Háromszék, 2018. január (30. évfolyam, 8287-8311. szám)

2018-01-16 / 8299. szám

zJP Háromszék 2018. JANUÁR 16., KEDD Nem csak az adócsökkentés fáj­ ­ » NAGY D. ISTVÁN » Sepsi­­szentgyörgy esetében nincs számottevő eltérés ahhoz ké­pest, amit az előző alkalmak­kor felvázoltak - tájékoztatott Antal Árpád polgármester. Számításaik szerint továbbra is hétmillió lejre tehető a jöve­delemadó csökkentése miatt elvesztett összeg. Antal Árpád szerint az egyik kiesés tulajdonképpen abból fakad, hogy a kormány a 2016-os adatokkal dolgo­zik, és nem veszi figyelembe, hogy a megyeszékhelyen az adóbehajtási arány 2017-ben közel 15 százalékkal javult. Ez nagyjából azt jelenti, hogy míg tavalyelőtt kb. 40 millió lej maradt helyben a behaj­tott jövedelemadóból, 2017-re már szinte elérte a 47 milliót, és 2018-ban is megmaradt vol­na ez a növekedési tendencia, amennyiben nem következik be az adócsökkentés. Antal Árpád szerint azzal, hogy a kormány a 2016-os megvalósí­tásokkal számol a kompenzá­ciónál, a múlt évi növekedést gyakorlatilag kiüti a képletből, ez pedig tiszta veszteség, és a megtérítése szóba sem jön. Antal Árpád ugyanakkor rámutatott: az önkormányzat viszonylag kevés többlettel zár­ta a 2016-os évet (mintegy 1,4 millió lejjel), tehát a kormány a megtérítendő összegből kö­rülbelül 700 ezret vont le, és végül 7,1 millió lej megtérítést hagyott jóvá. A polgármester ugyanakkor rövid számítást is felvázolt arról, hogy a buka­resti kabinet által alkalmazott kompenzáció mely esetben lett volna korrektnek tekinthető. Eszerint, ha minden összetevőt beleszámolnak (a helyben ma­radó jövedelemadó arányának 1,25 százalékos növekedése, a behajtási mérték javulása, a hatszázalékos csökkenés ha­tása), Sepsiszentgyörgy 2018- ban nagyjából 35,3 millió lejes visszaosztási bevételre számít­hatott volna. Ez azt jelentette volna, hogy amennyiben a kormány mindent figyelem­be vesz, körülbelül 10,7 millió lejt kellett volna megtérítenie, hogy a megyeszékhely bevé­telei elérjék a 2017-es szintet. Mivel ez nem így történt, Sep­­siszentgyörgynek 7,1 millió lejt térítenek meg - részletezte az elöljáró. Főhet a községvezetők feje A jövedelemadó-csökkenés a Sepsiszentgyörgy környéki községek közül Árkost, Illye­­falvát, Maksát és Sepsikőrös­­patakot érinti hátrányosan. Kisgyörgy Sándor, Sepsikő­­röspatak polgármestere szerint 150 ezer lej kieséssel kell szá­molniuk. A kormánytól 250 ezer lej térítést kapnak. A gond az, hogy nagyjából négyszázezer lej körüli többlet volt a számlá­jukon 2016 végén, ennek felét a kormány visszatartotta. Igaz, hogy a visszaosztásnál a mini­mális működésre is kaptak 270 ezer lejt, de ez várhatóan nem fedezi a szükséges összeget az év végéig, ezért akár működés­­képtelenné is válhat a hivatal. A további fejlesztések szinte kizárhatók az idei évre, a pá­lyázati önrészek biztosítása is komoly gondot jelez. Kisgyörgy Sándor abbeli elégedetlenségének is hangot adott, hogy a kormány a kom­penzációs számításoknál teljes­séggel figyelmen kívül hagyta, hogy 2016 végén olyan össze­gek szerepelhettek többletként az önkormányzatok számlá­in, melyek például célirányos támogatásokból származtak, esetükben is így történt. Oda­fent senkit sem érdekelt, hogy miről is van szó, egyszerűen alkalmazták a képletet. Máthé Árpád, Árkos polgár­­mestere szerint ők sem ússzák meg veszteség nélkül. A község számláján minimális összeg volt ugyan a 2016-os év végén, ennek ellenére nagyjából 180 ezer lejes kieséssel kell számol­niuk. Máthé Árpád szerint a be­ruházások tekintetében ez az év Árkos számára is problémás lesz, esetleg a helyi fejlesztések programja segíthet, ha végre sikerülne szerződni, de a meg­állapodást még nem írták alá a szaktárcával. Az elöljáró fel­hozta: a kormány által kigon­dolt kompenzációs rendszer fő hibája, hogy a 2016-os év végi állást vették figyelembe, ez so­kat torzít az egészen. Fodor Imre, Illyefalva pol­gármestere megkeresésünkre kifejtette, a visszaosztásból származó bevételeik több mint ötven százalékkal csökkennek. A kormány ugyanis esetükben nem térít meg egy lejt sem, mi­vel a 2016-os egyenlegükben egy vidékfejlesztési program előlege mint többlet szerepelt. Eléggé jelentős összegről van szó, 4,1 millió lej körüli, en­nek felét vonta le a kormány az esetlegesen megtérítendőből, ami egyértelműen azt jelenti, hogy az Aldobolyt és Sepsi­­szentkirályt is magában fogla­ló község semmit nem kap ezen a vonalon. Emellett jelentősen csökkent a minimális műkö­désre fordítható visszaosztási összeg is. Fodor Imre szerint a legna­gyobb tévedés a kormány által kitalált kompenzáció kapcsán, hogy egységesen kezelte a 2016- os év végi állást. Másként nem kellene most azon gondolkodni, hogy egy egyébként célirányos támogatás hogyan kerülhet bele olyan számításba, amely­nek alapját más jellegű (ez eset­ben adóból származó) bevételek kellene hogy kizárólag jelent­sék-vélekedett az elöljáró. A jövedelemadó csökkené­se a legkevésbé azokat a köz­­igazgatási egységeket érinti, amelyek körzetében jelentő­sebb vállalkozások fejtik ki tevékenységüket, vagy a cégek száma magasabb. Kökös és Réty község van ebben a hely­zetben Sánta Gyula, valamint Domború Lehel polgármester tájékoztatása szerint. Utóbbi ugyanakkor a kompenzációs rendszer egy lehetséges rossz hatására hívta fel a figyelmet: az önkormá­nyzatok a többlet felhalmozásának elkerülése végett arra kényszerülhetnek, hogy a beérkezés sorrendjében költsék el a támogatásokat, és ne a prioritások legyenek meg­határozóak. FOTÓ: ALBERT LEVENTE Illyefalván a visszaosztásból származó bevételek több mint ötven százalékkal csökkennek kármentő A szimbólumtemplomért "íz­özödúj falu története szerte a magyar nyelvterületen ismerős. Ez a különleges múltú falu egy őrült „országépí­­­­es­tő” embertelen álmának vált áldozatául, az úgynevezett település-szisztematizálás, vagy közismert nevén a falurombolás gigantikus tervének, mely szerint a romániai mintegy 13 ezer falu közel felét felszámolták volna, a lakosságot többszintes házakból álló agráripari komplexumokba akarván áttelepíteni. A terv nem kimondottan ugyan, de a magyar települések zömé­nek felszámolásával járt volna, mivel sok erdélyi falu lélekszáma alacsony volt, a két-háromezer főnél kevesebb lakosú falvak pedig nem érték el az életképessé nyilvánítás alsó határát. Az 1988-ban bejelentett szisztematizálást három szakaszban szándékoztak megvalósítani: 1990-ig az előkészítést, azaz a falvak felmérését hajtották volna vége, 1995-ig már megépítették volna a megyén­kénti két-három agráripari komplexumot, 2000-ig meg azt az 558 városi jellegű agráripari központot, amelyekben már kórház, iskola, sport- és művelődési központ is helyet kapott volna. Az akkori időkben, amit pártunk és kormányunk előirányzott, azt maradéktalanul végre is kellett hajtani - kétségtelen, a falurom­bolás a papírforma szerint legszigorúbban valósult volna meg. Ha a történelem ki nem kéri magának ezt az általa nem engedé­lyezett beleszólást a világ sorsának alakításába. A falurombolás szimbólumává vált Bözödújfalut egy hatalmas víztározó építéséért áldozták fel. A gát megépítéséhez még 1977-ben hozzáfogtak, a falu lakosságát 1985-ben kezdték el kitelepíteni. 1994- re a Küsmöd vize teljesen feltöltötte a völgyet, csak a templomok emelkedtek ki belőle. Legtovább a katolikusok istenháza dacolt az idővel és az ingyen építőanyagért a tó közepébe becsónakázni nem rest guberánsokkal, akik előbb csak a cserepeket, aztán a vízszint fölé emelkedő falakat is elhordták. A templom tornyának teteje 2009-ben egy viharban dőlt le, a falak még álltak fél évtizedig, míg­nem a víz annyira kiáztatta a téglák közül a kötőanyagot, hogy azok is leomoltak. Az elűzött lakók és maradékaik minden évben össze­gyűlnek az egykori falu mellett, időközben emlékművet is állítottak a domboldalban, majd kopjafákból „újraépítették” a települést: min­den lakóházat és középületet egy-egy házszámmal ellátott faragott faoszlop jelöl a falu kicsiben leképezett utcahálózata mentén. És természetesen a szimbólumtemplom újjáépítésének terve is felmerült. Mondom, természetesen, mert minálunk az a magától értetődő, hogy amit mások lerombolnak, azt mi mindig újraépít­jük. Legyen szó épületről, jogról, jövendőről. Nos, a bözödújfalusi templom felépítésének elméleti lehetősége a tározó vizének kényszerűségből történt leeresztésével megvalósít­ható lehetőséggé vált. Sok idő nincs a tervezgetésre, mihelyst a vízbe zuhant, az irányítótornyot a gáttal összekötő híd újjáépítése megtör­ténik, elkezdik újra feltölteni a mesterséges tavat. Maros megyében léptek is, minden magyar polgármester által vezetett település ön­­kormányzata 15 ezer lejt az idei, ugyancsak szűkös költségvetéséből a templom újjáépítésére. Ami ugyan édeskevés, inkább csak gesztus értékű kijelentés - de kezdetnek, a közösségi összefogás tüzét kipat­tintó szikrának ennyi talán elég is. A kopjafafalu is így indult, egy felhívással, hogy minden erdélyi faragó készítsen egyetlen oszlopot - hogy végül Balázs Antal egymaga 37-et faragott meg, az csak azt jelzi, mindig akad igaz és jó ügy mellé szívvel-lélekkel odaálló ember. Bizonnyal a templom újjáépítésének ügyét is felkarolja az erdé­lyi, a Kárpát-medencei magyarság, és hittel hiszem, hogy a három­széki települések kéretlenül is felsorakoznak a Maros megyeiek mellé, azt a néhol soknak tűnő 15 ezer lejt mindenikőjük önzetlenül átutalja az egyelőre még vékonyka bankszámlára, és abban is biztos vagyok, tehetős székely-magyar vállalkozóink sem zárkóznak el a nemes felajánlástól, s ha majd téglajegyet lehet vásárolni, háromszé­ki atyámfiai is tudni fogják kötelességüket. Hiszen a vízből kiemel­kedő, a természeti és az emberi rombolásnak immár mindörökre ellenálló majdani istenháza az egykorvolt Bözödújfalu helyén épp oly fontos jelképünk, mint kék-arany lobogónk. VÁRY O. PÉTER Értékes egy lejek A 36 ezer közösségikártya-tulajdonos több mint 180 ezerszer hasz­nálta tavaly a Háromszéki Közösségi Alapítvány javára gyűjtő esz­közt. Ez 201 773 lejt eredményezett a közösségi alapba, ami azt je­lenti, hogy minden egyes használatkor a kártya legalább egy lejjel gyarapította az alapot. Ebből a HKA 180 050 lej értékben fordított vissza különböző jogcímen a közösségeknek. Az alapítvány sepsi­szentgyörgyi, kovásznai, baróti és kézdivásárhelyi partnereinél felhasznált kutyák révén begyűlt összegből közösségi kezdemé­nyezésekre, facsemeték adományozására, osztálykirándulásokra és tehetséges gyermekeknek ösztöndíjra 93 694 lejt fordítottak, ci­vil szervezetek programjaira és a kommandós iskolás gyermekek támogatására 59 334 lejt költött a szervezet, köztéri befektetéseket (kerékpártartók és játszótér Kézdivásárhelyen, kutyafuttató Sep­­siszentgyörgyön) 27 022 lej értékben valósítottak meg. 2017-ben a HKA legfontosabb saját programja a jelenleg is folyamatban lévő, helyi értékekre ráerősítő közösségi kampány volt, amelynek költ­sége 148 000 lej. Ezt részben saját forrásokból, részben helyi cégek támogatásából fedezte az alapítvány. (fekete) KÖZELET

Next