Háromszék, 2018. szeptember (30. évfolyam, 8487-8511. szám)

2018-09-18 / 8501. szám

aromsze IRODALOM A PULZARTON Akire az ég megharagudott Minden jól kezdődött, Nonó a megbeszélt forgatókönyv szerint próbálta irányítgatni, Centauri (nagy­jából) hozta is a formáját-aztán elkezdett esni az eső. De nem is esni, zuhogni. Nagyon, így hát eléggé rövidre kellett zárni a szombat esti szimplabeli közönségtalálkozót. Maradt a felszín, sokkal többet nem tudott meg az érdeklődő a titokzatos íróról, mint amit a számítógép a megfelelő kérdésekre kiad. Tegyünk hát hozzá egy picinykét a láthatatlan arc láthatóvá tételéhez (hiszen apró kockákból úgyis összeáll egyszer az egész): fiatal ember, nagy kalappal jár, szemüveges és enyhén raccsol. VÁRY O. PÉTER » A Centauri Pennatus álnevű íróval való közönségtalálkozó az idei PulzArt irodalmi rendezvényei­nek erőssége kellett volna hogy legyen - ehhez képest a Szimpla kertjében elég kevesen gyűltek össze „csodát látni” szomba­ton. Akik távol maradtak, sem veszítettek sokat. Centauri el­mondta, amit már többször. Hogy húsz éven át írt az asztal­fióknak, a publikálás szándéka nélkül, sokat, sokféle műfajban. Aztán amikor sor került arra, hogy berobbanjon az irodalom porondjára, azzal „biztatták”, úgysem fog sikerülni, hiszen minden a kapcsolatokon múlik. Ő azonban úgy gondolta, ha va­lamely szakterületen a tehetség számít, és nem a kapcsolatok, akkor az csakis az irodalom. És hogy a művek, ha jók, magu­kért beszélnek, minek hát egy polgári név mögéjük. Kitalálta hát, hogy a Naprendszerhez legközelebb eső csillagkép fő­csillagáról (Alfa Centauri) és a tevékenységére utaló szavak­ból rakja össze kéttagú álnevét. És elkezdett vaskos kéziratcso­magokat (ugyanolyan tartal­mút!) küldözgetni különféle szerkesztőségekbe, lett is ebből gabalyodás, végül ez is megol­dódott - nyitva állt az út előtte. Én vagyok a példa rá, mégsem annyira zárt az irodalmi élet, mondta. Éveken át nem árulta el nevét, nem mutatta meg arcát, a szerkesztőségekkel nem sze­mélyesen, hanem egy cégen keresztül tartja a kapcsolatot, nyilvános címe, telefonszáma nincs, a Facebookon viszont annál tevékenyebb volt. Azért múlt időben, mert egy éve már, hogy nem tud hozzáférni közös­ségi oldalához, úgy véli, van­nak „nem annyira jó akarói”, akik valamilyen úton-módon leválasztották őt a külvilággal való kapcsolattartás egyetlen eszközéről. De ettől nem esik kétségbe, elvégre az író dolga, hogy írjon­­ és ő ír rendíthetet­lenül, leginkább regényeket, bár amikor elkezdett publikál­ni, novellákat kértek tőle, hát eladott regényrészleteket, no­vellákként, bele is kerültek a köteteibe, majd ha megjelennek azok a regények, amelyekből kiollózta, felismeri az olvasó. Amúgy az asztalfiókban van jó néhány regénye, amelyeknek, úgy gondolja, nem jött még el a megjelenésük ideje, viszont micsoda poén lesz az, ha vissza­vonul, és regényeit sorra adja ki, kérdezik majd az olvasók, hány éves lehet ez a fickó, száz­harminc, száznegyven? Szóval gondoskodott az őt körüllengő titok hosszú távon való fenn­tartásáról: „vannak is könyvek, amiket frankón halálom után­ra elraktam” - jegyezte meg. Körülbelül ekkor szólt bele az eső a László Noémi mode­rálta közönségtalálkozóba, Centauri Pennatus azonban még elmondta, egyszerre több regényen dolgozik, most is öt­hat hever asztalán, köztük egy trilógia, az talán időszerű len­ne a megjelenésre, mert „most van az a fordulat, amikor na­gyon elszúrjuk a dolgokat” (mármint az ember az általa belakott bolygót), egy korszak végére érkeztünk, de ezt min­dig utólag ismerjük fel, ugyan­is „állandó fáziskésésben va­gyunk, a klímaváltozás véget vet ennek a világnak, és nem azzal kéne foglalkozni, hogy füst meg éghajlat, hanem hogy hogyan éljük túl”. Itt még egy rövid felolvasás, aztán - mert az égi csatorna megállíthatat­lanul ontotta az esőt - „söröz­zünk inkább”. «f/l Isi i 1 f M Ri-j 11/*! ^ -? J • ulii JL# László Noémi és az „arctalan” Centauri Pennatus FOTÓiCODRA BOTON­D Hamburgig tekertek (volna)­ ­ » FERENCZ CSABA » Az akció zárásaként Bereczki Kinga, a Háromszéki Közösségi Alapít­vány igazgatója ismertette az eredményeket: a 62 résztvevő (ebből 18 gyermek) összesen 192 kört tekert, ami - mivel egy kör tíz kilométeres volt - elegendő lett volna megten­ni a Sepsiszentgyörgy-Ham­­burg távolságot. Ezzel az ere­detileg kitűzött támogatási cél is majdnem megvalósult, hiszen 6765 lej gyűlt össze, ami egy kis pótlással elegendő lesz a kültéri kerékpárjavító állomás megvásárlásához. A pumpával és szerszámokkal felszerelt, bárki által használ­ható kis javítóállomást a ter­vek szerint a városháza és a mellette lévő vendéglő között szerelik majd fel. Amíg a kerékpárosok rót­ták a köröket, esetleg éppen két kör között pihentek, a Te­kerj akciók életében először közösségi tér várta a támoga­tókat, érdeklődőket és termé­szetesen a kerékpározókat is. A magyarországi Mediawave Alapítvánnyal partnerségben ugyanis Kovács Ferenc „Öcsi” finomabbnál finomabb saját készítésű ínyencségeit is meg lehetett kóstolni (a különleges itókáktól kezdve, kacsazsír­­különlegességeken át „disz­­nóságokig” igazi csemegék borították be a „komatálas” asztalt). A mesterszakács-ze­­nész közben trombitáját is elő­vette, és Vitályos Lehel bőgős­sel rögtönöztek egy Ozsdolai balladát. A kőröspataki asszo­nyok jóvoltából - de többen is bekapcsolódtak a gömbölyí­­tésbe - nem kevesebb, mint 260 szilvás gombóc készült, amit - úgy, ahogy készült - a résztvevők helyben fogyasz­tottak el, a cserebere asztalon pedig mindenféle használati tárgyat lehetett hozni és elcse­rélni egy másikra. Amint Hartyándy Jenő, a Mediawave vezetője elmond­ta, azt látták, hogy akárcsak náluk otthon, első alkalom­mal még szokatlan volt itt ez a fajta közösségi együttlét, az általuk szervezett fesztiválo­kon azonban több évtizede az ismerkedésre, beszélgetésekre a legjobb alkalmat nyújtja. 2018. SZEPTEMBER 18., KEDD KÖZÉLET a múlt hét Már csak ez hiányzik! M­inden rendben van ebben az országban, csak éppen még a család fogalmának meghatározásáról szóló népsza­vazás hiányzott. Már az élen járunk Európában, és rekordot döntöttünk például a vonatközlekedésben, mert nálunk egy év alatt a vonatok 8,6 évet késnek. Ez azért jó, mert így nem valószínű, hogy bárki is lekési. Japánban már az is megtörtént, hogy egy vonat húsz másodperccel hamarabb indult el, mint ahogy a menetrend előírta, és ezért elnézést kértek. Vezetünk a közúti balesetekben elhunytak és a kivándorlók számát tekint­ve is. Az egészségügy egyenesben van, már csak a szülőket kell meggyőzni, hogy engedjék gyerekeiket beoltatni kötelező védő­oltással, ha az éppen nem hiánycikk. Ha pedig gondok vannak az oktatási rendben, például a kisebbségi gyerekek román nyelv­oktatásával, akkor azt a tanügyminiszter rögtön és hatékonyan megoldja. Most már az is jól el van intézve! A disznópestis felszámolása is nagyszerűen halad, már kiirtottak 140 ezer ser­tést, tetemük száguldozhat az autósztrádákon a központosított dögkutakba. Szóval gondjaink nagyjából meg vannak oldva, már csak ez a referendum hiányzott, mint üvegesnek a hanyatt esés. Annyi a pénzünk, hogy (kerül, amibe kerül­ az a 20 millió euró, amit felemészt, semmiség, amikor az uniós pénzeket sem hívjuk le. Az állam, lám, foglalkozik a családdal, mármint fogalmának fontos és pontos meghatározásával. Sőt, törődik is a családokkal, áldozatot hoz, és körülbelül négymillió román állampolgárnak megengedi, hogy külföldön vállaljon munkát, pedig ha idehaza dolgoznának, adó és mindenféle járulék formájában mekkora összegeket tudna bevasalni tőlük! Férj vagy feleség itt hagy csapot, (keresztény családért harcoló) papot, házastársat, gyereket. Anyuka külföldön bébi­­szitterkedik második gyerekkorukat élő kilencvenévesek mellett, míg itthon a nagymama neveli az árván hagyott gyerekeket. Ha sikerül a népszavazás, nem tudni, mi lesz például a méhcsaládok­kal, ahol egy (király)nő mellett néhány here henyél, és rengeteg nemtelen dolgozó méh szorgoskodik. Ha ezután egy méhcsalád­nak is egy királynőből és egy heréből kell állnia, akkor ki fog dolgozni? A referendummal aztán egy füst alatt lehetne rendezni a házibarátok mint családtámogatók státusát is. Van még néhány zavaros paragrafus az alkotmányban, ame­lyeken kellene változtatni, mert jelenleg azok miatt mindenki az alkotmánybírósághoz fordul tyúkperes ügyekben. De az alkot­mánybírák is, legjobb esetben, azok érdekei szerint értelmezik a sokféleképpen interpretálható alaptörvényt, akik delegálták őket a taláros testületbe. Nem ártana egyszer végre leszögezni, hogy az elnöknek és a parlamentnek, kormányfőnek milyen hatásköre van, mert állandóan a babarongy visszakövetelése folyik - egy­felől az elnök Iohannis, másfelől kormány és kormánypártok között. Iohannis keménykedik, mint az amerikai elnök, Trump vagy a francia Macron. Ellenfelei azt szeretnék, ha csak díszpinty lenne, mint Németországban, ahol a kancellár vezet, vagy mint Magyarországon, ahol Áder János leginkább a vizek tisztasá­gával foglalkozik. Nálunk sem ártana alkotmánymódosítással önteni tiszta vizet a pohárba. Ha már ismét népszavazásosdit játszunk, azt is jó lenne pontosítani, hogy a titkosszolgálatnak milyen feladatai van­nak. Mert ha így megy tovább, lassan még jobban ráül a három hatalmi ágra, és titokban (el)intézi mindhármat. (Ennek jelei már most is látszanak!) Elméletileg a titkosszolgálat a parla­ment ellenőrzése alatt áll, de néha úgy néz ki, mégis ő ellenőrzi a politikusokat, és azt tetetheti hűvösre, akihez éppen kedve szottyan. Jó lenne már egyszer végre alkotmányos úton tisztázni az­­i­ gazságszolgáltatás csúcsszerveinek jogköreit, de a helyi köz­­igazgatás szerveiét is. Nem ártana megváltoztatni az alkotmány 1-es, megváltoztathatatlan cikkelyét sem, amely szerint Románia egységes nemzetállam, mert ahogy elnézem az itt folyó harcot a különféle érdekcsoportok között, ez az egységesség legalábbis kétséges. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetállam elnevezés ellenére itt még mindig léteznek más, a nagy nemzeten kívüli kis nemzetiségek is. KUTI JÁNOS

Next