Háromszék, 2018. szeptember (30. évfolyam, 8487-8511. szám)

2018-09-21 / 8504. szám

www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 2 LE] • ELŐFIZETŐKNEK: 1,06 LE] KORMÁNYPÉNZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK Valós segély helyett csalódás A nyári áradások után a háromszéki károsultak zömének csütörtökig kellett várniuk a kormány által ígért anyagi támogatásra. A megérkezett segély azonban sok helyen elégedetlenséget szült, és az érintettek megkérdőjelezik a támogatás megítélésének módját, s mint arról értesültünk, emiatt még tiltakozást is szerveztek. A megyei szociális kifizetési és felügyelőségi ügynökség szeptember elején hét márkosréti károsultnak juttatta el az állami segélyt, a bácsteleki és szentka­­tolnai árvízkárosultaknak pedig szeptember 76-ától fizetik a jóváhagyott pénzt. Mint kiderült, erre nem mindenki jogosult, értesüléseink szerint csak az kap támogatást, aki szociális segélyből vagy szavatolt minimálnyugdíjból él.»­3 BOKOR GÁBOR ARCHÍV FELVÉTELE Bácsteleken komoly pusztítást végzett az ár, de csak kevesen kaptak állami segítséget Szotyor szégyene Két hét alatt másodszor beszéltek a sepsiszentgyörgyi tanács­ban Szotyorról, az oda szánt, ám egyes helybeliek által ellenzett gyermekotthon (amelyben 12 állami gondozásban levő óvo­­dásnak-iskolásnak kívánt a jelenleginél jobb körülményeket teremteni az önkormányzat és a megyei gyermekjogvédelmi igazgatóság) körül kialakult rossz hangulatban. DEMETER I. ILDIKÓ » Elsőként Tóth-Birtan Csaba alpolgármes­ter számolt be a kedd esti falu­gyűlésről (amiről lapunk tegna­pi számában tudósítottunk), és kiegészítéseket is hozzáfűzött: elmondta, hogy a polgármes­teri hivatal minden családhoz eljuttatta a meghívót, de nem kérték, hogy ezt a falunapon hangosbemondóval is népsze­rűsítsék - Miklós András falu­felelős azonban megtette, ám a visszajelzések alapján vitatható tárgyilagossággal, ami közre­játszhatott abban, hogy a gyű­lésen túlnyomórészt csak az el­lenzők jelentek meg. »­ FOTÓ: ALBERT LEVENTE Szatyorban nemrég újították fel a művelődési házat MAROSVÁSÁRHELYI ORVOSI EGYETEM Éhségsztrájkra készülnek a tanárok „Tudomásom van arról, hogy tegnap a kormányülésen hatá­rozat született a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) és a Petru Maior Egyetem egyesüléséről, és az új névről. (...) Ez az erdélyi magyarságnak nagy szégye­ne, és a MOGYE mint magyar brand megszűnését jelenti. (...) Jómagam és néhány tanártársam éhségsztrájkra készülünk, ami még nagyobb szégyene lesz a politikumnak” - írta teg­nap egy Borbély László miniszterelnöki tanácsosnak címzett, lapunknak is eljuttatott levelében Benedek Imre, az egyetem professzora. Az aktív politizálásból ki­szorult oktató arra kéri a po­litikai életből félig-meddig ugyancsak visszavonult Bor­bélyt, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ha a kormány határozatot hozott a MOGYE és a Petru Maior Egye­tem egyesítéséről, gátolja meg annak megjelenését a Hivata­los Közlönyben. „A monitor­ban még nem jelent meg ez az információ, és arra kérem, te­gye dolgát, hogy ne is jelenjen meg” - írja levelében Benedek Imre. A Krónika által meg­keresett professzor kifejtet­te: amióta tudomást szerzett arról, hogy „nagy titokban” a kormány jóváhagyta a két egyetem összevonását, nincs nyugodt pillanata. „Az utó­kor elítél bennünket, ha nem lépünk azonnal és határozot­tan” - fogalmazott. Szerinte legalább most, az utolsó órá­ban kellene egyeseknek ráéb­redniük arra, hogy a MOGYE és az ott zajló magyar nyelvű oktatás közügy, és nem csak azoké, akik jelen pillanatban ott oktatnak vagy tanulnak, netán az egyetem vezetőségé­be is bekerültek. Borbély László szerint Be­nedek Imre eltévesztette a címzettet, hisz neki jóformán semmi köze az aktuálpolitikai kérdésekhez. „Mint magánem­bert engem is érdekel a ma­rosvásárhelyi egyetem sorsa, de én államtanácsos vagyok, és csakis Románia fenntartha­tó stratégiájával foglalkozom” - szögezte le a Krónikának az RMDSZ egykori ügyvezető alel­­nöke és parlamenti képviselője. Borbély hozzátette: ő visszavo­nult a politikából, és nincs rálá­tása minden kérdésre.­­5 máról holnapra Újabb front: az iskola forgatókönyv ismerős: valamely székely­­földi megye - most éppen a szomszédos Hargita megye - prefektusa jelentett, a hatóság pedig lecsapott. Ezúttal nem magyar felirat vagy székelyföldi regionális jelkép moz­gósította a szolgálatos nemzetféltőket, hanem néhány gyermekrajz. A célpont pedig nem vala­mely önkormányzat, hanem egy iskola és annak vezetői, oktatói, tanulói. A székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskolában történt ugyanis, hogy a nem­zeti összetartozás napján a tanulók azt kapták feladatul - a Határtalanul program részeként ér­kezett magyarországi testvérdiákokkal közösen -, rajzolják le az udvaron azokat a területeket, ahol jelentős számú magyar közösségek élnek. A főtan­felügyelő szerint így Nagy-Magyarország térképe rajzolódott ki - csoda is lett volna, ha mondjuk a koreai félsziget körvonalai jelennek meg­, a pre­fektus azonnal nemzetvédő üzemmódba kapcsolt, és tüzet okádott védelmezendő a gyermekrajzok által ismét végveszélybe került egységes román nemzetállamot, az oktatási tárca pedig három és fél hónapos alapos kivizsgálás után kimondta a szentenciát: politikai-szeparatista jellegű volt az ominózus rendezvény, melyért szankcionálni kell az iskola vezetőségét és a tanárokat. A történet jól illeszkedik tehát azon hatósági eljárások sorába, amelyek gyakorta túllépnek az abszurd határán. Róttak már ki több tízezer lejes bírságot székely zászló miatt, magyar feliratokért, mi több, koholt vádak alapján, koncepciós eljárás során börtönbe zártak két kézdivásárhelyi fiatalt néhány petárda birtoklásáért - a székelyudvarhelyi eset azért oly megdöbbentő és felháborító, mert ismét oda üt, ahol leginkább fáj: iskolai történet­ből kerekít politikai cirkuszt, meg sem kísérelve azt, hogy az ilyen államhatalmi megtorlásoknak legalább a gyermekek ne legyenek célpontjai. Mert voltaképpen azt teszi az oktatási minisztérium, amivel az iskolát vádolja, „politikai jellegű tevé­kenységbe” vonja be a diákokat, akik amúgy semmi mást nem tettek, mint hogy egy történelmi témájú feladatot teljesítettek. Persze, nem precedens nélkü­li, hogy a -jóisten tudja, ki ellen folyó­­ nagy román nemzetvédelmi harcban éppen diákokon csattan az ostor: láttunk már hasonlót a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium esetében, de nyugod­tan ide sorolhatjuk az elemisek románoktatásának módosításáról szóló rendeletet is. Mindezek azt jelzik, nemzetféltő, magyar­­ellenes rohamai során a román államhatalom egyre kiemeltebb szerepet szán az oktatási frontnak. Ami nemcsak azért felháborító, mert megszerzett oktatási jogok kerülnek ismét ve­szélybe, hanem mert gyermekek válnak politikai csatározások áldozataivá. FARCÁDI BOTOND

Next