Háromszék, 2018. augusztus (37. évfolyam, 8461-8486. szám)
2018-08-04 / 8464. szám
20Háromszék 2018. AUGUSZTUS 4.HÉTVÉGE KÖZELET Környezettudatosságra nevelik a gyerekeket Huszonnégy Csernátonból, Dálnokból, Velencéről, Kézdivásárhelyről, Lemhényből, Lisznyóból és Sepsiszentgyörgyről érkezett diák részvételével tartották a harmadik Természet, az élet forrása című tábort a hét elején Bikfalván a Zöld Nap Egyesület szervezésében, a Kovászna Megyei Hulladékgazdálkodási Egyesület és az Aquacov Közösségfejlesztési Egyesület támogatásával. SZEKERES ATTILA , Kovászna Megye Tanácsa és a két közösségfejlesztési egyesület nagy hangsúlyt fektet a fiatalok környezettudatos életmódképzésére, ismereteik gyarapítására - írja közleményében az intézmény sajtóirodája. Éppen ezért lehetőség szerint minden olyan civil kezdeményezést támogatnak, amellyel bevonhatják a megye lakóit az őket érintő programokba. Ezúttal a gyerekek környezetbarát gondolkodásának, szemléletének alakítása kapott hangsúlyt. Ráduly Attila, a Zöld Nap Egyesület elnöke kiemelte: a tábor célja a gyerekek figyelmének arra irányítása, hogy mennyire fontos helyesen gazdálkodni a hulladékkal és az életet adó vízzel, mert Földünket mi, emberek tesszük tönkre, fojtjuk meg a sok kidobott szeméttel. Nem elég az, ha egyénenként megtanuljuk mindezt, hanem át is kell adnunk másoknak, így talán élhetővé tehetjük bolygónkat. A hétfőtől szerdáig tartó táborban a diákok csoportos játékok segítségével sajátították el a komposztálás, a szelektív hulladékgyűjtés, a víz takarékos használatának szabályait, szakmai bemutatót is hallgathattak. Benedek Csaba, a Kovászna Megyei Hulladékgazdálkodási Egyesület szakfelügyelője úgy véli, a résztvevők a viszonylag rövid idő alatt elsajátított ismereteket megőrzik, a lécfalvi hulladéktározónál látottak arra ösztönzik őket, hogy odafigyeljenek a hulladék szelektív gyűjtésére. Az életet adó víz, annak hiánya és észszerű használata volt a témája Fazakas András, az Aquacor Közösségfejlesztési Egyesület igazgatója előadásának. Elhangzott, fontos már gyerekkorban megtanulni, a víz nem végtelen és örök. A Föld víztartalékát nagyon sok esetben pazaroljuk főleg a háztartásokban, ahol a csapot akkor is nyitva hagyjuk, ha éppen nincs szükségünk vízre, de ugyanekkora gond az is, hogy a lefolyón minden olyan háztartási hulladékot leengedünk, ami szennyezi a vizet. Sokan el sem képzelik, hogy mennyi energiára van szükség ahhoz, hogy a lefolyt vizet megtisztítsák és használhatóvá tegyék. A táborban sporttevékenységek is zajlottak, volt tánc, továbbá az egészséges életmódra való nevelésben két külföldi önkéntes segédkezett: a magyarországi Fabók Zsófia és a spanyolországi Carmen Gallardo nutricionista. Látogatóban a megyei hulladéktározóban FOTÓ: KMT SAJTÓIRODA Önkéntesek Kisbaconban » HECSER LÁSZLÓ » Tavasz végén a kisbaconiak elvégezték a feredő általános takarítását, megjavították az öltözőket, a sétányok padlózatát és a kavicssétányokat megerősítették, elvégezték a medencék kitakarítását, de maradt még feladat a külföldi diákok számára is. Rájuk hárult a főépület takarítása, a tél alatt megrongálódott bútorzat helyreállítása és lenolajjal való pácolása; az egyesület irodájában az évek során adományba kapott régi bútorokat csiszolták le, javították meg és festették újra, úgy most egységes hatást sugallnak. A régi papilak takarítását a falu népe közmunkában végezte, de az öt segítő kéz ismét jól jött, hiszen a komoly beruházás után volt mit mosni, rendezni. Az interkulturális estéken kis filmek segítségével mutatták be hazájukat, s a hozott ételek, illetve a frissen készített falatok segítségével szemléltették is, mi jellemző népükre. Mindezek viszonzásául a kisbaconiak megtanították őket töltött káposztát készíteni, sütöttek kenyeret, jóllakattak kürtőskaláccsal és házi készítésű süteménnyel, és környékbeli, illetve távolabbi, brassói és szinajai kirándulásra vitték vendégeiket. Benedek Márta elmondása szerint a külföldről érkezettek nagyon jól érezték magukat: volt, aki azt mondta, meglepte őt a helyiek nyitottsága és segítőkészsége, más élete egyik legjobb döntésének nevezte, hogy Kisbaconba jött, ahol lélekben és hitben is sokat gyarapodott. „Fontos volt közösségünk számára, hogy az önkéntesek segítettek értékeink megőrzésében, de legalább annyira hasznos volt egyszerű jelenlétük is, hiszen azon kisbaconiaknak, akik meg kívánták ismerni, szóba akartak állni velük, angol tudásukat elő kellett venniük, s gyakorlatba kellett ültetniük, amit az iskolában tanultak, ehhez pedig meg kellett nyílniuk. Hasonlóképpen fontos volt egyesületünknek is, hiszen önmagunk számára bizonyítani tudtuk, nemcsak két-három napos eseményeket vagyunk képesek megszervezni, hanem akár háromhetest is. Minden napra elő kellett rukkolnunk valamivel! Nem kell itt feltétlenül »nagy« dolgokra gondolni, de az eszközök beszerzését és a feladatok folyamatos összehangolását nem mindig egyszerű megoldani, azaz kihívás volt a javából” - mondotta a Bodvai Egyesület vezetője. A kisbaconiak tavaly ősszel az Erasmus+ programon keresztül magyar, örmény, észt és portugál önkénteseket fogadtak, akikkel közösen a tájház rendbetételét és újraberendezését oldották meg: a Pityókásból traktorral agyagot hoztak, istállótrágyát és szénamarhát szereztek, majd Karácsonyi Jóska bácsi útmutatása szerint az alapanyagokat elegyítették, kapával keverték, és lábbal addig gyúrták, amíg nem lett megfelelő állaga. Ezzel az anyaggal a tájház falának nagyobb hibáit javították ki, aztán a kulimáncolással a kisebbeket tüntették el. A tapasztás kiszáradását követően a házat belül fehérre, kívül pedig székelykékre meszelték. WM -m jegyzet Jó itt Hozom magam után a piros utazótáskát, nem könnyű. A vállamon még két másik kisebb. Mögöttem a gyermek is kínlódik a sajátjaival. Néha cserélünk, ki bírja a nehezebbeket és meddig. Neki fáj a nyaka, nekem a derekam. Esik az eső is. A változatosság kedvéért... hónapok óta. Át kell szállni egyik vonatról a másikra, javítják a síneket, utolsó percben jön az infó, hogy hányas vágányról megyünk tovább. Szeretek vonatozni, semmi bajom azzal sem, hogy a hülyeségem miatt hónapokig nem vezethetek. És nem volt mindig autó a fenekem alatt. Csak ezek a csomagok... Egy kis hegyi faluba tartunk pár hétre. És persze biztos, hogy megint egy csomó fölösleges dolgot cipelünk magunk után. Zsúfolt a vonat, sok fiatal utazik „Tusványosra”, a lányom irigykedve nézi őket, ő az anyjával megy nyaralni. Zenét hallgat, a fülhallgatója mögött duzzog, nincs túl jó kedve. Hiába próbálom megértetni vele két zene közt, hogy eljön az ő ideje is, hogy pár nap múlva utánunk utazik a barátnője. Együttérzek vele, én is voltam tizenhárom éves. Az úton szinte minden falusi (és nem csak) állomás egyforma. Mintha valami „szájenszfiksenben” lennénk. Lepusztult épületek, sínek közt kinőtt gaz, egy ottfelejtett ember, aki jegyet árul, sorompót irányít, és felemeli a palacsintasütőt, hogy indulhatunk tovább. „Fílingje” van ennek is... Nehezen végre célba érünk. Csomagok le, húzzuk tovább. Amikor végre a falu közepébe érünk, megpihenünk. Itt van egymás mellett az üzlet és a kocsma. Sok kedves ismerős. „Hát megjöttek? - Hát meg.” Bemegyünk az üzletbe, ott is örülnek nekünk. Vásárolnunk kell, és amúgy sem tudunk egy lendületből felcipelni mindent. Hegyre felvezet a kavicsos út a házig, és már kicsit nyúzottak vagyunk. A gyermeknek mondom, hogy maradjon itt, én felhúzom a piros táskát (a kavicsokon?), visszajövök. Elkezdek bukdácsolni felfelé, megáll mellettem egy autó. Az üzlet- és kocsmatulajdonos a gyermekemmel és a hátramaradt csomagokkal. Hazavisz, megvárja, hogy becuccoljak, és visszafordulunk, hogy bevásároljak. Amikor a cekker tele, az egyik falubeli hír, hogy üljek le vele egy sörre. Nézzük az eső utáni gőzölgő hegyet. Nekem itt van a világ közepe. Este hét előtt jön vonat (az üzlet és a kocsma a sínek mellett van, az állomástól egy kilométerre), aminek integetni szoktam. Ma nem tudtam megtenni, mert a vonaton voltam. Majd holnap! Integetek, a mozdonyvezető visszainteget, és dudál. A nyolcórás vonat a másik irányból jön, hiába integetek, nem látja. De azért mindig megpróbálom. Nyolc után érkezik a néni három tehénnel, évek óta ugyanabban az elnyűtt nejlonpapucsban. Van, amikor ő is visszajön egy sörre, már a tehenek nélkül. Kilenc körül jön Öcsi a piros traktorral. Nem tudom, hány éves, beszédhibás, de megértjük egymást, ha megkérem, lekaszálja nálunk a füvet. Kaszál, és közben sokat beszél. Hadar, de dadog is, nem tudom, hogy van ez. Én pontosan értem, hogy mit mondjál elvagyunk. Beesteledett, ülök az udvaron és nézek ki a fejemből. Zúg a patak. Érkeznek a szomszéd kutyái. Innen tudom, hogy nyomukban megjelenik a szomszéd. Mint a Száz év magányban az egyik Buendia lány cigány szeretője. Előbb a sárga pillangók, a nyomában a cigányszerető. Itt nem ismerik Marquezt, van, aki csak hírből tudja, hogy mi van a legközelebbi városon túl. Egyre nagyobb zűrzavarban keressük az „alfánkat”, az egyszerűt. Spiritualizálódunk, a buddhizmusban keresgélünk, jógázunk, istenhívőkként és -félekként próbálunk lenyugodni, megkapaszkodni. Itt magától adott valami. Amit sokszor magas ívből lenézünk, mégis próbálunk eljutni hozzá. Én sem értem. Csak azt tudom, hogy jó itt. Átalakul az idő, leegyszerűsödik minden. Sok helyen jártam, szerencsém volt látni a világból egy kicsit. De ide vágyom vissza. A hegyoldalban évek óta ugyanaz a juhász. A nevét nem tudom, pedig egyszer beszélgettünk. Nem tudja, ki az a Márquez, nem meditál, nem jár sehová, csak hajtja az állatait a falvakon át, amikor ott az ideje. És ül a hegyen. Ha én lennék a helyében, vinnék magammal legalább egy Marquezt, persze. De ő így is jól van... LÁSZLÓ ZSUZSA Összeférhetetlenség a mentőszolgálatnál Összeférhetetlenséget állapított meg az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség a háromszéki mentőszolgálat menedzsere, Török Zsuzsanna esetében - számolt be az Agerpres hírügynökség. Az ügynökség szerint 2011. október 26-ától kezdve párhuzamosan töltötte be a mentőszolgálat vezetői tisztségét, illetve a sepsiszentgyörgyi Agromec Rt. cenzori funkcióját, emellett fizetést kapott a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Egyesületétől (Asimcov) is. Az intézmény megállapította, a mentőszolgálat menedzsere megsértette a 2006/95-ös törvény 118. cikkelyét. Lapunk megkereste Török Zsuzsannát is, aki úgy nyilatkozott, hivatalos értesítést még nem kapott, így a feddhetetlenségi ügynökség döntését nem kommentálta. (dvk)