Háromszék, 2018. augusztus (37. évfolyam, 8461-8486. szám)

2018-08-04 / 8464. szám

2­0Háromszék 2018. AUGUSZTUS 4.HÉTVÉGE KÖZELET Környezettudatosságra nevelik a gyerekeket Huszonnégy Csernátonból, Dálnokból, Velencéről, Kézdivá­­sárhelyről, Lemhényből, Lisznyóból és Sepsiszentgyörgyről érkezett diák részvételével tartották a harmadik Természet, az élet forrása című tábort a hét elején Bikfalván a Zöld Nap Egyesület szervezésében, a Kovászna Megyei Hulladékgazdál­kodási Egyesület és az Aquacov Közösségfejlesztési Egyesület támogatásával. SZEKERES ATTILA , Kovászna Megye Tanácsa és a két közös­ségfejlesztési egyesület nagy hangsúlyt fektet a fiatalok környezettudatos életmód­képzésére, ismereteik gyara­pítására - írja közleményében az intézmény sajtóirodája. Éppen ezért lehetőség szerint minden olyan civil kezdemé­nyezést támogatnak, amellyel bevonhatják a megye lakóit az őket érintő programokba. Ezúttal a gyerekek környe­zetbarát gondolkodásának, szemléletének alakítása ka­pott hangsúlyt. Ráduly Attila, a Zöld Nap Egyesület elnöke kiemelte: a tábor célja a gye­rekek figyelmének arra irá­nyítása, hogy mennyire fontos helyesen gazdálkodni a hulla­dékkal és az életet adó vízzel, mert Földünket mi, emberek tesszük tönkre, fojtjuk meg a sok kidobott szeméttel. Nem elég az, ha egyénenként meg­tanuljuk mindezt, hanem át is kell adnunk másoknak, így talán élhetővé tehetjük boly­gónkat. A hétfőtől szerdáig tartó táborban a diákok csoportos játékok segítségével sajátítot­ták el a komposztálás, a sze­lektív hulladékgyűjtés, a víz takarékos használatának sza­bályait, szakmai bemutatót is hallgathattak. Benedek Csaba, a Kovászna Megyei Hulladék­gazdálkodási Egyesület szak­­felügyelője úgy véli, a részt­vevők a viszonylag rövid idő alatt elsajátított ismereteket megőrzik, a lécfalvi hulladék­tározónál látottak arra ösz­tönzik őket, hogy odafigyel­jenek a hulladék szelektív gyűjtésére. Az életet adó víz, annak hiánya és észszerű haszná­lata volt a témája Fazakas András, az Aquacor Kö­zösségfejlesztési Egyesület igazgatója előadásának. El­hangzott, fontos már gye­rekkorban megtanulni, a víz nem végtelen és örök. A Föld víztartalékát nagyon sok esetben pazaroljuk főleg a háztartásokban, ahol a csa­pot akkor is nyitva hagyjuk, ha éppen nincs szükségünk vízre, de ugyanekkora gond az is, hogy a lefolyón minden olyan háztartási hulladékot leengedünk, ami szennyezi a vizet. Sokan el sem képze­lik, hogy mennyi energiára van szükség ahhoz, hogy a lefolyt vizet megtisztítsák és használhatóvá tegyék. A táborban sporttevékeny­ségek is zajlottak, volt tánc, továbbá az egészséges élet­módra való nevelésben két külföldi önkéntes segédkezett: a magyarországi Fabók Zsófia és a spanyolországi Carmen Gallardo nutricionista. Látogatóban a megyei hulladéktározóban FOTÓ: KMT SAJTÓIRODA Önkéntesek Kisbaconban­ ­ » HECSER LÁSZLÓ » Tavasz végén a kisbaconiak elvégez­ték a feredő általános takarí­tását, megjavították az öltöző­ket, a sétányok padlózatát és a kavicssétányokat megerő­sítették, elvégezték a meden­cék kitakarítását, de maradt még feladat a külföldi diá­kok számára is. Rájuk hárult a főépület takarítása, a tél alatt megrongálódott bútor­zat helyreállítása és lenolajjal való pácolása; az egyesület irodájában az évek során ado­mányba kapott régi bútorokat csiszolták le, javították meg és festették újra, úgy most egységes hatást sugallnak. A régi papilak takarítását a falu népe közmunkában végezte, de az öt segítő kéz ismét jól jött, hiszen a komoly beruhá­zás után volt mit mosni, ren­dezni. Az interkulturális esté­ken kis filmek segítségével mutatták be hazájukat, s a hozott ételek, illetve a frissen készített falatok segítségével szemléltették is, mi jellemző népükre. Mindezek viszonzá­sául a kisbaconiak megtaní­tották őket töltött káposztát készíteni, sütöttek kenyeret, jóllakattak kürtőskaláccsal és házi készítésű süteménnyel, és környékbeli, illetve távolabbi, brassói és szinajai kirándulás­ra vitték vendégeiket. Benedek Márta elmondása szerint a külföldről érkezet­tek nagyon jól érezték magu­kat: volt, aki azt mondta, meg­lepte őt a helyiek nyitottsága és segítőkészsége, más élete egyik legjobb döntésének ne­vezte, hogy Kisbaconba jött, ahol lélekben és hitben is so­kat gyarapodott. „Fontos volt közösségünk számára, hogy az önkéntesek segítettek érté­keink megőrzésében, de leg­alább annyira hasznos volt egyszerű jelenlétük is, hiszen azon kisbaconiaknak, akik meg kívánták ismerni, szóba akartak állni velük, angol tu­dásukat elő kellett venniük, s gyakorlatba kellett ültetniük, amit az iskolában tanultak, ehhez pedig meg kellett nyíl­niuk. Hasonlóképpen fontos volt egyesületünknek is, hi­szen önmagunk számára bi­zonyítani tudtuk, nemcsak két-három napos eseménye­ket vagyunk képesek meg­szervezni, hanem akár há­romhetest is. Minden napra elő kellett rukkolnunk vala­mivel! Nem kell itt feltétlenül »nagy« dolgokra gondolni, de az eszközök beszerzését és a feladatok folyamatos össze­hangolását nem mindig egy­szerű megoldani, azaz kihí­vás volt a javából” - mondotta a Bodvai Egyesület vezetője. A kisbaconiak tavaly ősszel az Erasmus+ programon ke­resztül magyar, örmény, észt és portugál önkénteseket fo­gadtak, akikkel közösen a tájház rendbetételét és újra­­berendezését oldották meg: a Pityókásból traktorral agya­got hoztak, istállótrágyát és szénamarhát szereztek, majd Karácsonyi Jóska bácsi útmutatása szerint az alap­anyagokat elegyítették, kapá­val keverték, és lábbal addig gyúrták, amíg nem lett meg­felelő állaga. Ezzel az anyag­gal a tájház falának nagyobb hibáit javították ki, aztán a kulimáncolással a kisebbeket tüntették el. A tapasztás ki­száradását követően a házat belül fehérre, kívül pedig szé­kelykékre meszelték. WM -m jegyzet Jó itt H­ozom magam után a piros utazótáskát, nem könnyű. A vállamon még két másik kisebb. Mögöttem a gyermek is kínlódik a sajátjaival. Néha cserélünk, ki bírja a nehezeb­beket és meddig. Neki fáj a nyaka, nekem a derekam. Esik az eső is. A változatosság kedvéért... hónapok óta. Át kell szállni egyik vonatról a másikra, javítják a síneket, utolsó percben jön az infó, hogy hányas vágányról megyünk tovább. Szeretek vonatozni, semmi bajom azzal sem, hogy a hülyeségem miatt hónapokig nem vezethetek. És nem volt mindig autó a fenekem alatt. Csak ezek a csomagok... Egy kis hegyi faluba tartunk pár hétre. És persze biztos, hogy megint egy csomó fölösleges dolgot cipelünk magunk után. Zsúfolt a vonat, sok fiatal utazik „Tusványosra”, a lányom irigykedve nézi őket, ő az anyjával megy nyaralni. Zenét hallgat, a fülhallgatója mögött duzzog, nincs túl jó kedve. Hiába próbálom megértetni vele két zene közt, hogy eljön az ő ideje is, hogy pár nap múlva utánunk utazik a barátnője. Együttérzek vele, én is voltam tizenhárom éves. Az úton szinte minden falusi (és nem csak) állomás egyforma. Mintha valami „szájenszfiksenben” lennénk. Lepusztult épüle­tek, sínek közt kinőtt gaz, egy ottfelejtett ember, aki jegyet árul, sorompót irányít, és felemeli a palacsintasütőt, hogy indulhatunk tovább. „Fílingje” van ennek is... Nehezen végre célba érünk. Csomagok le, húzzuk tovább. Amikor végre a falu közepébe érünk, megpihenünk. Itt van egymás mellett az üzlet és a kocsma. Sok kedves ismerős. „Hát megjöttek? - Hát meg.” Bemegyünk az üzletbe, ott is örülnek nekünk. Vásárol­nunk kell, és amúgy sem tudunk egy lendületből felcipelni mindent. Hegyre fel­vezet a kavicsos út a házig, és már kicsit nyúzottak vagyunk. A gyermeknek mondom, hogy maradjon itt, én felhúzom a piros táskát (a kavicsokon?), visszajövök. Elkezdek bukdácsolni felfelé, megáll mellettem egy autó. Az üzlet- és kocsmatulajdonos a gyermekemmel és a hátramaradt csomagokkal. Hazavisz, megvár­ja, hogy becuccoljak, és visszafordulunk, hogy bevásároljak. Amikor a cekker tele, az egyik falubeli hír, hogy üljek le vele egy sörre. Nézzük az eső utáni gőzölgő hegyet. Nekem itt van a világ közepe. Este hét előtt jön vonat (az üzlet és a kocsma a sínek mel­lett van, az állomástól egy kilométerre), aminek integetni szoktam. Ma nem tudtam megtenni, mert a vonaton voltam. Majd holnap! Integetek, a mozdonyvezető visszainteget, és dudál. A nyolcórás vonat a másik irányból jön, hiába integetek, nem látja. De azért mindig megpróbálom. Nyolc után érkezik a néni három tehénnel, évek óta ugyanabban az elnyűtt nejlonpapucsban. Van, amikor ő is visszajön egy sörre, már a tehenek nélkül. Kilenc körül jön Öcsi a piros traktorral. Nem tudom, hány éves, beszédhibás, de megért­jük egymást, ha megkérem, lekaszálja nálunk a füvet. Kaszál, és közben sokat beszél. Hadar, de dadog is, nem tudom, hogy van ez. Én pontosan értem, hogy mit mondjál elvagyunk. Beesteledett, ülök az udvaron és nézek ki a fejemből. Zúg a pa­tak. Érkeznek a szomszéd kutyái. Innen tudom, hogy nyomukban megjelenik a szomszéd. Mint a Száz év magányban az egyik Buen­­dia lány cigány szeretője. Előbb a sárga pillangók, a nyomában a cigányszerető. Itt nem ismerik Marquezt, van, aki csak hírből tudja, hogy mi van a legközelebbi városon túl. Egyre nagyobb zűrzavarban keressük az „alfánkat”, az egyszerűt. Spiritualizá­­lódunk, a buddhizmusban keresgélünk, jógázunk, istenhívőkként és -félekként próbálunk lenyugodni, megkapaszkodni. Itt magától adott valami. Amit sokszor magas ívből lenézünk, mégis próbá­lunk eljutni hozzá. Én sem értem. Csak azt tudom, hogy jó itt. Átalakul az idő, leegyszerűsödik minden. Sok helyen jártam, szerencsém volt látni a világból egy kicsit. De ide vágyom vissza. A hegyoldalban évek óta ugyanaz a juhász. A nevét nem tudom, pedig egyszer beszélgettünk. Nem tudja, ki az a Márquez, nem meditál, nem jár sehová, csak hajtja az állatait a falvakon át, amikor ott az ideje. És ül a hegyen. Ha én lennék a helyében, vinnék magammal legalább egy Marquezt, persze. De ő így is jól van... LÁSZLÓ ZSUZSA Összeférhetetlenség a mentőszolgálatnál Összeférhetetlenséget állapított meg az Országos Feddhetetlen­­ségi Ügynökség a háromszéki mentőszolgálat menedzsere, Tö­rök Zsuzsanna esetében - számolt be az Agerpres hírügynökség. Az ügynökség szerint 2011. október 26-ától kezdve párhuzamo­san töltötte be a mentőszolgálat vezetői tisztségét, illetve a sep­siszentgyörgyi Agromec Rt. cenzori funkcióját, emellett fizetést kapott a Kovászna Megyei Kis- és Középvállalkozók Egyesüle­tétől (Asimcov) is. Az intézmény megállapította, a mentőszolgá­lat menedzsere megsértette a 2006/95-ös törvény 118. cikkelyét. Lapunk megkereste Török Zsuzsannát is, aki úgy nyilatkozott, hivatalos értesítést még nem kapott, így a feddhetetlenségi ügy­nökség döntését nem kommentálta. (dvk)

Next