Háromszék, 2019. május (31. évfolyam, 8681-8706. szám)

2019-05-02 / 8681. szám

Szemétnézőben a Sepsi Zöld Úton VÁRYOS PÉTER FELVÉTELE Tavasz van, előkerültek a bringák, az elszántak-elhivatottak már túrázni is elindultak. Elsőként, bemelegítőnek, a Sepsi Zöld Úton tettek egy kört. Aztán szóltak, hogy alkalomadtán, de lehetőleg még mielőtt a növényzet szemérmesen eltakarja, nézzem meg­ a szemetet. Ami a Sepsi Zöld Út mentén a falvak közelében látható. A szemetet, ami rondítja a tájat, szennyezi a környezetet, mér­gezi az emberi lelket. Elmentem. Bőségesen dokumentáltam a látottakat. Kiábrándultam. És jó sok kérdést is megfogalmaztam.»­6 SZENT GYÖRGY NAPOK Angyalok, emberek, mesehősök A Szent György Napok kulturális hetének fontos részét képezték idén is a gyermekközönséget célzó rendezvények, bábelőadások. A sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház előadásai mellett a kolozsvári Puck Bábszínház, a pécsi Márkuszínház, a budapesti Fabók Mancsi, és a debreceni Vojtina Bábszínház produkcióit láthatta/láthatja a közönség. NAGY B SÁNDOR : A kolozsvá­ri Puck Bábszínház Decebal Marin által rendezett Angya­lok utcája című előadásának első képei varázslatos élményt ígérnek. A nosztalgikus han­gulatokat idéző díszletek kö­zött a legapróbb részletekig kidolgozott marionetteket lá­tunk, rendkívül szuggesztív a zene, a kisvárosi házsorok előtt-mögött járkáló színészek pedig annyira finoman hasz­nálják a bábukat, hogy szinte a lélegzetvételüket is érzékeljük a megjelenített figuráknak. »( FOTÓ: KRISTÓF. HUNOR Jelenet a Három tölgyfa tündére című előadásból M­­eggyalázták az Úz-völgyi első világhá­borús osztrák-magyar katonatemetőt. Ostobán, erőszakkal, fütyülve jóérzésre, kegyeleti szempontokra. Kihasználva a Hargita és Bákó megye közötti rendezetlen határvitát a Kár­pátokon túli Dormánfalva önkormányzata nekilen­dült és elkészítette az első és második világháború­ban elesett román katonák emlékhelyét Úz völgye katonai sírkertjében. Noha a település közigazga­tásilag Csíkszentmártonhoz tartozik, s a kegyhely gondozója és tulajdonosa maga a szentmártoni önkormányzat, mi több, a román és a magyar állam közötti egyezmény értelmében a hadisírokat érintő bármilyen beavatkozás kizárólagosan a két fél beleegyezésével történhet, mindez nem érdekelte a dormánfalviakat. Ők ugyanis vitatható, „kéte­­lyes” körülmények között elfoglalták a bekerített magyar sírkertet, s önkényesen felállítottak ötven­két betonkeresztet és egy nagyobb méretű, szintén betonból készített ortodox keresztet. Mindezt vasárnap hozta nyilvánosságra közös­ségi oldalán a háromszéki Székely Virtus Hagyo­mányőrző Egyesület. Elindult a lavina, értelemsze­rűen, az internetes híreket követték a politikusok felháborodott nyilatkozatai. Joggal, megalapozot­tan természetesen. Miközben mindez nyilvánvalóan egy újabb, szinte minősíthetetlen közösségi megalázás, fondorlat, néhány kérdésre azért érdemes választ keresgélni. A tájékoztatásokból ugyanis kiderül, hogy a Hargita megyei önkormányzati illetékesek tudtak arról, hogy a dormánfalviak miben sánti­­kálnak, ám csendben kívántak intézkedni, megol­dást keresni a kibontakozó, botrányos helyzetre. Ez azért is érthetetlen, mert az Úz-völgyi katona­temetőt nemzetközi, diplomáciai egyezmények is oltalmazzák, és nehéz olyan szempontot, érvet, de akár jogszabályt is felmutatni, melynek szellemé­ben a dormánfalviak nyugodtan kivitelezhetik aljasságukat. Mégis, ők javában építkeztek, s a csí­ki választottak hallgattak. S közben napok, hetek alatt gyarapodtak a betonkeresztek Úz völgyében, s ez idő alatt sokan láthatták, hogy valami nagyon nincs rendjén. Feltehető a kérdés, többeknek, köztük a most hangosan jajveszékelő Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnöknek, Gergely András csík­­szentmártoni polgármesternek s mindazoknak, akik csendben lapultak: mire vártak? Miért nem hozták nyilvánosságra már a legelején, amikor a dormánfalviak ármánykodni kezdtek az Úz-völgyi katonatemető tulajdonjogával, illetve betonozni kezdtek a sírkertben, hogy baj van? Amikor könnyebb lett volna bármit tenni, megakadályoz­ni, mint most, amikor már állnak a betonkeresz­tek és szervezik az avatóünnepséget? Mire vártak, miért hallgattak? Hogy Kelemen Hunor levelét megírja a húsvéti vakációját töltő kormányfőnek? Hogy legyen egy újabb ügy, amelynek megoldásá­hoz ismételten egyezkedni kelljen a szociáldemok­raták csúcsvezetőivel? Megaláznak, kisemmiznek következetesen. Ég a ház. Eközben néhány politikus mégis úgy véli, nem kell azonnal hívni a tűzoltókat, ráérnek még, elég, ha kampányban tárcsázzák a segélyhívó számot. MÓZES LÁSZLÓ :­ai máról holnapra ■■■ Úz­völgyi kései sirató ÚZ-VÖLGYI KATONATEMETŐ Történelemhamisítás titokban Államközi egyezményt megsértve, kétes jogi és közigazgatási eszközökkel állított fel világháborús emlékművet és 52 román ka­tonai keresztet a Bákó megyei Dormánfalva (Dărmăneşti) város önkormányzata a Csíkszentmártonhoz tartozó Úz­völgyi magyar leurdriatemetőben. A történtekről, valamint a május 17-re nagy­szabású, katonai felvonulással tervezett avatóról a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület számolt be hétfőn. Az ügyben Hargita Megye Tanácsa közigazgatási úton próbál ellenlépéseket tenni, Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a kormányfőhöz fordult, az Erdélyi Magyar Néppárt közigazgatási bíróság elé viszi a kérdést, a Magyar Polgári Párt pedig diplomáciai úton lép fel.­­5 Tejfeldolgozó üzem létesül Kézdivásárhelyen 2,2 millió eurós európai uniós pályázatot sikerült megnyerni, amelyből saját tejfeldolgozót létesítenek, és amelynek kapuján a remények szerint 2020-ban gördülhet ki az első autó, tele Kéz­divásárhelyen gyártott tejtermékkel - jelentette be Fejér László Ödön szenátor a múlt héten az 1. ipari parkban megtartott sajtó­­tájékoztatón, melyen a Kézdi Lad­o Coop szövetkezetbe tömörült kézdiszéki állattartó gazdák is szép számban jelen voltak. SOCHOM ISTVÁN : A szenátor elmondta: amikor négy esz­tendővel ezelőtt, 2015. október 29-én kilenc alapító taggal lét­rehozták a tejszövetkezetet, na­gyon kevesen hittek a sikerben, de tudták, hogy más választá­suk nincs. Nem ijedtek meg, nem adták fel. Partnerkapcso­latokat alakítottak ki, szövetsé­geseket kerestek, és átsegítették egymást a nehezebb időszako­kon. Egy dédelgetett célt tűztek maguk elé: mihamarabb elér­ni, hogy ne Hargita megyében gyártsák termékeiket, hanem Kézdivásárhelyen egy saját tej­­feldolgozóban. »2

Next