Háromszék, 2016. március (28. évfolyam, 7735-7759. szám)
2016-03-01 / 7735. szám
Háromszék 2016. MÁRCIUS 1., KEDD UNITÁRIUS LELKÉSZT BÚCSÚZTATTAK Felsőrákos köszönte a szolgálatot ! Bő negyvenévnyi szolgálat után ebből harmincötöt Erdővidéken töltött - búcsúzott ki vasárnap Felsőrákos unitárius lelkésze, Kotecz József. Az egyházközségétől megváló lelkészt egyházközi paptársai és volt hívei is biztosították, munkájára számítanak az elkövetkezendőkben is. HECSER LÁSZLÓ , A Magyar Unitárius Egyház püspöke, Bálint Benczédi Ferenc és a Pap Mária püspöki titkár által aláírt levelet a Háromszék-felsőfehéri egyházkor esperese, Török István ismertette: hálaadással tartoznak az istent, embert és anyaegyházat hűen szolgálónak - fogalmaztak. Kotecz József az istentisztelet alapgondolatául a Korinthusbeliekhez írt I. levél 15. fejezetéből választott igét. Mint mondotta, a hat székelykáli és harmincöt esztendei erdővidéki szolgálat alatt nem volt mindig könnyű a palást, de folyamatosan érezte a Gondviselő oltalmát, így a rá háruló feladatok zömét megoldhatta, s úgy véli, a rábízott közösség hasznára lehetett. Szívesen keresztelte az újszülötteket, konfirmálta az ifjakat, eskette a közös útra vállalkozó párokat, segítette a lelki útmutatásra vágyókat, állt a betegek ágyánál, s ha a sors úgy hozta, utolsó útjukra kísérte őket. „A szavak kevesek, sokszor nem tudják kifejezni azt az érzést, ami hatalmába keríti a lelket. Felsőrákoson olyan társakat kaptam az Úrtól, akikkel jó volt együtt dolgozni, álmodni, s azokat valóra váltani, azt mondom tehát - bár búcsúról beszélünk -, hogy mégsem búcsúzom, hiszen annyira egyek lettünk, olyan Kotecz József és Bálint Benczédi Ferenc kötelékek kötnek össze, amit elszakítani nem lehet. Arany és gazdagság helyett szívemből adok egy darabkát nektek” - fogalmazott a nyugdíjba készülő tiszteletes. Bálint-Benczédi Ferenc a mások életében is nyomot hagyó embernek mondotta Kotecz Józsefet: feszegethetnénk, mikor és mennyire járt el helyesen bizonyos esetekben, de kétségbe vonni azt, hogy mindörökké közössége hasznát nézte, nem lehet. „Ő nemcsak vizsgált, hanem gyógyított is; nemcsak ismeretet adott át, hanem tanított is; gondjaira bízott nyájának pedig nemcsak vigyázó, de igazi őrzője is volt-mondotta. Az egyházközség Fitori Miklós Dalárdájának előadását követően Pető Elemér, a felsőrákosi egyházközség gondnoka köszönte meg a szolgálatot, Bárót polgármestere, Lázár- Kiss Barna András a közösen végzett feladatvállalásról emlékezett meg. Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége nevében Bíró Attila arra kérte paptársát, ne élje magát nagyon bele a nyugdíjaséletbe, mert szolgálatára továbbra is számítanak. Kotecz József a felsőrákosiaknak mondott hálát, amiért fiatalon elfogadták és segítettek abban, hogy hosszú évekig szíve szerint tehessen, szolgálhasson. A SZERZŐ FELVÉTELE Pénzkeretbe szorított egészségügyi ellátás FEKETE RÉKA» A legnagyobb gond, hogy kevés a szerződött összeg, ennek ellenére próbáljuk elosztani, hogy minél több pácienst ki tudjunk szolgálni és a sürgősségi esetekre tartalékot is megtartsunk, de mégsem jut mindenkinek - mondja dr. Bálinth István, az Andimed járóbeteg-rendelő működtetője. Az egészségbiztosító pénztár a múlt hónapban csökkentette a laboratóriumi vizsgálatokra szánt keretet, így az előjegyzett betegeket sem tudtuk mind fogadni, a fizioterápiára ellenben pluszba is kaptunk - vázolja a helyzetet Bálinth doktor. Az előjegyzéseket az utolsó napokban végzik, pontosan ő sem tudja, miért alakult ez így. Dr. Terza Lívia lapunknak elmondta, a Pro Vitám laboratóriumban és rendelőközpontban akkor is várólistát írnak, ha elfogy a havi pénzkeret, és ha ürül egy hely, értesítik a soron következő pácienst, az előjegyzést pedig nem szűkítik egyetlen napra, ki amikor jön, felírják. Ha az emberek betartják az előjegyzést, nem gyűl fel nagy tömeg az első napokban sem a vérvételnél - mondja Terza doktornő. A sepsiszentgyörgyi Pro Vitámnak havi huszonnyolcezer lejt számol el az egészségbiztosító pénztár laboratóriumi analízisekre, ha átlag ötven lejjel számolunk, több mint ötszázan részesülnek havonta ingyenes vizsgálatokban - közölte a rendelőegyüttes vezetője. Meg szerettük volna érdeklődni a brassói érdekeltségű Medlife sepsiszentgyörgyi egységvezetőjétől, Szőcs Kingától, hogy miért korlátozzák a hónap utolsó napjára az előjegyzéseket, telefonos megkeresésünkre azonban csak annyit mondott: „Nem fogok válaszolni erre a kérdésre.” A Kovászna Megyei Egészségbiztosító Pénztár három kórházzal és nyolc diagnosztikai központtal - közülük három brassói - áll szerződéses viszonyban a paraklinikai vizsgálatokat illetően. A szomszédos megyében azokat a vizsgálatokat téríti meg, amelyekre Háromszéken nincs lehetőség, azoknak is csupán egy részét, amire jut a havi keretből. Antal Éva, az egészségügyi szolgáltatókkal kötött szerződésekért felelős igazgató lapunk érdeklődésére elmondta, tavaly december végén meghosszabbították három hónapra a szerződéseket, az esztendő első negyedévére 663 ezer lejt különítettek el említett célra, ebben a költséges CT- és mágnesesrezonancia-vizsgálatok is benne vannak. A kórházak és a magánrendelők előre tudták, hogy januártól márciusig mennyiből gazdálkodhatnak, így nem indokolt, hogy csak a hónap utolsó napján programálják a pácienseket ingyenes vizsgálatokra - szögezte le Antal Éva. Áprilistól megkötik az új szerződéseket, amelyek a havi keretösszegeket is tartalmazzák majd, ennek mértékéről mindig egy helyi bizottság dönt pontosan leszögezett pontrendszer szerint-közölte az igazgató. Mindezek tükrében megállapítható: az egészségügyi ellátás eme láncszemében is óriási a pénzhiány, messze elmarad a szükséglettől, a polgárok által befizetett egészségbiztosítás ellenében a jogosultak csupán töredéke részesül ingyenes, illetve kedvezményes ellátásban. Rongálók Élőpatak felé több, a Bodoki- és Baróti-hegység Natura 2000 madárvédelmi területet jelző tábla esett rongáló kezek és lábak áldozatául. A környezetvédelmi minisztérium rendelete alapján felállított ismertető táblák három nyelven tudatják az arra járóval a védett terület szabályzatának legfontosabb részleteit, és térképen tájékoztatnak annak kiterjedéséről. Azaz tájékoztatnának, ha nem szenvedtek volna „kiütéses vereséget”. Egy alkalmi szemtanú kertelés nélkül adta tudtunkra ottjártunkkor, hogy a sepsiszentgyörgyi piacra általában gyalog bejáró hetesek hazatérőben, kékszesztől bódultan álltak neki a minap a tábláknak, hogy tüzet gyújtsanak. Amint a mellékelt képen is látszik, a tűz végül nem lobbant fel, „csak” a rongálás nyoma maradt. A történteket ajánljuk a rendőrség figyelmébe. Kép és szöveg: FERENCZ CSABA kármentő A szászveresmarti torony üzenete 1r-fn nem vagyok 9, én vagyok 10. Én nem vagyok 99, én #** vagyok 100. így vagyok a szász Thiess - mutatkozott be JL-J 1986 nyarán a szászveresmarti evangélikus erődtemplom idősödő gondnoka nekünk, vakációzó egyetemistáknak, akik Brassóból Erdővidék felé menet e helyen önkéntelenül leszálltunk Pegas, Tohan, Ukrajna márkájú, illetve orosz vagy zernyesti félverseny-kerékpárjaink nyergéből. Kinyújtóztunk, és összenéztünk: menjünk be! A kapu zárva volt, de egy arra járó kapás ember eligazított, és magunk számára is váratlanul látogatókká váltunk. Leginkább az lepett meg, hogy milyen szívesen fogadtak. A Ceauşescu-diktatúra legsötétebb korszaka volt ez, mikor a hivatalos szövegekben rendszeresen előfordult a románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek egyenlő jogaira való hivatkozás, de a kisebbségek megmaradásához szükséges intézményeket következetesen sorvasztotta el a hatalom - hol itt, hol ott számoltak fel átlátszó indoklással egy-egy osztályt -, és javában folyt a falurombolás is. Akkoriban csak suttogni lehetett minderről, védeni is próbáltak minket e hírektől a felnőttek, de azért tudtuk, hogy az erdélyi örökség előtti tisztelgés is valamiféle lázadás - ám mikor Thiess bácsi a maga németes magyarságával eljátszva szólt hozzánk, hangulatunk a felhőtlen júliusi égbolthoz igazodott. Miután megmutogatta az 1732-es tűzvész után újjáépült istenháza értékeit, az 1250-ben megalapozott toronyba is felvitt, ott azonban már nem áhítatra, hanem éneklésre buzdított minket, és mosolyogva hallgatta inkább nyekergésnek nevezhető produkciónkat. Szégyenkezve és nevetve búcsúztunk, akkor még nem tudtuk, hogy kaptunk valamit, amin nem fogott az azóta eltelt 30 év... A torony az idén összedőlt, mégpedig minden figyelmeztetés nélkül. Nem volt meghasadva, megroskadva, noha a tövében hömpölygő országúti forgalom bizonyára nem tett jót neki. A legrosszabb, ami történhetett vele, a kiüresedés volt, az egykor erős és virágzó szász közösség tagjainak megfogyatkozása, kitelepedése. Ha visszaszámolunk, 766 év telt el a toronyépítés kezdetétől a leomlásáig. A húsz szász család által alapított faluban a második világháború kezdetén 469 német ajkú személy élt, 1986-ban már csak 251, a legfrissebb adatok szerint pedig ma már csak öten vallják magukat szásznak az 1650 helybeli lakosból. Erejüket, nyilván, meghaladja az újjáépítés, de a művelődési minisztérium külön pénzalap létrehozását ígérte az épített örökség megmentésére. Ez szép, de akkor sem elég, ha megvalósul: azon is kellene gondolkozni, hogy a műemlékek mellett az építő és fenntartó közösségek is megmaradjanak, sőt, újra megerősödjenek, új értékeket hozzanak létre. A múltat ugyan sem eltörölni, sem visszahozni nem lehet, de okos, előrelátó tervezéssel nem csupán a régi tornyok összeomlása előzhető meg: új tündérkert is születhet, mesélő öregekkel és éneklő fiatalokkal. Erre a programra várunk mind, akik itt élünk. DEMETER B. ILDIKÓ KÖZELET