Háromszék, 2018. április (30. évfolyam, 8362-8384. szám)
2018-04-04 / 8362. szám
Háromszék 2018. ÁPRILIS 4., SZERDA KÖZELET Húsvéti varázslat Kézdivásárhelyen 1 • Megálmodói - Fejér Melinda városi önkormányzati képviselő, az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszervezetének elnöke és Sárkány Hanna, a Wegener Pro Sanitate Alapítvány arculatfelelőse - azt a célt tűzték ki, hogy húsvéthétfő ünnep legyen Kézdivásárhelyen, hogy a fiatalok és a gyermekek megismerjék a húsvéti hagyományokat, illetve a céhes város apraja-nagyja együtt ünnepeljen. A rendezvény sikerét és népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a környékbeli településekről is szép számban érkeztek érdeklődők. Kézművesek, ipar- és népművészek, illetve hagyományos székely termékek készítői is elfogadták a meghívást. Az idei eseményre kilátogató felnőtteknek és kisgyermekeknek a szervezők igazi húsvéti hangulatot teremtettek. Bekapcsolódott több helyi civil szervezet: a Pro Pectus Egyesület, a Helen Doron Nyelviskola, a KreaKids Stúdió, a Zöld Nap Egyesület, az Antanténusz Egyesület, a Kézdivásárhelyi Nők Egyesülete, a Benji Állatvédő Egyesület, a Székely Kutyaklub, a Barabás Zsombor Háromszéki Népművészeti Egyesület, az AgroSic Egyesület, a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet és a 34. Gábor Áron Cserkészcsapat. A látogatók találkozhattak Nyuszi Gyuszival és Cuki Nyuszival, kézműves-tevékenységeken - tojásíráson és mézeskalács-díszítésen -, népi gyerekjátékokon vehettek részt, angol nyelvű mondókákat tanulhattak,volt állatsimogató, kisállat-szépségverseny, vásári zenebona, jó hangulat. Szálló Erzsébet kézdiszentkereszti népdalénekes után a Zarah Kids tánccsoportja mutatkozott be első alkalommal (oktatójuk a csernátoni Fákó Alpár), majd a Petőfi Sándor-iskola, a Manócska Napközi Otthon egyik csoportja, a Vackor Óvoda, a 3. számú Napközi Otthon és a Maassluis Nyugdíjaklub szórakoztatta a nagyszámú közönséget. Sajnos az eső miatt a Bod Péter Tanítóképző Gyöngyvirág néptáncegyüttesének, a Manócska Napközi Otthon egyik csoportjának és a Csipkerózsika Napközi Otthon óvodásainak ünnepi műsora elmaradt. A délután folyamán a kicsik kipróbálták a kisvasutat, a lovas hintózást, a grousie-fotózást, az arcfestést, a szobrászkodást stb. A nőegyesület tagjai zsíros kenyérrel és meleg teával kínálták a megjelenteket, a legkisebbek pedig a rendezvény ideje alatt megkereshették a több száz elrejtett kindertojást. Az elsősegély-ellátásról a sepsiszentgyörgyi Salvatore Egyesület önkéntesei gondoskodtak. Fejér Melinda, az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszervezetének elnöke elmondta: a kedvezőtlen időjárás ellenére elég sokan eljöttek a rendezvényükre, a gyermekek locsolóverseket írhattak, üzenhettek a nyuszinak. Igazi húsvéti hangulat uralkodott a téren. A rendezvény ideje alatt eladott tombola bevételét és a színpadon található doboz adományait a szervezők a nemrég alakult Csodafőnix Egyesületnek ajánlották fel, az egyedülálló szülők és gyermekeik számára szervezett tábort támogatva. FOTÓ: SOCHOM ISTVÁN Csokitojást keresnek a gyerekek Köszönet az önzetlen segítségért !» „Amikor a miniszter asszony a kocsmában találta a köpecseket, ülhettek ott, mert az egész éjszakát átdolgozták, s épp nem volt tennivalójuk. Én a magam részéről köszönöm nekik, hogy segítettek, és minden körülmények közt megértően viselkedtek. Például akkor, amikor a temetővel szemben, a tanyán lakókat arra kértük, tegyenek eleget a kitelepítési parancsnak - bár tapasztalatból tudták, az árvíz talán még különleges esetben sem ér el hozzájuk -, szó nélkül engedelmeskedtek” - mondotta a városvezető, aki hasonlóképpen vélekedett azon felsőrákosiakról is, akik a falu hídja környékén dolgoztak: a komolyan segédkező legalább ötszáz ember nélkül az ár egészen a futballpályáig is elérhetett volna. Lázár-Kiss Barna András elismerően szólt a hatóságok munkájáról is: a veszélyhelyzet valós volt, tényleg bármikor átszakadhatott volna a gát, s akkor, a bajban még jobban felértékelődött volna a csendőrség, rendőrség és tűzoltóság - amúgy is fontos -jelenléte. A tanácstagok közül elsőként a köpeci Bíró Béla szólalt fel. Élete során legalább harminc árvizet megélt, úgyhogy tapasztalatból mondhatja, a Bíró Béla szerint pánikkeltés miatt elmarasztalhatóak az egyenruhások mostani legfeljebb közepes veszélyességű volt. Nemcsak ezzel voltak tisztában az emberek, hanem azzal is, hogy a gát áttörése esetén is legalább hatnyolc órába telt volna, amíg a víz elárasztja az Olt és a házak közti négyszáz hektárt, tehát menekülni sem volt okuk. Amúgy a kocsmában azért voltak annyian, mert a faluban híre ment, az iskolánál falugyűlés lesz, és azon a miniszter asszony is részt vesz. Amikor kiderült, gyűlést csak a vezetőség tart, az emberek a kocsmánál álltak meg. Bíró Béla szerint viszont pánikkeltés miatt elmarasztalhatóak azok az egyenruhások, akik az éjszaka kellős közepén hangosbemondón mondták be, átszakadt a gát, meneküljön, aki tud. Incze István RMDSZ-es tanácstag a környékbeli gazdák nevében mondott köszönetet a gáterősítésben résztvevőknek: munkájuk eredménye, hogy a germinációban még nem levő vetésekben csak 20-25 százalékos kár keletkezett. A Háromszék azon kérdésére, hogy a gát erősségét a veszély óta ellenőrizték-e, illetve valamilyen beruházás várható-e, Lázár-Kiss Barna András azt felelte, az illetékesek ilyen kérdéseket a helyi önkormányzatokkal nem szoktak megtárgyalni, helyette kész tények elé állítják őket. Ő abban reménykedik, hogy lesz gáterősítő beruházás, hiszen nyilvánvalóvá vált, bármikor komoly gondot okozhat egy kiadósabb esőzés. ■ kármentő ■ Szíve fölött "Túlllopták a pénztárcáját. Nem örömre való ok, pláne, hogy ráfele nyugdíja benne volt. Z. bácsi mégis valamiféle derűvel,... – meséli a történetet. A dolog nagyon egyszerű. Utazni szándékozott távolsági autóbusszal, nem olyan messzire, csak ide, a szomszéd vármegyébe. Jegyét megváltotta volna a pénztárnál, de az éppen zárva volt, valaki azt mondta, a buszon, a sofőrnél kell fizetnie. A sokat látott pénztárcát - mert kezeire csomagjai hurcolásához volt szüksége - kabátja külső zsebébe süllyesztette. Minek visszatenni a helyére, gondolta, este pár lépéssel odébb ismét elő kell vennie, s az ember, ha bizonyos kort megért, spórol még a mozdulataival is. A tócsákat kerülgetve elballagott a már várakozó autóbuszig, beállt a sorba, várt a felszállásra. Csomagjait nem tette le a sárba, nem olyan súlyosak, elbírja pár percig. Hamar rá került a sor, fellépett a buszba, köszönt, mondta, meddig kéri a jegyet. És nyúlt a zsebéhez, hogy fizessen, de a kabát oldala üresen tátongott. Tisztán emlékezett, hogy bal kezével tette el a tárcát, de a biztonság kedvéért jobb oldalt is meglapogatta a kabát külsejét, majd fenn, a belső zseb helyénél is - hiába. A bugyellárisnak nyoma veszett. A buszsofőr, látva a tétován keresgélő öregurat, kiszólt a még felszállásra várakozókhoz, nézzenek körül, nem ejtetteelő a pénztárcát a földre. Azok néztek, arrébb is tapicskoltak, hogy helyet csináljanak az ajtó előtt, egyikőjük még a pénztárig is visszasétált, de a buksza nem került meg. Z. bácsi tanácstalanul toporgott a fellépőn, útja halaszthatatlan lett volna, de pénz nélkül nem viszik el, a sofőr is sürgetőleg nézett rá, hiszen neki tartania kellett magát a menetrendhez. Végül egy távoli ismerőse segítette ki, felajánlva, hogy kifizeti neki a jegyet. Leültek hát középtájt két egymás melletti üres székre, majd megpróbálták visszapörgetni az időt. Pénztár, tárca belső zsebből ki, bezárt ablak, tárca bal külső zsebbe be. Odanyúl, ellenőrzi, varrása ép és nyílása sem annyira bő, hogy a csomagokért való lehajoláskor kieshetett volna belőle a tárca. Tehát biztosan ott lapult az út alatt, míg a buszhoz ment. Sorban állás, alig néhány felszállásra váró leendő útitárs körülötte. És mire fellépett, már üres volt a zsebe. Egyértelmű: várakozás közben emelték ki a pénztárcát. A tolvaj bárki lehetett, aki jóakaratúlag visszament a pénztárig vagy aki csak együttérzően mosolygott rá. Végignézett a buszon, az előtte ülők tarkója semmit nem árult el, a hátrább ülők félrefordították tekintetüket. Ennek ámen, mondta Z. bácsi, inkább magának, semmint alkalm kisegítőjének szánva megjegyzését. Z. bácsi mostanság a hivatalokat járja, új iratokat kell készíttetnie. Mert a tárcában nem csak fele nyugdíja, de összes személyi okmánya is benne volt. És akkor most nem fogsz tudni szavazni, kérdezem tőle, miután kifosztásának történetét elmeséli. Z. bácsi elmosolyodik. Mindent nem tudtak ellopni, válaszolja. A magyar dokumentumokat külön hordom, azok mindig itt vannak, ne, mondja, és mellkasa bal oldalára mutat. Mert az ember magyarságát a szívében hordozza, s annak hivatalos igazolását a szíve fölött, teszi hozzá, és búcsúzóul újra mosolyog. Mint akit nem épp megkurtítottak, hanem most ajándékoztak meg. VÁRYOS PÉTER Bírság a Megyeháza feliratért ALBERT LEVENTE FELVÉTELE 1 » A hírügynökség a Dan Tănasă vezette Méltóságért Európában Polgári Egyesület közleményét idézi, eszerint a törvényszék március 29-én döntött a szervezet által kezdeményezett perben, és azért rótta ki a bírságot, mert a megyei tanácselnök nem hajlandó a Megyeháza feliratot a Palat administratív helyes magyar fordításával helyettesíteni, ahogyan azt a brassói táblabíróság jogerős ítéletében elrendelte. Dan Tănasă, az egyesület elnöke szerint Tamás Sándor megyei tanács elnök grófként viselkedik, és ezúttal mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hogy kifizesse a bírságot. Tamás Sándor egyelőre nem nyilatkozott, válaszát egy későbbi sajtótájékoztatóra ígérte.