Háromszék, 2018. szeptember (30. évfolyam, 8487-8511. szám)
2018-09-21 / 8504. szám
www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 2 LE] • ELŐFIZETŐKNEK: 1,06 LE] KORMÁNYPÉNZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK Valós segély helyett csalódás A nyári áradások után a háromszéki károsultak zömének csütörtökig kellett várniuk a kormány által ígért anyagi támogatásra. A megérkezett segély azonban sok helyen elégedetlenséget szült, és az érintettek megkérdőjelezik a támogatás megítélésének módját, s mint arról értesültünk, emiatt még tiltakozást is szerveztek. A megyei szociális kifizetési és felügyelőségi ügynökség szeptember elején hét márkosréti károsultnak juttatta el az állami segélyt, a bácsteleki és szentkatolnai árvízkárosultaknak pedig szeptember 76-ától fizetik a jóváhagyott pénzt. Mint kiderült, erre nem mindenki jogosult, értesüléseink szerint csak az kap támogatást, aki szociális segélyből vagy szavatolt minimálnyugdíjból él.»3 BOKOR GÁBOR ARCHÍV FELVÉTELE Bácsteleken komoly pusztítást végzett az ár, de csak kevesen kaptak állami segítséget Szotyor szégyene Két hét alatt másodszor beszéltek a sepsiszentgyörgyi tanácsban Szotyorról, az oda szánt, ám egyes helybeliek által ellenzett gyermekotthon (amelyben 12 állami gondozásban levő óvodásnak-iskolásnak kívánt a jelenleginél jobb körülményeket teremteni az önkormányzat és a megyei gyermekjogvédelmi igazgatóság) körül kialakult rossz hangulatban. DEMETER I. ILDIKÓ » Elsőként Tóth-Birtan Csaba alpolgármester számolt be a kedd esti falugyűlésről (amiről lapunk tegnapi számában tudósítottunk), és kiegészítéseket is hozzáfűzött: elmondta, hogy a polgármesteri hivatal minden családhoz eljuttatta a meghívót, de nem kérték, hogy ezt a falunapon hangosbemondóval is népszerűsítsék - Miklós András falufelelős azonban megtette, ám a visszajelzések alapján vitatható tárgyilagossággal, ami közrejátszhatott abban, hogy a gyűlésen túlnyomórészt csak az ellenzők jelentek meg. » FOTÓ: ALBERT LEVENTE Szatyorban nemrég újították fel a művelődési házat MAROSVÁSÁRHELYI ORVOSI EGYETEM Éhségsztrájkra készülnek a tanárok „Tudomásom van arról, hogy tegnap a kormányülésen határozat született a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) és a Petru Maior Egyetem egyesüléséről, és az új névről. (...) Ez az erdélyi magyarságnak nagy szégyene, és a MOGYE mint magyar brand megszűnését jelenti. (...) Jómagam és néhány tanártársam éhségsztrájkra készülünk, ami még nagyobb szégyene lesz a politikumnak” - írta tegnap egy Borbély László miniszterelnöki tanácsosnak címzett, lapunknak is eljuttatott levelében Benedek Imre, az egyetem professzora. Az aktív politizálásból kiszorult oktató arra kéri a politikai életből félig-meddig ugyancsak visszavonult Borbélyt, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ha a kormány határozatot hozott a MOGYE és a Petru Maior Egyetem egyesítéséről, gátolja meg annak megjelenését a Hivatalos Közlönyben. „A monitorban még nem jelent meg ez az információ, és arra kérem, tegye dolgát, hogy ne is jelenjen meg” - írja levelében Benedek Imre. A Krónika által megkeresett professzor kifejtette: amióta tudomást szerzett arról, hogy „nagy titokban” a kormány jóváhagyta a két egyetem összevonását, nincs nyugodt pillanata. „Az utókor elítél bennünket, ha nem lépünk azonnal és határozottan” - fogalmazott. Szerinte legalább most, az utolsó órában kellene egyeseknek ráébredniük arra, hogy a MOGYE és az ott zajló magyar nyelvű oktatás közügy, és nem csak azoké, akik jelen pillanatban ott oktatnak vagy tanulnak, netán az egyetem vezetőségébe is bekerültek. Borbély László szerint Benedek Imre eltévesztette a címzettet, hisz neki jóformán semmi köze az aktuálpolitikai kérdésekhez. „Mint magánembert engem is érdekel a marosvásárhelyi egyetem sorsa, de én államtanácsos vagyok, és csakis Románia fenntartható stratégiájával foglalkozom” - szögezte le a Krónikának az RMDSZ egykori ügyvezető alelnöke és parlamenti képviselője. Borbély hozzátette: ő visszavonult a politikából, és nincs rálátása minden kérdésre.5 máról holnapra Újabb front: az iskola forgatókönyv ismerős: valamely székelyföldi megye - most éppen a szomszédos Hargita megye - prefektusa jelentett, a hatóság pedig lecsapott. Ezúttal nem magyar felirat vagy székelyföldi regionális jelkép mozgósította a szolgálatos nemzetféltőket, hanem néhány gyermekrajz. A célpont pedig nem valamely önkormányzat, hanem egy iskola és annak vezetői, oktatói, tanulói. A székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában történt ugyanis, hogy a nemzeti összetartozás napján a tanulók azt kapták feladatul - a Határtalanul program részeként érkezett magyarországi testvérdiákokkal közösen -, rajzolják le az udvaron azokat a területeket, ahol jelentős számú magyar közösségek élnek. A főtanfelügyelő szerint így Nagy-Magyarország térképe rajzolódott ki - csoda is lett volna, ha mondjuk a koreai félsziget körvonalai jelennek meg, a prefektus azonnal nemzetvédő üzemmódba kapcsolt, és tüzet okádott védelmezendő a gyermekrajzok által ismét végveszélybe került egységes román nemzetállamot, az oktatási tárca pedig három és fél hónapos alapos kivizsgálás után kimondta a szentenciát: politikai-szeparatista jellegű volt az ominózus rendezvény, melyért szankcionálni kell az iskola vezetőségét és a tanárokat. A történet jól illeszkedik tehát azon hatósági eljárások sorába, amelyek gyakorta túllépnek az abszurd határán. Róttak már ki több tízezer lejes bírságot székely zászló miatt, magyar feliratokért, mi több, koholt vádak alapján, koncepciós eljárás során börtönbe zártak két kézdivásárhelyi fiatalt néhány petárda birtoklásáért - a székelyudvarhelyi eset azért oly megdöbbentő és felháborító, mert ismét oda üt, ahol leginkább fáj: iskolai történetből kerekít politikai cirkuszt, meg sem kísérelve azt, hogy az ilyen államhatalmi megtorlásoknak legalább a gyermekek ne legyenek célpontjai. Mert voltaképpen azt teszi az oktatási minisztérium, amivel az iskolát vádolja, „politikai jellegű tevékenységbe” vonja be a diákokat, akik amúgy semmi mást nem tettek, mint hogy egy történelmi témájú feladatot teljesítettek. Persze, nem precedens nélküli, hogy a -jóisten tudja, ki ellen folyó nagy román nemzetvédelmi harcban éppen diákokon csattan az ostor: láttunk már hasonlót a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium esetében, de nyugodtan ide sorolhatjuk az elemisek románoktatásának módosításáról szóló rendeletet is. Mindezek azt jelzik, nemzetféltő, magyarellenes rohamai során a román államhatalom egyre kiemeltebb szerepet szán az oktatási frontnak. Ami nemcsak azért felháborító, mert megszerzett oktatási jogok kerülnek ismét veszélybe, hanem mert gyermekek válnak politikai csatározások áldozataivá. FARCÁDI BOTOND