Háromszék, 2017. május (29. évfolyam, 8086-8111. szám)
2017-05-02 / 8086. szám
Háromszék 2017. MÁJUS 2., KEDD Új kollégiumot avattak » FEKETE RÉKA » A köszöntőbeszédek előtt a jelen lévő egyházi és világi elöljárók, építők, tervezők, kivitelezők, támogatók és meghívottak együtt énekelték a 90. zsoltárt. Elsőként Kató Béla szólt az egybegyűltekhez. Azt mondta, ebben az országban csak akkor érezhetjük magunkat biztonságban, ha saját épületeinkben, saját területünkön vagyunk, ezért is fontos az építkezés. Sepsiszentgyörgyöt, a református egyházat súlyos veszteség érte, amikor elvették a Református Székely Mikó Kollégiumot, és ezért a várost, a reformátusokat kárpótolni kell, így ez az új épület kárpótlás a Mikóért - hangsúlyozta az egyházfő. Kiemelte: „Ez az épület nem készülhetett volna el ilyen formában és ilyen minőségben, ha Göncz Attila munkatársaival együtt nem teszi rá az életét. Nem pénzt akart vele keresni elsősorban, hanem alkotni és teremteni szeretett volna.” A kollégium és szálló nevéről Kató Béla elmondta: az egyházkerület 1991-ben jegyeztette be a Fidelitas Kft.-t gazdasági tevékenység céljából, de mindmáig nem működtette, most ellenben szükség van egy cégre, hogy az új létesítményt a törvényeknek megfelelően tudják működtetni, és ez a Fidelitas Kft. lesz. Az egyház az anyaországtól megkapta azt a támogatást, amellyel átalakíthatták az épületet, amelynek ezután önmagát kell eltartania - mondotta. „Nem vagyongyűjtés a célunk, hanem az oktatás, amely nélkül nincs jövő, nincs egyház, nincs közösség. Ezért mindent megteszünk, hogy a fiatalok jó körülmények között, színvonalas helyen tanulhassanak és szórakozhassanak.” Azt kívánta Sepsiszentgyörgynek, az épületavató váljék hagyománnyá, ezentúl minden Szent György-napon adjanak át egy, a közösség számára fontos új épületet. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora a kollégiumi élet közösségformáló szerepét hangsúlyozta. Úgy véli, a mai világban, amikor az emberek elszigetelődnek egymástól, nagyon fontos, hogy minél korábban erősítsük a fiatalokban a közösséghez tartozás érzését. Nem rejtette véka alá, hogy amikor két évvel ezelőtt a Sapientia sepsiszentgyörgyi épületét avatták, kételyei voltak, hogy az egyetem kolozsvári, marosvásárhelyi és Csíkszeredai helyszínei után sikerül-e negyedikként Sepsiszentgyörgyön meggyökereztetni a Sapientiát, de most azt látja, hogy nagyon sokan hisznek ebben, és sokan tesznek is ezért. Megköszönte Kató Bélának, hogy segíti az egyetem fejlődését, és azt mondta: „majdnem minden tálcán jön akkor, ha megérdemeljük, akkor, ha a tanárok és a diákok olyan közösséget építenek, amely a jövő szerves része lesz”. Az épületért köszönetet mondott a református egyháznak Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, és hangsúlyozta: „ez az átadás azt üzeni azoknak, akik igen-igen gyakran ellenünk dolgoznak, hogy nem tudnak annyit rombolni, annyit elvenni tőlünk, mint amennyit mi tudunk építeni akkor, ha összefogunk”. Azt kívánja, minél többen jöjjenek ide tanulni, és az itt szerzett tudás által legyenek hasznos tagjai a közösségnek. Megőrizték a kézműves jelleget Az épület történetét, a felújítás tervezői koncepcióját és az alkalmazott műszaki megoldásokat Török Áron építész tervező ismertette. A leányblokk - ahogy a helyiek nevezték - a textilgyár munkásszállójaként épült 1958-59-ben. A szocreál épületet igen szerény építészeti eszköztárral húzták fel, mégis igen értékes - hangsúlyozta. Tervezése - vélhetően szovjet minta alapján - Marosvásárhelyen történt, a kivitelezést helyi munkaerő végezte helyi építőanyagok felhasználásával, az előregyártott vasbeton födémpallók és szarufák a gyártási pecsétek szerint Nyárádtőn készültek. Török Áron mindezért a Magyar Autonóm Tartomány termékének nevezte az épületet. Kiemelte: a leányblokk nem a településszövet rombolása révén jött létre, hanem illedelmesen áll egy hagyományos városi telken, hagyományos telepítési képlet szerint, előkerttel, beépítési vonallal, oldal- és hátsó kerttel. Tréfásan megjegyezte: az épület, amelyben fénykorában kétszáz szövőnő lakott, örökre ráégett a város férfi lakosainak mentális térképére. Az épületmentés legfontosabb indítékaként Török Áron leszögezte: az egykori leányszállás „az ipari léptékű előregyártás és igénytelen tipizálás hajnalán az utolsó minőségi, kézműves épületek egyike Sepsiszentgyörgyön. Az építkezés minden fázisában kitapintható a korábbi, kézműves építészeti hagyomány szaktudása és hozzáértése a tervezéstől a legapróbb részletek kivitelezéséig.” Székely mesterek tapogatták végig a házat tetőALBERT LEVENTE FELVÉTELÉtől talpig, és ezt a kézműves jelleget szeretnék megőrizni és megmutatni - fogalmazott. „Mondanom sem kell, milyen kilátástalan küzdelem volt ez a majdnem teljesen felszámolt helyi építőanyag-gyártás és egy majdnem kizárólag importra támaszkodó, elsősorban szintetikus anyagokat kínáló építőanyag-forgalmazás mellett. Az is fontos szempont volt, hogy ez a szigorú szerkesztésű ház, amelyben a nyílászárókat leszámítva egyáltalán nem használtak fát, ne puhuljon a felismerhetetlenségig. Ez a megfontolás vezetett a látszóbeton felületek és lakatosszerkezetek előnyben részesítéséhez a tervezés során.” Török Áron hangsúlyozta: városképi eszközökkel is jelezni kívánták az épület átalakulását, ezt szolgálja a monumentális előtető, amely az előkertet városi köztérré hivatott varázsolni, és nyáron kávézó teraszaként is szolgálhat. Ismertette a kivitelező csapatot: a projekt menedzsere, generáltervezője és generálkivitelezője Göncz Attila vállalkozó, műszaki igazgató Király Sándor, építésvezetők Kajcsa Martin és Tusa Álmos, vízcsatorna, fűtés-, szellőzéstervezés és -kivitelezés Göncz Attila, Nicolae Dragán, Ciprian Bobenchi, elektromos tervezés és kivitelezés Tódor Géza, gyengeáramú rendszerek kivitelezése Kilyén Sándor, szerkezeti beavatkozások - előtető, menekülő-lépcsőház, liftakna, tetőtér beépítése Bíró Gábor, az asztalosszerkezeteket Incze Attila és Incze Levente, a lakatosszerkezeteket Lukács Oszkár, további asztalosmunkát és az alagsori régi kazánházban kialakított wellnessblokk bútorzatát Bagoly Miklós készítette. Szalagvágás előtt Kántor Csaba püspökhelyettes mondott áldást, és azt kívánta, az épület ne csak földi ház legyen, hanem hajlék, ne csak a tudásszomj, hanem a hit belső ereje is formáljon közösséget benne. A háromezer négyzetméter felületű épületben huszonegy négyágyas kollégiumi és huszonkét kétágyas szállodai szobát alakítottak ki, mindenik saját fürdőszobával, a bentlakási részen hétszobánként konyhával, étkezővel, a tetőtérben konferenciaterem és szórakozóhelyiség van. Ezen a szinten a betonelemeket fával szelídítették, tizenhat kilométernyi léccel burkolták a hatalmas tetőzetet. Az eredeti téglafalból meghagyott és több helyen kibontott részletek díszítőelemként hatnak. Az épület mögött és az északi oldalon tizenhárom parkoló létesült, amely nemsokára további helyekkel bővül. A Fidelitas református egyetemi kollégium és szálló kulcsrakész, következik személyzet alkalmazása és az épület benépesítése. A különleges építészeti megoldásokkal felújított létesítménnyel nemcsak a Sapientia EMTE nyert, hanem Sepsiszentgyörgy is, mert megmenekült a végső pusztulástól egy fél évszázaddal ezelőtt igényes kivitelezéssel létrehozott épület, a szállodai rész pedig bekapcsolódhat a város turisztikai vérkeringésébe. Az új kollégium egyik gyöngyszeme, a tetőtéri konferenciaterem kamment. Mitől fő a román akadémikusok feje? Mindenütt a világon, így nálunk is, az akadémiák a legjelentősebb tudományos fórumok, és nekünk, egyszerű földi halandóknak valahol mennyei magasságokban lebegő, elefántcsonttoronyban kutató, majd néha a társadalom fejlődését szolgáló, isteni kinyilatkoztatásokat tevő társaságnak tűnnek. De azért, hogy a Román Akadémia aktívan kivegye részét szép hazánknak a civilizáció felsőbb fokára emelésében, bizony tagjai néha kénytelenek a földi valóság porába is aláereszkedni. Így tette ezt idén februárban az akadémia, amikor a korrupcióellenes tüntetések közepette közzétett egy dokumentumot, amelyben többen felettébb aggódtak Románia területi egységének szétcincálása miatt. A felhívást - melyet a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem rektora, Ioan Aurel Pop kezdeményezett - az akadémia 84 tagja írta alá. Már akkor látták, hogy a románok nemzeti identitása és az ország szuverenitása teljesen alá van ásva. Azóta a helyzet tovább romlott. Már oda jutottunk, hogy a bíróság úgy ítélte meg, Kolozsvár nevét a kincses város bejáratainál magyarul is ki lehet függeszteni. És a polgármester Boc nem viselkedett igazi hazaffyként, hiszen nem támadta meg a döntést, hanem még meg is toldotta azzal, hogy ne csak románul és magyarul, hanem felül latinul és alul németül is biggyesszék ki. Vélhetőleg a felsőt a latin és dák ősök, az utóbbit a szász elnök iránti tiszteletből. Ezek után nem csoda, ha most a Román Akadémia újabb kutatócsoportot hozott létre az orosz és az állítólagos magyar propaganda ellen. Ennek tagjai a téma szakértői, valamint volt külügyminiszterek, újságírók. Vezetőnek egy marosvásárhelyi szociológust, volt külügyi államtitkárt tettek meg. Ő is érzi a magyar veszélyt, mert a vásárhelyi magyar szülők eléggé el nem ítélhető módon nem akarnak egykönnyen belenyugodni a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium lassú megszüntetésébe, és állandóan hadakoznak az orvosi egyetem magyar karának újbóli megalakításáért is. A kutatócsoport feladata elsősorban a román- és Európa-ellenes orosz propaganda feltérképezése és leleplezése lesz, de a már említett kolozsvári rektor - aki most az újabb társaság oszlopos tagja - kijelentette: a Magyarország által alkalmazott propaganda ellen is fel kell lépniük. Szerinte Budapest „kommunikációs és információs hadviselést” folytat Románia ellen. Azt is elárulta, hogy a magyar „különleges főosztály” kampányt kezdeményez a nagy román egyesülés 100. évfordulója megünneplésének aláásására. A magyarok olyasmiket állítanak, hogy Erdély nem Románia, mert még száz éve sem része Romániának, miközben történelme teljes időtartama alatt Magyarországhoz tartozott. De onnan származik az a kezdeményezés is, hogy Kolozsvár neve mellől eltüntessék a Ceauşescu által odabiggyesztett Napoca elnevezést is. Az ilyen teóriák visszaverésére „komoly oktatásra” lenne szükség - mondja, ami sajnos hiánycikk. Az is baj, hogy Magyarország hatékonyabb aknamunkát tud folytatni, míg Oroszország kevésbé, mert itt magyarul még meglehetősen sokan tudnak, de oroszul kevesen. Valószínű, jó megoldás lenne a magyar nyelvű oktatás megszüntetése, mert akkor nem lehetne a magyarokat ilyen könnyen effajta teóriákkal etetni. A Román Akadémia tagja 41 olyan személy is, akiket haláluk után választottak be a testületbe. Most itt lenne az ideje, hogy ismét visszavegyék a könnyelműen kivégzett volt akadémikus, doktor, mérnök, nemzetközi elismertségű tudományos kutatót, néhai Elena Ceauşescut, aki 1974-től az akadémia rendes tagja volt, valamint a népe által máig is hőn szeretett férjét, aki 1975- től volt az akadémia tagja, sőt, annak tiszteletbeli elnöke is. Mindkettejüket 1989. december 26-án igen könnyelműen kizárták az akadémiából. Szerencsére szellemük még mindig kísért, és szellemiségük most is serkentőleg hat az akadémia jelenlegi tagjaira is. Ceauşescu már halála előtt is ugyanazt látta, amit most tapasztalunk, hogy a magyarok és az oroszok sírásókként miként ássák alá a románok nemzeti identitását és az ország szuverenitását, s azt is, hogy a temesvári forradalom a külföldi irredenta-horthysta-fasiszta magyar körök, valamint az orosz titkosszolgálatok és ügynökségek műve volt. KUTHÁNOS KÖZELET