Háromszék, 2018. szeptember (30. évfolyam, 8487-8511. szám)
2018-09-01 / 8487. szám
2018. SZEPTEMBER 1.HÉTVÉGÉ 2 ^Háromszék_____ KOZELET Mintha a lehetetlennel harcolnék ! » - Nemrég érkeztél haza egy hosszú magyarországi forgatásról. Ezzel telt a nyári szabadságod? - Ahogy szokták mondani, az idei nyár nekem egy hétvégére esett... A kisvárdai fesztivál után továbbutaztam Budapestre, ahol másfél hónapig forgattam. Valójában tényleg csak egy hét szabadságom volt... -Milyen filmben játszottál? - Egy régi ismerősöm, Lakos Nóra első nagyjátékfilmjét forgattuk, a film a magyarországi besorolás szerint a romkom (romantikus komédia) kategóriába tartozik. Egy cukrászlány történetét meséli el, akinek én a párját alakítom; két szóban talán úgy lehetne összefoglalni, hogy a párválasztásról, felelősségvállalásról szól. - A beszélgetésünk apropóját azonban egy másik film adja, az Egy és egy fél herceg. Ez hogy készült? - Bevallom, én is most láttam először a filmet, a történetéről valójában csak annyit tudtam, hogy augusztus 12-én vetítették a szarajevói fesztiválon, ahová engem is meghívtak, de nem tudtam elmenni. Ana Lungu rég figyeli a szentgyörgyi társulatot, aztán egyszer csak megkeresett egy ajánlattal. Eredetileg egy másik filmszerepet ajánlott, de azt elfoglaltságaim miatt nem tudtam elvállalni, most is csak két hét forgatásra volt időm, ehhez alakították a forgatókönyvet. Egy jelenet Bukarestben készült, a többit Szörcsén forgattuk, a saját otthonomban, a lovaim, kutyám mellett. A szerep a magánéletemből inspirálódon: egy magyar írót játszom, aki Erdélyben lakik, de Magyarországon is dolgozik, és aki egy kis faluba szokott visszavonulni a világ elől. Izgalmas feladat volt nekem és a lovamnak egyaránt, nagyon jól viselkedett, pedig rendkívül szeszélyes, és persze nem is képzett arra, hogy kamerák előtt szerepeljen... - Milyen volt ott dolgozni, ahol általában pihenni szoktál? - Amikor igent mondtam, még nem tudtam, hogy mire vállalkozom. Később derült ki, hogy lovat is szeretnének, de ehhez kevés volt a költségvetés, ezért megkérdezték, hogy lehetne-e nálam rögzíteni a jeleneteket. Bevállaltam. A próbák jól mentek, de amikor megérkezett a technikai személyzet lámpákkal, monitorokkal, és elkezdett ott élni az a sok ember, elég bizarrá vált a történet. Reggelenként elláttam az állatokat, aztán kezdődött a forgatás, és próbáltam átlényegülni, koncentrálni, kizárni minden olyan tényezőt, ami nehezítette a munkát. Még vendégeket is fogadtam közben: a Kojot óta minden évben lejön hozzám Bocsárszky Attila szlovákiai színész kollégám... A legnehezebb az volt, hogy nem volt, ahová elvonulni, hogy kifújhassam magam. - Mondtad, hogy más filmes felkéréseid is voltak... - Igen, ez a nyári munka a harmadik komolyabb filmszerepem volt az idén, ezenkívül kisebb feladatok is voltak, például játszottam a Valan című filmben, dolgoztam Cristi Puiuval, Orosz Dénessel, és ha minden jól megy, novemberben Semmelweist játszom egy újabb rövidfilmben. Reménykedem, hogy sikerül megszervezni, hogy pár napig Pesten tartózkodjak, és ne legyen más dolgom... Egyre többször felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon meddig lehet ezt bírni hosszú távon, hogyan lehet egyszerre három helyen élni, és tulajdonképpen mégis csak egy bőröndből? - Még bírod a kétlakiságot? - Idén nem vállaltam új feladatot a Nemzetiben. Az ember tragédiájában Ádám lett volna a következő szerepem, de mondtam Vidnyánszkynak, hogy most nem állok készen egy ilyen volumenű feladatra. Szeretnék egy kicsit pihenni, kívülről látni magam, mérlegelni... A már műsoron lévő előadásokat természetesen tovább játszom, de hosszabb időre egyelőre nem szándékozom kimenni. Ez valahogy természetesen alakult így, egyre nehezebb volt több előadásban játszani mindkét helyen... Attól még persze nyitott vagyok bármire, igyekszem időt szakítani arra, ami tényleg érdekel. Valójában én soha nem akartam elszerződni Sepsiszentgyörgyről, ez a színház nagyon jó helynek számít magyarországi viszonylatban is. A hullámvölgyekkel, mélypontokkal együtt is jó érzés itt dolgozni. - Szörcse nem befolyásolt a döntésedben? - Dehogynem. Persze kint is vannak gyönyörű helyek, házakat is néztem, ahová esetleg kivihetném az állataimat, de nem tudtam rászánni magam, hogy odaköltözzek. Érdekes, hogy Szörcse éppen akkor vált részévé az életemnek, amikor az első pesti meghívások érkeztek, és ez sok energiát adott, de néha iszonyúan le is húzott az érzés, hogy nem tudok mindennek eleget tenni. Egyre többször felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon meddig lehet ezt bírni hosszú távon, hogyan lehet egyszerre három helyen élni, és tulajdonképpen mégis csak egy bőröndből? Állandó kérdés, hogy éppen hol van, ami a bőröndbe kellene kerüljön. Persze lehet vásárolni hirtelen egy kabátot, de azért nem jó, ha az ember nem tudja, hol is van otthon... - Terveid? - A filmezés jó kalandnak tűnik, és egyre többen biztatnak, hogy vágjak bele, de ez megint csak Budapesten tudna igazán működni... Nem tudom... Egyesek kikaparják maguknak, én inkább az a típus vagyok, aki elvégzi a rábízott feladatokat, és ha érzi, hogy fontos valaki számára, azt igyekszik meghálálni... Szerencsére nincs hiány feladatokban, felkérésekben, és közben persze magánéleti kötelezettségeim is vannak. Szercse is teljes embert igényelne, de ezt nehéz elfogadnom. Tudom, hogy nagyon veszélyes állandóan feszíteni a húrt, mert közben úgy járhat az ember, mint Ivanov: belefásulhat, elveszítheti az életkedvét. Néha úgy érzem, mintha a lehetetlennel harcolnék... Titokban bízom benne, hogy egyszer majd adja magát a pihenés, én pedig elég bölcs leszek élni a lehetőséggel. NAGY B. SÁNDOR FOTO: SZABADSAC RO Mátray László (balról) a Kojot című filmben Szotyornak nem kellenek az árvák A szotyoriak álláspontját Miklós András falufelelős tolmácsolta, elmondva: a faluban a családi típusú házat ellenző hangulat alakult ki, a szülők attól tartanak, tinédzserkorú gyerekeikre rossz hatással lennének az ott nevelkedő fiatalok. Hozzátette, tudomásuk van róla, hogy egy sepsiszentgyörgyi tömbházlakásban működő intézetet költöztetnének ki Szotyorba, ott érdeklődve pedig arról szerzett tudomást, hogy a fiatalok „nem igazán jó magaviseletűek”, a szomszédok is panaszkodtak rájuk. „Szotyorban 25- 30 tinédzserkorú él, ha ezek közé még behozunk tizenkét fiatalt, az ennek a kis közösségnek egyáltalán nem tesz jót”, mondta, arra kérve a képviselőtestületet, ne szavazzák meg a határozattervezetet. Az igazgatóhelyettest meglepték a falu felelős szavai, különösképp az intézeti fiatalok megbélyegzése. Elmondta, mindenhol tárt karokkal fogadták a családi típusú házakat, azok a tömbházbeli fiatalok, akikre panaszkodtak a szomszédok, valószínűleg kikerülnek már a rendszerből, mire Szotyorban felépül a létesítmény, különben is azt szeretnék, a faluba kis gyerekeket vigyenek, akik a helybeli óvodába és elemi iskolába járhatnának. Hozzátette, a statisztikai adatokat nézve egyáltalán nem nagyobb azoknak a problémás gyerekeknek a száma, akik intézetekben nevelkednek, mint azoké, akik saját családjukban élnek. Az igazgatóhelyettest meglepték a falu felelős szavai, különösképp az intézeti fiatalok megbélyegzése. A hozzászólások sorát megnyitó Bálint József kifejtette, jobb lett volna idejében ismertetni a szotyori közösséggel, hogy mi várna rájuk, bár az aggodalmak eloszlatására még mindig lenne idő, ezért azt javasolta, vonják vissza a tervezetet. Kondor Ágota csodálkozását fejezte ki, mint mondta, első alkalommal tapasztalja, hogy szociálisan hátrányos helyzetűek megsegítése ellen tiltakozik egy közösség. Hozzátette, önkéntesként belelát a rendszer otthonainak életébe, látja, a nevelők kiváló munkát végeznek, valóban családi otthont tudnak teremteni az árva vagy elhagyott gyerekeknek, tanárként pedig azt tapasztalta, a saját otthonukból iskolába járók semmivel sem különbek az intézetekben nevelkedőknél. Meglepetésének adott hangot, amiért kis bűnözőkként tekintenek rájuk, ilyen előítélettel ritkán találkozott, mondta. Azoknak a gyerekeknek szeretetre lenne szükségük, de látván a szotyoriak viszonyulását, úgy gondolja, hogy - a gyerekek érdekében - nem érdemes ilyen közösségbe bevinni őket. Vajon Böjte Csaba atya ezt a vitát hallgatva milyen írást tenne közzé, tette fel a kérdést beszéde végén. Sztakics Éva alpolgármester hasonló véleményének adott hangot: jobban el kellene magyarázni a közösségnek, hogy mit jelent a családi típusú ház, bár a kialakult hangulatot látva - amiért szégyelli magát — jobb volna inkább más helyet keresni a gyerekek számára, mondta. Pillanatnyi megoldásnak meg azt ajánlotta, hogy halasszák el a tervezetet, amit a testület egyhangúlag meg is szavazott. Háromezer bírság gyorshajtásért A Kovászna megyei közlekedésrendészet több mint 600 ellenőrzést végzett az év első hét hónapjában. Ezek során 112 bűncselekményt és több mint 6800 szabálysértést jegyzőkönyveztek - közölte a rendőrség sajtóirodája tegnap. A bírságok közül több mint 3000-et gyorshajtásért, közel 457-et gyalogosok, közel 200-at biciklisek kihágásaiért szabtak ki. A bűncselekmények sorában első helyen az ittas vezetés áll - 46 eset -, másodikon a jogosítvány nélküli vezetés - 33 eset. (sz.) Embereket szállított a tehergépkocsi Embereket szállító tehergépkocsira figyeltek fel a rendőrök csütörtök délután a 11-es országúton. Az utasokat semmiféle biztonsági berendezés nem védte. A gépkocsivezetőre pénzbírságot és 4 büntetőpontot róttak ki. A rendőrök felhívják a tehergépkocsi-vezetők figyelmét, hogy tartsák be a személyszállítási szabályokat, ugyanakkor az utasokét is, hogy ne vegyenek igénybe effajta, az épségüket kockáztató szállítást.(sz.)