Háromszék, 2018. április (30. évfolyam, 8362-8384. szám)

2018-04-04 / 8362. szám

Háromszék 2018. ÁPRILIS 4., SZERDA KÖZELET Húsvéti varázslat Kézdivásárhelyen 1 • Megálmodói - Fejér Melinda városi önkormányzati képvi­selő, az RMDSZ Kézdivásárhe­­lyi Nőszervezetének elnöke és Sárkány Hanna, a Wegener Pro Sanitate Alapítvány arculatfele­lőse - azt a célt tűzték ki, hogy húsvéthétfő ünnep legyen Kéz­divásárhelyen, hogy a fiatalok és a gyermekek megismerjék a húsvéti hagyományokat, illet­ve a céhes város apraja-nagyja együtt ünnepeljen. A rendez­vény sikerét és népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint­hogy a környékbeli települések­ről is szép számban érkeztek ér­deklődők. Kézművesek, ipar- és népművészek, illetve hagyomá­nyos székely termékek készítői is elfogadták a meghívást. Az idei eseményre kiláto­gató felnőtteknek és kisgyer­mekeknek a szervezők igazi húsvéti hangulatot teremtet­tek. Bekapcsolódott több he­lyi civil szervezet: a Pro Pec­tus Egyesület, a Helen Doron Nyelviskola, a KreaKids Stú­dió, a Zöld Nap Egyesület, az Antanténusz Egyesület, a Kéz­­divásárhelyi Nők Egyesülete, a Benji Állatvédő Egyesület, a Székely Kutyaklub, a Barabás Zsombor Háromszéki Népmű­vészeti Egyesület, az AgroSic Egyesület, a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet és a 34. Gá­bor Áron Cserkészcsapat. A látogatók találkozhat­tak Nyuszi Gyuszival és Cuki Nyuszival, kézműves-tevé­kenységeken - tojásíráson és mézeskalács-díszítésen -, népi gyerekjátékokon vehettek részt, angol nyelvű mondóká­­kat tanulhattak,volt állatsimo­­gató, kisállat-szépségverseny, vásári zenebona, jó hangulat. Szálló Erzsébet kézdiszentke­­reszti népdalénekes után a Zarah Kids tánccsoportja mu­tatkozott be első alkalommal (oktatójuk a csernátoni Fákó Alpár), majd a Petőfi Sándor-is­­kola, a Manócska Napközi Ott­hon egyik csoportja, a Vackor Óvoda, a 3. számú Napközi Ott­hon és a Maassluis Nyugdíjak­­lub szórakoztatta a nagyszá­mú közönséget. Sajnos az eső miatt a Bod Péter Tanítóképző Gyöngyvirág néptáncegyüt­tesének, a Manócska Napközi Otthon egyik csoportjának és a Csipkerózsika Napközi Ott­hon óvodásainak ünnepi mű­sora elmaradt. A délután fo­lyamán a kicsik kipróbálták a kisvasutat, a lovas hintózást, a grousie-fotózást, az arcfes­tést, a szobrászkodást stb. A nőegyesület tagjai zsíros kenyérrel és meleg teával kí­nálták a megjelenteket, a leg­kisebbek pedig a rendezvény ideje alatt megkereshették a több száz elrejtett kinderto­­jást. Az elsősegély-ellátásról a sepsiszentgyörgyi Salvatore Egyesület önkéntesei gondos­kodtak. Fejér Melinda, az RMDSZ Kézdivásárhelyi Nőszerve­zetének elnöke elmondta: a kedvezőtlen időjárás ellenére elég sokan eljöttek a rendez­vényükre, a gyermekek locso­lóverseket írhattak, üzenhet­tek a nyuszinak. Igazi húsvéti hangulat uralkodott a téren. A rendezvény ideje alatt eladott tombola bevételét és a színpa­don található doboz adomá­nyait a szervezők a nemrég alakult Csodafőnix Egyesü­letnek ajánlották fel, az egye­dülálló szülők és gyermekeik számára szervezett tábort tá­mogatva. FOTÓ: SOCHOM ISTVÁN Csokitojást keresnek a gyerekek Köszönet az önzetlen segítségért !» „Amikor a miniszter asszony a kocsmában találta a köpe­­cseket, ülhettek ott, mert az egész éjszakát átdolgozták, s épp nem volt tennivalójuk. Én a magam részéről köszö­nöm nekik, hogy segítettek, és minden körülmények közt megértően viselkedtek. Példá­ul akkor, amikor a temetővel szemben, a tanyán lakókat arra kértük, tegyenek ele­get a kitelepítési parancsnak - bár tapasztalatból tudták, az árvíz talán még különleges esetben sem ér el hozzájuk -, szó nélkül engedelmeskedtek” - mondotta a városvezető, aki hasonlóképpen vélekedett azon felsőrákosiakról is, akik a falu hídja környékén dol­goztak: a komolyan segédkező legalább ötszáz ember nélkül az ár egészen a futballpályáig is elérhetett volna. Lázár-Kiss Barna András elismerően szólt a hatóságok munkájáról is: a veszélyhely­zet valós volt, tényleg bár­mikor átszakadhatott volna a gát, s akkor, a bajban még jobban felértékelődött volna a csendőrség, rendőrség és tűzoltóság - amúgy is fontos -jelenléte. A tanácstagok közül első­ként a köpeci Bíró Béla szólalt fel. Élete során legalább har­minc árvizet megélt, úgyhogy tapasztalatból mondhatja, a Bíró Béla szerint pánikkeltés miatt elmarasztalhatóak az egyenruhások mostani legfeljebb közepes veszélyességű volt. Nemcsak ezzel voltak tisztában az embe­rek, hanem azzal is, hogy a gát áttörése esetén is legalább hat­nyolc órába telt volna, amíg a víz elárasztja az Olt és a házak közti négyszáz hektárt, tehát menekülni sem volt okuk. Amúgy a kocsmában azért vol­tak annyian, mert a faluban híre ment, az iskolánál falu­gyűlés lesz, és azon a miniszter asszony is részt vesz. Amikor kiderült, gyűlést csak a veze­tőség tart, az emberek a kocs­mánál álltak meg. Bíró Béla szerint viszont pánikkeltés mi­att elmarasztalhatóak azok az egyenruhások, akik az éjszaka kellős közepén hangosbemon­dón mondták be, átszakadt a gát, meneküljön, aki tud. Incze István RMDSZ-es ta­nácstag a környékbeli gazdák nevében mondott köszönetet a gáterősítésben résztvevőknek: munkájuk eredménye, hogy a germinációban még nem levő vetésekben csak 20-25 száza­lékos kár keletkezett. A Háromszék azon kérdé­sére, hogy a gát erősségét a veszély óta ellenőrizték-e, il­letve valamilyen beruházás várható-e, Lázár-Kiss Barna András azt felelte, az illeté­kesek ilyen kérdéseket a he­lyi önkormányzatokkal nem szoktak megtárgyalni, helyet­te kész tények elé állítják őket. Ő abban reménykedik, hogy lesz gáterősítő beruházás, hi­szen nyilvánvalóvá vált, bár­mikor komoly gondot okozhat egy kiadósabb esőzés. ■ kármentő ■ Szíve fölött "Túlllopták a pénztárcáját. Nem örömre való ok, pláne, hogy rá­fele nyugdíja benne volt. Z. bácsi mégis valamiféle derűvel­­,... – meséli a történetet. A dolog nagyon egyszerű. Utazni szándékozott távolsági autóbusszal, nem olyan messzire, csak ide, a szomszéd várme­gyébe. Jegyét megváltotta volna a pénztárnál, de az éppen zárva volt, valaki azt mondta, a buszon, a sofőrnél kell fizetnie. A sokat látott pénztárcát - mert kezeire csomagjai hurcolásához volt szüksége - kabátja külső zsebébe süllyesztette. Minek visszatenni a helyére, gondolta, este pár lépéssel odébb ismét elő kell vennie, s az ember, ha bizonyos kort megért, spórol még a mozdulataival is. A tócsákat kerülgetve elballagott a már várakozó autóbuszig, beállt a sorba, várt a felszállásra. Csomagjait nem tette le a sár­ba, nem olyan súlyosak, elbírja pár percig. Hamar rá került a sor, fellépett a buszba, köszönt, mondta, meddig kéri a jegyet. És nyúlt a zsebéhez, hogy fizessen, de a kabát oldala üresen tátongott. Tisztán emlékezett, hogy bal kezével tette el a tárcát, de a bizton­ság kedvéért jobb oldalt is meglapogatta a kabát külsejét, majd fenn, a belső zseb helyénél is - hiába. A bugyellárisnak nyoma veszett. A buszsofőr, látva a tétován keresgélő öregurat, kiszólt a még felszállásra várakozókhoz, nézzenek körül, nem ejtette­­elő a pénztárcát a földre. Azok néztek, arrébb is tapicskoltak, hogy helyet csináljanak az ajtó előtt, egyikőjük még a pénztárig is visszasétált, de a buksza nem került meg. Z. bácsi tanácstala­nul toporgott a fellépőn, útja halaszthatatlan lett volna, de pénz nélkül nem viszik el, a sofőr is sürgetőleg nézett rá, hiszen neki tartania kellett magát a menetrendhez. Végül egy távoli ismerő­se segítette ki, felajánlva, hogy kifizeti neki a jegyet. Leültek hát középtájt két egymás melletti üres székre, majd megpróbálták visszapörgetni az időt. Pénztár, tárca belső zsebből ki, bezárt ablak, tárca bal külső zsebbe be. Odanyúl, ellenőrzi, varrása ép és nyílása sem annyira bő, hogy a csomagokért való lehajoláskor ki­eshetett volna belőle a tárca. Tehát biztosan ott lapult az út alatt, míg a buszhoz ment. Sorban állás, alig néhány felszállásra váró leendő útitárs körülötte. És mire fellépett, már üres volt a zsebe. Egyértelmű: várakozás közben emelték ki a pénztárcát. A tolvaj bárki lehetett, aki jóakaratúlag visszament a pénztárig vagy aki csak együttérzően mosolygott rá. Végignézett a buszon, az előtte ülők tarkója semmit nem árult el, a hátrább ülők félrefordították tekintetüket. Ennek ámen, mondta Z. bácsi, inkább magának, semmint alkalm kisegítőjének szánva megjegyzését. Z. bácsi mostanság a hivatalokat járja, új iratokat kell készít­tetnie. Mert a tárcában nem csak fele nyugdíja, de összes személyi okmánya is benne volt. És akkor most nem fogsz tudni szavazni, kérdezem tőle, miután kifosztásának történetét elmeséli. Z. bácsi elmosolyodik. Mindent nem tudtak ellopni, válaszolja. A magyar dokumentumokat külön hordom, azok mindig itt vannak, ne, mondja, és mellkasa bal oldalára mutat. Mert az ember magyar­ságát a szívében hordozza, s annak hivatalos igazolását a szíve fölött, teszi hozzá, és búcsúzóul újra mosolyog. Mint akit nem épp megkurtítottak, hanem most ajándékoztak meg. VÁRYOS PÉTER Bírság a Megyeháza feliratért ALBERT LEVENTE FELVÉTELE 1 » A hírügynökség a Dan Tănasă vezette Méltóságért Európá­ban Polgári Egyesület közleményét idézi, eszerint a törvényszék március 29-én döntött a szervezet által kezdeményezett perben, és azért rótta ki a bírságot, mert a megyei tanácselnök nem haj­landó a Megyeháza feliratot a Palat administratív helyes magyar fordításával helyettesíteni, ahogyan azt a brassói táblabíróság jogerős ítéletében elrendelte. Dan Tănasă, az egyesület elnöke szerint Tamás Sándor megyei tanács­ elnök grófként viselkedik, és ezúttal mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hogy kifizesse a bírsá­got. Tamás Sándor egyelőre nem nyilatkozott, válaszát egy ké­sőbbi sajtótájékoztatóra ígérte.

Next