Háromszék, 2015. október (27. évfolyam, 7611-7637. szám)

2015-10-24 / 7631. szám

2015. OKTÓBER 24., SZOMBAT és Járomszék ÖTVENHAT A NAGYVILÁGBAN ALBERT CAMUS A magyarok vére Nem tartozom azok közé, akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy eltiprásra ítélt felkelésbe, a nyugati világ szeme láttára, amely nem takarékoskodnék sem tapssal, sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné házipapucsát, mint a futballszurkolók vasárna­pi kupamérkőzés után. Túl sok a halott már a stadionban, és az ember csak saját vérével gavallé­­roskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé sem tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell, ha átme­netileg is, bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogy az inkvizíció hóhérai kereszté­nyeknek mondták magukat. A szabadság mai évfordulóján szívemből kívánom, hogy a magyar nép néma ellenállása megmaradjon, erősödjön, és a mindenünnen támadó kiál­tásaink visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkott­ját az elnyomókkal szemben. És ha ez a közvélemény nagyon is erőtlen és önző ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívá­nom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és ha­zugságainak súlya alatt. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igaz­ságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyu­gati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia - s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyaror­szághoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol - még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat. (...) (1957. október, Párizs) //­­ // •• GLORIA VICTIS • DICSŐSÉG A LÉGY GLORIA VICTIS Drága magyarok, ti csillagok az égitestek között- s mindannyian költők a tett tragikus lírája által ALEXANDR GUIDONI (Oroszország) Petőfi bosszúért kiált „Gyalázat”, sziszegik az utcán. „Ezt nem bírod ki”, suttogod. Mindenki tudja, hogy megölték, megölték őt a gonoszok. De láng a szellem, amely éget, s nem huny ki a parázs alatt. A tizenkilencedik század után eljött a huszadik és Petőfi nem nyughatik. Nem nyughatik, mert a szabadság Szomja égető és örök, S most újra ott áll népe élén És a magyar költők között. Másodszor is meggyilkoltátok, Rommá lőttétek otthonát, Ti, túlerőben dicsőséges S nők ellen vitéz katonák. Szovjet katonák, három kellett Egy magyarra belőletek, Nagy Imrét orvul elfogtátok, Sziszegés minden szavatok, Amit Dudásnak, Maléternek Meg a többinek adtatok. Kétszer öltétek meg Petőfit, Pöffeszkedhettek, győztesek! Az orosz nép tán szétszakítja A hálót, amit szőttetek, És számon kéri majd Petőfi Mindkét halálát tőletek! Fordította: Faludy György ZBICNIEW HERBERT (Lengyelország) A magyaroknak Kezünket kinyújtva állunk a határon s a levegőből roppant zsinórt fonunk nektek testvérek az elfúló kiáltás s a görcsbe rándult öklök haranggá jajdulnak s a szív nem verhet riadót a véres kövek kérnek haldokló vizek kérnek s mi állunk a határon csak állunk a határon állunk a józan ész jól­ fontolt határán innen nézzük a tűzvészt halálba bámulunk Fordította: Gömöri György CHRISTINE BUSTA (Ausztria) Magyarország árnyékában Bölcsődal 1956 novemberében Álmodj, kisfiam, Sötét és suhan. Hiába a könny, a szó, A föld nem lesz soha jó, Álmodj, kisfiam. Álmodj, kisfiam, Anyád nyugtalan, Kásád ördög falja fel, S vértől csordul a kehely... Álmodj, kisfiam. Álmodj, kisfiam, Az éj elsuhan, Holnap már csak morzsa vár, S utána az éhhalál. Álmodj, kisfiam. Álmodj, kisfiam, Ábel sírba’ van Káin ott pihen vele, Ősanyánk két gyermeke... Álmodj, kisfiam... Fordította: Tinódi József JAN KLANSKY (Csehország) Szent István jele A vén Duna sötét­ vörös az estben, Mint a Balaton óbora. Ki még nem alszik, el ne szenderedjen, Mert föl nem kel többé soha. Elsúlt az anyák, gyermekek sírása. A hős nem ismer könnyeket. Hol szép leányhad virágját kínálta, Eltorzult holtak fekszenek. Az ágyúfüst a kék eget bevonja, Tűz villan a romok közül, Kormos üszke az érzéketlen, csonka Nyugatnak Szfinx-arcára hűl. A hullabűzt a hűs Duna fölissza, Kanálisokból vér fakad. S egy csonka kar a füstös égre írja:­­„Jaj annak, aki megmaradt! Fordította: Tollas Tibor JULES SUPERVIELLE (Franciaország) Magyar barátainkhoz forog a föld forog nagy könyörtelenül minden nemzetével Magyarország körül hegye-völgye vérzik öt világrész helyett mi bűnünk hogy így kell halnotok­ élnetek tárjuk ablakunkat az Irgalom felé járuljunk az Igaz Bíró színe elé kegyetlen sugárzás: semmi sem tétetett! minden kellett volna semmi nem tétetett ím térdre omolva minden hitetlenek - könyörgünk értetek Fordította: Határ Győző CLAES GILL (Norvégia) Gloria Victis Glória Victis! Emlékezzetek az elesettekre, kik hűlt ajakkal ma is hirdetik, a győzelemnek végső percekig őrzött reménye életüknél mégis több nekik. Glória Victis! Emlékezzetek, kik élni megmaradtak, a halállal is dacolva, mivel a gyermeküknek holnap enni kell, s szívük halk dobbanásán kívül semmi, semmi jel. Fordította: Tollas Tibor

Next