Háromszék, 2017. május (29. évfolyam, 8086-8111. szám)

2017-05-02 / 8086. szám

Háromszék 2017. MÁJUS 2., KEDD Új kollégiumot avattak­ ­ » FEKETE RÉKA » A köszöntő­beszédek előtt a jelen lévő egy­házi és világi elöljárók, építők, tervezők, kivitelezők, támoga­tók és meghívottak együtt éne­kelték a 90. zsoltárt. Elsőként Kató Béla szólt az egybegyűl­tekhez. Azt mondta, ebben az országban csak akkor érezhet­jük magunkat biztonságban, ha saját épületeinkben, saját területünkön vagyunk, ezért is fontos az építkezés. Sepsi­­szentgyörgyöt, a református egyházat súlyos veszteség érte, amikor elvették a Református Székely Mikó Kollégiumot, és ezért a várost, a reformátuso­kat kárpótolni kell, így ez az új épület kárpótlás a Mikóért - hangsúlyozta az egyházfő. Kiemelte: „Ez az épület nem készülhetett volna el ilyen for­mában és ilyen minőségben, ha Göncz Attila munkatár­saival együtt nem teszi rá az életét. Nem pénzt akart vele keresni elsősorban, hanem alkotni és teremteni szeretett volna.” A kollégium és szálló nevéről Kató Béla elmondta: az egyházkerület 1991-ben je­gyeztette be a Fidelitas Kft.-t gazdasági tevékenység céljá­ból, de mindmáig nem működ­tette, most ellenben szükség van egy cégre, hogy az új léte­sítményt a törvényeknek meg­felelően tudják működtetni, és ez a Fidelitas Kft. lesz. Az egy­ház az anyaországtól megkap­ta azt a támogatást, amellyel átalakíthatták az épületet, amelynek ezután önmagát kell eltartania - mondotta. „Nem vagyongyűjtés a célunk, hanem az oktatás, amely nél­kül nincs jövő, nincs egyház, nincs közösség. Ezért mindent megteszünk, hogy a fiatalok jó körülmények között, színvo­nalas helyen tanulhassanak és szórakozhassanak.” Azt kí­vánta Sepsiszentgyörgynek, az épületavató váljék hagyo­mánnyá, ezentúl minden Szent György-napon adjanak át egy, a közösség számára fontos új épületet. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudomány­­egyetem rektora a kollégiumi élet közösségformáló szerepét hangsúlyozta. Úgy véli, a mai világban, amikor az emberek elszigetelődnek egymástól, nagyon fontos, hogy minél korábban erősítsük a fiata­lokban a közösséghez tartozás érzését. Nem rejtette véka alá, hogy amikor két évvel ezelőtt a Sapientia sepsiszentgyör­gyi épületét avatták, kételyei voltak, hogy az egyetem ko­lozsvári, marosvásárhelyi és Csíkszeredai helyszínei után sikerül-e negyedikként Sepsi­­szentgyörgyön meggyökerez­tetni a Sapientiát, de most azt látja, hogy nagyon sokan hisz­nek ebben, és sokan tesznek is ezért. Megköszönte Kató Bélá­nak, hogy segíti az egyetem fej­lődését, és azt mondta: „majd­nem minden tálcán jön akkor, ha megérdemeljük, akkor, ha a tanárok és a diákok olyan közösséget építenek, amely a jövő szerves része lesz”. Az épületért köszönetet mondott a református egy­háznak Antal Árpád, Sepsi­­szentgyörgy polgármestere, és hangsúlyozta: „ez az átadás azt üzeni azoknak, akik igen-igen gyakran ellenünk dolgoznak, hogy nem tudnak annyit rom­bolni, annyit elvenni tőlünk, mint amennyit mi tudunk épí­teni akkor, ha összefogunk”. Azt kívánja, minél többen jöjjenek ide tanulni, és az itt szerzett tudás által legyenek hasznos tagjai a közösségnek. Megőrizték a kézműves jelleget Az épület történetét, a felújítás tervezői koncepcióját és az al­kalmazott műszaki megoldá­sokat Török Áron építész ter­vező ismertette. A leányblokk - ahogy a helyiek nevezték - a textilgyár munkásszállójaként épült 1958-59-ben. A szocreál épületet igen szerény építé­szeti eszköztárral húzták fel, mégis igen értékes - hangsú­lyozta. Tervezése - vélhetően szovjet minta alapján - Maros­­vásárhelyen történt, a kivite­lezést helyi munkaerő végezte helyi építőanyagok felhaszná­lásával, az előregyártott vas­beton födémpallók és szaru­fák a gyártási pecsétek szerint Nyárádtőn készültek. Török Áron mindezért a Magyar Au­tonóm Tartomány termékének nevezte az épületet. Kiemelte: a leányblokk nem a település­szövet rombolása révén jött létre, hanem illedelmesen áll egy hagyományos városi tel­ken, hagyományos telepítési képlet szerint, előkerttel, be­építési vonallal, oldal- és hátsó kerttel. Tréfásan megjegyezte: az épület, amelyben fényko­rában kétszáz szövőnő lakott, örökre ráégett a város férfi la­kosainak mentális térképére. Az épületmentés legfonto­sabb indítékaként Török Áron leszögezte: az egykori leány­szállás „az ipari léptékű előre­­gyártás és igénytelen tipizálás hajnalán az utolsó minőségi, kézműves épületek egyike Sep­­siszentgyörgyön. Az építkezés minden fázisában kitapintha­tó a korábbi, kézműves építé­szeti hagyomány szaktudása és hozzáértése a tervezéstől a legapróbb részletek kivite­lezéséig.” Székely mesterek tapogatták végig a házat tető­ALBERT LEVENTE FELVÉTELÉ­től talpig, és ezt a kézműves jelleget szeretnék megőrizni és megmutatni - fogalmazott. „Mondanom sem kell, milyen kilátástalan küzdelem volt ez a majdnem teljesen felszámolt helyi építőanyag-gyártás és egy majdnem kizárólag im­portra támaszkodó, elsősor­ban szintetikus anyagokat kí­náló építőanyag-forgalmazás mellett. Az is fontos szempont volt, hogy ez a szigorú szer­kesztésű ház, amelyben a nyí­lászárókat leszámítva egyál­talán nem használtak fát, ne puhuljon a felismerhetetlen­­ségig. Ez a megfontolás veze­tett a látszóbeton felületek és lakatosszerkezetek előnyben részesítéséhez a tervezés so­rán.” Török Áron hangsúlyoz­ta: városképi eszközökkel is jelezni kívánták az épület átalakulását, ezt szolgálja a monumentális előtető, amely az előkertet városi köztérré hivatott varázsolni, és nyáron kávézó teraszaként is szolgál­hat. Ismertette a kivitelező csapatot: a projekt menedzse­re, generáltervezője és gene­rálkivitelezője Göncz Attila vállalkozó, műszaki igazgató Király Sándor, építésvezetők Kajcsa Martin és Tusa Álmos, víz­csatorna, fűtés-, szellőzés­tervezés és -kivitelezés Göncz Attila, Nicolae Dragán, Ciprian Bobenchi, elektromos terve­zés és kivitelezés Tódor Géza, gyengeáramú rendszerek ki­vitelezése Kilyén Sándor, szer­kezeti beavatkozások - előtető, menekülő-lépcsőház, liftakna, tetőtér beépítése­­ Bíró Gábor, az asztalosszerkezeteket Incze Attila és Incze Levente, a laka­tosszerkezeteket Lukács Osz­kár, további asztalosmunkát és az alagsori régi kazánház­ban kialakított wellnessblokk bútorzatát Bagoly Miklós ké­szítette. Szalagvágás előtt Kántor Csaba püspökhelyettes mon­dott áldást, és azt kívánta, az épület ne csak földi ház legyen, hanem hajlék, ne csak a tudás­szomj, hanem a hit belső ereje is formáljon közösséget benne. A háromezer négyzetméter felületű épületben huszon­egy négyágyas kollégiumi és huszonkét kétágyas szállodai szobát alakítottak ki, min­­denik saját fürdőszobával, a bentlakási részen hétszobán­ként konyhával, étkezővel, a tetőtérben konferenciaterem és szórakozóhelyiség van. Ezen a szinten a betoneleme­ket fával szelídítették, tizenhat kilométernyi léccel burkolták a hatalmas tetőzetet. Az ere­deti téglafalból meghagyott és több helyen kibontott rész­letek díszítőelemként hatnak. Az épület mögött és az északi oldalon tizenhárom parkoló létesült, amely nemsokára to­vábbi helyekkel bővül. A Fidelitas református egyetemi kollégium és szálló kulcsrakész, következik sze­mélyzet alkalmazása és az épület benépesítése. A külön­leges építészeti megoldások­kal felújított létesítménnyel nemcsak a Sapientia EMTE nyert, hanem Sepsiszent­­györgy is, mert megmenekült a végső pusztulástól egy fél évszázaddal ezelőtt igényes kivitelezéssel létrehozott épü­let, a szállodai rész pedig be­kapcsolódhat a város turiszti­kai vérkeringésébe. Az új kollégium egyik gyöngyszeme, a tetőtéri konferenciaterem kamment. Mitől fő a román akadémikusok feje? M­indenütt a világon, így nálunk is, az akadémiák a legje­lentősebb tudományos fórumok, és nekünk, egyszerű földi halandóknak valahol mennyei magasságokban lebegő, elefántcsonttoronyban kutató, majd néha a társadalom fejlődését szolgáló, isteni kinyilatkoztatásokat tevő társaságnak tűnnek. De azért, hogy a Román Akadémia aktívan kivegye részét szép ha­zánknak a civilizáció felsőbb fokára emelésében, bizony tagjai néha kénytelenek a földi valóság porába is aláereszkedni. Így tette ezt idén februárban az akadémia, amikor a korrupcióellenes tüntetések közepette közzétett egy dokumentumot, amelyben többen felettébb aggódtak Románia területi egységének szétcincálása miatt. A felhí­vást - melyet a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem rektora, Ioan Aurel Pop kezdeményezett - az akadémia 84 tagja írta alá. Már akkor látták, hogy a románok nemzeti identitása és az ország szuverenitása teljesen alá van ásva. Azóta a helyzet tovább romlott. Már oda jutottunk, hogy a bíróság úgy ítélte meg, Kolozsvár nevét a kincses város bejáratainál magyarul is ki lehet függeszteni. És a polgármester Boc nem viselkedett igazi hazaffyként, hiszen nem támadta meg a döntést, hanem még meg is toldotta azzal, hogy ne csak románul és magyarul, hanem felül latinul és alul németül is biggyesszék ki. Vélhetőleg a felsőt a latin és dák ősök, az utóbbit a szász elnök iránti tiszteletből. Ezek után nem csoda, ha most a Román Akadémia újabb kutatócsoportot hozott létre az orosz és az állítólagos magyar propaganda ellen. Ennek tagjai a téma szakértői, valamint volt külügyminiszterek, újságírók. Vezetőnek egy marosvásárhelyi szociológust, volt külügyi államtitkárt tettek meg. Ő is érzi a magyar veszélyt, mert a vásárhelyi magyar szülők eléggé el nem ítélhető módon nem akarnak egykönnyen belenyugodni a II. Rá­kóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium lassú megszüntetésébe, és állandóan hadakoznak az orvosi egyetem magyar karának újbóli megalakításáért is. A kutatócsoport feladata elsősorban a román- és Európa-elle­­nes orosz propaganda feltérképezése és leleplezése lesz, de a már említett kolozsvári rektor - aki most az újabb társaság oszlopos tagja - kijelentette: a Magyarország által alkalmazott propagan­da ellen is fel kell lépniük. Szerinte Budapest „kommunikációs és információs hadviselést” folytat Románia ellen. Azt is elárulta, hogy a magyar „különleges főosztály” kampányt kezdeményez a nagy román egyesülés 100. évfordulója megünneplésének alá­­ásására. A magyarok olyasmiket állítanak, hogy Erdély nem Románia, mert még száz éve sem része Romániának, miközben történelme teljes időtartama alatt Magyarországhoz tartozott. De onnan származik az a kezdeményezés is, hogy Kolozsvár neve mellől eltüntessék a Ceauşescu által odabiggyesztett Napoca elnevezést is. Az ilyen teóriák visszaverésére „komoly oktatásra” lenne szükség - mondja, ami sajnos hiánycikk. Az is baj, hogy Magyarország hatékonyabb aknamunkát tud folytatni, míg Oroszország kevésbé, mert itt magyarul még megle­hetősen sokan tudnak, de oroszul kevesen. Valószínű, jó megoldás lenne a magyar nyelvű oktatás megszüntetése, mert akkor nem lehetne a magyarokat ilyen könnyen effajta teóriákkal etetni. A Román Akadémia tagja 41 olyan személy is, akiket haláluk után választottak be a testületbe. Most itt lenne az ideje, hogy ismét visszavegyék a könnyelműen kivégzett volt akadémikus, doktor, mérnök, nemzetközi elismertségű tudományos kutatót, néhai Elena Ceauşescut, aki 1974-től az akadémia rendes tagja volt, valamint a népe által máig is hőn szeretett férjét, aki 1975- től volt az akadémia tagja, sőt, annak tiszteletbeli elnöke is. Mindkettejüket 1989. december 26-án igen könnyelműen kizár­ták az akadémiából. Szerencsére szellemük még mindig kísért, és szellemiségük most is serkentőleg hat az akadémia jelenlegi tagjaira is. Ceauşescu már halála előtt is ugyanazt látta, amit most tapasztalunk, hogy a magyarok és az oroszok sírásókként miként ássák alá a románok nemzeti identitását és az ország szuverenitását, s azt is, hogy a temesvári forradalom a külföldi irredenta-horthysta-fasiszta magyar körök, valamint az orosz titkosszolgálatok és ügynökségek műve volt. KUTHÁNOS KÖZELET

Next