Háromszék, 2018. január (30. évfolyam, 8287-8311. szám)
2018-01-16 / 8299. szám
zJP Háromszék 2018. JANUÁR 16., KEDD Nem csak az adócsökkentés fáj » NAGY D. ISTVÁN » Sepsiszentgyörgy esetében nincs számottevő eltérés ahhoz képest, amit az előző alkalmakkor felvázoltak - tájékoztatott Antal Árpád polgármester. Számításaik szerint továbbra is hétmillió lejre tehető a jövedelemadó csökkentése miatt elvesztett összeg. Antal Árpád szerint az egyik kiesés tulajdonképpen abból fakad, hogy a kormány a 2016-os adatokkal dolgozik, és nem veszi figyelembe, hogy a megyeszékhelyen az adóbehajtási arány 2017-ben közel 15 százalékkal javult. Ez nagyjából azt jelenti, hogy míg tavalyelőtt kb. 40 millió lej maradt helyben a behajtott jövedelemadóból, 2017-re már szinte elérte a 47 milliót, és 2018-ban is megmaradt volna ez a növekedési tendencia, amennyiben nem következik be az adócsökkentés. Antal Árpád szerint azzal, hogy a kormány a 2016-os megvalósításokkal számol a kompenzációnál, a múlt évi növekedést gyakorlatilag kiüti a képletből, ez pedig tiszta veszteség, és a megtérítése szóba sem jön. Antal Árpád ugyanakkor rámutatott: az önkormányzat viszonylag kevés többlettel zárta a 2016-os évet (mintegy 1,4 millió lejjel), tehát a kormány a megtérítendő összegből körülbelül 700 ezret vont le, és végül 7,1 millió lej megtérítést hagyott jóvá. A polgármester ugyanakkor rövid számítást is felvázolt arról, hogy a bukaresti kabinet által alkalmazott kompenzáció mely esetben lett volna korrektnek tekinthető. Eszerint, ha minden összetevőt beleszámolnak (a helyben maradó jövedelemadó arányának 1,25 százalékos növekedése, a behajtási mérték javulása, a hatszázalékos csökkenés hatása), Sepsiszentgyörgy 2018- ban nagyjából 35,3 millió lejes visszaosztási bevételre számíthatott volna. Ez azt jelentette volna, hogy amennyiben a kormány mindent figyelembe vesz, körülbelül 10,7 millió lejt kellett volna megtérítenie, hogy a megyeszékhely bevételei elérjék a 2017-es szintet. Mivel ez nem így történt, Sepsiszentgyörgynek 7,1 millió lejt térítenek meg - részletezte az elöljáró. Főhet a községvezetők feje A jövedelemadó-csökkenés a Sepsiszentgyörgy környéki községek közül Árkost, Illyefalvát, Maksát és Sepsikőröspatakot érinti hátrányosan. Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere szerint 150 ezer lej kieséssel kell számolniuk. A kormánytól 250 ezer lej térítést kapnak. A gond az, hogy nagyjából négyszázezer lej körüli többlet volt a számlájukon 2016 végén, ennek felét a kormány visszatartotta. Igaz, hogy a visszaosztásnál a minimális működésre is kaptak 270 ezer lejt, de ez várhatóan nem fedezi a szükséges összeget az év végéig, ezért akár működésképtelenné is válhat a hivatal. A további fejlesztések szinte kizárhatók az idei évre, a pályázati önrészek biztosítása is komoly gondot jelez. Kisgyörgy Sándor abbeli elégedetlenségének is hangot adott, hogy a kormány a kompenzációs számításoknál teljességgel figyelmen kívül hagyta, hogy 2016 végén olyan összegek szerepelhettek többletként az önkormányzatok számláin, melyek például célirányos támogatásokból származtak, esetükben is így történt. Odafent senkit sem érdekelt, hogy miről is van szó, egyszerűen alkalmazták a képletet. Máthé Árpád, Árkos polgármestere szerint ők sem ússzák meg veszteség nélkül. A község számláján minimális összeg volt ugyan a 2016-os év végén, ennek ellenére nagyjából 180 ezer lejes kieséssel kell számolniuk. Máthé Árpád szerint a beruházások tekintetében ez az év Árkos számára is problémás lesz, esetleg a helyi fejlesztések programja segíthet, ha végre sikerülne szerződni, de a megállapodást még nem írták alá a szaktárcával. Az elöljáró felhozta: a kormány által kigondolt kompenzációs rendszer fő hibája, hogy a 2016-os év végi állást vették figyelembe, ez sokat torzít az egészen. Fodor Imre, Illyefalva polgármestere megkeresésünkre kifejtette, a visszaosztásból származó bevételeik több mint ötven százalékkal csökkennek. A kormány ugyanis esetükben nem térít meg egy lejt sem, mivel a 2016-os egyenlegükben egy vidékfejlesztési program előlege mint többlet szerepelt. Eléggé jelentős összegről van szó, 4,1 millió lej körüli, ennek felét vonta le a kormány az esetlegesen megtérítendőből, ami egyértelműen azt jelenti, hogy az Aldobolyt és Sepsiszentkirályt is magában foglaló község semmit nem kap ezen a vonalon. Emellett jelentősen csökkent a minimális működésre fordítható visszaosztási összeg is. Fodor Imre szerint a legnagyobb tévedés a kormány által kitalált kompenzáció kapcsán, hogy egységesen kezelte a 2016- os év végi állást. Másként nem kellene most azon gondolkodni, hogy egy egyébként célirányos támogatás hogyan kerülhet bele olyan számításba, amelynek alapját más jellegű (ez esetben adóból származó) bevételek kellene hogy kizárólag jelentsék-vélekedett az elöljáró. A jövedelemadó csökkenése a legkevésbé azokat a közigazgatási egységeket érinti, amelyek körzetében jelentősebb vállalkozások fejtik ki tevékenységüket, vagy a cégek száma magasabb. Kökös és Réty község van ebben a helyzetben Sánta Gyula, valamint Domború Lehel polgármester tájékoztatása szerint. Utóbbi ugyanakkor a kompenzációs rendszer egy lehetséges rossz hatására hívta fel a figyelmet: az önkormányzatok a többlet felhalmozásának elkerülése végett arra kényszerülhetnek, hogy a beérkezés sorrendjében költsék el a támogatásokat, és ne a prioritások legyenek meghatározóak. FOTÓ: ALBERT LEVENTE Illyefalván a visszaosztásból származó bevételek több mint ötven százalékkal csökkennek kármentő A szimbólumtemplomért "ízözödúj falu története szerte a magyar nyelvterületen ismerős. Ez a különleges múltú falu egy őrült „országépíestő” embertelen álmának vált áldozatául, az úgynevezett település-szisztematizálás, vagy közismert nevén a falurombolás gigantikus tervének, mely szerint a romániai mintegy 13 ezer falu közel felét felszámolták volna, a lakosságot többszintes házakból álló agráripari komplexumokba akarván áttelepíteni. A terv nem kimondottan ugyan, de a magyar települések zömének felszámolásával járt volna, mivel sok erdélyi falu lélekszáma alacsony volt, a két-háromezer főnél kevesebb lakosú falvak pedig nem érték el az életképessé nyilvánítás alsó határát. Az 1988-ban bejelentett szisztematizálást három szakaszban szándékoztak megvalósítani: 1990-ig az előkészítést, azaz a falvak felmérését hajtották volna vége, 1995-ig már megépítették volna a megyénkénti két-három agráripari komplexumot, 2000-ig meg azt az 558 városi jellegű agráripari központot, amelyekben már kórház, iskola, sport- és művelődési központ is helyet kapott volna. Az akkori időkben, amit pártunk és kormányunk előirányzott, azt maradéktalanul végre is kellett hajtani - kétségtelen, a falurombolás a papírforma szerint legszigorúbban valósult volna meg. Ha a történelem ki nem kéri magának ezt az általa nem engedélyezett beleszólást a világ sorsának alakításába. A falurombolás szimbólumává vált Bözödújfalut egy hatalmas víztározó építéséért áldozták fel. A gát megépítéséhez még 1977-ben hozzáfogtak, a falu lakosságát 1985-ben kezdték el kitelepíteni. 1994- re a Küsmöd vize teljesen feltöltötte a völgyet, csak a templomok emelkedtek ki belőle. Legtovább a katolikusok istenháza dacolt az idővel és az ingyen építőanyagért a tó közepébe becsónakázni nem rest guberánsokkal, akik előbb csak a cserepeket, aztán a vízszint fölé emelkedő falakat is elhordták. A templom tornyának teteje 2009-ben egy viharban dőlt le, a falak még álltak fél évtizedig, mígnem a víz annyira kiáztatta a téglák közül a kötőanyagot, hogy azok is leomoltak. Az elűzött lakók és maradékaik minden évben összegyűlnek az egykori falu mellett, időközben emlékművet is állítottak a domboldalban, majd kopjafákból „újraépítették” a települést: minden lakóházat és középületet egy-egy házszámmal ellátott faragott faoszlop jelöl a falu kicsiben leképezett utcahálózata mentén. És természetesen a szimbólumtemplom újjáépítésének terve is felmerült. Mondom, természetesen, mert minálunk az a magától értetődő, hogy amit mások lerombolnak, azt mi mindig újraépítjük. Legyen szó épületről, jogról, jövendőről. Nos, a bözödújfalusi templom felépítésének elméleti lehetősége a tározó vizének kényszerűségből történt leeresztésével megvalósítható lehetőséggé vált. Sok idő nincs a tervezgetésre, mihelyst a vízbe zuhant, az irányítótornyot a gáttal összekötő híd újjáépítése megtörténik, elkezdik újra feltölteni a mesterséges tavat. Maros megyében léptek is, minden magyar polgármester által vezetett település önkormányzata 15 ezer lejt az idei, ugyancsak szűkös költségvetéséből a templom újjáépítésére. Ami ugyan édeskevés, inkább csak gesztus értékű kijelentés - de kezdetnek, a közösségi összefogás tüzét kipattintó szikrának ennyi talán elég is. A kopjafafalu is így indult, egy felhívással, hogy minden erdélyi faragó készítsen egyetlen oszlopot - hogy végül Balázs Antal egymaga 37-et faragott meg, az csak azt jelzi, mindig akad igaz és jó ügy mellé szívvel-lélekkel odaálló ember. Bizonnyal a templom újjáépítésének ügyét is felkarolja az erdélyi, a Kárpát-medencei magyarság, és hittel hiszem, hogy a háromszéki települések kéretlenül is felsorakoznak a Maros megyeiek mellé, azt a néhol soknak tűnő 15 ezer lejt mindenikőjük önzetlenül átutalja az egyelőre még vékonyka bankszámlára, és abban is biztos vagyok, tehetős székely-magyar vállalkozóink sem zárkóznak el a nemes felajánlástól, s ha majd téglajegyet lehet vásárolni, háromszéki atyámfiai is tudni fogják kötelességüket. Hiszen a vízből kiemelkedő, a természeti és az emberi rombolásnak immár mindörökre ellenálló majdani istenháza az egykorvolt Bözödújfalu helyén épp oly fontos jelképünk, mint kék-arany lobogónk. VÁRY O. PÉTER Értékes egy lejek A 36 ezer közösségikártya-tulajdonos több mint 180 ezerszer használta tavaly a Háromszéki Közösségi Alapítvány javára gyűjtő eszközt. Ez 201 773 lejt eredményezett a közösségi alapba, ami azt jelenti, hogy minden egyes használatkor a kártya legalább egy lejjel gyarapította az alapot. Ebből a HKA 180 050 lej értékben fordított vissza különböző jogcímen a közösségeknek. Az alapítvány sepsiszentgyörgyi, kovásznai, baróti és kézdivásárhelyi partnereinél felhasznált kutyák révén begyűlt összegből közösségi kezdeményezésekre, facsemeték adományozására, osztálykirándulásokra és tehetséges gyermekeknek ösztöndíjra 93 694 lejt fordítottak, civil szervezetek programjaira és a kommandós iskolás gyermekek támogatására 59 334 lejt költött a szervezet, köztéri befektetéseket (kerékpártartók és játszótér Kézdivásárhelyen, kutyafuttató Sepsiszentgyörgyön) 27 022 lej értékben valósítottak meg. 2017-ben a HKA legfontosabb saját programja a jelenleg is folyamatban lévő, helyi értékekre ráerősítő közösségi kampány volt, amelynek költsége 148 000 lej. Ezt részben saját forrásokból, részben helyi cégek támogatásából fedezte az alapítvány. (fekete) KÖZELET