Háromszék, 2018. november (30. évfolyam, 8539-8563. szám)
2018-11-01 / 8539. szám
1 00001800001 A REFORMÁCIÓ ÜNNEPE A belső megújulás keresése ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI FERENCZ CSABA »A négy református és az evangélikus gyülekezet így jelezte, igazságtalannak tartják, hogy nemrég eltávolították az iskola faláról a teljes megnevezést tartalmazó táblát, ugyanakkor jogos tulajdonuknak tekintik az ősi alma matert. » A reformáció nagyhetének utolsó állomásaként közös úrvacsorával zárult tegnap a sepsiszentgyörgyi református és evangélikus gyülekezetek rendezvénysorozata. A záró istentisztelet előtt a vártemplomi Kálvin-szobortól induló fáklyás menet elején a Református Székely Mikó Kollégium nevét viselő táblát vitték a hívek, amelyet négy hasonló táblával együtt minden templomban elhelyeztek. Nagy erőkkel a romák felzárkóztatásáért Az Interreg Duna 2014-2020 támogatási program részeként újabb projekt indult az Őrbőn a roma integráció elősegítése érdekében, pontosabban egy újabb szakaszához érkezett az az önkormányzat által működtetett, RARE rövidítésű nemzetközi program, amelyben nyolc országból összesen huszonegy partner vesz részt, és amely kifejezetten a munkaerőpiac, a foglalkoztatás oldaláról próbálja előmozdítani a romák helyzetét. NAGY B. SÁNDOR , A RARE-nak Sepsiszentgyörgy önkormányzata mellett partnere még Romániából az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala, a bukaresti Együtt Ügynökség nevű roma jogvédő civil szervezet, valamint a Máltai Szeretetszolgálat szentgyörgyi képviselete. »2 Őrkői hétköznapok l tökt emberek./Ha nincsenek is, vannak még.” Kosztolányi Dezső ekképpen fogalmaz Halottak című versében, és azt állítja az elhunytakról, „Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl/az áhítat, az ima és a csók.” Ki ne értene egyet a költővel? Hisz mindannyian, akik veszítettük el már szerettünket, tudjuk, ha nincsenek is, vannak még szívünkben, emlékezetünkben. És nemcsak mindenszentekkor, majd az ezt követő halottak napján, hanem örökké, amíg élünk. Bizonyos tekintetben ünnepnap ez a két nap, mert ilyenkor bővül azok köre, akikre emlékezünk. Kedvenc tanáraink, nevelőink jutnak eszünkbe, felidézzük alakjukat, hangjukat, gondolunk elhunyt barátainkra, szomszédra, ismerősre. Virággal kezünkben indulunk közeli és távoli temetőkbe, találkozunk rég nem látott rokonokkal, együtt idézünk fel közös emlékeket az elhunytakról, még mókás történetek is eszünkbe jutnak, és azokat sem hallgatjuk el. Gyertyát gyújtunk a hősök sírjánál, emlékművénél is. Mert nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik különböző korokban, különböző ellenség ellen harcolva életüket áldozták a hazáért, a szabadságért, a mi szabadságunkért. S bár csalódnának, ha - a költővel szólva - imánk valóra bűvölné őket, mert mindaz, amiért küzdöttek, csak részben valósult meg. Áldozatuk mégsem volt hiábavaló. Ünnepet mondtam, holott fájdalmat is hordoznak ezek a napok, hisz fáj, hogy akiket szerettünk, tiszteltünk, már csak szívünkben és emlékeinkben élnek. Sokan veszítettünk el családtagot, kevésbé hihető, hogy valaha is elmúlik az ennek okán belénk szorult fájdalom, de az idő hozhat némi enyhülést. Mert velünk vannak azok, akiket szintén nagyon szeretünk, akikről gondoskodnunk kell, akik számítanak ránk. Egyéni és közösségi feladataink vannak, amelyeket nem hanyagolhatunk el. Nem ölthetjük magunkra a fájdalom köpönyegét, hogy mögéje bújva távol maradjunk mindentől, ami felelősségünk a jelenben és ami meghatározza a jövőt. Mindezekért a halottak napja üzenete: ne feledkezzünk meg halottainkról soha, de inkább erősítsenek, és ne gyengítsenek veszteségeink. Egyéni és közösségi szinten kamatoztassuk sokszorosan azokat a lelki, szellemi értékeket, amelyeket hátrahagytak. Ne hagyjuk veszni szüleink örökségét, a súlyos áldozatokkal kivívott közösségi jogokat, amelyektől az utóbbi időben egyre inkább megfosztani kívánnak, és küzdjünk mindazért, ami a magyar nemzet jövője szempontjából fontos. Mindenszentek és halottak napja van. Két egymást követő emléknap virágokkal, temetőjárással. Legyen ez az emlékező zarándoklat mindenki számára egyszerre kegyeletteljes és felemelő. FEKETE RÉKA IHMi mától holnapra ■■■■ Szívünkben örökké élnek Ismét fizet Románia Kártérítés kifizetésére kötelezte Romániát a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), amely azért marasztalta el az országot, mert nem vizsgálta ki elfogadható határidőn belül az 1989-es forradalom eseményeit. Romániát az 1989-es forradalom 23 áldozatának hozzátartozói perelték be, akik Bukarestben, Slobozián, Targovistén és Resicabányán vettek részt az akkori eseményekben. Az áldozatok vagy életüket vesztették, vagy megsebesítették őket. Az ítélet szerint a román államnak három hónapon belül fejenként 15 ezer euró kártérítést kell fizetnie az áldozatoknak, illetve hozzátartozóiknak. A strasbourgi emberjogi bíróságon nem először marasztalták el Romániát az 1989-es forradalom körülményei kivizsgálásának halogatása miatt. A forradalom aktáit 2016- ban nyitották újra, miután az áldozatok jogait védő hivatott December 21-e Egyesület több tagja pert nyert az EJEB-en, amely elmarasztalta Romániát, hogy nem szolgáltatott igazságot a forradalom áldozatainak. Büntetőjogi eljárás indult többek között Ion Iliescu volt államelnök, Petre Roman volt miniszterelnök és Gelu Voican Voiculescu volt kormányfőhelyettes ellen. A katonai ügyészség 2016 decemberében bejelentette, hogy emberiesség elleni bűncselekményekkel gyanúsítja az 1989-es forradalom idején hatalomra került vezetést. A vádhatóság szerint szándékos katonai diverzió, tudatos rémhírkeltés miatt vesztette életét sok ember 1989. december 22-e, Nicolae Ceauşescu menekülési kísérlete után. Az ügyészségi vizsgálat jelenleg még tart. Nyerjünk új erőt ! A reformáció emléknapja alkalmából Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke megosztotta ünnepi gondolatait egyháza és testvérfelekezetei tagjaival. Még elevenen cseng szívünkben a tavalyi fél évezredes ünnepségsorozat minden felemelő emléke - hangsúlyozza -, és még mindig érezzük lényünkben az akkor elmondott hálaadó imádság forróságát. A visszatekintés magasztos pillanatai után mostantól a jövő kihívásai felé kell fordítanunk tekintetünket, nem feledve, hanem tanulva az elődök hősies bátorságából, bölcsességéből és kitartásából, Isten országát építve földi életünkben.» 2