Háromszék, 2018. augusztus (37. évfolyam, 8461-8486. szám)

2018-08-02 / 8462. szám

aromsze Kormánypénz helyreállításra 1 » DEMETER VIRÁG KATALIN » A pénzek elosztásáról a július 25-én keltezett 563-as számú jogszabály rendelkezik, ebben a március-május időszakban történt árvízkárokra, illetve a júliusi áradások következmé­nyeinek enyhítésére utalt ki különböző összegeket a Dan­­cilă-kabinet a rendelkezésére álló keretből. Jobbára az infrastruktú­ra helyreállítását célozza az a 6 millió 761 ezer lej, amit megyénk a tavaszi áradások miatt kapott, az összeg ki­lenc háromszéki település közt oszlik meg. A legjelentő­sebb tételt Bodzafordulónak utalták ki, ahol 2,1 millió lejt fordíthatnak a Bodza folyón megrongálódott híd rendbe­tételére. Szitabodza 1,3 millió lejt kapott egy híd, illetve egy palló javítására, hasonló be­ruházásra Barótnak 1,6 millió lejt különítettek el. Nagybacon esetében 114 ezer lejjel járul­nak hozzá egy községi út és egy palló helyreállításához, Zalánpatakon a 44-es községi útra 233 ezer lejt adtak, Nagy­­borosnyón félmillió lejt költ­hetnek egy megrongálódott híd javítására, Bardoc község 658 ezer lejes kormánytámo­gatást kapott. Bodoknak 150 ezer lejt kü­lönítettek el, ebből az okszerű­nél megrongálódott hidat kell rendbe hozni, ám félő, a támo­gatás nem fedezi a kiadásokat. Fodor István polgármester lapunknak elmondta, a kor­mánytámogatás érdekében két felmérés is készült. Amennyi­ben csak a sérült hídlábat, a korhadt, megmozdult desz­kákat és megrongálódott kor­látokat cserélnek újakra, a munkálatok garanciája csak 4 év. Ha azonban betongeren­dákkal biztosítanák az átkelés lehetőségét az Olt két partján, a jótállási idő 40 év - sorolta. Úgy vélte, a kormánytól kapott pénz nem lesz elegendő a mun­kálatokra, eddig már ötezer lejt költöttek dokumentáció­ra, a kivitelezési tervre pedig várhatóan további 2-3 ezer lejt kell még fordítani. Nem akarja senki komolyan venni ezt a kérdést, mert az Olt má­sik partján nem lakóházak áll­nak, ám a közösség számára fontos a híd, mert a túloldalon a közbirtokosság erdői mellett ott a kezelőközpont és a fogat­hajtó pálya is - mutatott rá a településvezető, megjegyez­vén, korábban már három al­kalommal kellett „megpókol­­ni” a hidat. Úgy véli, a kapott összeget az önkormányzatnak kell majd kiegészítenie, de hogy miből, egyelőre kérdés, és azt sem tudni még, mire jut majd a pótköltségvetésből - összegzett Fodor. Kevéssel több mint 10 millió lej támogatást kap me­gyénk a nyári áradások okoz­ta károk felszámolására, a leginkább sújtott háromszéki község, Dobolló 2,7 millió lejes célirányos támogatást kapott, így Márkosréten a megron­gálódott iskolát és kultúrott­­hont javíthatják, továbbá hét palló helyreállítását és há­rom községi úton a szükséges munkálatokat is elvégezhetik. Kökös közel egymillió lejt for­díthat Bácsteleken egyebek mellett az iskolánál szükséges teendőkre, pallók és a telepü­lés utcáinak rendbetételére. Hasonló céllal különítettek el anyagiakat Szitabodza (közel 2,4 millió lej), Kézdivásárhely (980 ezer lej), Kézdiszentlélek (850 ezer lej), Kommandó (750 ezer lej), Hidvég (477 ezer lej) számára is, s kisebb összegek­kel szerepel a kormányhatáro­zatban a megyei önkormány­zat mellett Hidvég, Bereck, Bodzaforduló, Nagypatak, Élőpatak, Zabola, Barátos, Ge­­lence és Illyefalva is. Árvíz Szentléleken 2018. AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK KÖZÉLET Benépesül-e vagy sem a két ipari park?­ ­ » SOCHOM ISTVÁN »Lekaszál­ták végre a volt fás vállalat he­lyén kialakított ipari park más­fél méteres gyomnövényzetét, azelőtt úgy nézett ki, mintha senki földje lenne. Kérdésünk­re, hogy miért néz ki az ipari park, mint egy dzsungel, Bokor Tibor polgármester sajtótájé­koztatóján elmondta: őszintén bevallja, ő sincs megelégedve azzal, ami ott történik, és előző héten is tárgyalt erről az ipari parkokat működtető kft. vezér­­igazgatójával, mivel „nincse­nek rendben a dolgok, annak ellenére, hogy minden csarno­kot bérbe adtak, és területeket is vettek már bérbe, nem látom azt a tevékenységet, amit látni szeretnék”. Kézdivásárhely polgármes­tere azt is elmondta, arra kér­te a kft. vezérigazgatóját, min­den céget szólítson fel, akikkel érvényes szerződést kötöttek, hogy záros határidőn belül vagy elkezdik a termelést, vagy felbontják velük a szer­ződést, majd ismét meghirde­tik a megüresedő helyet. Arra a kérdésünkre, hogy decem­ber végéig teljesítik-e az euró­pai uniós pályázat által előírt új munkahelyteremtést, az elöljáró válasza az volt, hogy az első cég, amely beköltözött, teljesen új német vállalko­zás volt, esetében nem egyik helyről a csarnokba való át­költözésről van szó, mint más cégeknél, hanem több mint harminc személyt alkalmaz­tak, és a gépparkot még az idén bővíteni kívánják. A volt fás vállalat 841 négyzetméte­res, fémszerkezetű csarnokát a német tulajdonban levő, könnyű autóalkatrészeket gyártó Kunstroff Technologie Franken Kft. bérli, itt valóban termelés zajlik. A legtöbb bérlő cég pályáza­tot nyert, a csarnokokba már vittek is gépeket, csak éppen a munkaerő hiányzik, azok, akik a gépeket működtetnék. Az elöljáró azt is közölte, hogy ő inkább a volt keményítőgyár ülepítőállomása helyén épített ipari park miatt aggódik, ahol csupán egy cégnek van öt al­kalmazottja, a másik csarno­kot két cégnek adták bérbe, de azok pályázatok eredményére várnak, ha őszig nem történik előrelépés, felbontják a szer­ződést. Bokor Tibor polgármes­ter a júniusi tanácsülésen is szóba hozta az ipari parkok helyzetét, azt hangsúlyozva, hogy megállt az élet az ipari parkoknál, az idő pedig telik, márpedig, ha nem teremte­nek december végéig mintegy 140-150 új munkahelyet a pá­lyázati pénzből kialakított lé­tesítményekben, a pénzt vissza kell fizetni az Európai Unió­nak. „Minket elsősorban az érdekel, hogy a munkahelyte­remtéssel ott embereknek kell dolgozniuk, mintegy nyolcva­­nan, ha nem, akkor a pénzt vissza kell fizetnünk. Ha a cégek nem kezdenek dolgozni szeptemberig, szerződést kell bontanunk velük” - mondta a polgármester. jegyzet Kányádit olvasgatván A meséskönyvek között keresgéltünk a kisfiammal, amikor a­ kezembe akadt Kányádi Sándor Virágon vett vitéz című vé- ii jó konyha elbeszéléskötete. Ez még nem neki való -gondoltam magamban, de azért belelapoztam, és egy pillanat alatt magába szippantott. Emlékek, érzések, érzetek, illatok egyszerre lepték el a lelkemet, mint amikor az ember fejest ugrik a múlt tengerébe. Alig tudtam becsukni a könyvet, hogy elolvassam a fiam által választott esti mesét... Miután elaludt, újra kézbe vettem Kányádit, és eszeveszett sebességgel szívtam magamba sorait. Olyan tiszta és egyszerű a stílusa, a nyelvezete, mintha csak levegőt venne az ember, a történetek sem a mesevilág misztikus példabeszédei, csupán a valóság derűs, örömteli pillanatképei, melyek ugyan gyermekek­nek íródtak, de annyi szépséget és bölcsességet tartalmaznak, hogy szinte elszégyelli magát az ember, amikor rádöbben, hogy milyen messzire sodródtunk ettől a fajta életszemlélettől... Hogy is tudtunk ilyen távolra kerülni önmagunktól, embervoltunktól, az élet értelmének, lényegének a megértésétől, megbecsülésétől? És csak rohanunk tovább, eszeveszett sebességgel valami hideg, ismeretlen, virtuális térben, felégetve az utat magunk mögött... A minap kénytelen voltam vásárolni egy új okostelefont, és négyszer kellett visszavinnem az üzletbe, míg sikerült valahogy elindítani, mert mindent újra kellett állítani rajta ahhoz, hogy megfeleljen a gyártó és szolgáltató által diktált jelenlegi álla­potoknak. A tavaly a felére vágatott telefonkártyát például még kisebbre kellett vágatni, hogy beférjen az új készülékbe... Félel­metes, hogy milyen iszonyú sebességgel száguldunk, és mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a mozgás és ezzel együtt a folyamato­san változásban lévő értékrendszerek esetlegességének... És minden változás valami iszonyú üresség, magány felé vezet, mintha alapjaiban inogna emberlétünk... Hol vannak már azok a nagy családok, melyekben több nemzedék élt egymás mellett, örömmel vállalva a közös teherviselést? Hol vannak a nagy közös tevékenységek, ahol egy-egy település, lakótársulás vagy más közösség apraja-nagyja önként vállalt szerepet egy bizonyos cél érdekében? Ma egyre többen egyedül neveljük gyermekeinket, és semmire sincs időnk, akkor sem, ha apuka sok pénzt küld a messzi távolból... mert külföldön vállalt munkát, vagy lelkiismeretesen fizeti a gyerektartást... És mindenünk a pénz, a hatalom, és alig látjuk, hogy mi mindenről szól még a világ a politika és a virtuális valóságok mindennapi bosszúságain-csábításain túl... Pedig annyi fontos dolog van még ezek mellett, például a kétkezi munka öröme, a barátság, művészet vagy egyszerűen a természet szépségei: a Nap, szellő, illatok, madarak, fák, füvek... Olyan gazdag és örömteli lehetne az életünk, ha vennénk a fáradtságot, hogy időnként kilép­jünk a pénz vonzásköréből, mindennapi vesszőfutásainkból... Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutottak eszembe Kányádit olvasgatván, és ismét hálát éreztem, mindazért, amit adott. Lám, nemcsak gyerekkoromban volt az egyik legjobb pajtásom, ma is itt van mellettem, fogja a kezem, nehogy eltévedjek az élet egyre bo­nyolultabb labirintusában. Talán nem véletlen, hogy nagyon sokan úgy éreztük, távozásával sokkal szegényebbek lettünk, mintha egy közeli rokonunkat vagy saját személyiségünk egy részét veszítettük volna el... És csak mennek és mennek bölcs öregjeink, és velük együtt vészes gyorsasággal távolodnak tőlünk a hagyományos értékek. Vajon megbecsültük-e, megbecsüljük-e eléggé ezt az öröksé­get? Szakítunk-e elég időt arra, hogy újabb és újabb mobiltele­fonjainkat kikapcsolva kézbe vegyük a régi könyveket? Vagy az újakat? Vajon eljön-e újra az az idő, amikor az írók lesznek a példaképek a társadalom széles tömegei számára? Bevallom, szkeptikus vagyok ez ügyben, de azért igyekeztem olyan helyen elhelyezni a polcon kedvenc gyerekkori könyvemet, hogy a fiam is elérhesse, ha még nő egy kicsit. NAGY B. SÁNDOR

Next