Háromszék, 2019. január (31. évfolyam, 8585-8608. szám)

2019-01-26 / 8604. szám

Háromszeék 2019. JANUÁR 26.HÉTVÉGE KÖZÉLET Szórványlétről a magyar kultúra napján ! Magyar temetők román feliratú fejfákkal, román temetők magyar feliratú sírokkal, reformátusok, katolikusok, evangélikusok és unitáriusok által közösen használt, illetve megosztott templomok, történelmi magyar településeken kizárólag románul beszélő magyar származású lakosság, vegyes házasság, elnéptelenedő falvak-röviden összefoglalva ezek jellemzik az erdélyi, romániai magyar szórványt, amelyeknek furcsaságairól, érdekességeiről Vetési László református lelkész, egyházi író, szórványkutató tartott előadást a magyar kultúra napján Sepsiszentgyörgyön. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE FEKETE RÉKA » Alkalomhoz il­lően Kölcsey Ferenc, a Himnusz szerzője szülőházának jelenle­gi helyzetével kezdte előadását Vetési László. A sződemeteri Kölcsey-szülőház jelenleg görög katolikus parókia, a Kölcsey­­megemlékezések helyszíne hagyományosan a református templom kertje, ahol a költő egész alakos szobra áll. Az elő­adó háromszéki példával foly­tatta bemutatóját, pontosabban a sepsi- és kézdiszékiekre utal­va Szászsebes és Szászkézd pél­dáját hozta fel, ahol őseink egy­kori szálláshelyeinek nyomai máig megtalálhatók, például utcanevek tekintetében. Vetési László úgy véli, a háromszéki­ek fordulhatnának több figye­lemmel e két település felé, fel­elevenítve a közös múltat. Az előadó a nyelvi, vallási együttélés különlegességeit sorolta, nem csupán erdélyi vonatkozásban. Kitért a par­­tiumi, bánsági, dobrudzsai, moldvai, bukovinai viszo­nyokra is, részletezve egy-egy kirívó esetet, ahol különböző felekezetűek közösen, illetve megosztva használnak temp­lomokat. Beszélt magyarok, románok, szászok, csehek, svábok, horvátok, bolgárok, törökök, tatárok Lakta telepü­lések együttélési sajátosságai­ról, különböző anyanyelvűek és vallásúak nyelv- és feleke­­zetváltásáról, azokról a­­csa­tákról, amelyeket az együtt élő nemzetiségek és felekeze­tek naponta megvívtak egy­mással, majd rendezték közös dolgaikat. Vetési László több száz szórványtelepülésen tanulmá­nyozta az együttélés problé­máit, mostani előadásában negyven-ötven helyszínről be­szélt, vetítve az általa készített dokumentumfotókból. A Há­romszék kérdésére a szórvány­ban élőkről elmondta, ott, ahol ilyen méretekben élnek együtt különböző nyelvek, vallások, az élet mindig érdekesen, nem szokványosan szabályozza az együttélési formákat. Az élet és az életszerűség felülír minden küzdelmet a vallás, a nyelv és egyéb más vonatkozás terén - mondotta. Példaként a bolgár­­csergediek történetét említette, akiket 1100. körül telepítettek településükre, többször váltot­tak nyelvet és vallást, voltak evangélikusok, katolikusok, románok, de a múlt század ele­jéig még használták a bolgár énekeskönyvet. Érdekes, ho­gyan maradnak meg bizonyos értékek, és hogy csiszolódnak össze a népek, különböző val­lási felekezetek - hangsúlyoz­ta Vetési László. Kifejtette, az egyház vezetése nem tudott és nem is akart beleszólni az élet rendjébe, mert ezt nem lehet kívülről szabályozni. Az evangélikus, lutheránus, református magyar templom közös használata sok helyütt évszázados hagyomány, s bár mindenen, még az úrasztali térítőn is vitatkoztak, mégis együtt használták azt. Vetési László Sepsiszentgyörgyön Működik a múzeum, várja a látogatókat !­ Korábban csak fogadtak ki­állításokat, most végre kiruk­koltak, magyarázza az igazga­tó, hozzátéve: az volt a cél, hogy viszonozzák azt a sok szakmai támogatást, amit Magyaror­szágról kapnak. Emellett a Kós Károly-kiállítást a nyáron bemutatták Pécsett, s az idén tovább vándorol Délvidékre, Horvátországba és Szlovéni­ába az ottani magyarokhoz. Budapesten az Országos Szé­chényi Könyvtárban volt még egy kamarakiállítás annak kapcsán, hogy visszakapták Benczédi Székely István 1559- es Chronicáját. Ennek ikerkiál­lítását szervezték meg itthon a magyar tudomány ünnepe al­kalmából, s a tárlat sok érdek­lődő kíváncsiságát felkeltette. A múzeum bezárása va­lóban küszöbön áll, az intéz­mény azonban jelenleg nyitva van és a korszerűsítés kezde­téig várja is a látogatókat. Az ingatlan felújítása kapcsán, néhány sikertelen kiírás után a megyeháza újból meghirdeti a közbeszerzést, ezúttal együtt a tervezésre és a kivitelezésre. Bíznak abban, hogy idén elkez­dődik a felújítás. A költözést már megkezdték, de legutoljá­ra a kiállításokat mozdítják el, és időszakos helyükön is foly­tatni fogják a tevékenységet. Ebben az évben három ki­állítást fogadnak a megszokott helyen. A Székely Hadosztály megalakulásának 100. évfordu­lója alkalmából szervezett, mi­nt e hónapi mű­tárgy, amit jövő csütörtökön állí­tanak ki, a Sepsi OSK focicsapathoz kapcsolódik majd, meghívják Diósze­gi Lászlót és Had­nagy Attilát is ajkonferenciával egybekötött tárlatmegnyitó nemrég zajlott, áprilisban a budapesti Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipa­ri Múzeum Szerzetesek asztalá­nál című vándortárlatát fogad­ják. Ezt igen érdekes anyagnak nevezte az igazgató, megtudha­tó ugyanis, mi mindent köszön­hetünk a gasztronómiában a szerzeteseknek, hogy melyek a legszentebb ételek, hány korsó sör volt az apácák fejadagja, mi­ért ültették a gyümölcsfákat a temetőbe. Ezután a Nagy Imre életművét bemutató kiállítást hozzák Sepsiszentgyörgyre a Csíki Székely Múzeumból, cse­rében pedig ott mutatják be a Pantheon című kiállítást. Időszakos kiállítások is lesznek, s folytatódik A hónap műtárgya sorozat. Az e hónapi műtárgy, amit jövő csütörtökön állítanak ki, a Sepsi OSK focicsa­pathoz kapcsolódik majd, meg­hívják Diószegi Lászlót és Had­nagy Attilát is, így igyekeznek minél szélesebb körű közönsé­get bevonzani az intézménybe. Azért, hogy a felújítás alatt a tárgyak ne üljenek a raktárban, kimozdítják azokat. A budapesti Hadtörténeti Múzeummal kö­zösen tervezik, hogy a Lészen ágyú című 1848-as kiállítást kiviszik, szakszerűen felújítják és bemutatják Budapesten és Szegeden, esetleg Kecskeméten is. A felújított kiállítás már a korszerű múzeumba tér vissza majd, s akkor nem 50, hanem 120 négyzetméteren lesz látható a Háromszék önvédelmi harcát bemutató tárlat. Összegzésként Vargha Mi­hály hangsúlyozta: a múzeum működik a székhelyén az utolsó percig, a felújítás alatt pedig ide­iglenes helyükön a Lábas Ház­ban vagy a Keresztes-házban, avagy mindkét helyen lesznek rendezvények. A múzeum to­vábbra is szervez kiállításokat, előadásokat, kamarazene-hang­versenyeket, fogad könyvbemu­tatókat, a munkatársak pedig leltároznak, kutatnak, ismeret­­terjesztő előadásokat tartanak. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Vargha Mihály ■ kármentő Van baj L­eugrom a szomszédos gyógyszertárba a frissen írt re­cepttel. Semmi fölösleges kiegészítő, értsd nyakék, sál és egyebek, pár méter az egész. Ja és persze táska, pénztárca sem kell, mert nem kell fizetnem. Gyanútlanul lobogtatom a receptet, odaadom az egészségügyi kártyát. „Ez három hónapra szól, három hónapra adjam?­­ Persze, köszönöm.” Mégis minek járjak háromszor, nem igaz? A gyógyszerésznő bepötyögi, amit kell, egy fiókból előveszi a jól ismert dobozkákat, az egyikre ráírja, és mondja is, hogy reggelente egyet. Ezt már tudom, jó ideje szedem. ( Semmi pánik, nem halálos kór ellen van, de nem is jó kedvemben nyeregetem.) Már a kis elegáns papírzacskóba is bekerül, amikor közli az árát. Na, itt most tíz írásban is leáll­tam egy pillanatra, újraélve a meglepetést. „Hát, hm..., hogy?­­Mit hogy? ’’Értelmes párbeszéd. Mondom, hogy eddig nem kellett fizetni. Mostantól kell. Értem, azaz nem értem, decem­berben még nem kellett. Januártól kell... Na mindegy, folytathat­juk napestig, úgysem mennék sokra vele. Az összeg hónapokra lebontva nem sok, de így egyben, és egyáltalán meglep. Külön­ben is a buksza, ugye, a táskában otthon. Értetlenségem láttán, érkezik a magyarázat. Változott az ártámogatott gyógyszerek listája. Értem. (Nem értem.) És az orvosok tudják? Kell nekik ezt tudni és számon tartani? Különösképpen a családorvosok­nak, akik így is beleőszülnek az adminisztrációs őrültségekbe, papírmunkába, körülményes receptírásba. És a beteg? Neki ki szól? Hogy kedves Kovács néni, úgy számolja ki a nyugdíjat, hogy „nem úgy van már, mint vót”. De ha gondolja, vásárolja meg a Hivatalos Közlönyt, talán az segít, hátha abban benne van. A reggeli kávé (ha magas a vérnyomása, gyógytea) mellett böngéssze csak át, talán okosabb lesz. Nyugdíjas, az idejéből kitelik, különben is otthon kell ülni, várni a postást. Mert előbb vagy utóbb a nyugdíj is megérkezik. Aztán a pontos, új infor­mációk szerint kiszámolhatja, hogy most melyik gyógyszert vegye meg. Na szóval, fogom magam, hazamegyek, negyedikre fel, buksza elő, irány vissza a gyógyszertár. Nem egy vagyon, kérem a dobozkákat! Ennél azért komolyabb, ha daganatos betegségre kéri valaki a megszokott pirulákat, és kiderül, hogy azt már nem forgal­mazzák. De van másik, majdnem ugyanaz, csakhogy meg kell rendelni. Ha emberünk felelősségteljesen nem az utolsó percben indult az utánpótlásért, az időben meg is érkezik, és nyugodtan folytathatja a kezelést. Ehhez képest az én kis dobozkáim meg­vannak, és csak „kicsit” kell ráfizetni. Igazából nem tudom, kire kéne haragudjak. De tényleg. A gyógyszerész ártatlan, nyilván. Ő csak segít, ha tud. Az orvos? Hát ez is az ő dolga, nincs baja elég? A biztosító, netalán a gyógyszeripar? Netalán a rosszul admi­nisztrált pénzek? Amikor hazamegyek a bukszáért nyakéket nem, de sálat te­szek. Sapkát is húzok a fejembe, járni fogok egyet. Ki kell szellőz­tetnem a lefáradt agyamat. Van baj elég... LÁSZLÓ ZSUZSA

Next