Háromszék, 2017. június (29. évfolyam, 8112-8135. szám)
2017-06-03 / 8113. szám
romszeak 2017JÚNIUS 3.HÉTVÉGE KÖZELET Széchenyi-bál a Kálnoky-kastélyban Idén huszonharmadik alkalommal szervezi meg a háromszéki Széchenyi-bált a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceum diáktanácsa. A hagyományőrző táncmulatságnak ezúttal a miklósvári Kálnoky-kastély ad otthont. BOKOR BALÁZS : A vendégek bepillantást nyerhetnek a reformkori Magyarország pompás báljainak hangulatába: hagyományos táncok, kaszinó és egyéb, bálokkal kapcsolatos események zajlanak majd a rendezvényen, amely június 10-én, szombaton 18 órától kezdődik. A megújulás kori Magyarország pompás báljainak felidézése az 1990-es években volt csúcspontján, és sajnos kifakult az évek során. A Mikes Kelemen Elméleti Líceum diáktanácsa 2006-ban úgy döntött, a hagyományos bálozásnak folytatódnia kell, ezért minden évben megszervezte azt, idén 23. alkalommal. A rendezvény célja megismertetni a fiatalokkal a múltat, megszökni egy napra a 21. századi technológia rabságából, visszatérni a már elmúlt, de dicső korszakba. Időseknek, fiataloknak és gyerekeknek egyaránt kínál kecsegtető programokat a Széchenyi-bál. A mulatság fontos része az ünnepélyes bevonulás: a vendégek felsorakoznak a kastély kapujában, a bevonulókat az ajtónálló mutatja be. A seregszemle után érkezik hintóján gróf Széchenyi István - megtestesítőjének kiléte még titok -, majd köszönti az egybegyűlteket. A főnemes beszéde után felszólal a bál fővédnöke - kilétére akkor derül fény - és főszervezője, Konrád András László. A mulatság kezdetét az ünnepélyes nyitó tánc jelenti, ezt követően szabad a táncparkett, indul a lovas kocsizás, keverik a kártyákat a pókerasztalnál, és előkerülhetnek a fényképezőgépek is. Az est fénypontja a díszvacsora, ezt követi a bálkirálynő választása. A szavazócédulás voksolást szerenád kíséri, az új bálkirálynőt hatalmas tortával és pezsgővel köszöntik. Kiemelkedő társasági esemény lesz a bál, aki teheti, igényelje a meghívót, öltse fel a báli ruhát, legyen a rendkívüli esemény részese. Meghívók vásárolhatóak a városi kulturális szervezőirodában és a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban Konrád András Lászlónál, vagy a 0741 947 326-os telefonszámon igényelhetők. CZETZ JÁNOSRA EMLÉKEZTEK BUDAPESTEN A mindig újrakezdő honvédtábornok „A szegény legény elindult a faluból, és meghódította a világot” - mutatták be Czetz Jánost a gidófalvi hagyományőrzők a honvédtábornok születésének 195 évfordulója alkalmából tartott emlékkonferencián - olvasható a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának honlapján közölt tudósításban. A budapesti rendezvényen Gidófalvát Kövér György és Zsigmond Zoltán képviselte. FORRÁS: NKEHTHE Mint írják, Czetz János volt a 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legfiatalabb tábornoka, Bem József altábornagy táborkari főnöke, kitűnő stratéga, Argentína déli határvidékének feltérképezője és védelmének szervezője, a Buenos Aires-i Katonai Akadémia első igazgatója. A konferencia során különböző szempontokból ismertették az előadók a szabadságharc után emigráló, majd kalandos úton Dél-Amerikában letelepedett, magyar-székelyörmény származású honvédtábornok életútját. Nagy Péter alezredes, a Magyar Honvédség Geoinformációs Szolgálatának főmérnöke kifejtette, a honvédtábornok kitűnő katonai szakember, szervező és térképész volt, akinek élét nem törték meg a történelem viharai, mindig képes volt az újrakezdésre. Argentína szabadságát számos külföldi vándorháborús közreműködése szilárdította meg, ilyen volt Czetz János is - emelte ki Maximiliano Gabriel Gregorio Cernadas, az Argentin Köztársaság nagykövete. Rávilágított, hogy Argentínát a „bevándorlók országának” is nevezik, hiszen sok külföldi munkásságából építkezett. „Köztük voltak szép számban azok a magyarok is, akik a szabadság és a kreatív munka országát kívánták felépíteni” - mondta. A konferenciára a latin-amerikai országból is üzentek, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége Argentínai Czetz János Főcsoportja tizenháromezer kilométerről üdvözölte az előadáson részt vevőket. „Czetz János, ahogy Magyarországon sikeresen tevékenykedett és harcolt élete fiatal éveiben, úgy ragyogott fel Argentínában érett korában. Élete mérföldköveket tett le az argentin katonai intézményekben.” A konferencián az előadók részletesen bemutatták a honvédtábornok hazai és külhoni életútjának, katonai pályájának különböző vetületeit. Az örmény diaszpóra magyarországi és erdélyi jelenlétéről, kultúrájáról és Czetz János emlékének őrzéséről Esztergály Zsófia Zita és Issekutz Sarolta tartott előadást, amelyet Bereczkiné Máté Judit, a Czetz család leszármazottja egészített ki személyes élményeivel. Az erdélyi katonai hagyományokat a honvédtábornok szülőfalujából származó gidófalvi hagyományőrzők mutatták be. Czetz János katonai karrierjének kezdetét és a kor császári-királyi hadseregének szervezetét Csikány Tamás ezredes ismertette. Czetz nem csak hadtudományok művelője volt, honvédtiszti tevékenysége mellett előszeretettel foglalkozott földrajztudománnyal, térképészettel és nyelvműveléssel. A Magyar Hadnyelvtan elkészítésének folyamatát Balázs Géza, az ELTE egyetemi tanára mutatta be. Kedves Gyula ezredes, az Országgyűlési Múzeum vezetője kifejtette, hogy Czetz János az erdélyi hadjárat és haderőszervezés egyik kulcsfigurája volt. Czetz János számos országban megfordult: európai tevékenységét Csorba László, a Nemzeti Múzeum volt főigazgatója, argentin katonai pályafutását pedig Siposné Kecskeméthy Klára ezredes ismertette. Ha áttekintjük Czetz János életét, megállapíthatjuk, hogy a honvédtábornok méltán kelthet elismerést és tiszteletet az utókorban, hiszen ő a kiapadhatatlan tenni akarás és az eltántoríthatatlan újrakezdés egyik 19. századi nagy magyar alakja - olvasható a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tájékoztatójában. (mól) A Czetz János-dombormű a budapesti emlékkonferencián kámmentő Fogadtatás A repülőterek csak a filmekben a béke oázisai. Vagy ellenkezőleg: hadszínterek éppenséggel, más műfajú mozikban a ILA, szakítások vagy a nagy szerelmek szövődésének helyszínei. A valóságban leginkább hatalmas zsibvásárhoz hasonlítanak, ahol a valakire várók jelenítik meg az árusokat, a valahonnan érkezők a vásárlókat. És mint minden sokadalomban, itt is felfeltűnnek különféle szereplők, köztük kétes egzisztenciák, alkalmi megélhetésre berendezkedettek. A Balkán legészakibb országa nagy repülőmérnökéről - aki mellékesen a második világháború idején a náciknak dolgozott - elnevezett fővárosi repterén is eszerint zajlik az élet. Akad ott csendben tébláboló, amolyan ártatlan megfigyelőnek kinéző figura, aki diszkréten felajánlja szolgálatát a láthatóan eltévedt turistának, elfuvarozza bárhová, állítja, olcsóbban is, mint az engedéllyel rendelkező taxisok. Neki csak az abszolút naivak dőlnek be, de hát a repülőtereken sokféle népség megfordul, mindig kerül köztük, akit át lehet verni. Kicsit jobb a transzfer járatok buszsofőrjeinek helyzete, ők a parkolóban szabadon reklámozhatják magukat, náluk az a szokás, hogy ordibálva ismertetik úti céljukat, s emiatt el sem ítélhetőek, merthogy a repülőtéri hangosbemondó egyetlen információ közzétételére hajlandó csupán: senki ne bízza poggyászát idegenre, ha nem akar anélkül maradni. De ez legalább jó sűrűn elhangzik, helyi nyelven és angolul is, hadd tudja az idegenből jött, hová is érkezett. Vizuális eligazítóval sincs sűrűn ellátva a terminál. Egyszerű ember azt hinné, a légikikötő a legideálisabb hely az ország turisztikai látványosságainak népszerűsítésére, pláne, hogy lenne is bőven, minek hírverést csinálni. A soha nem működött sugármeghajtású gép megtervezőjéről elnevezett repülőtér azonban csak egyetlen reklámmal van bőségesen ellátva, az köszön vissza mozgásérzékelő vezérelte önnyíló ajtóról és az újságosbódé oldaláról, maszatosra fogdosott tartóoszlopról és kávéautomatáról egyaránt. Eme kiváltságos, a reptéri reklámpiacon egyeduralmi helyzetben levő „vállalkozás” pedig nem egyéb, mint a fogyasztóvédelmi hivatal. A kettős célú plakát arra buzdítja a jövő-menőket, ha fogyasztói mivoltukra vonatkozó rendellenességet tapasztalnak, hívják a feltüntetett telefonszámot, ugyanakkor az üdvözlés szerepét is betölti, demennyibe kéttucatnyi nyelven írva található rajta az a bizonyos egy- vagy kétszavas formula. Ami finnül úgy hangzik, hogy Tervetuloa, hollandul, hogy Welkom, horvátul, hogy Dobro dosti, lengyelül, hogy Vitaj, norvégül, hogy Velkommen, olaszul, hogy Benvenudo, spanyolul, hogy Bienvenido, svédül, hogy Valkommen, szlovákul, hogy Vitaj, s van ott még cirill, meg héber, meg görög betűs írás is. Mielőtt még anyanyelvemen olvasó felebarátaim közül bárki is felkapná a fejét, hó-hó, hát arra megy ki a játék, hogy nincs ott a plakáton a magyar nyelvű üdvözlés, s nosza rajta rögvest a diszkriminációt kivizsgáló hivatalhoz, megnyugtatom Önöket: ott van, az egyébként grafikailag csapnivaló kivitelezésű falragasz kellős közepén virít, szép lila betűkkel. Azt írja, hogy: Fogadtatás! így, ékezettel, felkiáltójellel. Hát igen, a repülőtereken sokféle népség megfordul, bizonyára akad köztük olyan is, aki a magyart a Google-fordítóval tanulta. Mi, akiknek anyanyelvünk, vendégeinknek továbbra is azt mondjuk: Isten hozott! VÁRY O. PÉTER Csernátonban járt Károly herceg 1 »Tegnap D. Haszmann Orsolya arról számolt be, hogy a herceg nagy érdeklődéssel, alaposan végigjárta a gyűjteményt, sokat kérdezett, minden érdekelte. A népfőiskola műhelyében a házigazdák bemutatták neki a bútorfestést és a fafaragást, illetve azok oktatásáról is tájékoztatták a herceget. Különösen a gépek ragadták meg a figyelmét, de érdeklődve járta be a székely házakat, és nosztalgiázott a rádiós kiállítás darabjait látva, ahol az egyik gramofont is megszólaltatta tiszteletére Haszmann Pál. Haszmann Tóni két motort indított be, „durrogtatott” Károly hercegnek. D. Haszmann Orsolya azt is elárulta, hogy a múzeum magyar nyelvű képes albumát, egy angol nyelvű szórólapot, képeslapokat, a Csernátoni Füzetek legutóbbi számát és egy festett szalvétatartót ajándékoztak a hercegnek, aki beírta nevét és a látogatás időpontját a múzeum aranykönyvébe. A tervezett egy helyett másfél órát töltöttek a múzeumban, majd a herceg és kísérete az Ika-várhoz indult, ahol Bölöni Dávid polgármester várta őket. Az elöljáró a látogatás kapcsán elmondta: miután Kálnoky Tibor gróf bemutatta őt a hercegnek, együtt mentek fel a Várbércre, illetve a vártoronyba. Károly herceget a vár és a nemrég felújított zomtorony története érdekelte leginkább. A polgármester Csernáton képes albumával és a turisztikai iroda által megjelentetett, angol és magyar nyelvű kiadványokkal ajándékozta meg Károly herceget. A trónörökös egyórás erdei sétát tett Kálnoky gróffal a Várbércen, majd kíséretével együtt elhagyta Csernátont. A herceg ma utazik haza.