Háromszék, 2018. november (30. évfolyam, 8539-8563. szám)
2018-11-08 / 8545. szám
20Háromszeék 2018. NOVEMBER 8., CSÜTÖRTÖK KÖZELET T Egyeseknek mumus a decentralizáció ! » Tamás Sándor szerint erre a jelenségre számtalan példa létezik, illetve újabbak és újabbak születnek. Az elnök szerint ez is annak a jele, hogy ebben az országban valakik félnek a decentralizációtól: nem a parlamentben ülők, hanem egy „láthatatlan döntéshozó hatalom”. Állításai alátámasztására azt az időszakot hozta fel, amikor a Szociáldemokrata Párt a Nemzeti Liberális Párttal közösen hetvenszázalékos parlamenti többséggel rendelkezett a 2011-ben Traian Basescu akkori államfő tevékenysége ellensúlyozására létrejött, majd 2014 februárjában szétesett Szociálliberális Unió révén, amely az RMDSZ támogatását is élvezte, és sikerült elfogadni egy nagyon alapos decentralizációs törvénycsomagot. A jogszabályt, akárcsak most az új közigazgatási törvényt, az alkotmánybíróság elkaszálta, és azóta sem történt előrelépés az ügyben. Tamás Sándor ugyanakkor Klaus Iohannis államfőnek azt a szerinte hihetetlenül pecsovics viszonyulást is felrótta, amit a kódex kapcsán mutatott, különös tekintettel a kisebbségek jogaira. Mint ismert, a taláros testület kedden helyt adott a Klaus Iohannis, valamint az ellenzéki alakulatok által benyújtott alkotmányossági óvásnak, teljes egészében az alaptörvénybe ütközőnek minősítve a nyáron elfogadott közigazgatási törvénykönyvet. Egyelőre marad a toldozás-foldozás »NAGYD. ISTVÁN» A Sepsibükszád és Bálványosfürdő közötti, 14 kilométeres útszakaszon előbbi határában augusztus végén kezdték el a régi burkolat felmarását, illetve az új aszfaltszőnyeg leöntését, amit nagyjából két hét alatt sikerült elvégezni. A kátyúk miatt az út szinte járhatatlanná vált, arról nem beszélve, hogy hat helyen be is szakadt. Jelenleg egyetlen helyen hiányzik jókora darab az úttestből, ezt elkerítették. Az útszakasz kezelője 2014 óta az Országos Út- és Hídügyi Társaság. Elekes Róbert, a társaság brassói regionális igazgatóságának szóvivője lapunk megkeresésére elmondta: mivel a munkálatokat saját forrásból kellett finanszírozniuk, mindent nem tudtak elvégezni. Az egyik híd rendbetétele halaszthatatlan, a rendelkezésre álló pénzből azonban csak átmeneti átkelőre futotta. Az elkerített útszakaszhoz támfalat kell építeni. Támfalakra lenne szükség más részeken is, az úttest több helyen megcsúszott - bár még nem veszélyes -, csakhogy pont ezek a megerősítési munkálatok jelentik a legnagyobb kihívást mind műszaki, mind pénzügyi szempontból. Elekes Róbert továbbá rámutatott, az útnál több problémával is szembesülnek: adott szakaszokat kockakő, másokat betonlap borít, az alapozáshoz használt anyag a földtől a kavicson keresztül egészen a betonig változik - így mindenhol más és más módszert kell alkalmazni, legyen szó javításról vagy új aszfaltréteg leöntéséről. Emellett az út több helyen szélesítésre is szorulna -van, ahol két méterrel keskenyebb, mint amit a szabvány előír -, már csak biztonsági szempontból is. A megoldás mindezekre a teljes korszerűsítés lenne. Tervek léteznek, csakhogy ezt saját hatáskörben a brassói igazgatóság nem tudja megoldani, mindenképp központi finanszírozásra lenne szükség. Előzetes számítások szerint a teljes felújítás költségei csak a Sepsibükszád-Bálványos részen elérik a 25-30 millió eurót. Annak az esélye, hogy az országos társaság egyhamar erre áldozzon, csekély, mivel az útszakasz nem szerepel korszerűsítendőként az országos közlekedési mestertervben. Az ok, hogy nem tartozik a kiemelten forgalmas utak közé: legtöbb 1500 jármű halad át rajta naponta, míg más országutakon ez meghaladja a tízezret. Mivel nem szerepel a mestertervben, ha ki is utalnak forrásokat, épp hogy elegendőek kisebb javítási munkálatokra. De ekkora összegeket egyébként a társaság is csak uniós alapokból tudna fedezni, és csakis a teljes, Sepsibükszád és Kézdivásárhely közötti útszakasz felújítása jöhetne szóba, töredékekre nem kapnának támogatást Brüsszeltől sem. Pályázni erre viszont nem fognak egyhamar, mivel más, nagyobb jelentőségű országutak jelentik a prioritást. Kérdésünkre Elekes Róbert elmondta: idén biztos nem végeznek további javításokat a szakaszon, amint a Bálványost Kézdivásárhellyel összekötő 18 kilométeren sem. Jövőre - ha a társaság központi vezetése nem gondolja meg magát, és egy nagyobb összeget nem szabadít fel - a most félbemaradt munkálatokat igyekeznek lezárni, illetve ahol lehet, kátyúzással próbálják járhatóbbá tenni az utat. ■■■H jegyzet ■■HK illetékes kerestetik Uimeríthetetlen téma ez az utcajavítás. Szeretném már azt írni, jz hogy dolgoznak a munkások, mint a fergeteg, és csak úgy ég fee a kezük alatt a munka, míg a fennvaló engedi, hogy alapozzanak, szegélykövet rakjanak, aszfaltozzanak. Szeretném dicsérni végre odaadó, lelkes munkájuk eredményét, hogy példásan megoldották a rájuk bízott feladatot, örömmel megállapítani, hogy nem tokányoltak, nem szeplettek, végre József Attilával vallják immár ők is, dolgozni csak pontosan, szépen... stb., amint annak idején drága jó tanító nénink leíratta velünk az írástanulók gyöngybetűivel, arra kérve bennünket, legyen ez egy életen át jelmondatunk. Szóval szeretnék már végre valami jót írni, mert higgyék el, nem igazán szórakoztató állandóan csak kötekedni és bakalódni, sokkal jobban esik a léleknek, amikor az ember elismerőleg bólogathat, és kimondhatja, hogy na igen, fiúk, ezt így kell csinálni, mert olyankor azt érzi, hogy belül valami melegség árad szét benne, és talán még a könnye is kicsordul örömében. De ehelyett marad a bosszúság, hiszen az embert leginkább az tudja nyugtalanítani, ha nem látja valaminek a végét. Márpedig ennek a munkának nemhogy a végét, de még a folytatását sem látni. Hiába ígérte a polgármester, hogy még idén leterítik az alsó aszfaltréteget az utcában, ahogy a dolgok jelen pillanatban állnak-elöljárónk kedvenc szófordulatával élve, a tudomány mai állása szerint -, bizony, nem lesz abból semmi. Én személy szerint hiszek neki, vagy legalábbis nagyon szeretnék hinni, de valahogy úgy vagyok ezzel mint a székely ember, amikor hazamegy, és az asszonyt a komával találja az ágyban. Ersze megcsaltál, asszony, mondja neki, mire neje, hogy dehogy, s a szóváltásnak az lesz a vége, hogy az asszony azt kérdi tőle: ember, te a szemednek hiszel, vagy nekem? Hát én az a fajta vagyok, aki a szemének hisz. Mert mi történt? Eltelt még egy hét, ráadásul olyan, amit a meteorológusok sokáig számon fognak tartani, hiszen emberemlékezet óta nem volt még, hogy november 4-én egy szál rövidnadrágban sütkölőzzenek a négyes kilométerhez flekkenezni kivonuló tömbházlakó társaság férfi tagjai. Dologidő volt a javából, de ez az információ valahogy nem jutott el az útépítő céghez. Vagy ahhoz, amelyiknek még előtte valami vezetékfelújító munkát kellene elvégeznie, mert - úgy beszélik a hozzáértők - valamelyik hálózat cserére vár még. Talán az esővíz-elvezető csatorna, de ki tudja már számontartani. A lényeg, hogy munkást ismét nem látott az utca, csak a por lett vastagabb s a csúfságnak itt hagyott utca járhatatlanabb. Valamiféle illetékesek azért mégiscsak megfordultak erre. Na, nem a városvezetés vonult ki testületileg, ide citálva az építőcéget is, hogy a helyszínen egyeztessék a továbbiakat, nem, kérem, ott még nem tartunk (talán nem is fogunk, míg... de ez maradjon egy következő írásunk témájának). Hanem a feketeruhások jöttek, kevésbé ismert nevükön a helyi rendőrség. Két szép hölgy, jól állt nekik az egyenruha. Feladatuk kevésbé. Merthogy büntetni jöttek. Azoknak az autóknak a tulajdonosait, akik zöld területen parkolják járművüket. A zöld terület az állítólagos első román iskola előtti rész, az autók meg azok, amelyek nem tudnak a feltárt utca miatt beállni az udvarokra. A helyzet annyira visszás - de mondhatnám azt is: perverz -, hogy az egyenruhás hölgyeknek is rá kellett jönniük: jobb, ha nem büntetnek, csupán figyelmeztetik a kényszerűségből ott parkoló autók tulajdonosait. Akik minden bizonnyal szívesebben látnák védett helyen járművüket, de arra egyhamar nem számíthatnak. Hacsak legalább annyi meg nem fordul valamelyik illetékes fejében, hogy az útjavító céget megkérje, bár a kapubejáratokat tegyék megközelíthetővé még a tél beállta előtt. Higgyék el, tisztelt elöljáróink, az itt lakók annak jobban örvendenének, mint a fedezet nélküli ígérgetéseknek. VÁRYOS PÉTER Különleges kenyérrel, óriás rántottéval készülnek » DEMETER VIRÁG KATALIN » A gasztrofesztivál jellegéhez igazodva méreteiben és ízvilágában is egyedi, kolbászos házikenyérrel készül szombatra Diószegi László. A több tíz kilogrammos pékáru próbasütése szerda délelőtt kezdődött. A szombati kolbászparádé a kenyér feldarabolásával és kóstolásával indul fél tízkor, majd tíz órakor újabb különlegességgel, minden bizonnyal a térség legnagyobb nyilvános közös reggelijével folytatódik - ismertette Tamás Sándor megyei önkormányzati vezető. A versenyre jelentkező csapatok, mintegy 300 fő számára 600 tojásból készítenek kolbászos rántottát, ezt megelőzően azonban közös koccintásra hívják a versenyzőket. Kora délután újabb bravúrra készülnek, azaz egyetlen darab bélbe kísérelnek betölteni tíz méter kolbászt. A megyei tanács elnöke megjegyezte, ezzel a rendezvénnyel is erősíteni szeretnék azt a tudatosan vállalt törekvést, amely Háromszék és Székelyföld turisztikai népszerűsítését célozza. A kolbásztöltésre benevezett ötven, illetve a töltött káposztát készítő 10-12 csapat mindegyikének a Bertis Kft. biztosítja az alapanyagot és a húskészítményeket, s tekintettel az afrikai sertéspestisre, az illetékes hatóság idejében ellenőrzi majd ezeket. A szervezők egyébként ismételten jelezték: a versenyre tilos otthonról bárminemű húst vagy húskészítményt bevinni, akinél mégis találnak, azonnal elkobozzák és megsemmisítik. Klózer Ferenc, a cég kereskedelmi igazgatója elmondta, a tavalyi parádén jeleskedő cukorbeteg gyerekek által készített Cuki kolbászt a szombati rendezvényen megkóstolhatják az érdeklődők, ezt kínálják majd a Diószegi csárdában, és a tíz méter hosszú kolbász is az ő receptjük alapján készül. Falvai János séf, a zsűri egyik társelnöke úgy fogalmazott: a hagyományos székely ízeket keresi majd a szombati versenyen, s örömmel vállalta a megbízatást. Munkájában Madalina Santa segíti társelnökként, s ott lesz a bírák közt Sikó-Barabási Sándor megyei főállatorvos, Könczei Csaba, a mezőgazdasági igazgatóság vezetője mellett a Csabai Kolbászklub Egyesület alelnöke, Uhrin Sándor, valamint a brassói Bistro de l’Arte társtulajdonosa és menedzsere, Oana Irina Coanta is. A látogatók, érdeklődők a Szabó Kati Sportcsarnok lelátójáról követhetik a versenyt, a 10 lejes belépő pedig kóstolásra is feljogosít: sült kolbász és egy pohár sör, üdítő vagy víz jár mellé. A kolbászt készítőknek két óra, a töltött káposztát főző csapatoknak három óra alatt kell összeállítaniuk a zsűrizésre szánt terméket, eredményt pedig 18 órakor hirdetnek.