Háromszék, 2017. június (29. évfolyam, 8112-8135. szám)

2017-06-03 / 8113. szám

romszeak 2017JÚNIUS 3.HÉTVÉGE KÖZELET Széchenyi-bál a Kálnoky-kastélyban Idén huszonharmadik alkalommal szervezi meg a háromszéki Széchenyi-bált a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Lí­ceum diáktanácsa. A hagyományőrző táncmulatságnak ezúttal a miklósvári Kálnoky-kastély ad otthont. BOKOR BALÁZS : A vendégek bepillantást nyerhetnek a re­formkori Magyarország pom­pás báljainak hangulatába: hagyományos táncok, kaszinó és egyéb, bálokkal kapcsolatos események zajlanak majd a ren­dezvényen, amely június 10-én, szombaton 18 órától kezdődik. A megújulás kori Magyar­­ország pompás báljainak fel­idézése az 1990-es években volt csúcspontján, és sajnos kifakult az évek során. A Mi­kes Kelemen Elméleti Líceum diáktanácsa 2006-ban úgy döntött, a hagyományos bálo­zásnak folytatódnia kell, ezért minden évben megszervezte azt, idén 23. alkalommal. A rendezvény célja megismer­tetni a fiatalokkal a múltat, megszökni egy napra a 21. szá­zadi technológia rabságából, visszatérni a már elmúlt, de dicső korszakba. Időseknek, fiataloknak és gyerekeknek egyaránt kínál kecsegtető programokat a Széchenyi-bál. A mulatság fontos része az ünnepélyes bevonulás: a ven­dégek felsorakoznak a kastély kapujában, a bevonulókat az ajtónálló mutatja be. A sereg­szemle után érkezik hintóján gróf Széchenyi István - megtes­tesítőjének kiléte még titok -, majd köszönti az egybegyűlte­ket. A főnemes beszéde után fel­szólal a bál fővédnöke - kilétére akkor derül fény - és főszerve­zője, Konrád András László. A mulatság kezdetét az ünnepé­lyes nyitó tánc jelenti, ezt kö­vetően szabad a táncparkett, indul a lovas kocsizás, keverik a kártyákat a pókerasztalnál, és előkerülhetnek a fényképe­zőgépek is. Az est fénypontja a díszvacsora, ezt követi a bálki­rálynő választása. A szavazócé­­dulás voksolást szerenád kíséri, az új bálkirálynőt hatalmas tor­tával és pezsgővel köszöntik. Kiemelkedő társasági ese­mény lesz a bál, aki teheti, igé­nyelje a meghívót, öltse fel a báli ruhát, legyen a rendkívü­li esemény részese. Meghívók vásárolhatóak a városi kultu­rális szervezőirodában és a Mikes Kelemen Elméleti Líce­umban Konrád András Lász­lónál, vagy a 0741 947 326-os telefonszámon igényelhetők. CZETZ JÁNOSRA EMLÉKEZTEK BUDAPESTEN A mindig újrakezdő honvédtábornok „A szegény legény elindult a faluból, és meghódította a vilá­got” - mutatták be Czetz Jánost a gidófalvi hagyományőrzők a honvédtábornok születésének 195­ évfordulója alkalmából tartott emlékkonferencián - olvasható a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának honlap­ján közölt tudósításban. A budapesti rendezvényen Gidófalvát Kövér György és Zsigmond Zoltán képviselte. FORRÁS: NKEHTHE Mint írják, Czetz János volt a 1848-49-es forradalom és sza­badságharc egyik legfiatalabb tábornoka, Bem József altábor­nagy táborkari főnöke, kitűnő stratéga, Argentína déli határ­vidékének feltérképezője és vé­delmének szervezője, a Buenos Aires-i Katonai Akadémia első igazgatója. A konferencia során különböző szempontokból is­mertették az előadók a szabad­ságharc után emigráló, majd kalandos úton Dél-Amerikában letelepedett, magyar-székely­­örmény származású honvédtá­bornok életútját. Nagy Péter alezredes, a Ma­gyar Honvédség Geoinformá­­ciós Szolgálatának főmérnöke kifejtette, a honvédtábornok kitűnő katonai szakember, szervező és térképész volt, aki­nek élét nem törték meg a tör­ténelem viharai, mindig képes volt az újrakezdésre. Argentína szabadságát számos külföldi vándor­háborús közreműködé­se szilárdította meg, ilyen volt Czetz János is - emelte ki Maxi­­miliano Gabriel Gregorio­ Cerna­­das, az Argentin Köztársaság nagykövete. Rávilágított, hogy Argentínát a „bevándorlók or­szágának” is nevezik, hiszen sok külföldi munkásságából építke­zett. „Köztük voltak szép szám­ban azok a magyarok is, akik a szabadság és a kreatív munka országát kívánták felépíteni” - mondta. A konferenciára a la­tin-amerikai országból is üzen­tek, a Magyar Harcosok Bajtár­si Közössége Argentínai Czetz János Főcsoportja tizenhárom­­ezer kilométerről üdvözölte az előadáson részt vevőket. „Czetz János, ahogy Magyarországon sikeresen tevékenykedett és harcolt élete fiatal éveiben, úgy ragyogott fel Argentínában érett korában. Élete mérföldköveket tett le az argentin katonai in­tézményekben.” A konferencián az előadók részletesen bemutatták a hon­védtábornok hazai és külhoni életútjának, katonai pályájának különböző vetületeit. Az örmény diaszpóra magyarországi és erdélyi jelenlétéről, kultúrájá­ról és Czetz János emlékének őrzéséről Esztergály Zsófia Zita és Issekutz Sarolta tartott elő­adást, amelyet Bereczkiné Máté Judit, a Czetz család leszárma­zottja egészített ki személyes élményeivel. Az erdélyi katonai hagyományokat a honvédtá­bornok szülőfalujából szárma­zó gidófalvi hagyományőrzők mutatták be. Czetz János kato­nai karrierjének kezdetét és a kor császári-királyi hadseregé­nek szervezetét Csikány Tamás ezredes ismertette. Czetz nem csak hadtudományok művelője volt, honvédtiszti tevékenysége mellett előszeretettel foglalko­zott földrajztudománnyal, tér­képészettel és nyelvműveléssel. A Magyar Hadnyelvtan elkészí­tésének folyamatát Balázs Géza, az ELTE egyetemi tanára mutat­ta be. Kedves Gyula ezredes, az Országgyűlési Múzeum vezető­je kifejtette, hogy Czetz János az erdélyi hadjárat és haderőszer­vezés egyik kulcsfigurája volt. Czetz János számos országban megfordult: európai tevékeny­ségét Csorba László, a Nemzeti Múzeum volt főigazgatója, ar­gentin katonai pályafutását pe­dig Siposné Kecskeméthy Klára ezredes ismertette. Ha áttekint­jük Czetz János életét, megálla­píthatjuk, hogy a honvédtábor­nok méltán kelthet elismerést és tiszteletet az utókorban, hiszen ő a kiapadhatatlan tenni akarás és az eltántoríthatatlan újra­kezdés egyik 19. századi nagy magyar alakja - olvasható a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tájékoztatójában. (mól) A Czetz János-dombormű a budapesti emlékkonferencián kámmentő Fogadtatás A repülőterek csak a filmekben a béke oázisai. Vagy ellenke­­­­­zőleg: hadszínterek éppenséggel, más műfajú mozikban a ILA, szakítások vagy a nagy szerelmek szövődésének helyszínei. A valóságban leginkább hatalmas zsibvásárhoz hasonlítanak, ahol a valakire várók jelenítik meg az árusokat, a valahonnan érkezők a vásárlókat. És mint minden sokadalomban, itt is fel­­feltűnnek különféle szereplők, köztük kétes egzisztenciák, alkalmi megélhetésre berendezkedettek. A Balkán legészakibb országa nagy repülőmérnökéről - aki mellékesen a második világháború idején a náciknak dolgozott - elnevezett fővárosi repterén is eszerint zajlik az élet. Akad ott csendben tébláboló, amolyan ártatlan megfigyelőnek kinéző figura, aki diszkréten felajánlja szolgálatát a láthatóan eltévedt turistának, elfuvarozza bárhová, állítja, olcsóbban is, mint az en­gedéllyel rendelkező taxisok. Neki csak az abszolút naivak dőlnek be, de hát a repülőtereken sokféle népség megfordul, mindig kerül köztük, akit át lehet verni. Kicsit jobb a transz­fer járatok busz­sofőrjeinek helyzete, ők a parkolóban szabadon reklámozhatják magukat, náluk az a szokás, hogy ordibálva ismertetik úti célju­kat, s emiatt el sem ítélhetőek, merthogy a repülőtéri hangosbe­mondó egyetlen információ közzétételére hajlandó csupán: senki ne bízza poggyászát idegenre, ha nem akar anélkül maradni. De ez legalább jó sűrűn elhangzik, helyi nyelven és angolul is, hadd tudja az idegenből jött, hová is érkezett. Vizuális eligazítóval sincs sűrűn ellátva a terminál. Egyszerű ember azt hinné, a légikikötő a legideálisabb hely az ország turiszti­kai látványosságainak népszerűsítésére, pláne, hogy lenne is bőven, minek hírverést csinálni. A soha nem működött sugármeghajtású gép megtervezőjéről elnevezett repülőtér azonban csak egyetlen reklámmal van bőségesen ellátva, az köszön vissza mozgásérzékelő vezérelte önnyíló ajtóról és az újságosbódé oldaláról, maszatos­­ra fogdosott tartóoszlopról és kávéautomatáról egyaránt. Eme kiváltságos, a reptéri reklámpiacon egyeduralmi helyzetben levő „vállalkozás” pedig nem egyéb, mint a fogyasztóvédelmi hivatal. A kettős célú plakát arra buzdítja a jövő-menőket, ha fogyasztói mivoltukra vonatkozó rendellenességet tapasztalnak, hívják a fel­tüntetett telefonszámot, ugyanakkor az üdvözlés szerepét is betölti, dem­ennyibe kéttucatnyi nyelven írva található rajta az a bizonyos egy- vagy kétszavas formula. Ami finnül úgy hangzik, hogy Tervetu­­loa, hollandul, hogy Welkom, horvátul, hogy Dobro dosti, lengyelül, hogy Vitaj, norvégül, hogy Velkommen, olaszul, hogy Benvenudo, spanyolul, hogy Bienvenido, svédül, hogy Valkommen, szlovákul, hogy Vitaj, s van ott még cirill, meg héber, meg görög betűs írás is. Mielőtt még anyanyelvemen olvasó felebarátaim közül bárki is felkapná a fejét, hó-hó, hát arra megy ki a játék, hogy nincs ott a plakáton a magyar nyelvű üdvözlés, s nosza rajta rögvest a diszkriminációt kivizsgáló hivatalhoz, megnyugtatom Önöket: ott van, az egyébként grafikailag csapnivaló kivitelezésű falragasz kellős közepén virít, szép lila betűkkel. Azt írja, hogy: Fogadtatás! így, ékezettel, felkiáltójellel. Hát igen, a repülőtereken sokféle népség megfordul, bizonyára akad köztük olyan is, aki a magyart a Google-fordítóval tanulta. Mi, akiknek anyanyelvünk, vendégeinknek továbbra is azt mond­juk: Isten hozott! VÁRY O. PÉTER Csernátonban járt Károly herceg 1 »Tegnap D. Haszmann Orsolya arról számolt be, hogy a herceg nagy érdeklődéssel, alaposan végigjárta a gyűjteményt, sokat kérdezett, minden érdekelte. A népfőiskola műhelyében a há­zigazdák bemutatták neki a bú­torfestést és a fafaragást, illetve azok oktatásáról is tájékoztat­ták a herceget. Különösen a gépek ragadták meg a figyel­mét, de érdeklődve járta be a székely házakat, és nosztalgiá­zott a rádiós kiállítás darabjait látva, ahol az egyik gramofont is megszólaltatta tiszteletére Haszmann Pál. Haszmann Tóni két motort indított be, „dur­­rogtatott” Károly hercegnek. D. Haszmann Orsolya azt is el­árulta, hogy a múzeum magyar nyelvű képes albumát, egy an­gol nyelvű szórólapot, képes­lapokat, a Csernátoni Füzetek legutóbbi számát és egy festett szalvétatartót ajándékoztak a hercegnek, aki beírta nevét és a látogatás időpontját a múzeum aranykönyvébe. A tervezett egy helyett más­fél órát töltöttek a múzeumban, majd a herceg és kísérete az Ika-várhoz indult, ahol Bölöni Dávid polgármester várta őket. Az elöljáró a látogatás kapcsán elmondta: miután Kálnoky Ti­bor gróf bemutatta őt a herceg­nek, együtt mentek fel a Vár­bércre, illetve a vártoronyba. Károly herceget a vár és a nem­rég felújított zomtorony tör­ténete érdekelte leginkább. A polgármester Csernáton képes albumával és a turisztikai iro­da által megjelentetett, angol és magyar nyelvű kiadványok­kal ajándékozta meg Károly herceget. A trónörökös egyórás erdei sétát tett Kálnoky gróffal a Várbércen, majd kíséretével együtt elhagyta Csernátont. A herceg ma utazik haza.

Next