ezelőtt úgy fogalma­zott, zarándoklásra soha nincs rossz idő, legfen­­nebb gyenge ember, ám eközben gyengeségeink, gyarlóságaink legyőzésére ösztönzött. Az imád­kozó, keresztény ember nem keseredik el, mon­dotta, nem jajveszékel, nem torpan meg, hanem hittel, alázattal cselekszik, így hát „vigasztalni, bátorítani kell, hinni az újjászületésben, újra­kezdésben, hisz igazából mindenik szentírási tör­ténet erről szól”. Ne korlátainkat nézzük csupán, az élő Isten arra hívott, hogy legyőzzük gondja­inkat, nehézségeinket, hogy összefogjunk, báto­rított. „Szent István nem nyafog, nem siránkozik, hogy mennyi pogány ember van, hanem nekink­ hatalmas életerővel, munkával, imádkozó szere­tettel egy új világot teremteni itt, a Kárpát-me­dencében. Milyen jó lenne, ha mi is ezzel a Szent István-i hozzáállással viszonyulnánk a magunk feladataihoz, nehézségeihez. ” Ha beszélhetünk Csíksomlyó örök üzenetéről, hát Böjte Csaba megfogalmazta. ___________________________Mózes László

Next