Háromszék, 2019. március (31. évfolyam, 8633-8658. szám)

2019-03-01 / 8633. szám

Háromszék 2019. MÁRCIUS 1., PÉNTEK KÖZÉLET Feszült a hangulat Baróton Gondból már van elég Baróton­ ­ » HECSER LÁSZLÓ » Kedd dél­után a szülői bizottság kérésére Tamás Sándor megyeitanács-el­­nök, Vass Mária, a Megyei Gye­rekjogvédelmi Igazgatóság ve­­zetőj­e, Lázár-Kiss Barna András helyi polgármester, az általános iskola vezetősége és vezetőtaná­csának tagjai Baróton négy és fél órás gyűlésen beszélgettek az oltszemi gyermekek számá­ra épülő otthonokról, azok mű­ködéséről és Barótra gyakorolt hatásáról. A szülők szerették volna, ha a sajtó is részt vesz az eseményen, de mivel ezt nem engedélyezték, néhányan kü­lön ismertették álláspontjukat az újságírókkal. A szülők azt kifogásolják, hogy a városvezetés az elmúlt években titkolózva hozta meg a családi otthonok építését előké­szítő határozatait. Szerintük, ha egy ilyen, a város életére akár évtizedekre is kiható horderejű kérdésről van szó, akkor előbb konzultálni kell a lakókkal, ki­kérni véleményüket és meghall­gatni javaslataikat, s csak akkor továbblépni, ha megvan a társa­dalmi támogatottság. „Még most sem lenne késő, hogy a polgármesteri hivatal fó­rumot hívjon össze, és meghall­gassa, mit is szeretnénk és mitől tartunk, elvégre csak a szerző­dést kötötték meg, lefolytatták ugyan a közbeszerzést, de még egy kapavágás sem történt, egy lejt nem költöttek el, mondhatni egyszerű lenne a szerződésbon­tás” - vélekedett Imre Zsolt. Torma Tünde szerint a város elég nyomorúságos helyzetben van, érződik a szegénység, a jövőkép hiánya, a kilátástalan­­ság és az elvándorlás hatása, mi - mármint a városháza - mégis felajánlásokat teszünk a megyei tanácsnak, s olyan gyerekeket akarunk betelepíteni, akik egyre több gondot fognak okozni a kö­zösségnek. Gyerekeik elmondása szerint a már családi otthonban élő, a viselkedési normákat be nem tartó fiatalok miatt az órá­kat nem tudják nyugodtan meg­tartani, nem szívesen mennek ki szünetre és félnek bizonyos út­vonalakon hazamenni. „Értem én, hogy a gyerekotthonban lakó gyerekekre gondot kell fordíta­ni, tanítani és nevelni kell őket, de hol marad a mi gyerekünk tanuláshoz való joga? Az miért nem fontos a polgármesternek? -mondotta a szülő. Imre Andrea felháborítónak nevezte, amiért Lázár-Kiss Bar­na András polgármester a Laura Ház tevékenysége és a már meg­levő családi ház élete közt párhu­zamot vont. Szó sem lehet arról - jelentette ki: azokkal a gyerekkel nincs gond, nem erőszakosak, nem lépnek fel fenyegetően sen­ki ellen, viszont rengeteg kedves­séget adnak azoknak, akik szere­tettel fordulnak feléjük. Figyelni kell a közösség óhajára Benedek Erika, az Erdélyi Ma­gyar Néppárt megyei tanácsosa többféleképp is érintett, hiszen az általános iskola tanára, az általános iskolával egy udvaron levő Baróti Szabó Dávid közép­iskolába járó lánya okán pedig édesanyaként is véleménye van. Mint mondotta, ő is egyetért a Gaál Mózes Általános Iskola szü­lőbizottsága által feltártakkal és a petíció szövegében megfogal­mazottakkal. Úgy véli, a projekt mögött álló tanács, a tanfelügye­lőség és a városi vezetőség hibát követett el, amikor a kérdést csak a tanácsokban tárgyalták, s a legjobban érintett rétegek­kel, azaz a szülőkkel és a tanári karral nem konzultáltak. Jó elő­re tisztázni kellett volna, kiket hoznak, hol lesznek tantermeik, kik lesznek tanáraik, a Gaál Mó­zes Általános Iskolára milyen kötelezettségek hárulnak? Ami­ért a döntéshozók így, átláthatat­lan módon jártak el, kész tények elé állítottak mindenkit, érthető, hogy ellenszenvet váltottak ki, és a szülők aggódnak. Ő tanár­ként is tanúsítani tudja, hogy a már működő családi házból származó gyerekek - akár egy is - milyen nehézségeket tud­nak okozni egy osztály életében. Rendszeresen zavarják az órá­kat, sőt, az is megtörtént már, hogy petárdákat robbantottak az iskola területén. Igenis, össze­függés van a jó képességű diá­kok - sőt, a tanárok! - Bardocra vagy éppen Sepsiszentgyörgyre való költözésében: nem érzik jól magukat a viselkedni nem tudó, az órákat zavaró, nem ritkán agresszívan fellépő osztály- és iskolatársaik között. „Félretájékoztatás, amikor azt mondják, hogy az árvák ellen gyűjtenek a szülők aláírásokat. Először is, mert nem árvák, hi­szen legtöbbjüknek van családja, akikhez az ünnepek és a vakáció ideje alatt hazamennek, másrészt pedig nem ellenük, hanem egy nem körültekintően meghozott tanácshatározat ellen vagyunk. Megyei tanácsosként én is elkö­vettem azt a hibát, hogy az ezzel kapcsolatos tanácshatározatok meghozatalakor csak az elhe­lyezendő gyerekek szempontjait tartottam szem előtt, azt, hogy a lehető legjobb körülmények között nőhessenek fel. Nem fi­gyeltem eléggé az elhelyezésben érintett közösségek szempont­jaira, ezek pedig legalább olyan fontosak. Fontos, hogy olyan megoldást találjunk, ami min­denki számára a legjobb. Olyan helyen kell elhelyezni a gyere­keket, ahol értik gondjaikat, ahol feltétel nélkül tudják őket szeret­ni, és igényeiknek megfelelően, intézményesített keretek közt oktatásukat megoldják. Ezért lé­tezik Sepsiszentgyörgyön a spe­ciális iskola” - nyilatkozta Bene­dek Erika. FOTÓ: SERA ROMANIA Az iskolavezetés sem örvend A Gaál Mózes Általános Iskola számára a különleges igényű diákok befogadása nem lenne újdonság, hiszen évek óta mű­ködnek úgynevezett speciális osztályok. Jelenleg az I-IV.-be négyen, az V-VIII.-ba kilencen vannak beiskolázva, foglalkoz­tatásukat irányukba elkötele­zett pszichológusok és oktatók oldják meg. A tanintézmény igazgatója, Bán Annamária mégis elutasító az oltszemiek­­kel szemben. A petícióban meg­fogalmazottakkal leginkább azért ért egyet, mert a baróti gyerekek testi épségét félti. A meglévő alig tucatnyi gyerek­kel sem könnyű bánni, s ahogy nőnek, úgy a gondok is sokasod­nak - nemrég egy tőlük a Baróti Szabó Dávid Középiskola szak­iskolai osztályába kerülő kilen­cedikesnél kést találtak. „Ezek­nek a gyerekeknek a többsége nem fogyatékos, sokkal inkább viselkedészavarral küszködő­­ek, mi pedig erre nem vagyunk kellőképp felkészülve. Az álta­luk okozott gondok is gyako­riak, nem tudom, győznénk-e, ha még harmincat hoznának?” - nyilatkozta az intézmény ve­zetője. Nem kell félni Bokor Attila, a speciális okta­tásért felelős tanfelügyelő nem osztja a baróti szülők és taná­rok aggodalmát. Mint mondot­ta, a Barótra költöző gyerekek több alkalommal is átestek kü­lönböző felméréseken, ezért nyugodt lelkiismerettel állít­hatja, nem viselkedészavaro­sak, zömüket - bár kicsit na­gyobb odafigyelést igényelnek - fogyatékosságuk ellenére a meglévő osztályokba integrál­ni lehet. A súlyosabb sérülés­sel küszködők számára több lehetséges megoldás látszik körvonalazódni, de még korai lenne ezekről érdemben szól­ni; annyi bizonyos, hogy idén a gyerekek semmiképpen nem fognak Oltszemről elköltözni. Leghamarabb a 2020-as tan­évtől iskolázzák be őket Baró­ton, eleinte tanáraik is követik őket, azaz ingáznak Erdővi­dékre. „A barótiak számára a fogyatékos gyermekekkel való foglalkozás nem lenne újdon­ság, hiszen volt időszak, ami­kor három speciális osztály volt, és jelenleg is két összevont osztályban folyik ilyen oktatás a jól felkészült pszichopedagó­­gusoknak köszönhetően. A se­gítségre jobban rászorulóktól sem kell tartaniuk, mert úgy néz ki, még csak nem is a bar­­átiakkal egy iskolaépületben fog zajlani oktatásuk. Valószí­nűleg észre sem fogják venni, hogy ott élnek ők is. Én nem félnék attól - amitől a petíciót megfogalmazók állítólag igen -, hogy a szülők csak ezért el fogják vinni gyermekeiket a környező településekre. A Brassó megyei Négyfaluban már elkészült egy ház a fogyatékos gyermekeknek kármentő Kongresszus után A­ki román létére elment az RMDSZ kolozsvári kongresszusá­ig rá, nagy hazafiatlanságról tett tanúbizonyságot. A Német JL­DL Demokrata Fórum elnöke, Paul-Jürgen Porr bezzeg idejében kijelentette, hogy köszöni szépen nem kér belőle. A kongresszus után sokan nyilvánítottak véleményt az ott történtekről. Helyszűke miatt nem foglalkozom a kisebb kaliberű nemzeti (száj)hősök fenn­­költ szónoklataival, de vannak olyanok, akik magas funkciókat töltöttek vagy töltenek be, és akikre figyelni érdemes. A levitézlet­­tek közül kiemelkedik volt miniszterelnökünk, Mihai Tudósé, aki ha engedik, felakasztotta volna mindazokat, akik kitűzik a székely zászlót. Sajnos, csak egy fél évig volt kormányfő, így nem tudta megvalósítani grandiózus elképzelését. De most utólag - miután a kongresszus határozatban nyilvánította ki, hogy nemzeti szimbó­lumnak tekinti a piros-fehér-zöld és a székely zászlót, valamint a magyar és székely himnuszt is­­, kijelentette: „Zuhanyzás köz­ben alapvetően mindenki azt énekel, amit akar. A hálószobája falait is olyanra festheti, amilyenre szeretné. De azon kívül ez ROMÁNIA...” Ebből minden székely-magyar megértheti, hogy a fürdőszobájában dúdolhatja a székely és a magyar himnuszt, a hálószobáját festetheti magyar nemzeti színekre, de a szabadban ezeket már nem teheti. A lakásokat kívül tilos piros-fehér-zöldre mázoltatni, hanem csakis piros-sárga-kékre, ahogy Funar is tette a parkbéli padokkal és szemeteskukákkal Kolozsváron. Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese a kongresszuson közölte, hogy náluk bárki bárhová, bármikor kifüggesztheti a román trikolórt, de szavai úgy látszik lefordíthatatlanok román nyelvre, mert ezt nemigen idézgeti senki széles e hazában. Leg­jobb lenne, ha a magyarok más nemzeti színeket választanának, hisz ezek amúgy is csak 1794 óta elfogadottak. Martinovics Ignác akkor nyilvánította ki, hogy a nemzet színeiül a zöld-vörös-fehéret kívánják bevezetni. A magyaroknak át kellene térniük a francia nemzeti színekre, mert ahhoz csak a zöldet lenne szükséges kékre változtatni, és a piros-fehér-kék már sokkal kellemesebb a román szemnek. Másik nagy emberünk, volt elnökünk, Traian Basescu is kinyilatkozta, hogy azok, akik rész vettek a kongresszuson: „Elmentek vigyorogni egy olyan politikai alakulat rendezvényére, amely a Budapestről népszerűsített revizionizmus trombitásaként működik”. Facebook-bejegyzésében a Nemzeti Liberális Párt (NLP) alelnökének, Raluca Turcannak és a Mentsétek meg Romániát Párt vezetőjének, Dan Baranak felrótta azt is, hogy nem reagáltak a kongresszuson elhangzott autonómiapárti kijelentésekre. Erre fel az NLP elnöke, Ludovic Orbán rohant jelezni, hogy ő sem ért egyet a magyarok követeléseivel, és az említett határozatokat a szimbó­lumokról akkor hozta meg az RMDSZ, mikor pártja képviselője, Raluca Turcan már nem volt ott. A nagy buzgóságában nevéről az ékezetet elvesztő Orbán felhívta az RMDSZ figyelmét, hogy „élen kell járnia az alkotmány és a törvények betartásában, és nem sza­bad a román nemzeti jelképeken kívül másokat használnia. Utána elakadt a tű a lemezen, és a régi nótát ismételgette, hogy „...Romá­nia példaértékű a kisebbségi jogok betartása tekintetében”. Orbán most az európai parlamenti választásokra pártja listájának élére egy nagy hazafit, az­­ilRealiatate TV népszerű műsorvezetőjét, Rareş Bogdánt javasolta, akit nagyszerű magyarellenes kirohaná­sai miatt már többször is megbüntetett az Országos Audiovizuális Tanács. De neki ez mit sem árt, hisz a nagy nemzeti sötétségben világító feje körül ott ragyog piros-sárga-kék aurája. Ő majd az Európai Parlamentben vissza tudja verni azokat a hazugságokat, amelyeket a magyar képviselők állítanak, és remélhetőleg kerül helyette idehaza hozzá hasonló, aki nap mint nap állja a sarat az irredenta, nacionalista, soviniszta, hazaáruló magyarokkal szem­ben. Még tiszta szerencse, hogy nálunk nem úgy van, mint az unió által nacionalistának kikiáltott Magyarországon, ahol ha valaki netán zsidózik vagy cigányozik, abból országos botrány kereke­dik, de idehaza a bozgorozás miatt legfennebb az ebben élen járó tévéadókat és sportklubokat büntetik meg, jelképesen. Utána meg minden mehet tovább. KUTI JÁNOS

Next