Háromszék, 2019. január (31. évfolyam, 8585-8608. szám)
2019-01-26 / 8604. szám
Háromszeék 2019. JANUÁR 26.HÉTVÉGE KÖZÉLET Szórványlétről a magyar kultúra napján ! Magyar temetők román feliratú fejfákkal, román temetők magyar feliratú sírokkal, reformátusok, katolikusok, evangélikusok és unitáriusok által közösen használt, illetve megosztott templomok, történelmi magyar településeken kizárólag románul beszélő magyar származású lakosság, vegyes házasság, elnéptelenedő falvak-röviden összefoglalva ezek jellemzik az erdélyi, romániai magyar szórványt, amelyeknek furcsaságairól, érdekességeiről Vetési László református lelkész, egyházi író, szórványkutató tartott előadást a magyar kultúra napján Sepsiszentgyörgyön. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE FEKETE RÉKA » Alkalomhoz illően Kölcsey Ferenc, a Himnusz szerzője szülőházának jelenlegi helyzetével kezdte előadását Vetési László. A sződemeteri Kölcsey-szülőház jelenleg görög katolikus parókia, a Kölcseymegemlékezések helyszíne hagyományosan a református templom kertje, ahol a költő egész alakos szobra áll. Az előadó háromszéki példával folytatta bemutatóját, pontosabban a sepsi- és kézdiszékiekre utalva Szászsebes és Szászkézd példáját hozta fel, ahol őseink egykori szálláshelyeinek nyomai máig megtalálhatók, például utcanevek tekintetében. Vetési László úgy véli, a háromszékiek fordulhatnának több figyelemmel e két település felé, felelevenítve a közös múltat. Az előadó a nyelvi, vallási együttélés különlegességeit sorolta, nem csupán erdélyi vonatkozásban. Kitért a partiumi, bánsági, dobrudzsai, moldvai, bukovinai viszonyokra is, részletezve egy-egy kirívó esetet, ahol különböző felekezetűek közösen, illetve megosztva használnak templomokat. Beszélt magyarok, románok, szászok, csehek, svábok, horvátok, bolgárok, törökök, tatárok Lakta települések együttélési sajátosságairól, különböző anyanyelvűek és vallásúak nyelv- és felekezetváltásáról, azokról acsatákról, amelyeket az együtt élő nemzetiségek és felekezetek naponta megvívtak egymással, majd rendezték közös dolgaikat. Vetési László több száz szórványtelepülésen tanulmányozta az együttélés problémáit, mostani előadásában negyven-ötven helyszínről beszélt, vetítve az általa készített dokumentumfotókból. A Háromszék kérdésére a szórványban élőkről elmondta, ott, ahol ilyen méretekben élnek együtt különböző nyelvek, vallások, az élet mindig érdekesen, nem szokványosan szabályozza az együttélési formákat. Az élet és az életszerűség felülír minden küzdelmet a vallás, a nyelv és egyéb más vonatkozás terén - mondotta. Példaként a bolgárcsergediek történetét említette, akiket 1100. körül telepítettek településükre, többször váltottak nyelvet és vallást, voltak evangélikusok, katolikusok, románok, de a múlt század elejéig még használták a bolgár énekeskönyvet. Érdekes, hogyan maradnak meg bizonyos értékek, és hogy csiszolódnak össze a népek, különböző vallási felekezetek - hangsúlyozta Vetési László. Kifejtette, az egyház vezetése nem tudott és nem is akart beleszólni az élet rendjébe, mert ezt nem lehet kívülről szabályozni. Az evangélikus, lutheránus, református magyar templom közös használata sok helyütt évszázados hagyomány, s bár mindenen, még az úrasztali térítőn is vitatkoztak, mégis együtt használták azt. Vetési László Sepsiszentgyörgyön Működik a múzeum, várja a látogatókat ! Korábban csak fogadtak kiállításokat, most végre kirukkoltak, magyarázza az igazgató, hozzátéve: az volt a cél, hogy viszonozzák azt a sok szakmai támogatást, amit Magyarországról kapnak. Emellett a Kós Károly-kiállítást a nyáron bemutatták Pécsett, s az idén tovább vándorol Délvidékre, Horvátországba és Szlovéniába az ottani magyarokhoz. Budapesten az Országos Széchényi Könyvtárban volt még egy kamarakiállítás annak kapcsán, hogy visszakapták Benczédi Székely István 1559- es Chronicáját. Ennek ikerkiállítását szervezték meg itthon a magyar tudomány ünnepe alkalmából, s a tárlat sok érdeklődő kíváncsiságát felkeltette. A múzeum bezárása valóban küszöbön áll, az intézmény azonban jelenleg nyitva van és a korszerűsítés kezdetéig várja is a látogatókat. Az ingatlan felújítása kapcsán, néhány sikertelen kiírás után a megyeháza újból meghirdeti a közbeszerzést, ezúttal együtt a tervezésre és a kivitelezésre. Bíznak abban, hogy idén elkezdődik a felújítás. A költözést már megkezdték, de legutoljára a kiállításokat mozdítják el, és időszakos helyükön is folytatni fogják a tevékenységet. Ebben az évben három kiállítást fogadnak a megszokott helyen. A Székely Hadosztály megalakulásának 100. évfordulója alkalmából szervezett, mint e hónapi műtárgy, amit jövő csütörtökön állítanak ki, a Sepsi OSK focicsapathoz kapcsolódik majd, meghívják Diószegi Lászlót és Hadnagy Attilát is ajkonferenciával egybekötött tárlatmegnyitó nemrég zajlott, áprilisban a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Szerzetesek asztalánál című vándortárlatát fogadják. Ezt igen érdekes anyagnak nevezte az igazgató, megtudható ugyanis, mi mindent köszönhetünk a gasztronómiában a szerzeteseknek, hogy melyek a legszentebb ételek, hány korsó sör volt az apácák fejadagja, miért ültették a gyümölcsfákat a temetőbe. Ezután a Nagy Imre életművét bemutató kiállítást hozzák Sepsiszentgyörgyre a Csíki Székely Múzeumból, cserében pedig ott mutatják be a Pantheon című kiállítást. Időszakos kiállítások is lesznek, s folytatódik A hónap műtárgya sorozat. Az e hónapi műtárgy, amit jövő csütörtökön állítanak ki, a Sepsi OSK focicsapathoz kapcsolódik majd, meghívják Diószegi Lászlót és Hadnagy Attilát is, így igyekeznek minél szélesebb körű közönséget bevonzani az intézménybe. Azért, hogy a felújítás alatt a tárgyak ne üljenek a raktárban, kimozdítják azokat. A budapesti Hadtörténeti Múzeummal közösen tervezik, hogy a Lészen ágyú című 1848-as kiállítást kiviszik, szakszerűen felújítják és bemutatják Budapesten és Szegeden, esetleg Kecskeméten is. A felújított kiállítás már a korszerű múzeumba tér vissza majd, s akkor nem 50, hanem 120 négyzetméteren lesz látható a Háromszék önvédelmi harcát bemutató tárlat. Összegzésként Vargha Mihály hangsúlyozta: a múzeum működik a székhelyén az utolsó percig, a felújítás alatt pedig ideiglenes helyükön a Lábas Házban vagy a Keresztes-házban, avagy mindkét helyen lesznek rendezvények. A múzeum továbbra is szervez kiállításokat, előadásokat, kamarazene-hangversenyeket, fogad könyvbemutatókat, a munkatársak pedig leltároznak, kutatnak, ismeretterjesztő előadásokat tartanak. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Vargha Mihály ■ kármentő Van baj Leugrom a szomszédos gyógyszertárba a frissen írt recepttel. Semmi fölösleges kiegészítő, értsd nyakék, sál és egyebek, pár méter az egész. Ja és persze táska, pénztárca sem kell, mert nem kell fizetnem. Gyanútlanul lobogtatom a receptet, odaadom az egészségügyi kártyát. „Ez három hónapra szól, három hónapra adjam? Persze, köszönöm.” Mégis minek járjak háromszor, nem igaz? A gyógyszerésznő bepötyögi, amit kell, egy fiókból előveszi a jól ismert dobozkákat, az egyikre ráírja, és mondja is, hogy reggelente egyet. Ezt már tudom, jó ideje szedem. ( Semmi pánik, nem halálos kór ellen van, de nem is jó kedvemben nyeregetem.) Már a kis elegáns papírzacskóba is bekerül, amikor közli az árát. Na, itt most tíz írásban is leálltam egy pillanatra, újraélve a meglepetést. „Hát, hm..., hogy?Mit hogy? ’’Értelmes párbeszéd. Mondom, hogy eddig nem kellett fizetni. Mostantól kell. Értem, azaz nem értem, decemberben még nem kellett. Januártól kell... Na mindegy, folytathatjuk napestig, úgysem mennék sokra vele. Az összeg hónapokra lebontva nem sok, de így egyben, és egyáltalán meglep. Különben is a buksza, ugye, a táskában otthon. Értetlenségem láttán, érkezik a magyarázat. Változott az ártámogatott gyógyszerek listája. Értem. (Nem értem.) És az orvosok tudják? Kell nekik ezt tudni és számon tartani? Különösképpen a családorvosoknak, akik így is beleőszülnek az adminisztrációs őrültségekbe, papírmunkába, körülményes receptírásba. És a beteg? Neki ki szól? Hogy kedves Kovács néni, úgy számolja ki a nyugdíjat, hogy „nem úgy van már, mint vót”. De ha gondolja, vásárolja meg a Hivatalos Közlönyt, talán az segít, hátha abban benne van. A reggeli kávé (ha magas a vérnyomása, gyógytea) mellett böngéssze csak át, talán okosabb lesz. Nyugdíjas, az idejéből kitelik, különben is otthon kell ülni, várni a postást. Mert előbb vagy utóbb a nyugdíj is megérkezik. Aztán a pontos, új információk szerint kiszámolhatja, hogy most melyik gyógyszert vegye meg. Na szóval, fogom magam, hazamegyek, negyedikre fel, buksza elő, irány vissza a gyógyszertár. Nem egy vagyon, kérem a dobozkákat! Ennél azért komolyabb, ha daganatos betegségre kéri valaki a megszokott pirulákat, és kiderül, hogy azt már nem forgalmazzák. De van másik, majdnem ugyanaz, csakhogy meg kell rendelni. Ha emberünk felelősségteljesen nem az utolsó percben indult az utánpótlásért, az időben meg is érkezik, és nyugodtan folytathatja a kezelést. Ehhez képest az én kis dobozkáim megvannak, és csak „kicsit” kell ráfizetni. Igazából nem tudom, kire kéne haragudjak. De tényleg. A gyógyszerész ártatlan, nyilván. Ő csak segít, ha tud. Az orvos? Hát ez is az ő dolga, nincs baja elég? A biztosító, netalán a gyógyszeripar? Netalán a rosszul adminisztrált pénzek? Amikor hazamegyek a bukszáért nyakéket nem, de sálat teszek. Sapkát is húzok a fejembe, járni fogok egyet. Ki kell szellőztetnem a lefáradt agyamat. Van baj elég... LÁSZLÓ ZSUZSA