Háromszék, 2019. február (31. évfolyam, 8609-8632. szám)
2019-02-01 / 8609. szám
Háromszék 2019. FEBRUÁR 1., PÉNTEK KÖZÉLET Pénz van, építő nincs ! » Nagy gond az is, hogy a pályázat kiírása óta kétszeresére nőtt a minimálbér, így a leadott dokumentumokban szereplő munkaerőköltségek már nem elegendőek, a többletkiadást azonban átvállalná a megyei önkormányzat, hogy ez se legyen akadály - sorolta a legégetőbb problémákat Tamás Sándor. Kitért arra is, a romániai jogszabályok folyamatosan nehezítik az uniós pályázatok lehívását, hiába mutogatnak a bukaresti hatóságok Brüsszelre, az általuk felállított követelmények nagy része saját találmány, az unió fővárosában nem tudnak ezekről. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere mindezek dacára bizakodó, meglátása szerint nem fordulhat elő, hogy elveszítik a megnyert pályázatot. 2022. december végéig kell majd elszámolniuk, ha erre nem kerülne sor a sikeres közbeszerzés késlekedése miatt, akkor átviszik a következő ciklusra. Románia lehet elveszíti ezt az összeget, de a múzeum felújítására mindenképpen meglesz a pénz. Ő is az agyonbürokratizált, ellenőrzésektől, fenyegetésektől terhes hazai rendszert okolja, az építkezési vállalkozók, tervezők nem szívesen vállalnak „állami” munkát, rengeteg intézmény jár a nyakukra (számvevőszék stb.), mindenbe belekötnek, sokszor per lesz egy-egy büntetésből, melyeket aztán megnyernek, de a hercehurca 3-4 évig is eltarthat. Cégek sokasága csődölt be a korábbi „legkisebb ár nyer” elv miatt, tíz év alatt 23 nagy volumenű munkákat vállaló vállalkozásból négy maradt. A rossz politikai döntések sokaságának megvan az eredménye - mondotta. Hasonlóan vélekedik Hegedűs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke, aki megpályázza az RMDSZ egyik befutó helyét a májusi EP-választáson. El kell jutnunk oda, hogy több szakemberünk legyen és ráébrednünk a bürokrácia visszaszorításának fontosságára. Kiemelte, az elmúlt időszakban az erdélyi önkormányzatok 168 millió eurót pályáztak az uniótól az épített örökségre, ennyit a román állam száz év alatt nem fektetett be ezekbe. Az ő meghívására érkezett Erdélybe Navracsics Tibor, meg akarta mutatni, mennyi pénzt sikerült lehívniuk és segítségét kérni, hogy a következő költségvetési ciklusba legyen „legalább ennyi” az építettörökség-védelemre. Emellett meg akarta mutatni Románia „igazi arcát”, ahol 20 ezer euróba kerül egy székely zászló kitűzése, s büntetnek a magyar feliratokért, és felkérték arra is, közösen keressenek megoldást az erdélyi magyarság gondjaira. Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kultúráért, oktatásért, ifjúságért és sportért felelős biztosa rendkívül diplomatikusan fogalmazott, de megígérte „továbbítja az üzenetet Brüsszelbe”. Székelyföld nagyon markáns identitással rendelkező térség, és erősíti azt a képet, hogy a regionális identitások gazdagítják Európát. Sokakat kell még meggyőzni arról, hogy az uniónak a régiók Európájává kell válnia - mondotta. Kitért arra is, hogy a Székely Nemzeti Múzeum teljes mértékben beleillik a rábízott feladatkörbe, nemcsak kulturális intézmény, de oktatási és ifjúsági is. A Székely Nemzeti Múzeum Kós Károly tervezte épülete SZEKERES ATTILA FELVÉTELE Összefognak a szakemberek » FEKETE RÉKA » A találkozó célja, hogy a korai fejlesztésben érdekelt szereplők tudjanak egymásról, hangolják össze a tevékenységeket, hozzanak létre olyan hálózatot és szakember-adatbázist, hogy a fejlesztésre szoruló gyermekek érdekében közösen a legtöbbet tudják tenni - fogalmaztak a szervezők. Sógor Enikő pszichológus, a Prosperitás Vitae Egyesület elnöke, a korai fejlesztés elkötelezett erdélyi frontembere ismertette azokat a tevékenységeket, amelyekkel a konkrét fejlesztő és rehabilitációs munka mellett elő kívánják mozdítani ennek a komplex ellátási ágazatnak az ügyét. Képzéseket szerveznek, törvénytervezetet készítenek, egész Erdélyt átfogó szakmai hálózat kiépítésén munkálkodnak, a védőnőrendszer visszaállítását szorgalmazzák és tevékenységeikbe bevonják a szülőket is, hisz ők a leginkább érintettek. A gyermek bárhogyan születik, a legjobbat, a legtöbbet kell kihozni belőle, és ez leginkább csak akkor sikerülhet, ha az adott fejlődési rendellenességet, a bármilyen területen jelentkező lemaradást, zavart korán diagnosztizálják és tesznek is a korai intervencióért - mondta a szakember. Ez mindenkinek feladata, aki részt vesz a gyermek életében, így tudatosítani kell az emberekben, hogy mi minden múlik azon, hogy a hároméves kor előtti intenzív fejlődési szakaszban, majd hétéves korig mit tesznek a gyermekért - hangsúlyozta Sógor Enikő. Leszögezte, összefogással rá kell venni a döntéshozókat, hogy ez állami feladat, s bár vannak vonatkozó törvények, nem alkalmazzák azokat. A szakemberek elmondták, a veleszületett rendellenességeket korán fel lehet ismerni, de vannak olyan zavarok, amelyek viszonylag rejtettek, ellenben fékezik a gyermeket fejlődésében, és ezekre is éppen úgy figyelni kell, mert később komoly lemaradást idézhetnek elő. A korai fejlesztés interdiszciplináris szolgáltatás, mivel egészségügyi, oktatási, szociális vetülete is van - mondották. A speciális oktatási egységeknél, a gyermekvédelmi rendszer rehabilitációs központjaiban, fejlesztő foglalkozású civil szervezeteknél dolgozó pszichopedagógusok, pszichológusok, gyógypedagógusok, szociális munkások, intézményvezetők, orvosok tapasztalataik alapján elmondták: gyakran a szülők nem fogadják el, hogy gyermekükkel probléma van, legyintenek, hogy majd kinövi. Ha beismerik, akkor is tanácstalanok, bizonytalanok, nem férnek hozzá ellenőrzött információkhoz, nem kapnak kellő bátorítást vagy nem áll módjukban a szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Itt arra utaltak, hogy kevés az államilag biztosított ingyenes fejlesztőprogram. Egy részt vevő szülő elmondta, a szakemberek közötti összedolgozásra lenne szükség, mert nem elég, ha a gyermek egy adott területen megkapja a szükséges fejlesztést, de máshol lemarad, egységben kellene gondozni minden esetet. A megyei tanfelügyelőség, a gyermekjogvédelmi igazgatóság, a megyei közegészségügyi igazgatóság, a helyi önkormányzat és civil szervezetek képviselői, egy jelen lévő családorvos és kollégái a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórházból, valamint minden résztvevő arra vállalkozott, hogy a korai felismerés, fejlesztés, rehabilitáció érdekében eddig is végzett feladatok mellett a korábbinál is szorosabbra fűzi kapcsolatát azokkal, akik az egységes fejlesztés révén segítik a gyermekeket. A szakterületen dolgozók közös adatbázist és helyi munkacsoportot hoznak létre, amely a tervek szerint egyik láncszeme lesz az erdélyi hálózatnak. jegyzet Kísértés ük két héttel a feleségem fizetése előtt szinte teljesen kiürült a családi kassza, pedig javítani kellett volna az EJr mas autót, és tudtuk, hogy a számlák csak ezután jönnek. Valahogy átvészeljük - gondoltuk-, volt még ilyen, s mindig túléltük. Később kerül szervizbe a kocsi, később fizetjük a számlákat, s ha nagyon muszáj, fizetésig kölcsönkérünk valakitől. Most a december volt az oka, az ajándékozás, meg a novemberi meszelés, lakásfelújítás, amelyek az utolsó filléreinket is elvitték. Persze, mindig van valami konkrét ok, de az igazság az, hogy jobban is kereshetnénk... Rég készülök vért adni, úgy látszik, elérkezett az idő-gondoltam magamban, és miután egy nap alatt kellőképpen felkészültem testileg-lelkileg, beléptem egy reggel a vérközpont ajtaján. Miután megtalálták a kartotékomat és kitöltöttem az ilyenkor szokásos kérdőívet, magabiztosan léptem be az orvosi irodába vérvizsgálatra. Egy éve is adtam vért, és nem találtak semmi hibát-gondoltam reményteljesen, amikor az orvos kijelentette: „Ön súlyosan vérszegény.” De hát... „Egy hónapig szedje a vasat, azután visszajöhet vért adni!” - bocsátott el, én pedig csalódottan távoztam. Jó lenne találni valamilyen egyszerű munkát, amellyel kiegészíthetném a jövedelmemet, például elmehetnék éjjeliőrnek -fontolgattam, amikor felhívtak a szüleim egy különös munkahelyajánlattal: ha szeretnék sok pénzt keresni, hívjam fel azt a bizonyos családtagot, mert most akarja bővíteni a csapatát, és engem biztosan felvenne. Nem túl nehéz munka, autóalkatrészeket ki-be rakni egy gépbe, edzeni a vasat. Végre rendbe jöhetnénk anyagilag, és havonta csak egy-két hetet kellene dolgoznom, többnyire Kínában. Fizetést is mondtak: napjára annyi, mint itthon a félhavi fizetésem... Csábítónak éreztem, de így érveltem a szüleimnek: egészen felborul az életünk, ha minden hónapban külföldre kell utaznom hosszabb időre. A feleségem nem vezet, hogyan fog bejárni munkába, a kisfiam pedig óvodába? És mi lesz a hivatásommal? Ugyan nem gazdagodtam meg belőle, de mégiscsak ez az életem... És mi lesz a házzal nélkülem, ki fog begyújtani? És ha beköltöznek a városba, mi lesz a fűtésünkkel? Minden két hétben leengedjük a vizet, nehogy elfagyjon a rendszer a hideg lakásban? És vajon hogy fogom érezni magam ott, a világ végén, ha nem láthatom majd a kisfiamat? És vajon ő hogy fogja érezni magát, ha hetekig nem láthat engem? Vajon van-e pénzbeli értéke az együtt töltött időnek? Három és fél éves, ez pont az az időszak, amikor a legnagyobb szüksége van a szeretetre, a családi biztonságra. Nem kellett sokat győzködnöm a szüleimet, valójában nekik köszönhetem, hogy így gondolkodom a világról... Végkövetkeztetésként a bibliai ige is elhangzott: „Keressétek Isten országát és az ő igazságát, és minden más ráadásként megadatik majd nektek.” Újabb nehéz napok következtek, de valahogy sikerült függőben tartani a költségeket, amíg eljutottunk a fizetésig. Annyi minden várt már erre a pénzre, hogy biztos voltam benne: egy-két nap alatt el is költjük az egészet, aztán ugyanígy várjuk majd az én fizetésemet. Valahogy mindig összejön, hogy amikor már nem lehetne tovább feszíteni a húrt, enyhül egy kicsit a szorítás... A fizetés előtti napon felhívott a feleségem a munkából. Azt mondta a főnöke: késni fog a fizetése, mert egyszerűen nincs pénz. Mit mondhat erre az ember? Napok óta újra ott motoszkál a fejemben a külföldi munka. Huszonhét nap alatt kikeresném az egész évi itthoni fizetésemet, és utána mennyi időt tölthetnék a családdal... És az ajánlat nem átverés, az egészen biztos. Vajon hány embernek adódik ilyen lehetősége? Vajon hányan utasítják vissza és hányan kénytelenek elvállalni? „Ne vígy minket kísértésbe” - mondogatom magamban, de olyan erőtlenek most ezek a szavak... NAGY B. SÁNDOR