Háromszék, 2017. szeptember (29. évfolyam, 8188-8213. szám)

2017-09-26 / 8209. szám

Háromszék 2017. SZEPTEMBER 26., KEDD KÖZELET SZENT MIHÁLY-HEGYI MŰEMLÉK TEMPLOM Elmarad a felújítás Rossz hír érkezett a lemhényi községházára Gyulafehérvárról, a Központi Regionális Fejlesztési Ügynökségtől - mondotta Molnár István, Kézdialmás polgármestere a Szent Mihály-hegyi római katolikus barokk műemlék templom, illetve épületegyüttes felújítására a lemhényi és kézdialmási önkormányzat, valamint a két település római katolikus egyháza által közösen benyújtott pályá­zat nem kapta meg a szükséges pontszámot, a helyszíni szemle után csupán hatvankét ponttal maradtak. Pótlistára kerültek, a 36 millió eurós pénzkeret kimerült. SOCHOM ISTVÁN : A 2016-ban létrehozott négyes konzor­ciumban a lemhényi önkor­mányzat 55 százalékkal, míg a kézdialmási 45 százalékkal van jelen, és a költségek is ebben az arányban oszlottak el. A műemlék templom fele­fele részben a két egyház­­község tulajdona, de ahhoz, hogy európai uniós alapokra pályázhassanak a Regionális Operatív Program keretében, szükség volt egy vezető pályá­zóra, s közös megegyezéssel a lemhényi önkormányzat vál­lalta ezt a feladatot. A barokk műemlék temp­lom tatarozására közösen összeállított pályázatukat múlt év novemberében nyúj­tották be Gyulafehérváron a Központi Regionális Fejleszté­si Ügynökséghez, ahonnan de­cember 19-én visszaküldték, hogy egészítsék ki az általuk kifogásolt nyolc pontot, ami­nek záros határidőn belül ele­get is tettek, és december 22-én ismét benyújtották. December 6-áig 71 pályázatot iktattak abban a finanszírozási ten­gelyben, amelyben a Szent Mi­hály-hegyi templom felújítása is szerepelt. 26-ot indulásból kivágtak, de így is negyven­négy versenyben maradt, töb­bek között a kézdivásárhelyi minorita rendház és az egyko­ri hadapródiskola, amelyeket szintén lepontoztak, így eles­tek a finanszírozástól. Amikor Gyulafehérvárról kiszálltak a templomhoz, lepontozták a pályázatot, csupán hatvankét pontot adtak. 2020-ig ennél a tengelynél nem lesz több ha­sonló kiírás, 2020-tól pedig nem lesz többet 5.1-es pályázat - közölte Molnár István. SZEKERES ATTILA ARCHÍV FELVÉTELE A Szent Mihály-hegyi templom Emlékkopja Rétyen­ ­» KISGYÖRGY ZOLTÁN » A részt vevő tömeg és a környék pap­sága száján felhangzott a Mint a szép híres patakra című zsol­tár. „Az ünnepünkre hama­rosan megjelenő emlékkötet félszáz olyan erdélyi és szé­kelyföldi régi templomot mu­tat be, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyarság templomo­kat, templomvárakat emelt magának hitében való meg­maradására” - mondta igehir­detésében (42. Zsolt, 2-3) Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Ezek a megújított templomok az Úrral való találkozások szín­helyei, ahol mindenkinek meg kell tapasztalnia a templomba való vágyakozás érzését, va­lahogyan úgy, ahogyan a zsol­tárbéli szarvas kívánkozott a forrásvízre - hangsúlyozta a főpásztor. A liturgiai bevezetőt Incze Zsolt, a Sepsi Református Egy­házmegye esperese mondta, aki Ézsaiás 42. könyvére épí­tette imáját. T. Deák Botond helybeli lelkipásztor ismertet­te a több évre nyúló templom­javítás történetét, köszönetet mondva mindazoknak, akik azt bármilyen módon is tá­mogatták. Az istentiszteleten jelen volt a Den Bommel-i hol­land testvérgyülekezet kül­döttsége, felolvasták a bicskei testvérgyülekezet lelkipász­torának, I. Máthé Jánosnak a köszöntőlevelét. Az ünnepi műsorban Péter Janka és Fábi­án Gergő tanuló Csiha Kálmán és Túrmezei Erzsébet verseit szavalta. Gazda Zoltán szín­művész elmondta Illyés Gyula A reformáció genfi emlékmű­ve előtt című versét. Közremű­ködött a Kováts András Fúvós Egyesület zenekara Maksai Jó­zsef vezényletével. A cinteremben leleplezték a Reformáció­ 500 feliratú em­­lékkapját, Bukur Béla számadó gondnok ünnepi ajándékát. Az emlékjel jelképsorát annak készítője, Balázs Antal nyugal­mazott néptanító, népi faragó­­mester ismertette. Elhangzott nemzeti imánk és a székely himnusz. Szeretetvendégség zárta az ünnepséget. Hálaadás Felsőrákoson 1 • A láncfűrészesek megmé­rettetésére tízen neveztek be, az első díjat az erdőfülei Fosz­tó Ákos szerezte meg. A főző­versenyen négy csapat állt az üstök mellé - a Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, az unitárius egyház, a focicsapat és a köz­birtokosság nevezett be -, s bár díjakat is adtak, a fontos az volt, hogy az ételek min­denkinek ízlettek és az utolsó falatig elfogytak - mondotta az egyik szervező, Kotecz At­tila városi tanácsos. A kedvezőtlen idő a pályá­ról a kultúrházba szorította a kézműveskedni akarókat, de mindez a hangulaton nem éreztette hatását, a gyerme­kek és szüleik nagy örömére számos apró kis dísz készült, s jó néhány gyermek arcát ki­festették. A kultúrház délután és este zenétől és énektől volt hangos. Fellépett az asszonykórus, a baróti művelődési ház Sync­­ron moderntánc­ csoportja, este pedig a helyi fiatalokból álló, a zenei pályán most be­mutatkozó Rika Band Junior. Vasárnap a felsőrákosiak a baróti Csala kürtje fúvós­zenéjére ébredtek, délelőtt az unitárius templomban úrvacsoraosztással egybekö­tött istentiszteletet tartottak. Palkó Zalán Koppány tiszte­­letes arra biztatta a híveket, merjenek hinni, Isten felé fordulva nyújtsák ki kezüket, s adjanak hálát mindazért a jóért, amit év közben kaptak; mindig van mit megköszön­nünk: szerető családunkat, jó barátainkat és a mindenna­pok apró örömeit - mondotta. Fellépett az asszonykórus, Réz Edina szavalt, az úrvacso­raosztást követően pedig Pető Elemér gondnok meghívta az ünneplőket a régi kántori la­kás udvarára álló fogadásra. A kisütő nap mintha jelezte vol­na: Felsőrákos szép ünnepén az égiek is jelen vannak. tollraforgó Taxis etikett? "JT Tő nem vezet az ember lánya, bizony néha taxiba kénysze­­r ke­rül, a minap egy gyors bevásárlás ürügyén kellett igénybe JL JL vennem a szolgáltatást - autóbusz sajnos nem közlekedik városszéli célpontok felé... Mivel nem sikerült autót kérni attól a társaságtól, melynek sok éve bizalmat szavaztam, az első taxi­megállóban várakozó, szabad autóba szálltam be. Középkorú úriember játszott okostelefonján éppen, aztán letette, szólt a kollégának, hogy -gondolom helyette - vállaljon egy utat, majd elindultunk. Még az első útkereszteződést sem értük el jóformán, amikor megszólalt az időközben helyére, a volán mögé biggyesztett mobiltelefon, a hívást viszont hosszú ideig nem sikerült fogadnia sofőrömnek, hiába próbálkozott, simogatta, pöckölte a képernyőt. Közben vezetett is, meg nem is, haladtunk, még ha lassan is, döcögő­sen vettük be a kanyart, valahogy elértünk a terelőútig, majd szám­talan próbálkozás után az úriembernek végül sikerült visszahívnia ismerősét. Ráérősen, hosszasan beszélgettek, többek közt arról is, hogy miért nem sikerült korábban fogadni a hívását, s a „máskülön­ben, hogy vagytok”-jellegű párbeszéd még akkor sem maradt abba, amikor megérkeztünk a megadott úti célhoz. Sofőröm akkor sem volt hajlandó legalább füle mellől eltávolítani a készüléket, amikor megál­lította az órát és elkérte az utazás árát... Rosszul esett, bár szóvá nem tettem. Úgy éreztem, fölösleges lett volna - nem értette azt sem, miért tekintettem rá tétován, mielőtt végül kifizettem a 10 lejt. Manapság majd mindenki szolgáltatásból próbál tőkét ková­csolni, megkeresni a mindennapiját - s ezzel nem is volna gond, csakhogy kevesen veszik a fáradságot, hogy viszonzásként tiszte­lettel, udvariasan közelítsenek az ügyfelekhez. Nem kell hízelegni, arra semmi szükség, de a legkevesebb az, ha a taxis eloltja a ciga­rettát, amennyiben vendég­ül az autójába, kikapcsolja vagy meg­kérdezi, zavar-e a háttérben csilingelő nóta, s legalább addig nem szidja fennhangon az utakon közlekedő többi járművezetőt, amíg ki nem szállunk az autóból. Jóindulat kérdése csupán, s még az is megeshet, megtérül az udvariasság... Csak gyakorolni kell(enne). DEMETER VIRÁG KATALIN Vetró-dombormű Hatvanban Szombaton Hatvanban, Kézdivásárhely egyik magyarországi testvérvárosa polgármesteri hivatalának előcsarnokában fel­avatták Metró András Együtt című domborművét. Az eseményre a múlt hét végi testvérvárosi találkozó alkalmával került sor. FOTÓ: HATVANI HÍRLAP SOCHOM ISTVÁN » Az emlékfel­­állítást Mátyássy Gábor mű­vésztanár, a Hatvan-Maassluis Testvérvárosi Egyesület elnöke kezdeményezte. Előző nap a Grassalkovich-kastély díszter­mében tartott ünnepségen Kéz­divásárhely mellett a finnországi Kokkola, a lengyelországi Jaro­­cin és a hollandiai Maassluis képviseltette magát. Az egybe­gyűlteket Horváth Richárd, Hat­van polgármestere köszöntötte, aki Hatvan és a holland Maass­luis 25 éves testvérvárosi kapcso­latát méltatta. Maassluis, Kézdi­vásárhely és Hatvan hosszú évek óta ápol szoros kapcsolatokat, és ezt az összetartozást hűen ábrá­zolja Vetró András alkotása. Hatvan és Kézdivásárhely partnervárosi kapcsolata 1991- ben kezdődött, a testvérvárosi szerződést 1998. június 7-én írta alá a két település polgármeste­re. Kézdivásárhely és Maassluis 2001 óta áll testvérvárosi kap­csolatban. A kézdivásárhelyi szobrász saját magát helyezte egy lóra, utalva a lovas nemzetre, így tisz­telegve a három testvérváros három nagy személyisége, szel­lemi nagykövete előtt. Peter Paul Rubens flamand festőművész, Grassalkovich Antal koronaőr és Gábor Áron ágyúöntő arcké­pe jelenik meg a Vetró-dombor­­művön, melyen egy közös zászló is látható, ezen a három város egy-egy jelképét mosta össze a művész, az oroszlán, a szélma­lom és az ágyú látható rajta. Az avatáson a külföldi kül­döttségek tagjai is jelen voltak. A domborművet alkotója és Szinyei András hatvani alpol­gármester leplezte le, kiemelve, hogy a három testvérváros kö­zött a leggyümölcsözőbb kap­csolat a művészetek és művelő­dési élet terén alakult ki. A dombormű avatóján Vetró András magyaráz

Next