Háromszék, 2016. április (28. évfolyam, 7761-7785. szám)
2016-04-02 / 7761. szám
áromszék 2016. ÁPRILIS 2., SZOMBAT KÖZELET Sorsdöntő az idei esztendő !»- Hat évvel ezelőtt pályáztunk a Kós Károly által tervezett épületegyüttes felújítására. A pályázat nyert, de nem jutott pénz. Nem tudom, más országban történhet-e ilyesmi... Célunk az, hogy XXI. századi szintre hozzuk a múzeumot. A korábbi pályázatot naprakész állapotba hozzuk, gőzerővel dolgozunk rajta, hogy amire le kell adni, kész legyünk. Romániában az a szokás, hogy amint meghirdetik a pályázatot, azonnal le kell adni, mondhatnám, a küszöbön kell aludni, hogy a nyitás pillanatában ott legyünk, mert másképp nem jut pénz. - Mi történik a műtárgyakkal a felújítás alatt? -Időközben az intézményfenntartó megyei önkormányzat megvásárolta a szomszédos telket. Jelenleg gépkocsik parkolnak ott, de legyen világos, az a múzeumé. Először az Erdélyi Művészeti Központot képzeltük el oda, ám a posta épületét átvette Sepsiszentgyörgy városa, székhelyet, személyzetet biztosított. A telekre nagy szükségünk van, hiszen a rehabilitációt nem tudjuk megoldani anélkül. Például amikor felújítjuk a régészeti vagy a néprajzi részleget, a tárgyakat valahova át kell költöztetni. És most adott a szomszédos telek. A megyeháza ígérte, hogy rendbe teszi az út felőli épületet (az egykori szalámigyárat), s ideiglenesen oda költöztetjük a műtárgyakat. Ha most behozzuk a gyerekeket, akkor nagyobb eséllyel jönnek vissza később. - Mi változik a főépületben? - Egy csomó funkciót másképp képzelünk el. Például a toronyban most irattár van, ez tarthatatlan. A turistát oda kell vinni, a látogató menjen fel a toronyba, nézzen ki a múzeumkertre, a városra. A főépületben látványraktárakat szeretnénk kialakítani, ugyanis jelenleg a látogató csak a kiállított tárgyakat nézheti meg. A modern muzeológia kitalálta a látványraktárt, ami azt jelenti, hogy a látogató bemehet a raktárba, ahol különösebb tematika nélkül felcímkézett tárgyakat szemlélhet. Természetesen üveg alatt, bekamerázott térben. A SZERZŐ FELVÉTELE - További terveik... -Nagyon fontos a gyermekekkel való foglalkozás. Az egykori múzeumőri lakásban, a mai irodaépületben gyermekpavilon lesz. Múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartunk, ott lesz a játékgyűjtemény is. Onnan könnyű kilépni a zöldre, nyáron játszadozhatnak a gyerekek, játszóteret is kialakítunk, hogy minél több gyereket ide vonzzunk. Hátul, a Háromszék újságosbódéja mellett kaput nyitunk, hogy a felső városrészből érkezőknek ne kelljen körbe jönniük. Látogatóbarát múzeumot akarunk kialakítani. Az utóbbi tíz évben sokat haladtunk e téren, de még barátságosabbá kívánjuk tenni az intézményt. A parkunkba szökőkutat tervezünk, éjszakai világítást, a múzeumkerti koncerteknek amfiteátrumot, és lesz illemhely is. A másik múzeumőri lakás megmarad természetrajzi pavilonnak. Meg kell oldanunk a csatornázást, dr. László Ferenc egykori múzeumőrnek szobrot kívánunk állítani. Visszatérve a gyerekekre - be kell hozni őket a múzeumba. Látható, a kiállításmegnyitókon az átlagéletkor 60 év, ezt le akarjuk hozni 45-re. A fiatalok nem járnak múzeumba. Ha ez így folytatódik, néhány év alatt kihal a múzeum közönsége. Ha most behozzuk a gyerekeket, akkor nagyobb eséllyel jönnek vissza később. -Mit terveznek a szomszédos telken? -Következő lépésben be akarjuk lakni a mintegy 40 órás telket. A romhoz nem nyúlunk, konzerváljuk, körbeépítjük, ez lesz a belső udvara egy műtárgyvédelmi központnak. Körülötte restaurátorok, konzervátorok műhelyei és raktárak lesznek. -Milyen programokat terveznek erre az esztendőre? -Kiemelkedő volt Somogyi Győző Kossuth- és Munkácsy-díjas képzőművész Száz magyar lovas című grafikai tárlata, amelyen Álmos vezér korától egészen a második világháborúig elénk tárul a huszárok öltözetének lenyűgöző látványa. Ilyen tömeg és jó hangulat, mint a tárlatmegnyitón, még kétszer volt a múzeumban: Gábor Áron ágyújának hazahozatalakor és a Csaba királyfit ábrázoló vitrálium avatóján. Áprilisban érkezik a Dzsingisz kán unokái című magyarországi kiállítás, melynek kurátora Obrusánszky Borbála, ezt a Szent György Napokhoz igazítjuk. Jurtát építünk a múzeumkertben, meghívunk egy mongol néprajzos festőművészt. A városnapokon a Kultúrkert programját ezentúl mi szervezzük. Lesz néptánc, régi zene, klasszikus muzsika, esetleg etnodzsessz. Év közepén a 84 éves Szőcs Károly fogarasi autodidakta gyűjtő kiállítása nyílik meg. Nyárára terveztük a Magyar Nemzeti Múzeumból elhozni a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség érméi című kiállítást, de egyelőre megfeneklett a tárgyalás. Volt munkatársunk, Vinczeffy László 70 éves. Jubileumi kiállítást szervezünk az alkalomból. Festményeit bent állítjuk ki, szobrait a kertben. Ezáltal folytatjuk a múzeumkerti szobortárlat-sorozatot, amit tavaly Kolozsi Tibor alkotásaival indítottunk. Kallós Zoltán néprajzkutató 90 éves, kiállítással tisztelgünk előtte Erdélyben elsőként. Ezt novemberre, a Háromszék Táncegyüttes által szervezendő néptánctalálkozó időszakára időzítjük. -Milyen jelentősebb könyveket adnak ki? -A városnapokon mutatjuk be Anthony Gall Kós Károly és Sepsiszentgyörgy című könyvét, melynek összeállítására öt éve kértem fel a szerzőt, a Magyar Művészeti Akadémia kiadásában jelenik meg. Hamarosan megjelenik évkönyvünk is. Tervezzük László Ferenc Táj és tudomány című könyvének kiadását. Év végére várjuk Benkő József: Transsilvania (generalis és specialis) két kötetének magyar fordításban való megjelenését. SZEKERES ATTILA Vargha Mihály a felújítási tervet mutatja Spanyolország magyar lencséken át Picasso Spanyolország a két magyar fotográfus, Brassai és Juan Gyenes lencséjén keresztül - ezzel a címmel tartott vetített képes előadást a sepsiszentgyörgyi Tóth-Gödri Iringó mesterképzős művészettörténész-hallgató az Erdélyi Művészeti Központban kedd délután. SZEKERES ATTILA : Tóth-Gödri Iringó a témát hat hónapos spanyolországi tartózkodása idején karolta fel, látva, míg nálunk feledésbe merültek a magyar fotóművészek, külföldön megbecsülik őket. Példaként említette, hogy 1994- ben megünnepelték Brassai spanyolországi fotózásának 40. évfordulóját. A Brassai művésznév, a fotós 1899- ben Brassóban született Halász Gyula néven (1984-ben hunyt el Franciaországban). 1954-ben egy hónapon át fotózott Spanyolországban. Juan Gyenes, azaz Gyenes János 1912-ben született Kaposváron, végig Spanyolországban dolgozott fotográfusként (1995-ben hunyt el Madridban). Ezért az ő 1953- 1957-es időszakban készült képeit hasonlította össze az előadó a Brassai felvételeivel. A két fotós soha nem találkozott, de mindketten jó ismerősei voltak Picassónak. Tóth-Gödri Iringó a két művész ugyanarról a témáról készült fotográfiáit mutatta be. Megállapította, a képek a kompozíciók tudatos megalkotottsága által túlmutatnak a riportfotózáson. A két művész ugyanazokat a sztereotipikus elemeket látta bemutatásra érdemesnek, mindketten ugyanazokat a motívumokat használták fel. De a képeik mondandója, hangulata és a két művész stílusa is nagyban különbözik. Brassai hangsúlyosan emberközeli, a befogadó képei részesévé, szereplőjévé válik. Az ő Spanyolországa vidám, testközeli - a Gyenese romantikus és heroikus. Brassai képei Spanyolországba kalauzolják a nézőt, Gyenes képei mesélnek róla. Brassai megragad egy pillanatot, Gyenes az örökkévalósággá merevíti azt. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE kármentő Szélhámosok és értelmiségiek már áprilisi tréfának is szánhatták volna azt a közvélemény-kutatási eredményt, miszerint a legismertebb román értelmiségi Victor Ponta levitézlett szociáldemokrata miniszterelnök. Ám az IRES közvéleménykutató nem viccként, hanem tényként ismertette felmérését, melyet összességében képtelenségként, értelmetlenségként is lehetne minősíteni. Pedig nem az, de a hon fölöttébb művelt elméinek jegyzékeként viszont siralmasan nevetséges. Vagy egyszerre siralmas és nevetséges, ahogy tetszik. Tekintve a válaszadók által önként említett neveket - a megkérdezetteknek ugyanis maguknak kellett megnevezniük az általuk legismertebbnek tartott értelmiségit -, a lista annyira szerteágazóra és rendszertelenre sikeredett, hogy abból szikáran mindössze arra lehet következtetni, Romániában nagy baj van az értelmiségi szerepkör megítélésével. Egyszerűsítve: Romániában nagy baj van. Persze, ez nem újdonság, ennek ismételt bizonyítására pedig fölösleges közvélemény-kutatási mutatókat bevetni Hiszen ha csak az abszurd lista első három helyezettjét tekintjük, furcsa eredménnyel szembesülünk: a már említett Ponta hatszázalékos első helye után Corneliu Vadim Tudor, Klaus Iohannis és Andrei Pleşu következik négy-négy százalékkal. Arany János sorát kölcsönözve itt már „szó bennszakad, hang fennakad”, hiszen a valóban elismert Pleşut leszámítva miként lehet sztárolt értelmiségiként tekinteni a másik kettőre? Talán a válaszadók motivációja lehetne érdekes, amiért őket említhetik: egyrészt, mert egyikük, a néhai udvari költő az álhazafiasság és a megvadult nacionalista iskolapétláját testesíti meg, másrészt a jelenlegi elnök tündöklése azt mutatja, a nép, az istenadta nép mindig felnéz vezetőire, s felruházza őket mindenféle nagyszerű erénnyel. Nem is csoda, hiszen a nép, az istenadta nép évtizedekig nyögtelen szeretett fia, a listán egy másik pozícióban - az intelligensnek tartott emberek között - szintén jelen lévő Nicolae Ceauşescu elvtárs totalitárius diktatúráját. Ugyanis a közvélemény-kutatók megkérdezték azt is, kit tartanak a legintelligensebb románnak, így a rangsorban a lelőtt kondukátor, Gigi Becali és Vald Tepes az egyszázalékos kategóriába került. S ha már a városban élő megkérdezettek több mint fele rendkívül intelligensnek mondotta magát, hagyjuk meg őket e hitükben. Hasonlóan sokatmondó az alábbi adat is, melynek értelmében a 941 fős mintacsoport háromnegyed része a románokat nagyon vagy rendkívül intelligensnek tartja, kétharmada pedig azon a véleményen van, hogy a románok intelligensebbek más népeknél. Ez is szép nézet, s jó, hogy még mindig sokan hisznek benne. Persze, a listán azért jó nevek, kiváló értelmiségiek is szerepelnek, nem vitás. Viszont sok név ütközik, és iszapárszerű a kavarodás politikusok, szélhámosok és felvilágosultak között. Mindezt pedig megkoronázza Vlad Ţepes, Gigi Becali és Nicolae Ceauşescu nimbusza, olyan morbid egyveleget eredményezve, mely ténylegesen hidegrázást okoz. És mivel a válaszadók jó része vélhetően nem is tudja, mit jelent az értelmiségi, mi a dolga, szerepe, feladata, illetve, mivel ez a beteg társadalom évtizedek óta kisemmizi, félreállítja az értelmiségieket, nem csoda, hogy efféle képtelen jegyzékek jönnek a világra. Legyinthetünk rá, ostobaság, fabatkát sem ér az egész kutakodás, ám ettől még a tükör tükör marad: honi, furcsán kavarodó és nyegle világunk pont olyan, mint amilyennek ez az abszurd jegyzék mutatja. MÓZES LÁSZLÓ