Háromszék, 2016. december (28. évfolyam, 7965-7988. szám)

2016-12-03 / 7966. szám

RAFFAY ERNŐ SEPSISZENTGYÖRGYÖN Alternatív történelem a könyvtárban Négy, de akár több olyan lehetőséget is elszalasztottak az 1947 utáni mindenkori magyar kormá­nyok, amelyek esélyt adtak volna a trianoni döntés részleges orvoslására, területi restitúcióra -egyebek mellett erről beszélt Raffay Ernő történész, egykori hadügyi államtitkár, egyetemi tanár Sepsiszentgyörgyön mintegy másfél héttel ezelőtt. A töményen adatolt, kitekintésekkel jócskán tarkított előadás fő üzenete ugyanakkor egyértelmű volt: jelen pillanatban is árgus szemekkel kell figyelni, hogy vagy diplomáciai, vagy más úton érvényt lehessen szerezni ezeknek az érdekeknek. ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI NAGY D. ISTVÁN » Raffay Ernő egy demográfiai helyzetképpel indította mondandóját, rámutat­va: amennyiben a trianoni „bé­keparancs” hozta területcson­kítást sikerült volna elkerülni, a magyar királyság lélekszáma mára elérhette volna a negy­venmilliót, amiből mintegy 36 magyar lett volna. Ezzel szem­ben most tíz országban van szétszórva magyarság, kettő közülük a legnacionalistább Eu­rópában: Románia és Szlovákia. A kedvezőtlen helyzet ellenére a történész úgy vélte, az elmúlt 26 esztendőben a térség biztonság­­politikai eseményei kitermeltek olyan helyzeteket, amelyekből Magyarország nyertesen ke­rülhetett volna ki, sőt, jelenleg is adódnak ilyen lehetőségek. Meggyőződése szerint Magyar­­ország szétdaraboltsága csak időleges, aki ennek az ellenke­zőjét állítja „vagy bolsevik, vagy liberális történész, vagy ostoba ember”. Felvezetőjét követően Raffay Ernő az általa elszalasztottnak tekintett lehetőségeket vette sorra, nem feltétlenül időrend­ben. Indításként azért megemlí­tette, hogy 1938. és 1941. között (a négy restitúció időszakában) még léteztek magyar kormá­nyok, amelyek árgus szemekkel figyelték, hogy a nagyhatalmi játszmák közepette mikor adó­dik alkalom akár a diplomácia, akár fegyverek útján érvénye­síteni az érdekeinket, amit meg is tettek előbb Felvidéken, majd Kárpátalján, Észak-Erdélyben, végül a Vajdaságban és Bácská­ban. A második világháborút lezáró békeszerződés után be­köszöntő kommunista érában (Romániában főképp az 1965- ös évet követően) a magyar ér­dekérvényesítés esélyei Raffay Ernő szerint „egy lakatlan szi­geten kitörő tömeg verekedé­sével” voltak egyenlőek, olyan körülmények között, hogy a kelet-közép-európai baráti szo­cialista országok meghirdették a magyar nacionalizmus elleni küzdelmet is (ehhez a kádári vezetés is csatlakozik a polgári nacionalizmus visszaszorítá­sára elindított harcával 1956 őszét követően). Egészen 1989- ig, a kommunizmus bukásáig ez a helyzet nem változik, majd beköszönt a rendszerváltozás, a legtöbb volt szocialista ország­ban békés átmenettel (Cseh­szlovákia, Lengyelország, Ma­gyarország, Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság és maga a Szovjetunió is), kivétel Románia. A kommunizmus bukása ugyanakkor egy másik törté­nelmi eseményt is magában hordozott, Raffay Ernő szerint ugyanis elindított egy revíziós folyamatot is a trianoni állam­konstrukciók életében. Románia volt az egyetlen, mely 1990 után is megőrizte határait, Csehszlo­­­vákia 1991 végén összeomlott, illetve Jugoszlávia egy véres, hatéves polgárháborúban­­ több ezer halálos áldozattal és máig kiható erős szerb-horvát gyűlö­letet maga után hagyva - szét­hull. Raffay Ernő - aki akkor a hadügyi államtitkári tisztséget töltötte be az Antall József vezet­te kormányban - meglátásában Magyarország számára mindkét esemény lehetőséget teremtett, amelyet viszont nem sikerült kihasználni. A történész úgy véli: Szlovákia államiságának elismerését feltételekhez kellett volna kötni (a déli magyarlakta területek átadásához), és ennek akár katonailag is érvényt lehe­tett volna szerezni, hiszen ekkor a csehszlovák hadsereg, amely­nek szétosztásáról döntött Prága és Pozsony, gyakorlatilag nem volt ütőképes, míg a magyar ab­szolút erőfölényben volt. Szintén 1991-ben indul el Jugoszlávia szétesésének folyamata a szlo­vén, majd a horvát függetlenség kinyilatkoztatásával. A délszláv háborúként ismert konflik­tus, amely ezután kirobbant, a délvidéki és a horvátországi magyarokat egyaránt súlyosan érintette (egyebek mellett bele­sodródtak a konfliktusba, illet­ve a Horvátország területéről elűzött szerbeket Bácskában és Újvidéken telepítette le erőszak­kal a belgrádi kormány). Raffay Ernő szerint ez a helyzet feljo­gosította volna a magyar kor­mányt, hogy az alkotmányba foglaltak értelmében közbelép­jen, de ezt nem tette meg (kivé­telt képezett a horvátoknak biz­tosított, később nagy botrányt kiváltó fegyverszállítmány, amely a Kalasnyikov-ügy néven híresült el), noha a délvidéki ma­gyarok helyzetéről (kényszer­besorolások például) a katonai hírszerzés napi rendszeresség­gel tájékoztatott. A történész itt egy merész megállapítást is tett: horvát-magyar szövetségben Délvidék visszacsatolására is le­hetőség nyitt volna. A további két, szintén elsza­lasztott lehetőség Raffay Ernő meglátásában egyrészt Ukraj­na létrejötte időszakára tehető, amikor Leonyid Kucsma ukrán államfő informális csatorná­kon azt közölte az Antall-kor­­mánnyal, hogy akár hajlandóak lennének lemondani is Kárpát­­aljáról. Ez később hivatalos meg­erősítést már nem kapott. A második lehetőség a koszovói válság idején adódott volna, amikor a NATO Szerbia elleni büntetőhadjárat mellett döntött, amelynek szárazföldi beavat­kozási része is lett volna (Sze­ged irányából indultak volna a csapatok). Raffay Ernő szerint a magyar hadsereg kezdetben békefenntartóként, az ottani magyarságot védendő bevonul­hatott volna a NATO-ernyő alatt, az egyesült államok hadseregét követve, majd helyben marad­hattak volna. A lehetőséget nem használták ki, mivel a hivatalos álláspont szerint magyar kato­nák is életüket vesztették volna a konfliktusban. Ami a jelen helyzetet illeti, a történész többször hangsú­lyozta az ütőképes hadsereg meglétének fontosságát, hoz­zátéve: most elindult egy folya­mat Magyarországon, amely ezt a célt szolgálja. Raffay Ernő továbbá megemlítette: Donald Trump győzelme új helyzetet teremthet Románia számára is, pontosabban, amennyiben az AEA-Oroszország viszony meg­változik, az ország komoly biz­tonságpolitikai kihívás elé néz, ami a magyar érdekek szem­pontjából újabb lehetőséget te­remthet, amennyiben esetleg a befolyási övezetek­­újraosztása is szóba kerül ezeken a tárgya­lásokon. Zárásként, kérdésre vála­szolva Raffay Ernő elmondta: a marosvásárhelyi véres március kapcsán a Németh Miklós ve­zette magyar kormány a teljes passzivitás mellett döntött, noha tudomása szerint az ellenzék (a Magyar Demokrata Fórum) so­raiból többen az azonnali kato­nai beavatkozást is felvetették. Provokátor a hegyen túlról? ! » Az idegenből érkezett pap így folytatta: „Azt mondjátok, hogy jogaitok vannak ezen a földön. Persze, hogy vannak jo­gaitok, akárcsak nekünk, mert közösek az őseink. Nem azért lé­teznek ezek a jogaitok, mert szé­kelyek vagy magyarok vagytok, hanem azért, mert közösek az őseink. Üzenetemet a testvéri­ség jegyében fogalmaztam meg. Észre kell vennünk, hogy testvé­rek vagyunk és közös a jövőnk. Ámen”. A pópa ezek után ugyan­olyan gyorsan, ahogy feltűnt el is tűnt a háttérbe. Szavait csak gyér taps kísérte, a téren álldo­gálók jelentős része oda sem fi­gyelt tulajdonképpen. A felháborodási hullám an­nak nyomán indult el, hogy a Facebook közösségi portálon megjelent a Mesagerul de Covas­­na napilap által a teljes beszédet tartalmazó videofelvétel (sem a másik helyi román lap, sem a hírügynökségek nem közölték az elhangzottakat, mivel egy je­lentéktelen felszólalásnak tűnt abban a pillanatban, így kevés­bé követték­. Lapunk több for­rásból is igyekezett kideríteni, ki volt a szónok, illetve milyen minőségben mondhatta el a fent idézett szöveget. Az ortodox egy­ház képviselői közvetve csak an­nyit közöltek, nem a megyében szolgáló pópáról van szó, illetve tudomásuk szerint valahonnan délről, a Kárpátokon túlról érke­zett. Az egyház közlését több or­todox vallású sepsiszentgyörgyi román lakos is osztja, éspedig, hogy biztos nem Háromszéken szolgál. Egyik forrásunk azt is megerősítette, hogy a meghí­vottak között sem szerepelt az illető, így képtelenek felderíteni a személyazonosságát, mivel azt egyelőre nem ismerik. Mint arról beszámoltunk az ünnepséget idén a két pápa megnyilvánulásait leszámítva mérsékelt üzenetek jellemezték, sőt a kormánybiztos kifejezetten semleges mondandóval állt elő, majd az egész ünnepség csend­ben, incidensek nélkül zárult. 2016. DECEMBER 3.HÉTVÉGE KÖZÉLET Egymásra talált Körösi és Széchenyi Széchenyi István-domborművet adományozott a kovásznai városházának a Magyarországon élő Halasi-Nagy Endre kelet­kutató, irodalmár. Az adományt e heti ülésén fogadta a helyi tanács. Az emlékplakett a kézdivásárhelyi Metró András alkotá­sa, költségeit teljes egészében Halasi vállalta fel. BOKOR GÁBOR : A gyűlésen Gyerő József polgármester ismertette: az adományozó óhaja, hogy az emlékplakett a helyi líceum udvarán talál­ható Körösi Csom­a Sándor­­mellszobor mellé kerüljön. Kérését azzal indokolta, hogy épp Széchenyi volt az, aki el­sőként ismerte el a csomakő­­rösi orientalista tudományos munkásságát, népszerűsítette érdemeit, ugyanakkor ő fogal­mazta meg Körösi ma is érvé­nyesnek tekintett karakterét. A polgármester nyilvánosan mondott köszönetet Halasi- Nagy Endrének, a felajánlott adományt egyhangúan fogad­ta el a tanács. Gyerő Széchenyi méltatásaként elmondta, ő tet­te hajózhatóvá a Dunán a mai Románia területén található Kazán-szorost. Ugyanazon az ülésen dön­tött a tanács arról is, hogy elfogadja a Körösi Csom­a Sán­dor Közművelődési Egyesület adományát, az iskolaudva­ron található Körösi-mell­szobrot. Az alkotás a város közvagyonába kerül, miután közjegyző előtt is hitelesítik az adománylevelet. A mell­szobrot 2014-ben, az akkor 230 éve született Körösi Cso­m­a Sándor emlékének tiszte­letére állították a kovásznai líceum udvarán, Éltes Barna szobrászművész alkotása. A kivitelezés anyagi részét a Csoma-egyesület a Kovászna Megye Tanácsánál megnyert pályázatából biztosította.

Next