Háromszék, 2019. szeptember (31. évfolyam, 8783-8807. szám)
2019-09-17 / 8796. szám
2019. SZEPTEMBER 17., KEDD 2 .Háromszék KÖZÉLET DIÁKOK ÉS MŰVÉSZEK A KÖRNYEZETÉRT Erdőtelepítés másként Nagyszabású, többéves kezdeményezést indít útjára jövő hónapban a Háromszéki Közösségi Alapítvány és partnerei, melynek gerincét egy erdő létrehozása jelenti. A Tulit Éva színművésztől származó, Napkapu nevet viselő elképzelés eredményeként Sepsiszentgyörgy nem csak több ezer facsemetével, de a tervek szerint az erdővel együtt gyarapodó köztéri műalkotással is gazdagodik Péter Alpár képzőművész jóvoltából, a kezdeményezés mementójaként. NAGY D. ISTVÁN » Az elképzelést Berecki Kinga, az alapítvány ügyvezetője ismertette. Mint mondta, szívesen felkarolták Tulit Éva kezdeményezését, hiszen mindenki láthatja, hogy mi történik a környezetünkkel. E folyamatot nincs lehetőségük megállítani, de tehetnek a hatásainak enyhítéséért, csemeteültetéssel, erdőtelepítéssel, amelyek révén a következő generációk számára is pozitív példával szolgálhatnak, mivel diákok segítségével szándékoznak megvalósítani mind a telepítés, mind a növekvő erdő évenkénti gondozását. Berecki Kinga szerint a kéthavonta szervezett egyeztetések során nem várt érdeklődéssel találkoztak, sokan csatlakoztak, mások mellett Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet Magyar Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi fiókintézetének vezetője, Sípos Ernő erdőmérnök, a volt Súgás erdészetből alakult magánerdészet munkatársa, illetve Péter Alpár képzőművész. Az ő elképzeléseiket is beépítve alakult ki a program, melynek első lépéseként októberben a sepsiszentgyörgyi iskolákban felkészítő, ismeretterjesztő előadásokat tartanak, ezek során felhívják a fiatalok figyelmét az erdők jelentőségére, illetve a csemeteültetéssel kapcsolatos tudnivalókat is megosztják velük. Az előadásokon részt vevő diákokból toborozzák azokat a csapatokat, amelyek tagjai a tavasszal szakember irányításával csemetéket ültethetnek. októberben a sepsiszentgyörgyi iskolákban felkészítő, ismeretterjesztő előadásokat tartanak Tekintve, hogy az önkormányzat is támogatja a kezdeményezést, a helyszín a Honvéd kút közeléből kiinduló erdei út menti - a város tulajdonát képező - fás tisztás lehet, de még tisztázniuk kell, pontosan mekkora területet ültetnek be és milyen facsemetékkel. Sípos Ernő szerint egyhektárnyi területre nagyjából ötezer csemetét lehet elültetni pár nap alatt. Az erdőtelepítéssel párhuzamosan készül Péter Alpár alkotása is, melynek neve egyben a kezdeményezésé is. Az alkotás különlegessége, hogy amint a majdani erdő, az is évről évre növekedni fog - évgyűrűkre emlékeztető elemekkel-illetve egy időkapszula szerepet betöltő jegyzék kerül a közepébe azon diákok nevével, akik részt vettek az erdőtelepítésben - osztotta meg Tulit Éva. Szebeni Zsuzsa a kultúra és a környezetvédelem sajátos találkozásának nevezte a folyamatot, melyet reményeik szerint már a jövő évben újabb elemekkel bővítenek. Az anyagi háttér megteremtését adománygyűjtéssel remélik megvalósítani, egyrészt egy zenés-verses előadás-sorozattal, amelyet Erdély nyolc kastélyában adnak elő, és amelyre a belépő egy 15 lej értékű csemetejegy lesz. Emellett az alapítvány már adománygyűjtő dobozokat helyezett el a partnerei üzletiben „Egy gyermek, egy fa felirattal”, illetve a Civil Licit alkalmával is lehet majd adományozni. Közellenség-e a nemzeti kisebbség? Érték a sokszínűségben ! » Ezt a gondolatot erősítette meg Horváth Anna, aki személyes és szakmai oldalról is megközelítette a kérdést. Saját életútjáról mesélt, arról, miként élte meg, hogy egy nemzeti kisebbség tagja. Csíkszeredában született és tanult, magas jegyet kapott a román érettségin, a jeles irodalmi műveket kiválóan ismerte, elemezte, ám egy hasonló, román nyelven zajló konferencián teljesen elveszettnek érezte volna magát. Ezért is döntött úgy, hogy nem Kolozsvárra, inkább Bukarestbe megy egyetemre, ahol többek közt román nyelvismeretét is fejlesztheti. Az első félév roppant nehéz volt, két román lánnyal hozta össze a sors, akik rácsodálkoztak magyar mivoltára, ám összességében jó döntést hozott, tanulmányaival jól haladt - idézte fel. Karrierje is a fővárosban indult, ott került kapcsolatba a központi közigazgatással, kisebbségi ügyekkel, majd 1999- ben Kolozsvárra költözött, s ezt bizony sokként élte meg a Funar-korszakban, annak minden furcsaságával együtt. Addig sem Bukarestben, sem szülővárosában nem érezte úgy, hogy magyarsága bármilyen tekintetben is probléma lenne, ám Kolozsváron intoleráns légkörrel szembesült, megtapasztalva a magyar és a román közösség párhuzamos világait. Jó ideig távol maradt a közügyektől, aztán 2012-ben, Emil Boc polgármestersége idején más lett a helyzet, a multikulturalitáshoz már toleranciával viszonyultak - vélekedett Hováth Anna, aki úgy érzi: sokkal inkább értékelni, becsülni kell a kulturális sokszínűséget, ráébredni annak valódi értékére, hiszen ez Kolozsvár esetében erőforrás is, amivel érdemes élni. Amennyiben a mi generációnk ezt felismerné, az már új kezdetet jelentene - összegzett. Nehéz romának lenni Hogy miért tekintenek Romániában úgy a romákra, mint az első számú közellenségre? Mert társadalmi csoportként kezelik őket - szögezte le Cătălina Olteanu, aki tíz éve dolgozik egy olyan szervezetnél, mely a roma közösség felzárkóztatásáért tevékenykedik egyebek mellett önbecsülésük megerősítése révén. Elismerte, nem könnyű kisebbséginek, roma nemzetiségűnek lenni Romániában. Olyan közösségről van szó, melynek tagjai ötszáz éven át rabszolgák voltak, első írásos említésük 1385-ből való - sorolta. Felidézte, szülőfalujában jó volt romának lenni, a romani nyelvet beszélték, ő még nagyszüleitől tanulta, akik egyébként írástudatlanok voltak - jegyezte meg. Örömteli gyermekkora volt, ám később Bukarestben, kilencedik osztályban a diszkrimináció súlyos jeleivel kellett szembesülnie: megszólították, mert akcentussal beszélte a román nyelvet, s egyértelműen utaltak arra: jó lenne attól megszabadulni, így a líceumi évek alatt nem beszélhette anyanyelvét. Az előadás egyik résztvevőjének felvetésére Cătălina Olteanu szólt arról is, miért romának és nem cigánynak tartja magát. Utóbbi ugyanis egy, a görög nyelvből kölcsönzött fogalom, mely tisztátalant jelent, egy kitaszított társadalmi kategóriára utal, mindenképpen pejoratív jellegű - vázolta. Hozzáfűzte, a romani nyelv egyetlen dialektusában sem létezik a cigány szó, ez egy olyan fogalom, mely a közösségen kívüliektől származik. Mindannyian zokon vesszük, ha valaki azt mondja nekünk, „ne cigánykodj”, én sem szeretném, ha egy deviáns viselkedésű személyhez hasonlítanának - mondta, s megjegyezte, családjában mindenki romának tartja magát. Nehéz elismerni, hogy roma vagy, ALBERT LEVENTE FELVÉTELE ha ennek kapcsán mindenki csak a negatívumokat látja. Ennek az országnak a lakosai vagyunk mi is, azonos jogaink vannak, mint a többi román állampolgárnak, problémák viszont akkor merülnek fel, amikor szeretnénk ezekkel élni, ám azokat nem alkalmazzák - fejtette ki. Ki a jó román? Ha romákról van szó, a többségi lakosság általában igyekszik elhatárolódni tőlük és minél jobban eltávolítani őket, amikor pedig a magyarokról, akkor általában kitartanak amellett a gyakran hangoztatott álláspont mellett: aki Romániában született, az csakis román lehet, semmi más - vélekedett saját tapasztalataira alapozva Adrian Szelmenczi. Úgy vélte, a közfelfogás szerint akkor válik jó román állampolgárrá egy magyar, amikor megszűnik önmagáról azt állítani, hogy magyar. Emlékeztetett a kisebbségek védelmét szolgáló keretegyezmény azon előírására is, mely leszögezi: bármely nemzeti kisebbséghez tartozó polgárnak joga eldönteni, kívánja-e, hogy kisebbségiként kezeljék, akként viszonyuljanak hozzá vagy sem. Úgy vélte, egyetlen román párt, de maga az államfő sem érti meg, hogy az esélyegyenlőség nem azt jelenti, hogy mindannyiunknak jogunk van román nyelven tanulni vagy az állam nyelvét beszélni. A nemzeti kisebbségeknek a többséggel azonos bánásmódra van joguk, s arra, hogy kultúrájukat, nyelvüket használják, megéljék nyilvánosan is - mutatott rá. Laczikó Enikő felvetésére válaszolva azt mondta, a többségi közösséggel ezt a multikulturális oktatás révén lehetne megértetni, elfogadtatni. Egymás kultúrájának megismerését tartja lényegesnek Horváth Anna is, aki a beszélgetés végén példaként hozta fel, hogy Kolozsváron a centenárium évében szervezett legsikeresebb programot éppen a magyar kisebbség és a Sapientia-egyetem kezdeményezte: magyar és román diákok egymás közösségeinek jeles személyiségeivel ismerkedtek esszék és bemutatók révén, a nyertes csapatok pedig közös kiránduláson vettek részt. A megismerés erősíti a bizalmat, a mások iránti tiszteletet - szögezte le. Az előadást a hallgatók sorában követő Cătălin Lazăr, a Kovászna Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság ifjúsági tanácsadója úgy fogalmazott: nem minden esetben a kisebbségiek az első számú közellenségek. Azt javasolta, az illetékesek hassanak oda, hogy évente legalább egy alkalommal anyagi támogatást kapjanak azon rendezvények, melyek azt szolgálják, hogy az etnikai közösségek felmutathassák valódi értékeiket, s ezekbe a tevékenységekbe mindenképpen vonják be a fiatalokat is. Horváth Anna, Cătălina Olteanu, Adrian Szelmenczi és Laczikó Enikő A törvény is hibás » Sebastian Cucu szerint most már nem hozhatja fel mentségnek a polgármester, hogy az alacsony fizetések miatt nem találni alkalmazottakat a közigazgatásban, és azt mondta, nem akarja pénzbírsággal fenyegetni az elöljárót, de tudatosítania kellene a városháza alkalmazottjaiban, hogy többet kellene dolgozniuk. A prefektus szerint megyeszinten jelenleg mintegy hatezer visszaszolgáltatási kérés vár megoldásra, míg három évvel ezelőtt még kétszer annyi volt. Sebastian Cucu azt mondta, ilyen ritmusban még több tíz évnek kell eltelnie, míg minden kérést megoldanak, és ez a haladás számára nem kielégítő. Antal Árpád teljességgel egyetért a prefektussal: a visszaszolgáltatásokat már rég meg kellett volna oldani, jelentette ki, de a prefektus is tehetne azért, hogy a 10- es törvény alkalmazása gyorsabban haladjon, tette hozzá. A törvényben ugyanis van egy olyan kitétel, miszerint a kéréseket iktatásuk sorrendjében kell megoldani, és hiába lehetett volna már rég lezárni például a 72-es, 73-as dossziét, ha a 71-es valami okból megoldatlan, míg az nincs befejezve, addig a soron következőknek várniuk kell, magyarázta Antal Árpád. A polgármester szerint a paragrafus megalkotásánál az volt a cél, hogy elejét vegyék annak, hogy a hatóságok preferenciális sorrendet állíthassanak fel a visszaigénylési kérések iktatásakor. Ennek azonban az lett a hátulütője, hogy „ha hárman csalnak, nem működik az egész rendszer”.