Háromszék, 2019. június (31. évfolyam, 8707-8729. szám)

2019-06-03 / 8707. szám

2__ Háromszék_____________2019.június 3.,hétfő______________________________közélet Először járt pápa Székelyföldön­ ­» SZEKERES ATTILA »A meteorológiai elő­rejelzéseknek megfelelően zuhogó esőben vonultak, másztak ki a zarándokok a Kis- és Nagysomlyó közötti Nyeregbe szombat reggel. A kedvezőtlen időjárás ellenére a keresztalják énekelve, imádkozva igyekez­tek elfoglalni helyüket a kijelölt, ezúttal biztonsági kerítéssel elválasztott szekto­rokban. A csendőrök reggel még szigorúan ellenőrizték a belépőjegyeket és csomago­kat, aztán a nagy tömeg megjelentével fel­adták, s bárki bárhol helyet foglalhatott, de 11 órakor lezárták a kijelölt területet. Különben rendkívüli erőkkel vonul­tak ki a biztonságiak. A környező erdők tele voltak terepszínű egyenruhás ka­tonákkal, a belátható terepen rengeteg csendőr állt, sok volt a katasztrófavé­delmi szakember, aztán civilben az ál­lami őrző-védő szolgálat munkatársai és a titkosszolgálat emberei, utóbbiak a zarándokok közé elvegyülten is. A látható csendőrök egyenruhát viseltek, a sisakkal és biztonsági elemekkel fel­szerelt rohamosztag tagjai diszkréten fedezékben álltak készenlétben. Voltak, akik már kora reggel elfoglal­ták helyüket, tíz óráig a zarándokok nagy része fent volt a Nyeregben. Ekkor a ko­rábban zuhogó eső szemerkélőre váltott. Közben terjedtek a hírek: a pápa, akinek útjáról már előző este kiderült, hogy nem a tervek szerint Bákóba repül Bukarest­ből, s onnan helikopterrel Csíkszere­dába, hanem a viharra való tekintettel Marosvásárhelyre, s reggeli információ volt, hogy onnan mégsem helikopterrel, hanem személygépkocsival utazik. Az oltár előtt kialakított, ülőhelyek­kel ellátott egyik szektorban papok, a másikban közéleti személyiségek fog­laltak helyet. Utóbbiban volt látható töb­bek között Magyarország köztársasági elnöke, Áder János és felesége, Herczegh Anita, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért fe­lelős miniszterelnök-helyettes, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottsá­gának elnöke és Habsburg György, Ma­gyarország utazó nagykövete, valamint Viorica Dăncilă román kormányfő. Érkezés a Nyeregbe Az egyházfő időben megérkezett a pá­pamobillá átalakított Dacia személygép­kocsin. Nem a város felől, az alkalomra felállított nagy méretű székely kapun át. A székely jelképekkel díszített csíki szé­kely kapu szemöldökfájának mindkét oldalán Wass Albert-idézet áll: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!” Továbbá ki­sebb betűkkel befaragva: A pápa látogatá­sának alkalmából 2019. jún. 1. A bizton­ságiak által gyalogosan kísért pápamobil Csobotfalva felől érkezett, behajtott a szektorok között kialakított, az alkalomra lekavicsozott utcába, s két elkerített részt megkerülve érkezett az oltárhoz, közben a pápa integetett. A hívek ujjongva, kön­nyezve fogadták, sokan mobiltelefonnal filmezték, fényképezték. Ferenc pápa, miután Jakubinyi György érsek fogadta, bevonult a mobilsekrestyé­be. Onnan kijövet köszöntötte őt Adrian Jean Andrei, Hargita megye prefektusa, valamint székely ruhában Borboly Csaba megyeitanács-elnök és Ráduly Róbert Kál­mán, Csíkszereda polgármestere. Termé­szetesen biztonsági szolgák közepette. A csak pár perccel fél tizenkettő után kezdett mise olasz, magyar és román nyelven, római liturgia szerint zajlott. Az asszisztenciában számos főpapot láttunk, többek között Tamás József segédpüspököt, általános helynököt és Erdő Péter bíborost, Magyarország prí­mását, esztergom-budapesti érseket. A teljes műsor óriás kivetítőkön volt követhető. A misére elállt a szemerkélés is. A pápa olasz nyelvű köszöntője után a liturgia során románul olvastak fel Jere­miás próféta könyvéből, a Szent Lukács könyvéből való evangéliumot magyarul. Ferenc pápa olaszul olvasta fel ho­­míliáját, a prédikációnak előbb román, aztán magyar fordítását tolmácsolták. A testvériség jele „Isten iránti örömmel és hálával vagyok ma itt, ezen a történelmi értékekben és hitben gazdag, kedves Mária-kegy­­helyen, ahová gyermekként jövünk, hogy találkozzunk égi Édesanyánkkal, és hogy egymásban valódi testvérekre leljünk” - kezdte beszédét a főpásztor a fordítás szerint. Az Egyház voltakép­pen tábori kórházhoz hasonlít. Ennek mintegy szentségi helyei, a kegyhelyek, a hívő nép emlékezetét őrzik. Ez a nép a szenvedések közepette sem fárad el keresni az élet vizének a forrását, ahol a remény új erőre kaphat. A kegyhelyek az ünnep és az ünneplés, a könnyek és az esdeklések helyei. Édesanyánk lábához járulunk, szinte szavak nélkül, hogy így az ő szemével láthassuk magunkat, és hogy tekintetével elvezessen Ahhoz, aki „az Út, az Igazság és az Élet” (Jn 14,6). Ezt azonban nem akárhogyan tesszük: zarándokok vagyunk. Ti minden évben pünkösd szombatján elzarándokoltak ide, hogy eleget tegyetek őseitek fogadalmá­nak, megerősödjetek az Istenbe vetett hit­ben és a Szűzanya iránti áhítatban, akit ez a fából készült csodálatos szobor jelenít meg. A testvériség jele, hogy ezen a zarán­doklaton más felekezetek hívei is részt vesznek. Az idei zarándoklat Erdély örök­sége, azonban egyúttal tiszteletben tartja a román és a magyar vallási szokásokat is. Ezen a zarándoklaton más felekezetek hí­vei is részt vesznek, és ez a párbeszéd, az egység és a testvériség jele. Ugyanakkor felhívás az életté vált hit és a reménnyé lett élet bizonyosságának helyreállításá­ra. Zarándokolni azt jelenti, hogy mint nép hazatérünk. Egy nép, amelynek gaz­dagsága a számtalan arc, kultúra, nyelv és hagyomány. Isten hívő szent Népe, amely Máriával együtt zarándokol az Úr irgalmát énekelve. Ha a Galileai Kánában Mária közbenjárt Jézusnál, hogy megte­gye első csodáját, akkor minden kegyhe­lyen ő virraszt és ő jár közben. Nemcsak szent Fiánál, hanem mindannyiunknál, hogy ne hagyjuk, hogy azok a hangok és azok a sebek, amelyek az elkülönülést és a megosztottságot táplálják, megfosszanak minket a testvériség érzésétől. Nem sza­bad elfelednünk vagy tagadnunk a múlt összetett és szomorú eseményeit, azon­ban ezek nem jelenthetnek akadályt vagy ürügyet, hogy meggátolják a vágyott test­véri együttélést. Zarándokolni nem más, mint érez­ni a meghívást és a késztetést, hogy járjunk együtt az úton, kérve az Úrtól a kegyelmet, hogy a régi és a mostani sérelmeinket és bizalmatlanságainkat változtassa új lehetőségekké a közösség érdekében. Azt jelenti: elszakadni a bi­zonyosságainktól és a kényelmünktől, egy új földi életnek a keresésében, ame­lyet az Úr nekünk akar ajándékozni. A zarándoklat kihívás, hogy felfedezzük és továbbadjuk az együttélés lelkületét, és ne féljünk a kölcsönös érintkezéstől, találkozástól és segítségnyújtástól. Za­rándokolni azt jelenti, hogy belekerü­lünk abba a kissé kaotikus tengerárba, amely a testvériség igazi megtapaszta­lásává válhat, így egy minden helyzet­ben szolidáris karavánná válunk a jövő építésének érdekében. Zarándoklatunk során ne azt kutassuk, hogy mi lehetett volna (és nem lett), hanem inkább azt, ami ránk vár és nem odázhatjuk el. Za­rándokolni annyit jelent, hogy hiszünk az Úrban, aki hozzánk jön és közöttünk van, előmozdítva és ösztönözve a szoli-ALBERT LEVENTE FELVÉTELE caritást, a testvériséget, a jó utáni vá­gyat, az igazságot és az igazságosságot. Jelenti a küzdelemre való elköteleződést is, hogy azok, akik tegnap lemaradtak, a holnap főszereplői lehessenek, viszont a ma főszereplői holnap se maradjanak hátra. Ez pedig a jövő szálainak kézzel való összefonását teszi szükségessé, íme, ezért vagyunk itt, hogy közösen mondjuk: Édesanyánk, taníts meg min­ket összevarrni a jövőt. Ez a zarándoklat tekintetünket Má­riára és az Isten általi kiválasztottság titkára irányítja. Mária, ez a Názáret­­ből, Galilea egyik kis településéről, a Római Birodalom és Izrael perifériájá­ról származó lány igenjével képes volt elindítani a gyöngédség forradalmát. Az Isten általi kiválasztottság titka ez, amely tekintetét a gyenge felé fordítja, hogy összezavarja az erőseket, és arra ösztönöz, bátorít minket, hogy mi is hozzá hasonlóan mondjuk ki az ige­nünket, hogy végigjárjuk a kiengeszte­­lődés ösvényeit. Aki kockáztat, annak az Úr nem okoz csalódást. Járjunk az úton, jár­junk együtt az úton, és engedjük, hogy az Evangélium legyen az a kovász, amely képes áthatni mindent és képes megajándékozni népeinket az üdvösség örömével - zárta beszédét Ferenc pápa. Magyar, székely köszönet és himnusz Jakubinyi György gyulafehérvári érsek előbb magyarul, majd románul mondott köszönetet a pápai látogatásért. Emlé­keztetett, húsz évvel ezelőtti romániai látogatása során II. János Pál pápa nem jutott el Erdélybe, kénytelen volt Bu­karestre korlátozni jelenlétét. A néhai pápa akkor megígérte, újra elzarándo­kol Romániába, s akkor Erdélybe is el­látogat, de erre már nem kerülhetett sor. Az érsek örömmel állapította meg, hogy Ferenc pápa látogatásával, húsz év múl­tán beteljesült az ígéret, és ezért a négy erdélyi - gyulafehérvári, nagyváradi, szatmári és temesvári­­ székely, magyar többségű római katolikus egyházmegye híveinek nevében köszönetet mondott. Jakubinyi György ajándékot nyújtott át Ferenc atyának: Xantus Géza Csíksze­redai festőművész Ahol az ég és föld ta­lálkozik című festményét. Viszonzásul a pápa kelyhet ajándékozott az érsek­nek. Ajándékot adott át a szentatyának egy csángó pár és egy ifjú pár is. A pápa áldozati liturgiát mutatott be. Mintegy kétszáz pap közreműködésével tíz percben a szektorokban elhelyezkedő hívek is szentáldozásban részesülhettek. Ferenc szentatya Aranyrózsát he­lyezett a csíksomlyói Mária-szobor elé. Az Aranyrózsa a pápák különleges adománya, amelyet Mária-kegyhelyek­­nek ajándékozhatnak, e gesztussal a Szűzanya iránti tiszteletet fejezik ki. Ezt a kitüntetést hozta el Ferenc pápa Csíksomlyóra, Mária­ tisztelete jeléül, egyben kiemelkedő gesztus ez a segítő, csodatevő Szűzanya csíksomlyói szobra és a vidék népének hite iránti elismerés jeleként. A szentmise a magyar himnusz el­­éneklésével zárult. A mise előtt és után a kórusok énekeltek. Előtte, de már a pápa érkezése közben többek között a régi székely himnusznak is nevezett Csíksomlyói Mária-sirató, utána - még a pápa ott-tartózkodása idején - a szé­kely himnusz is elhangzott. Távozás Csíksomlyóról A Nyeregből egy óra után tíz perccel levonuló pápa a kegytemplom mellett­ megáldotta a rá várakozó fogyatékoso­kat, majd a Jakab Antal Házban Jaku­binyi György érsek kíséretében meg­tekintette a tanulmányi központot és a gyulafehérvári Caritas helyi központját. A szentatya Jézus szíve képet adományo­zott a háznak. Annak étkezdéjében egy­szerű ebédet fogyasztott: parasztcsor­bát, sült csirkemellet natúr krumplival, barack- és szilvalekváros palacsintát. Ezt követően két órakor a helikop­terhez szállították. Ekkor már melegen sütött a nap. A légi jármű felszállás után fél háromkor körözött egyet a Nyereg fölött - sokan integettek feléje -, majd Jászvásárra repült. A pápa távozta után a Nyerget sokan elhagyták, nem várták meg a követke­ző, Márton Áron püspök tiszteletére be­mutatott műsort. A hegyről távozóban a zarándokok elégedetten osztották meg egymással élményeiket, feledték a reggeli viszontagságokat, a zuhogó esőt, sarat. A kétkedők megértették, a Mária-szobornak is itt volt a helye, hi­szen képtelenség lett volna ennyi idő alatt a pápának a kegytemplomban meglátogatnia. Örvendtek, hogy látták az Aranyrózsa átadását. A műsor végén az ott maradtak odame­hettek a Mária-szoborhoz, amelyet a terep kiürülte után, öt órakor kezdett el lebonta­ni Mihály Ferenc restaurátor és csapata. A Nyeregben nem maradt szemét, s a katasztrófavédelmi felügyelőségek munkatársai is szedelőzködtek. Oláh Zoltán kanonok, professzor, az esemény sajtófőnöke érdeklődésünkre elmondta, mintegy 100-110 ezren lehet­tünk a Nyeregben. A szektorokat a re­gisztrált 110 ezer zarándok befogadására alakították ki. Azok megteltek ugyan, de a sár miatt kissé lazábban álltak az em­berek a búcsú alkalmával megszokott­nál. Ennek ellenére a szektorokon kívül, a város felől is sokan helyezkedtek el. Százezren ünnepelték a pápa látogatását a csíksomlyói Nyeregben

Next