Háromszék, 2017. október (29. évfolyam, 8214-8239. szám)
2017-10-02 / 8214. szám
2 .Háromszék 2017. OKTÓBER 2., HÉTFŐ Sikerre ítélt kürtőskalács-fesztivál » VÁRY O. PÉTER» Mint minden fesztivál mostanság, az édes ízeké is nulladik nappal kezdődött, péntek délután a kézdiszentkereszti Tisztás, a bodzafordulói Cununa Carpaţilor és a kézdiszentléleki Perkő néptáncegyüttes alapozta meg bemutatójával a jó hangulatot. A szombati nap hűvös reggelét az uzoni Atlantisz Fúvószenekar fújta el, délelőtt még álmos hétvégének indult a nap, de ahogy melegedni kezdett, egyre több kíváncsi árasztotta el a teret. Főként a két rekordkísérlet csigázta a nézők fantáziáját: a sepsiszentgyörgyi Diószegi Pékség és a farkaslaki Kovács cég - amely korábban szénégetéssel foglalkozott, csak nemrég nyergettek át a vendéglátóiparra - közösen készítette el a világ leghosszabb, egy darabból álló kürtőskalácsát, amely végül igazi összefogással valósult meg, hiszen más kürtőskészítő cégek emberei is odaálltak, hogy a tizenegy méter hosszú tészta megfelelőképp rásimuljon az elmés módon alátámasztott botra, majd egyenletesen átsüljön a parázs felett. A kísérlet egyébként élesben zajlott, ugyanis ezúttal próbálták ki a székely furfanggal készített sütőszerkezetet, de a siker arra buzdította a kezdeményezőket, hogy jövőre hivatalosítsák rekordjukat. Odébb egy megismételt rekordkísérlet zajlott, a sepsiszentgyörgyi Oltisz Superpast cég a legnagyobb átmérőjű kürtőskalács elkészítését ismételte meg, miután 1998-ban a Szent György Napokon, később pedig Bukarestben is bemutatták ezt a bravúrt: a több mint két méter hosszú, egyik végén nyolcvan, másikon negyven centi átmérőjű boton pontosan ötven darab negyvendekás kürtőskalácsnak megfelelő monstrum készült. Mindkét óriási méretű tésztának azonos lett a sorsa: a közönség jóízűen felfalta. Ki készíti a legfinomabb kürtöst? A szombati nap igazi tétje a kürtőskalácssütő verseny volt. A megmérettetésre hét Hargita és öt Kovászna megyei cég vállalkozott (korábban egy Maros megyei vállalkozó is jelezte részvételi szándékát, de végül visszalépett), mindannyiuknak hagyományos, cukormázas kalácsot kellett sütniük. A zsűri nem csupán íz szerint rangsorolta a botratekercseket, hanem elkészítési folyamatukat is pontozták - a rangsort azonban a vakkóstolás alakította ki, amikor a csupán számmal ellátott, kinézetre nagyon egyformának tűnő termékek közül kellett kiválasztaniuk a legfinomabbat. És a zsűrinek egyáltalán nem volt könnyű dolga, többórányi tanácskozás után végül úgy döntöttek, az aranyérmet, vagyis a 2017. év székelyföldi kürtőskalácsa címet - és ezzel a díszoklevélen és az elsőséget bizonyító, a terméken alkalmazható címkén kívül a háromezer kürtőskalács megsütéséhez elegendő 720 kilogrammnyi Gyermelyi lisztet, valamint a Bertis üzletláncbeli forgalmazhatóságot - a Csíkszeredai Nagymama cég nyerte el. Ezüstérmes a csekefalvi Zolsport lett, további hét vállalkozás - a csernátoni Réti Magdolna, a szentivánlaborfalvi Simon Aranka Tünde, a Csíkszeredai Parázska, a farkaslaki Kovács-kürtös, a sepsiszentgyörgyi Virág Ildikó Melinda, a sepsiszentgyörgyi Nasa és a csatószegi Paty Levari - bronzérmet kapott, míg a köröndi Szekeres Lajos az Orka édességgyártó különdíját, a székelyudvarhelyi Fábián Ambrus Sándor a Gyermelyi különdíját, a sepsiszentgyörgyi Oltisz Superpast cég pedig a földművelésügyi minisztérium különdíját kapta meg. Az eredményhirdetést amúgy nagy érdeklődés övezte, a díjazást követően pedig a Nagymama sütödéje előtt hirtelen hosszú sor alakult ki. Érdemes megjegyezni, hogy mindkét nap alatt sorban álltak az emberek a kürtőskalácsosok előtt - mint a rendezvényen a bemondók is felvetették, talán érdemes volna egy állandó kürtőskalácssütő standnak helyet adni a főtéren (tudtunkkal egyik sepsiszentgyörgyi cég már felajánlotta ezt a városvezetésnek, de ez idáig nem kaptak kedvező választ). Palacsinták és borvizek versenye A fesztivál zárónapja talán még az előzőnél is több embert vonzott a főtérre. Ezúttal is térzenével - a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjának Fúvószenekara koncertjével - indult a nap, majd a palacsintasütők kerültek a figyelem középpontjába. Az édes ízek fesztiváljába integrált Aquarius borvízünnepre ezúttal tizenkét csapat nevezett borvizes palacsintával (Málnás és Gyergyótölgyes, bár jelezte részvételi szándékát, végül nem jelent meg a versenyen), köztük a Zala megyei küldöttség is, amely sugásfürdői borvízzel készítette a hígpalacsintát. A zömmel háromszéki csapatok közt akadt specializálódott is, egyikük gluténmentes, másikuk cukor nélküli palacsintát sütött megfelelő töltelékkel, a mikóújfalusiak természetesen nem hagyhatták ki a rakott ág bemutatását. A Váradi József Általános Iskola két diákcsapattal, a fiúkból álló Kisséfek és a lányok alkotta Mesterséfek nevű csapattal nevezett a versenyre - hogy nevüket nem fellengzősen választották, bizonyítja, hogy a legjobb borvizes palacsintát épp a Mesterséfek készítették. Második helyen a Lisztérzékenyek csapata, harmadikon Sepsibodok képviselői végeztek. A vegyi elemzéssel és palacsintában való alkalmazásával is tesztelt borvízmustrát, azaz a legfinomabb palacsintasütő borvíz címet a csatószegi borvíz nyerte. Nagy érdeklődés övezte a kreatív kürtőskalács-készítő versenyt is, ebben a műfajban csak a fantázia szabhatott határt a kürtőskalács tésztáját alapanyagként felhasználó édességkreációkhoz. Az előző nap is megméretkező tizenkét cég készített meggyes-mákos kürtöst, piros áfonyával és csokidarabokkal ízesítettet, fonott és mosolygós kürtöst, kürtőskoronát, csokival töltöttet, kürtőscsapágyat, libamájas kürtőskalácshamburgert, százéves recept alapján mandulával töltöttet, diós kürtőskalácstortát, mazsolás-banános kürtősdesszertet, kókuszos-diós édességet, töltött kürtőskalácskosarat és fonott kürtöst, kürtőskrémest, a farkaslaki cég pedig múltjára utaló Kovács-kalácsot szénégető módra. A díjat ebben a kategóriában az Indivino borbárnak dolgozó szentivánlaborfalvi Simon Aranka Tünde alkotása nyerte el, mint kiderült, sikerének titka, hogy lefújta a port a régi papírokról, a kürtőskalács receptje ugyanis sok évvel ezelőtt előírta a mandula adalékanyagként való használatát, azonban drága lévén, idővel „kikopott” az összetevők sorából. Simon Aranka jutalma a jövő évi manchesteri Székely Fesztiválon való ingyenes részvétel. Boldog békeidők A fesztivál kísérőjeként vagy kiegészítőjeként a 19-20. század fordulójának boldog békeidejét felelevenítő gyerekfoglalkozások is voltak, mint az Erzsébet parkban állandóan nyüzsgő gyerekhad érdeklődéséből kiderült, a ládák aljából, szekrények mélyéből előkerült egykori játékok igenis vonzóak tudnak lenni a számítógépek vlágába belecsöppent nemzedékeknek is. Egyébként a gyerekek fantáziáját is megmozgatta a kürtőskalács, a Barangolás az édes ízek birodalmában versenyre több mint hatszáz rajzot küldtek be, ezeket szintén az Erzsébet parkban lehetett megnézni. Érdeklődés övezte a vándorfotográfus sátrát, Postás Pistánál szépen fogytak a múlt század elején még vásárként szolgáló sepsiszentgyörgyi főtérről készült fényképet reprodukáló képeslapok, a Nemerét pedig az első sepsiszentgyörgyi újság ez alkalomra készített különszámát rikkancsok kínálták többkevesebb lelkesedéssel. Az ittott elhelyezett hirdetőtáblákon korabeli reklámokat böngészhettek az érdeklődők, a lovas kocsin való utazás is sokak számára maradandó élményt jelentett, egyszóval sikerült egyfajta vásári hangulatot megteremteniük a szervezőknek (hogy ebben hol volt a helye a minionokat és Villám McQueeneket ábrázoló rikító lufiknak, az talán örök talány marad). Nem túlzás hát, ha azt mondjuk: sikerre ítélt kezdeményezés a kürtőskalács-fesztivál, s ha a jövő évi folytatás szervezését hamarabb elkezdik, mint az idei sorozatindítóét, esetleg nem ártana egy korábbi őszi hétvégére időzíteni a rendezvényt. KÖZELET ■H a múlt hét WKM Ki érti mindezt? Uajor Andor, a kiváló író, költő, műfordító, humorista, aki szombaton lett volna 90 éves, és már 26 évvel ezelőtt eltávo- J-J zott e földi árnyékvilágból, nem értette, mit akarnak a kurdok, „amikor nekik van öt szép és becsületes hazájuk, és nem lehet tudni, miért kevés ez nekik”. De nemcsak ő nem értette akkor, hogy mit is akarnak a kurdok, hiszen ennyi idő elteltével sincs előrelépés a kurdok megértésében. Ezért áll a világ még ma is értetlenül múlt hétfői népszavazásuk után, amelyen Irakban az 5,5 millió szavazó 72 százaléka vonult az urnák elé, és azok több mint 90 százaléka szavazott arra, hogy a kurdok lakta térségek független állammá alakuljanak. Pedig a kurdok még mindig élhetnének boldogan nem egy, hanem öt, őket igen szerető hazában, amelyek úgy ragaszkodnak hozzájuk, mint rágcsálófogó ragasztó az egérhez. Törökországban Erdogan elnök, mint a rosszalkodó gyerekeit szerető apa, megígérte: megfegyelmezi és meg is bünteti őket. A szankciók gazdasági, diplomáciai és katonai jellegűek lesznek. Nem potyára hadgyakorlatoztak a törökök Észak-Irak közelében. Mint mondta a török elnök: „Egyik éjszaka egyszer csak beállíthatunk.” No igen, tudja ő, hogy az ilyen éjszakák nagyon hatásosak és meggyőzőek (legyőzőek) lehetnek, mint Szent Bertalan éjszakája (1572. augusztus 23-24.), amikor a Párizsba békülési szándékkal érkezett hugenottákat (reformátusokat) a király beleegyezésével legyilkolták. A hidegháború idején a nemzetfelszabadító szerepben tetszelgő Szovjetunió a mások által meghódított gyarmatokat igyekezett szabaddá tenni. Aztán azok válaszként a szovjet birodalom leigázott nemzeteit. Mostanra már egyensúlyba került a világ. A gyarmatok megszűntek, a Szovjetunió szétesett, minek bolygatni tovább a világ rendjét? Mára már senkinek sem érdeke, hogy újabb, szabad országok, nemzetek jöjjenek létre. A Szovjetunió felbomlása miatt a nagyhatalmak nem tiltakoztak, és végül is megengedték a soknemzetiségű Jugoszlávia szétesését is (amelyet az első világháború után tákoltak össze), és létrejöttek olyan kis országok, mint Montenegró 600 ezer, Macedónia és Szlovénia 2-2 millió lakossal. De vannak olyan törpe és virágzó államocskák is, mint a Vatikán, Liechtenstein, Andorra vagy Monaco. És érdekes, hogy ezek is elég jól meg tudnak sülni saját zsírjukban. Ha még élne, Bajor Andor mostanra már azt sem értené, hogy mit is akarnak a katalánok, akik szeretnének kiválni Spanyolországból, és ezért népszavazásosdit játszottak, pedig a spanyolok tizenötezer rendőrrel, csendőrrel igyekeztek csendre inteni őket. Az ilyen példák nem jók, hiszen ettől mások is vérszemet kaphatnak. A baszkok is vackolódnak (vagy baszkolódnak?), és a skótok is akik már szerveztek egy sikertelen népszavazást, és most újra pedzegetni kezdték. A hasonló gondok elkerülése érdekében félre kellene tenni a politikai korrektséget, mert ezek a népek, nemzetek, nemzetiségek a szép szóból nem értenek. Hiába mondják nekik, húzzátok meg magatokat, nem férnek a bőrükben és szerető hazájukban. Csak a fegyverek hangján értenének, de hát az nem nagyon illő, pedig csak néhány ezer ilyen elégedetlenkedőt, függetlenedésre buzdítót kellene feláldozni, és akkor nem a nagy és egységes haza szenvedne kárt. A katalánok a spanyol polgárháborúban a rossz oldalon álltak, ezért aztán a diktátor, Franco betiltotta a katalán nyelvet, és korlátozott mindent, ami katalán. A polgárháború után a kivégzések és a börtön elől menekülők 60 százaléka katalán volt. Jó lecke, mert 42 évnek kellett eltelnie Franco halála után, hogy ők függetlenségesdit kezdjenek el játszani. Sok jó megoldás van, amellyel meg lehet előzni az ilyen kellemetlenségeket, amelyeket egy-egy népecske, nemzetecske okoz, amikor az önrendelkezésre hivatkozva elkezdett követelőzni. Az első és második világháború s más fegyveres konfliktusok lezárásakor mindig példásan megtörtént a győztes hatalmak önrendelkezése a kisebbek vagy legyőzöttek felett. És olyankor hatékonyan lehetett megoldani ezeket a konfliktusokat úgy, hogy kiirtották a kisebb önrendelkezni óhajtókat, kitelepítették őket, munkatáborokba vitték, több országba szórták szét és így tovább. De úgy látszik, mégsem voltak elég jók ezek a módszerek, mert maradtak, akik szép hazájukban, jó dolgukban még szabadabbak akarnak lenni. Bajor Andor mára már azt sem értené, hogy mit is akarnak a székelyek, miért szeretnének önrendelkezést, amikor pedig szép csendben beolvadhatnának, mint cukor a pálinkának való cefrébe. KUTI JÁNOS