Háromszék, 2016. április (28. évfolyam, 7761-7785. szám)

2016-04-02 / 7761. szám

áromszék 2016. ÁPRILIS 2., SZOMBAT KÖZELET Sorsdöntő az idei esztendő !»- Hat évvel ezelőtt pályáztunk a Kós Károly által tervezett épületegyüttes felújítására. A pályázat nyert, de nem jutott pénz. Nem tudom, más ország­ban történhet­-e ilyesmi... Célunk az, hogy XXI. századi szintre hozzuk a mú­zeumot. A korábbi pályázatot napra­kész állapotba hozzuk, gőzerővel dol­gozunk rajta, hogy amire le kell adni, kész legyünk. Romániában az a szokás, hogy amint meghirdetik a pályázatot, azonnal le kell adni, mondhatnám, a küszöbön kell aludni, hogy a nyitás pillanatában ott legyünk, mert más­képp nem jut pénz. - Mi történik a műtárgyakkal a fel­újítás alatt? -Időközben az intézményfenntartó megyei önkormányzat megvásárolta a szomszédos telket. Jelenleg gépkocsik parkolnak ott, de legyen világos, az a múzeumé. Először az Erdélyi Művészeti Központot képzeltük el oda, ám a posta épületét átvette Sepsiszentgyörgy váro­sa, székhelyet, személyzetet biztosított. A telekre nagy szükségünk van, hiszen a rehabilitációt nem tudjuk megoldani anélkül. Például amikor felújítjuk a régé­szeti vagy a néprajzi részleget, a tárgya­kat valahova át kell költöztetni. És most adott a szomszédos telek. A megyeháza ígérte, hogy rendbe teszi az út felőli épü­letet (az egykori szalámigyárat), s ideigle­nesen oda költöztetjük a műtárgyakat. Ha most behozzuk a gyerekeket, akkor nagyobb eséllyel jönnek vissza később. - Mi változik a főépületben? - Egy csomó funkciót másképp kép­zelünk el. Például a toronyban most irattár van, ez tarthatatlan. A turistát oda kell vinni, a látogató menjen fel a toronyba, nézzen ki a múzeumkertre, a városra. A főépületben látványraktá­rakat szeretnénk kialakítani, ugyanis jelenleg a látogató csak a kiállított tár­gyakat nézheti meg. A modern muze­ológia kitalálta a látványraktárt, ami azt jelenti, hogy a látogató bemehet a raktárba, ahol különösebb tematika nélkül felcímkézett tárgyakat szem­lélhet. Természetesen üveg alatt, beka­­merázott térben. A SZERZŐ FELVÉTELE - További terveik... -Nagyon fontos a gyermekekkel való foglalkozás. Az egykori múze­umőri lakásban, a mai irodaépületben gyermekpavilon lesz. Múzeumpedagó­giai foglalkozásokat tartunk, ott lesz a játékgyűjtemény is. Onnan könnyű ki­lépni a zöldre, nyáron játszadozhatnak a gyerekek, játszóteret is kialakítunk, hogy minél több gyereket ide vonz­zunk. Hátul, a Háromszék újságosbó­déja mellett kaput nyitunk, hogy a fel­ső városrészből érkezőknek ne kelljen körbe jönniük. Látogatóbarát múze­umot akarunk kialakítani. Az utóbbi tíz évben sokat haladtunk e téren, de még barátságosabbá kívánjuk tenni az intézményt. A parkunkba szökőkutat tervezünk, éjszakai világítást, a múze­umkerti koncerteknek amfiteátrumot, és lesz illemhely is. A másik múze­umőri lakás megmarad természetrajzi pavilonnak. Meg kell oldanunk a csa­tornázást, dr. László Ferenc egykori múzeumőrnek szobrot kívánunk ál­lítani. Visszatérve a gyerekekre - be kell hozni őket a múzeumba. Látható, a kiállításmegnyitókon az átlagéletkor 60 év, ezt le akarjuk hozni 45-re. A fi­atalok nem járnak múzeumba. Ha ez így folytatódik, néhány év alatt kihal a múzeum közönsége. Ha most behozzuk a gyerekeket, akkor nagyobb eséllyel jönnek vissza később. -Mit terveznek a szomszédos tel­ken? -Következő lépésben be akarjuk lakni a mintegy 40 órás telket. A rom­hoz nem nyúlunk, konzerváljuk, kör­beépítjük, ez lesz a belső udvara egy műtárgyvédelmi központnak. Körülöt­te restaurátorok, konzervátorok műhe­lyei és raktárak lesznek. -Milyen programokat terveznek erre az esztendőre? -Kiemelkedő volt Somogyi Győző Kossuth- és Munkácsy-díjas képzőmű­vész Száz magyar lovas című grafikai tárlata, amelyen Álmos vezér korától egészen a második világháborúig el­énk tárul a huszárok öltözetének le­nyűgöző látványa. Ilyen tömeg és jó hangulat, mint a tárlatmegnyitón, még kétszer volt a múzeumban: Gábor Áron ágyújának hazahozatalakor és a Csaba királyfit ábrázoló vitrálium avatóján. Áprilisban érkezik a Dzsingisz kán unokái című magyarországi kiállítás, melynek kurátora Obrusánszky Borbá­la, ezt a Szent György Napokhoz igazít­juk. Jurtát építünk a múzeumkertben, meghívunk egy mongol néprajzos fes­tőművészt. A városnapokon a Kultúr­­kert programját ezentúl mi szervez­zük. Lesz néptánc, régi zene, klasszikus muzsika, esetleg etnodzsessz. Év köze­pén a 84 éves Szőcs Károly fogarasi au­todidakta gyűjtő kiállítása nyílik meg. Nyárára terveztük a Magyar Nemzeti Múzeumból elhozni a Magyar Király­ság és az Erdélyi Fejedelemség érméi című kiállítást, de egyelőre megfenek­lett a tárgyalás. Volt munkatársunk, Vinczeffy László 70 éves. Jubileumi kiállítást szervezünk az alkalomból. Festményeit bent állítjuk ki, szobrait a kertben. Ezáltal folytatjuk a múze­umkerti szobortárlat-sorozatot, amit tavaly Kolozsi Tibor alkotásaival in­dítottunk. Kallós Zoltán néprajzkutató 90 éves, kiállítással tisztelgünk előtte­­ Erdélyben elsőként. Ezt novemberre, a Háromszék Táncegyüttes által szer­vezendő néptánctalálkozó időszakára időzítjük. -Milyen jelentősebb könyveket ad­nak ki? -A városnapokon mutatjuk be Ant­hony Gall Kós Károly és Sepsiszent­györgy című könyvét, melynek össze­állítására öt éve kértem fel a szerzőt, a Magyar Művészeti Akadémia kiadá­sában jelenik meg. Hamarosan megje­lenik évkönyvünk is. Tervezzük László Ferenc Táj és tudomány című könyvé­nek kiadását. Év végére várjuk Benkő József: Transsilvania (generalis és spe­cialis) két kötetének magyar fordítás­ban való megjelenését. SZEKERES ATTILA Vargha Mihály a felújítási tervet mutatja Spanyolország magyar lencséken át Picasso Spanyolország a két magyar fotográfus, Brassa­i és Juan Gyenes lencséjén keresztül - ezzel a címmel tartott vetített képes előadást a sepsiszentgyörgyi Tóth-Gödri Iringó mesterképzős művészettörténész-hallgató az Erdélyi Művészeti Központban kedd délután. SZEKERES ATTILA : Tóth-Gödri Iringó a témát hat hónapos spanyolországi tar­tózkodása idején karolta fel, látva, míg nálunk feledésbe merültek a magyar fotóművészek, külföldön megbecsülik őket. Példaként említette, hogy 1994- ben megünnepelték Brassai spanyol­­országi fotózásának 40. évfordulóját. A Brassai művésznév, a fotós 1899- ben Brassóban született Halász Gyula néven (1984-ben hunyt el Franciaor­szágban). 1954-ben egy hónapon át fo­tózott Spanyolországban. Juan Gyenes, azaz Gyenes János 1912-ben született Kaposváron, végig Spanyolországban dolgozott fotográfusként (1995-ben hunyt el Madridban). Ezért az ő 1953- 1957-es időszakban készült képeit ha­sonlította össze az előadó a Brassai felvételeivel. A két fotós soha nem ta­lálkozott, de mindketten jó ismerősei voltak Picassónak. Tóth-Gödri Iringó a két művész ugyanarról a témáról készült fotog­ráfiáit mutatta be. Megállapította, a képek a kompozíciók tudatos megal­­kotottsága által túlmutatnak a riport­fotózáson. A két művész ugyanazokat a sztereotipikus elemeket látta be­mutatásra érdemesnek, mindketten ugyanazokat a motívumokat hasz­nálták fel. De a képeik mondandója, hangulata és a két művész stílusa is nagyban különbözik. Brassai hang­súlyosan emberközeli, a befogadó ké­pei részesévé, szereplőjévé válik. Az ő Spanyolországa vidám, testközeli - a Gyenese romantikus és heroikus. Brassai képei Spanyolországba kala­uzolják a nézőt, Gyenes képei mesél­nek róla. Brassai megragad egy pil­lanatot, Gyenes az örökkévalósággá merevíti azt. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE kármentő Szélhámosok és értelmiségiek már áprilisi tréfának is szánhatták volna azt a közvélemény-kutatási eredményt, miszerint a legismer­tebb román értelmiségi Victor Ponta levitézlett szociáldemokrata miniszter­­elnök. Ám az IRES közvéleménykutató nem viccként, hanem tényként ismertette felmérését, melyet összességében képte­lenségként, értelmetlenségként is lehet­ne minősíteni. Pedig nem az, de a hon fölöttébb művelt elméinek jegyzékeként viszont siralmasan nevetséges. Vagy egy­szerre siralmas és nevetséges, ahogy tet­szik. Tekintve a válaszadók által önként említett neveket - a megkérdezetteknek ugyanis maguknak kellett megnevezniük az általuk legismertebbnek tartott értel­miségit -, a lista annyira szerteágazóra és rendszertelenre sikeredett, hogy abból szikáran mindössze arra lehet következ­tetni, Romániában nagy baj van az értel­miségi szerepkör megítélésével. Egyszerű­sítve: Romániában nagy baj van. Persze, ez nem újdonság, ennek ismételt bizonyítására pedig fölösleges közvéle­mény-kutatási mutatókat bevetni Hiszen ha csak az abszurd lista első három helye­zettjét tekintjük, furcsa eredménnyel szem­besülünk: a már említett Ponta hatszázalé­kos első helye után Corneliu Vadim Tudor, Klaus Iohannis és Andrei Pleşu következik négy-négy százalékkal. Arany János sorát kölcsönözve itt már „szó bennszakad, hang fennakad”, hiszen a valóban elismert Pleşut leszámítva miként lehet sztárolt értelmi­ségiként tekinteni a másik kettőre? Talán a válaszadók motivációja lehetne érdekes, amiért őket említhetik: egyrészt, mert egyi­kük, a néhai udvari költő az álhazafiasság és a megvadult nacionalista iskolapétláját testesíti meg, másrészt a jelenlegi elnök tündöklése azt mutatja, a nép, az istenadta nép mindig felnéz vezetőire, s felruházza őket mindenféle nagyszerű erénnyel. Nem is csoda, hiszen a nép, az istenadta nép év­tizedekig nyögte­len szeretett fia, a listán egy másik pozícióban - az intelligensnek tartott emberek között - szintén jelen lévő Nicolae Ceauşescu elvtárs totalitárius dik­tatúráját. Ugyanis a közvélemény-kutatók megkérdezték azt is, kit tartanak a legin­telligensebb románnak, így a rangsorban a lelőtt kondukátor, Gigi Becali és Vald Tepes az egyszázalékos kategóriába került. S ha már a városban élő megkérdezettek több mint fele rendkívül intelligensnek mondot­ta magát, hagyjuk meg őket e hitükben. Hasonlóan sokatmondó az alábbi adat is, melynek értelmében a 941 fős minta­csoport háromnegyed része a románokat nagyon vagy rendkívül intelligensnek tart­ja, kétharmada pedig azon a véleményen van, hogy a románok intelligensebbek más népeknél. Ez is szép nézet, s jó, hogy még mindig sokan hisznek benne. Persze, a listán azért jó nevek, kiváló értelmiségiek is szerepelnek, nem vitás. Viszont sok név ütközik, és iszapárszerű a kavarodás politikusok, szélhámosok és felvilágosultak között. Mindezt pedig megkoronázza Vlad Ţepes, Gigi Becali és Nicolae Ceauşescu nimbusza, olyan morbid egyveleget eredményezve, mely ténylegesen hidegrázást okoz. És mivel a válaszadók jó része vélhetően nem is tudja, mit jelent az értelmiségi, mi a dolga, szerepe, feladata, illetve, mivel ez a beteg társadalom évtize­dek óta kisemmizi, félreállítja az értelmi­ségieket, nem csoda, hogy efféle képtelen jegyzékek jönnek a világra. Legyinthetünk rá, ostobaság, fabatkát sem ér az egész kutakodás, ám ettől még a tükör tükör marad: honi, furcsán kavarodó és nyegle világunk pont olyan, mint amilyennek ez az abszurd jegyzék mutatja. MÓZES LÁSZLÓ

Next