Háromszék, 2019. március (31. évfolyam, 8633-8658. szám)
2019-03-01 / 8633. szám
Háromszék 2019. MÁRCIUS 1., PÉNTEK KÖZÉLET Feszült a hangulat Baróton Gondból már van elég Baróton » HECSER LÁSZLÓ » Kedd délután a szülői bizottság kérésére Tamás Sándor megyeitanács-elnök, Vass Mária, a Megyei Gyerekjogvédelmi Igazgatóság vezetője, Lázár-Kiss Barna András helyi polgármester, az általános iskola vezetősége és vezetőtanácsának tagjai Baróton négy és fél órás gyűlésen beszélgettek az oltszemi gyermekek számára épülő otthonokról, azok működéséről és Barótra gyakorolt hatásáról. A szülők szerették volna, ha a sajtó is részt vesz az eseményen, de mivel ezt nem engedélyezték, néhányan külön ismertették álláspontjukat az újságírókkal. A szülők azt kifogásolják, hogy a városvezetés az elmúlt években titkolózva hozta meg a családi otthonok építését előkészítő határozatait. Szerintük, ha egy ilyen, a város életére akár évtizedekre is kiható horderejű kérdésről van szó, akkor előbb konzultálni kell a lakókkal, kikérni véleményüket és meghallgatni javaslataikat, s csak akkor továbblépni, ha megvan a társadalmi támogatottság. „Még most sem lenne késő, hogy a polgármesteri hivatal fórumot hívjon össze, és meghallgassa, mit is szeretnénk és mitől tartunk, elvégre csak a szerződést kötötték meg, lefolytatták ugyan a közbeszerzést, de még egy kapavágás sem történt, egy lejt nem költöttek el, mondhatni egyszerű lenne a szerződésbontás” - vélekedett Imre Zsolt. Torma Tünde szerint a város elég nyomorúságos helyzetben van, érződik a szegénység, a jövőkép hiánya, a kilátástalanság és az elvándorlás hatása, mi - mármint a városháza - mégis felajánlásokat teszünk a megyei tanácsnak, s olyan gyerekeket akarunk betelepíteni, akik egyre több gondot fognak okozni a közösségnek. Gyerekeik elmondása szerint a már családi otthonban élő, a viselkedési normákat be nem tartó fiatalok miatt az órákat nem tudják nyugodtan megtartani, nem szívesen mennek ki szünetre és félnek bizonyos útvonalakon hazamenni. „Értem én, hogy a gyerekotthonban lakó gyerekekre gondot kell fordítani, tanítani és nevelni kell őket, de hol marad a mi gyerekünk tanuláshoz való joga? Az miért nem fontos a polgármesternek? -mondotta a szülő. Imre Andrea felháborítónak nevezte, amiért Lázár-Kiss Barna András polgármester a Laura Ház tevékenysége és a már meglevő családi ház élete közt párhuzamot vont. Szó sem lehet arról - jelentette ki: azokkal a gyerekkel nincs gond, nem erőszakosak, nem lépnek fel fenyegetően senki ellen, viszont rengeteg kedvességet adnak azoknak, akik szeretettel fordulnak feléjük. Figyelni kell a közösség óhajára Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei tanácsosa többféleképp is érintett, hiszen az általános iskola tanára, az általános iskolával egy udvaron levő Baróti Szabó Dávid középiskolába járó lánya okán pedig édesanyaként is véleménye van. Mint mondotta, ő is egyetért a Gaál Mózes Általános Iskola szülőbizottsága által feltártakkal és a petíció szövegében megfogalmazottakkal. Úgy véli, a projekt mögött álló tanács, a tanfelügyelőség és a városi vezetőség hibát követett el, amikor a kérdést csak a tanácsokban tárgyalták, s a legjobban érintett rétegekkel, azaz a szülőkkel és a tanári karral nem konzultáltak. Jó előre tisztázni kellett volna, kiket hoznak, hol lesznek tantermeik, kik lesznek tanáraik, a Gaál Mózes Általános Iskolára milyen kötelezettségek hárulnak? Amiért a döntéshozók így, átláthatatlan módon jártak el, kész tények elé állítottak mindenkit, érthető, hogy ellenszenvet váltottak ki, és a szülők aggódnak. Ő tanárként is tanúsítani tudja, hogy a már működő családi házból származó gyerekek - akár egy is - milyen nehézségeket tudnak okozni egy osztály életében. Rendszeresen zavarják az órákat, sőt, az is megtörtént már, hogy petárdákat robbantottak az iskola területén. Igenis, összefüggés van a jó képességű diákok - sőt, a tanárok! - Bardocra vagy éppen Sepsiszentgyörgyre való költözésében: nem érzik jól magukat a viselkedni nem tudó, az órákat zavaró, nem ritkán agresszívan fellépő osztály- és iskolatársaik között. „Félretájékoztatás, amikor azt mondják, hogy az árvák ellen gyűjtenek a szülők aláírásokat. Először is, mert nem árvák, hiszen legtöbbjüknek van családja, akikhez az ünnepek és a vakáció ideje alatt hazamennek, másrészt pedig nem ellenük, hanem egy nem körültekintően meghozott tanácshatározat ellen vagyunk. Megyei tanácsosként én is elkövettem azt a hibát, hogy az ezzel kapcsolatos tanácshatározatok meghozatalakor csak az elhelyezendő gyerekek szempontjait tartottam szem előtt, azt, hogy a lehető legjobb körülmények között nőhessenek fel. Nem figyeltem eléggé az elhelyezésben érintett közösségek szempontjaira, ezek pedig legalább olyan fontosak. Fontos, hogy olyan megoldást találjunk, ami mindenki számára a legjobb. Olyan helyen kell elhelyezni a gyerekeket, ahol értik gondjaikat, ahol feltétel nélkül tudják őket szeretni, és igényeiknek megfelelően, intézményesített keretek közt oktatásukat megoldják. Ezért létezik Sepsiszentgyörgyön a speciális iskola” - nyilatkozta Benedek Erika. FOTÓ: SERA ROMANIA Az iskolavezetés sem örvend A Gaál Mózes Általános Iskola számára a különleges igényű diákok befogadása nem lenne újdonság, hiszen évek óta működnek úgynevezett speciális osztályok. Jelenleg az I-IV.-be négyen, az V-VIII.-ba kilencen vannak beiskolázva, foglalkoztatásukat irányukba elkötelezett pszichológusok és oktatók oldják meg. A tanintézmény igazgatója, Bán Annamária mégis elutasító az oltszemiekkel szemben. A petícióban megfogalmazottakkal leginkább azért ért egyet, mert a baróti gyerekek testi épségét félti. A meglévő alig tucatnyi gyerekkel sem könnyű bánni, s ahogy nőnek, úgy a gondok is sokasodnak - nemrég egy tőlük a Baróti Szabó Dávid Középiskola szakiskolai osztályába kerülő kilencedikesnél kést találtak. „Ezeknek a gyerekeknek a többsége nem fogyatékos, sokkal inkább viselkedészavarral küszködőek, mi pedig erre nem vagyunk kellőképp felkészülve. Az általuk okozott gondok is gyakoriak, nem tudom, győznénk-e, ha még harmincat hoznának?” - nyilatkozta az intézmény vezetője. Nem kell félni Bokor Attila, a speciális oktatásért felelős tanfelügyelő nem osztja a baróti szülők és tanárok aggodalmát. Mint mondotta, a Barótra költöző gyerekek több alkalommal is átestek különböző felméréseken, ezért nyugodt lelkiismerettel állíthatja, nem viselkedészavarosak, zömüket - bár kicsit nagyobb odafigyelést igényelnek - fogyatékosságuk ellenére a meglévő osztályokba integrálni lehet. A súlyosabb sérüléssel küszködők számára több lehetséges megoldás látszik körvonalazódni, de még korai lenne ezekről érdemben szólni; annyi bizonyos, hogy idén a gyerekek semmiképpen nem fognak Oltszemről elköltözni. Leghamarabb a 2020-as tanévtől iskolázzák be őket Baróton, eleinte tanáraik is követik őket, azaz ingáznak Erdővidékre. „A barótiak számára a fogyatékos gyermekekkel való foglalkozás nem lenne újdonság, hiszen volt időszak, amikor három speciális osztály volt, és jelenleg is két összevont osztályban folyik ilyen oktatás a jól felkészült pszichopedagógusoknak köszönhetően. A segítségre jobban rászorulóktól sem kell tartaniuk, mert úgy néz ki, még csak nem is a barátiakkal egy iskolaépületben fog zajlani oktatásuk. Valószínűleg észre sem fogják venni, hogy ott élnek ők is. Én nem félnék attól - amitől a petíciót megfogalmazók állítólag igen -, hogy a szülők csak ezért el fogják vinni gyermekeiket a környező településekre. A Brassó megyei Négyfaluban már elkészült egy ház a fogyatékos gyermekeknek kármentő Kongresszus után Aki román létére elment az RMDSZ kolozsvári kongresszusáig rá, nagy hazafiatlanságról tett tanúbizonyságot. A Német JLDL Demokrata Fórum elnöke, Paul-Jürgen Porr bezzeg idejében kijelentette, hogy köszöni szépen nem kér belőle. A kongresszus után sokan nyilvánítottak véleményt az ott történtekről. Helyszűke miatt nem foglalkozom a kisebb kaliberű nemzeti (száj)hősök fennkölt szónoklataival, de vannak olyanok, akik magas funkciókat töltöttek vagy töltenek be, és akikre figyelni érdemes. A levitézlettek közül kiemelkedik volt miniszterelnökünk, Mihai Tudósé, aki ha engedik, felakasztotta volna mindazokat, akik kitűzik a székely zászlót. Sajnos, csak egy fél évig volt kormányfő, így nem tudta megvalósítani grandiózus elképzelését. De most utólag - miután a kongresszus határozatban nyilvánította ki, hogy nemzeti szimbólumnak tekinti a piros-fehér-zöld és a székely zászlót, valamint a magyar és székely himnuszt is, kijelentette: „Zuhanyzás közben alapvetően mindenki azt énekel, amit akar. A hálószobája falait is olyanra festheti, amilyenre szeretné. De azon kívül ez ROMÁNIA...” Ebből minden székely-magyar megértheti, hogy a fürdőszobájában dúdolhatja a székely és a magyar himnuszt, a hálószobáját festetheti magyar nemzeti színekre, de a szabadban ezeket már nem teheti. A lakásokat kívül tilos piros-fehér-zöldre mázoltatni, hanem csakis piros-sárga-kékre, ahogy Funar is tette a parkbéli padokkal és szemeteskukákkal Kolozsváron. Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese a kongresszuson közölte, hogy náluk bárki bárhová, bármikor kifüggesztheti a román trikolórt, de szavai úgy látszik lefordíthatatlanok román nyelvre, mert ezt nemigen idézgeti senki széles e hazában. Legjobb lenne, ha a magyarok más nemzeti színeket választanának, hisz ezek amúgy is csak 1794 óta elfogadottak. Martinovics Ignác akkor nyilvánította ki, hogy a nemzet színeiül a zöld-vörös-fehéret kívánják bevezetni. A magyaroknak át kellene térniük a francia nemzeti színekre, mert ahhoz csak a zöldet lenne szükséges kékre változtatni, és a piros-fehér-kék már sokkal kellemesebb a román szemnek. Másik nagy emberünk, volt elnökünk, Traian Basescu is kinyilatkozta, hogy azok, akik rész vettek a kongresszuson: „Elmentek vigyorogni egy olyan politikai alakulat rendezvényére, amely a Budapestről népszerűsített revizionizmus trombitásaként működik”. Facebook-bejegyzésében a Nemzeti Liberális Párt (NLP) alelnökének, Raluca Turcannak és a Mentsétek meg Romániát Párt vezetőjének, Dan Baranak felrótta azt is, hogy nem reagáltak a kongresszuson elhangzott autonómiapárti kijelentésekre. Erre fel az NLP elnöke, Ludovic Orbán rohant jelezni, hogy ő sem ért egyet a magyarok követeléseivel, és az említett határozatokat a szimbólumokról akkor hozta meg az RMDSZ, mikor pártja képviselője, Raluca Turcan már nem volt ott. A nagy buzgóságában nevéről az ékezetet elvesztő Orbán felhívta az RMDSZ figyelmét, hogy „élen kell járnia az alkotmány és a törvények betartásában, és nem szabad a román nemzeti jelképeken kívül másokat használnia. Utána elakadt a tű a lemezen, és a régi nótát ismételgette, hogy „...Románia példaértékű a kisebbségi jogok betartása tekintetében”. Orbán most az európai parlamenti választásokra pártja listájának élére egy nagy hazafit, azilRealiatate TV népszerű műsorvezetőjét, Rareş Bogdánt javasolta, akit nagyszerű magyarellenes kirohanásai miatt már többször is megbüntetett az Országos Audiovizuális Tanács. De neki ez mit sem árt, hisz a nagy nemzeti sötétségben világító feje körül ott ragyog piros-sárga-kék aurája. Ő majd az Európai Parlamentben vissza tudja verni azokat a hazugságokat, amelyeket a magyar képviselők állítanak, és remélhetőleg kerül helyette idehaza hozzá hasonló, aki nap mint nap állja a sarat az irredenta, nacionalista, soviniszta, hazaáruló magyarokkal szemben. Még tiszta szerencse, hogy nálunk nem úgy van, mint az unió által nacionalistának kikiáltott Magyarországon, ahol ha valaki netán zsidózik vagy cigányozik, abból országos botrány kerekedik, de idehaza a bozgorozás miatt legfennebb az ebben élen járó tévéadókat és sportklubokat büntetik meg, jelképesen. Utána meg minden mehet tovább. KUTI JÁNOS