Háromszék, 2019. február (31. évfolyam, 8609-8632. szám)
2019-02-01 / 8609. szám
www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 2,00 LE] • ÁTLAGÁR ELŐFIZETŐKNEK: 1,15 LE] SZÉKELY NEMZETI MÚZEUM Pénz van, építő nincs ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Vargha Mihály múzeumigazgató, Hegedűs Csilla, Navracsics Tibor, Tamás Sándor és Antal Árpád (háttal) a Székely Hadosztályt bemutató kiállítóteremben Hiába nyertek el 22 millió eurós uniós támogatást és hirdették meg az elmúlt 607 nap alatt hatszor a Székely Nemzeti Múzeum teljes körű felújítási munkálatait, egyelőre nem került vállalkozó sem a tervezésére, sem a kivitelezésre. Navracsics Tibor EU-biztos sepsiszentgyörgyi látogatása adott alkalmat a számvetésre, házigazdái, a megyei és helyi elöljárók mindezek dacára bizakodóak, hisznek benne, a pályázati pénz nem vész el, és előbb vagy utóbb új pompában tündökölhet a Kós Károly által tervezett száz esztendős épület, amely egy 150 éves intézménynek ad otthont. FARKAS RÉKA » A múzeumfelújítás késlekedésének okai összetettek - derült ki Tamás Sándor megyeitanács-elnök tájékoztatójából. A-kategóriás műemlékről van szó, kevés az olyan tervező, építő, aki rendelkezik a megfelelő tudással, tapasztalattal és megvannak az ilyen épületek renoválásához szükséges engedélyei. Egyszerre hirdették meg a műemlék-felújításokat, a szász templomoknál zajló munkálatok lekötötték a vállalkozók nagy részét, már módosítottak a kiíráson is, összekötötték a tervezést és kivitelezést, azonban így sem jelentkezett senki. » 2 KORAI FEJLESZTÉS • • Összefognak a szakemberek Közösen tesznek a gyermekekért A fejlesztésre szoruló gyermekek 60 százaléka hatéves kora után kerül a szakemberek látókörébe, amikor a kiesést már nem lehet pótolni, ezért fontos tudatosítani szülőkben, egészségügyi, oktatási és szociális szakemberekben a probléma korai felismerésének fontosságát és mihamarabb elkezdeni a szakszerű foglalkozásokat- hangsúlyozták a témában érintett háromszéki civil szervezetek, intézmények és szülők képviselői tegnap a sepsiszentgyörgyi Tanulók Házában tartott Kerekasztal a kora gyermekkori intervencióért elnevezésű egyeztető fórumon. Az esemény szervezője a Prosperitás Vitae Egyesület által működtetett csíkszentmártoni Korai Fejlesztő Központ volt, partnerségben a sepsiszentgyörgyi Speciális Iskolával.2 MOGYE-ÜGY Tájékoztatták az Európai Parlamentet Súlyos diszkrimináció és a jogállamiság elvének figyelmen kívül hagyását jelenti mindaz, ami a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) diákjaival történik-erre hívta fel a figyelmet Sógor Csaba az Európai Parlament brüsszeli mini plenáris ülésén. Tőkés László fideszes képviselő pedig a MOCYE-n kialakult szükségállapotra hívta fel az EP figyelmét felszólalásában. Sógor Csaba a Magyarországról szóló vitában, majd napirenden kívüli felszólalásban is szóvá tette a marosvásárhelyi orvosi egyetem ügyét. Az EP plénumában elmondta: az európai intézmények több alkalommal is értesültek arról a példátlan helyzetről, hogy Romániában az egyik multikulturálisnak nevezett felsőoktatási intézmény, a MOGYE az egyetemi autonómiára hivatkozva 2011 óta egyszerűen nem tartja be a hatályos oktatási törvényt. „A törvény értelmében létre kellett volna hozniuk egy magyar tannyelvű kart, ezt azonban folyamatosan elutasítja az egyetem román többségű szenátusa. Néhány hete angol nyelvű kart hoztak létre, ugyanezt a döntést azonban a magyar nyelvű kar kapcsán már nem tartják elfogadhatónak” - részletezte a helyzetet az RMDSZ-es képviselő, aki szerint mindez súlyos diszkrimináció és a jogállamiság elvének figyelmen kívül hagyását jelenti.5 Pert vesztett a jelentgető Jogerősen is vesztett ügye van Dán Tartósának abban a perben, melyet az általa bejegyeztetett Méltóságért Európában Egyesület nevében Kovászna polgármestere, Gyerő József ellen indított tavaly. A hivatásos feljelentő azért kezdeményezett jogi eljárást a városvezető ellen, mert a polgármester Tanasa többbszöri felszólítása ellenére sem vetette le a városi művelődési házra kifüggesztett Széchenyi-emléktáblát. Tanasát az bántotta, hogy a plaketten az egyik román nyelvű felirat a magyar megfelelő alá került, illetve egy másik szöveg a magyar mellé. »3 ■■■■ máról holnapra ■■■■ Polgármesterek lázadása ománia rendszerváltás utáni történelmében alighanem példátlan fenyegetéssel rukkoltak elő minap a városi polgármesterek: kilátásba helyezték, hogy Bukarestben tüntetnek, ha a kormány nem hajlandó meghallgatni kéréseiket, és a költségvetési törvény elfogadása révén jelentős összegektől fosztja meg az önkormányzatokat. A jövedelemadóból befolyó pénzek visszaosztásáról folyik immár jó ideje a vita, amely azonban úgy látszik, túlmutat az egyes települések költségvetéséről és a konkrét hányadokról, pontos összegekről szóló egyeztetéseken. Persze, részei e nyilatkozatháborúnak a nagyon jól körülhatárolható választási érdekek is: a szociáldemokrata kormány a megyei tanácsoknak juttatna némileg több forrást - számos ilyen testületet uralnak -, míg több nagyvárost hátrányos helyzetbe hoznának - aligha véletlen, hogy ezek közül többet ellenzéki polgármesterek vezetnek. Érdemes azonban felvillantani e vitának a pillanatnyi pártpolitikai érdekeken túlmutató dimenzióját. Mert azt látjuk, hogy egyik oldalon a bukaresti tótumfaktumok állnak, a pénzügyminiszter, a kormány, a centralizált államigazgatás képviselői, másikon polgármesterek, választott, erős legitimitással rendelkező önkormányzati vezetők, akik jól ismerik településeik gondjait, és pontosan tudják, miként lehet megoldani azokat. Ráadásul már az elmúlt európai uniós költségvetési ciklusban is bebizonyosodott: az önkormányzatok jóval nagyobb hatásfokkal használták fel a rendelkezésre álló strukturális és kohéziós alapokat, mint a bukaresti minisztériumok. Hatékonyabban gazdálkodnak, több eredményt tudnak felmutatni. Éppen ezért a költségvetési törvény előterjesztése előtt fellángoló vita járulékos hozadéka lehet az is, hogy az önkormányzatok egyre határozottabban merik és akarják érvényesíteni érdekeiket a központi kormányzat - esetenként saját pártbeli feletteseik ellenében. Ilyen értelemben pedig eme helyzet illeszkedni látszik azon törekvések sorába, melyek az elmúlt időszakban bontakoztak ki, és amelyek ugyancsak a decentralizáció, a Bukaresttől való függetlenedés, az önkormányzatiság erősödése irányába mutatnak. Példaként említhetjük a Nyugati Szövetség létrehozását, az ezt követő felbolydulást és hasonló kezdeményezések születését az ország észak-nyugati, illetve moldvai térségében. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a bukaresti kormánynak olyan új ellenzéke kezd erőre kapni, amely a parlament soraiban ülőknél jóval komolyabb, eltökéltebb, felkészültebb, a központosítást megelégelő önkormányzati vezetők egyre népesebb csoportja. Talán reménykedhetünk, hogy egyszer csak sikerül kikezdeni a központosítás lebonthatatlannak hitt falait? FARCÁDI BOTOND