Háromszék, 2017. július (29. évfolyam, 8136-8161. szám)
2017-07-17 / 8149. szám
2017. JÚLIUS 17., HÉTFŐ KULTÚRKERT KÓRUSAINK EURÓPÁBAN Alpesi fesztiválon ! Hogy hazai viszonylatban Sepsiszentgyörgy kórusnagyhatalom, már senki számára nem kérdés. De hogy Európa-szerte is így jelenünk meg, ez egy idei nyári nemzetközi fesztiválon vált nyilvánvalóvá. FERENCZ CSABA » Európa méreteiben talán legnagyobb kórusfesztiválján, az Alta Pusteriai Nemzetközi Fesztiválon ugyanis Romániát két székely, jelesen sepsiszentgyörgyi együttes képviselte: a Vox Humana és a Cantus Firmus. Volt is ebből némi értetlenség, amikor a kilencvenhat kórus mintegy háromezer énekesének San Candido-i felvonulása előtt a szervezők nem igazán értették, miért a (számukra ismeretlen) székely lobogóval és nem a román trikolórral vonul a két romániai együttes. De ez épp Dél-Tirolban senkinek nem okozott gondot, legkevésbé a seregszemlére összegyűlt nézőközönségnek, akik ugyanolyan lelkesen tapsoltak a felvonuláson teli torokból énekelt Gábor Áron rézágyújának, mintha egy hasonló román népdalt énekeltünk volna. Koncert templomban és hegycsúcson A fesztivál egyébként méreteiben grandiózus - bizonyára a többségében kétezer méter fölé tornyosuló sziklás-havas hegyekről vették a mintát, a mintegy félszáz kilométer hosszú völgy településein, megannyi helyszínen zajló esemény színvonalában azonban aligha tartozik az európai élvonalba. Láthatóan szinte válogatás nélkül minden jelentkezést elfogadnak a világ minden tájáról (európai és főleg olasz kórusok mellett ázsiai, afrikai és amerikai együttes is eljött), így nem ritkák a nehezen értelmezhető produkciók. A lezserséget persze a környezet is adja, hiszen sok a szabadtéri helyszín, ahol az együttesek egy dal eléneklésére kapnak lehetőséget. Legtöbbször a főszempont a pazar látványt nyújtó háttér, nem ritka, hogy a Dolomitok valamelyik csúcsán rendeznek hangversenyt, ahonnan ellátni az Alpok nyáron is hófödte színijeire. Van persze „komoly”, koncerttermi fellépési lehetőség is, ahol nem csupán az együttlét öröme, hanem a minőségi zene szeretete is összehozza a kórusokat és közönségüket. A repertoárok tekintetében is a könnyebb műfajok dominálnak, nem ritka a hangszeres vagy egyenesen a zenekari kíséret, a nemzetközi slágerfeldolgozások, a sajátos népdalfeldolgozások, amelyeket jobbára megfelelő viseletben adnak elő. A klasszikus vagy éppen a preklasszikus, a capella művek háttérbe szorulnak. A két sepsiszentgyörgyi kórust természetesen különböző helyszínekre osztották be, szépen felújított várak, hangulatos kisvárosi központ, helyi templomok vagy éppen kétezer méter fölötti hegytetők adtak otthont a megmutatkozásnak. Zöld és kék színekben A fesztiválszereplések mellett persze a szűkebb-tágabb környék bejárására is adódik lehetőség. A jellegzetes dél-tiroli táj, az alpesi színek, amelyben a zöld völgyek fölé emelkedő, élő vagy éppen már csak nyomukban felfedezhető gleccserek által barázdált sziklaszirtek, a kék minden árnyalatában pompázó kisebb-nagyobb, kristálytiszta vizű tavak, amelyek többsége kényelmes turistaösvényen járható körbe, a hihetetlen magasságokba épített jellegzetes sátortetős házak és gazdasági épületek, az elmaradhatatlan erkélyvirágok, amelyek megannyi színben teszik vonzóvá az amúgy is otthonosságot sugalló lakókat, és amelyek hidak, közterek, üzletek környezetét is díszítik, a völgyekben tömörült kisebb-nagyobb települések (ezek is valamikor házbokrok voltak, aztán összenőttek, így gyakori az alsó, felső, középső elnevezés), az egységes alpesi településkép (nem hiányzik a szarvasmarhatartás jellegzetes szaga sem), általában a rendezettség mind felejthetetlen élményt jelentenek. Egyértelmű: az alpesi állattartás mellett a turizmus, a bakancsostól a kerékpároson át a kulturálisig (ezt szolgálja egyébként az idén immár huszadik kiírását megélt kórusfesztivál is) jelenti itt a gazdagság és a bőség alapját. Nyáron persze, hiszen télen a kisebb-nagyobb síparadicsomok egész sora vonzza ide a látogatókat. Európai utakon A két kórus útjai nem csupán a fesztivál idején váltak el. A Cantus Firmus az emlékezés jegyében a nagy háború magyar vonatkozásban is nevezetes helyszíneit kereste fel, a Redipuglia-múzeumot, a foglianói osztrák-magyar hősök temetőjét, a visintini magyar kápolnát, leróva kegyeletét az elődök áldozata előtt. Odafelé pedig volt alkalom egy kis gráci kitérőre, amit nem csupán a jellegzetes osztrák város hangulata, vára, hanem a dómban adott rövid ad hoc koncert is emlékezetessé tett. A Vox Humana Lovassy László szervezésében és támogatásával a zürichi magyar közösség meghívásának tett eleget azzal, hogy részt vett a Szent László-ünnepségen. A Bruder Klaus-templomban a vasárnapi magyar szentmise alatti szolgálat, majd a templomi koncert élményszámba ment előadóknak, hallgatóknak egyaránt. Össze is gyűltek szép számban az itt élő magyarok, közöttük sok ismerőssel. A Svájcba elszármazott hazánkfiainak bőkezű vendéglátása az angyalosi származású Nagy Réka és családja meghívásával folytatódott, hiszen az einsiedelni bencés apátság hatalmas gótikus templomának rendkívüli akusztikáját próbálhatta ki a kórus egy rögtönzött előadás erejéig, majd egy kis utcai koncertre is sor került. Svájc egyébként a városlátogatások, na meg az oda vezető látványos utak miatt is emlékezetes marad, hiszen néhány óra erejéig az alpesi ország több fontos városát is útba ejtették. Zürich, Luzern, Bern és St. Gallen, csak néhány állomás, ahol a víz és a hegy az út. Mindenütt figyelnek a környezetre: nagyobb városokban is kristálytiszta tavak, alpesi horizont, szépen felújított épített örökség gyönyörködteti a szemet. Ahol alkalom adódott, az óriási templomok falai egyegy Ave Maria vagy Magnum misterium elhangzásával lettek gazdagabbak. A kórustagok pedig egy-egy új hangzással, lélekmelegítő érzéssel. A Vox Humana turnéjából Magyarország sem maradhatott ki. Balatonszentgyörgy testvértelepülésünk kitett magáért, Farkas László polgármester és csapata mindent megtett, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A kórus meg is hálálta egy rendkívüli templomi koncerttel, amelynek hangulatáról az egyik idős helyi asszony megjegyzése árulkodik: „ilyen szépet én még nem hallottam, jöjjenek máskor is”. A Cantus Firmus székely népviseletben vonult fel A Vox Humana hangversenye a világ tetején Kártyán a betyárok Nem Harras Rudolf, Tell Vilmos, a Kuoni pásztor, Reding Stell, Geszler Hermann, Fürst Walter, Rudenz Ulrich vagy a Stüszi vadász, hanem Rózsa Sándor, Angyal Bandi, Zöld Marci, Bogár Imre, Sobri Jóska, Milfart Ferkó, Savanyó Jóska, Oroszlán Pali, Vidróczki Marci, Mészáros Pali, Jáger Jóska és Sisa Pista, azaz a leghírhedtebb betyárok elevenednek meg a Vargyas Ildikó által készített magyar kártyákon. A Magyar örökség- IV. Erdővidéki Honismereti Szabadegyetem és Táborban bemutatott kártyák képeit nem a képzelet szülte némelyik betyárról készült korabeli kép, mások megrajzolásakor a körözvények részletes szövege jelentett támpontot a művész számára. HECSER LÁSZLÓ » A gyergyóalfalvi születésű, Pécsett alkotó képzőművész eredetileg olyan magyar kártyát készített volna, amelyen nem Schiller híres drámája, a Tell Vilmos szereplői elevenednek meg, hanem történelmünk nagyjai. Ezt a tervét a székely kártya megjelenése miatt dobta sutba, majd lemondott arról az ötletéről is, hogy a magyar szenteket örökítse meg a lapokon - a kártyát mégiscsak az ördög bibliájának mondják, nem lenne illő, ha szent életű alakok kerülnének rá, ezért végül a betyárok mellett döntött. Lehet, hogy nem minden tekintetben kedvező a megítélésük, de hagyományunk részét képezik, alakjuk vissza-visszaköszön olvasmányainkban, nótáinkban és legendáinkban, némelyek szabadságharcunk küzdelmeiből is kivették a részüket, mások példát mutattak azáltal, hogy bizonyították, a bűn útját feladva lehet tisztességes életet is élni Az elhatározást tett követte, néprajzos ismerősei segítségével tanulmányozta a XIX. századi betyárvilág történelmét - ez leginkább az Alföld, a Dunántúl középső és déli részét, valamint a Gömör egy részét is magában foglaló Felvidék déli, az Alfölddel határos területét jelenti -, gondosan utánanézett a paraszti és nemesi kor viseletének, munkája során még népdalaink és népmondáink anyagát is felhasználta. Fontos volt mindezt megtennie, mert a lehető legapróbb részletig hiteles akart lenni: nem mindegy például, milyen gúnyát ad rájuk - más a viselete a gulyásnak, a csikósnak vagy éppen a betyárrá lett nemesnek -, vagy az ász lapokon miként idézi meg a paraszti világot. A tavasz torockói viseletbe öltözött,bárányt ölelő lány, a nyáralföldi aratási jelenet, az ősz kalotaszegi ruhát viselő, ölében szőlőfürtöket tartó leány, míg a félkártyán pihenő lován üldögélő, pipázó csikós jelenik meg. A kártya tök színjelű, számozott lapjain pedig az az ismert népdal kel életre, amely Sobri Jóska börtönbéli szerelmi kalandját meséli el, a piros számozott lapokon Rózsa Sándorról és Petőfi Sándorról szóló monda kel életre (a betyársereg, amikor tudomására jut, hogy Arad felől magyar rabokat hajtanak a pandúrok Bécsbe, véget vet a mulatozásnak, s kiszabadítja őket, lakatos láncaikat vasfűvel oldják el; az ily módon szabaddá tett Petőfi Sándor a Rózsa Sándortól kapott tüzes szőrű ajándék lóval megy el). A kártyákat egyelőre nem sok helyen lehet megvásárolni, legegyszerűbb talán a világhálón megrendelni. Vargyas Ildikó reméli, hamarosan megoldást talál a könnyebb terjesztésre, s a betyárok története ismertebbé válik Székelyföldön is. Az oldalt szerkesztette: Mózes László