Háromszék, 2019. október (31. évfolyam, 8808-8834. szám)

2019-10-10 / 8816. szám

CSALÁDI KALANDPARK A HONVÉD-KÚTNÁL Aláírásokkal az erdőkért Kétnyelvű (román és magyar) petíciót állított össze a Honvéd-kút környékére tervezett családi ka­landpark tervét a helyszínválasztás miatt kifogásoló civilek csoportja. Az önkormányzatnak szánt beadvány támogatásához ma és holnap gyűjtenek aláírásokat Sepsiszentgyörgyön a Szabadság téren a Szent György-szobor szomszédságában, valamint a Szent György téren (a Súgás Áruház közelében). Toró Attila kezdeményező lapunknak az akció céljáról is beszélt, illetve beszámolt a beruházásra vonatkozó tanácshatározatot érintő közérdekű adatigénylésükre adott önkormány­zati válaszról. NAGY D. ISTVÁN : A közösségi portálon közzétettek szerint a csoport önkéntesei 11 és 18 óra között várják a két helyszínen azokat, akik hajlandóak aláírá­sukkal támogatni a Honvéd­kút melletti, legelőként nyilván­tartott erdők természetes álla­potának megőrzéséért vívott harcukat. A kezdeményezők a petíció szövegét is ismertették, amelyben azt kérik Antal Ár­pád polgármestertől, valamint a városi képviselő-testület tag­jaitól, hogy a szeptember 4-én jóváhagyott, szórakoztató, ok­tatási és sportcélú helyi fejlesz­tési program elindításáról ren­delkező tanácshatározat által felvázolt beruházási elképze­lés helyszíne ne a Honvéd­kút felett elhelyezkedő 12 hektá­ros, legelőként nyilvántartott, de valójában erdős terület legyen. Utóbbi terület kap­csán természetes állapotának megőrzését kérik. Javaslat­ként azt is megfogalmazzák a városvezetés irányában, hogy olyan beruházásokat hagyja­nak jóvá, amelyek a zöldöveze­tek, az erdők megőrzését bizto­sítják és ezzel párhuzamosan fejlesztik a várost. Megjegyzik továbbá, hogy a közösség szem­pontjainak figyelembevétele a jogállamiság egyik alapköve, és kérik a döntéshozókat, hogy ezt szem előtt tartva hozzák meg döntéseiket. Toró Attila környezetvédel­mi aktivista, az aláírásgyűjtés, valamint a beruházást kifogá­soló korábbi megmozdulások egyik kezdeményezője lapunk érdeklődésére kifejtette: nem szabták meg, hogy hány tá­mogató aláírást szeretnének összegyűjteni, csupán lehető­séget akarnak adni azoknak, akik ellenzik a beruházásnak választott helyszínt, hogy ezál­tal is kifejezzék véleményüket. Toró Attila szerint a tapaszta­lat azt mutatja, az önkormány­zat számára nem jelent túl sokat, hogy éppen hány alá­írás szerepel egy lakossági, ál­lampolgári beadványon, még az is előfordulhat, hogy nem válaszolnak a petícióra. Akció­jukkal fel szeretnék hívni a városvezetés figyelmét arra, hogy a lakosság sem díjazza az elképzelés jelenlegi formá­ját, és nem csak pár ember kezdeményezéséről van szó. Azt is felidézte, hogy a múlt héten szervezett háromnapos tájékoztató akciójuk alatt - a városháza bejáratának szom­szédságában­­ sokan már úgy érkeztek, hogy hol kell aláírni, így bíznak abban, hogy a mos­tani kezdeményezésük sem marad érdeklődés nélkül. Felvetésünkre Toró Attila arról is beszámolt, hogy a ha­tározat elfogadását követően a közérdekű információkhoz való hozzáférést szabályozó törvény alapján magánszemélyként be­nyújtott igénylésére megkapta a választ. Az igénylésben egye­bek mellett a megvalósíthatósá­gi vagy hatástanulmány meglé­te felől érdeklődött - amelynek törvény szerint a normatív jel­legű határozatok részét kellene képezniük, és a közvitára bo­csátandó tervezet iratcsomójá­ban is benne kell lenniük. Toró Attila szerint egy ködös választ kapott, mely szerint sem hatás-, sem megvalósíthatósági tanul­mány nem készült, mivel ez egy ötlet, elképzelés egyelőre, nem a végső változat, ami meg is valósulna. A múlt heti tájé­koztató kampányuk utolsó nap­ján benyújtott előzetes óvásra - amelyben részletesebben ki­fejti a jogi kifogásait, illetve a tanácshatározat visszavonását kéri - egyelőre nem érkezett vá­lasz, a határidő pénteken jár le. 2019. OKTÓBER 10., CSÜTÖRTÖK KÖZÉLET Az erdővidéki vendégforgalom érdekében i » Minden bizonnyal hoz­zájárulnak a régiót népsze­rűsítő honlap és kiadványok elkészítéséhez is. „Bárót gazdasága szempontjából ki­emelten fontos lenne, hogy az idegenforgalom fellendüljön. Szükségünk van az annak köszönhető beruházások­ra, fejlesztésekre és munka­helyekre, ehhez pedig mi a népszerűsítéssel és az érdek­lődők útba igazításával tud­nánk hozzájárulni. Így a világ bármelyik pontjáról elérhető, többnyelvű honlapunk lesz, az ide érkezők számára kiad­ványokat szerkesztünk, s iro­dánk munkatársának olyan személyt választunk, aki ide­gen nyelvet beszél, és vállal­ja, hogy huszonnégy órában elérhető” - nyilatkozta Lázár- Kiss Barna András. Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának turizmu­sért felelős alelnöke szerint, bár Bárót nem annyira felka­pott turisztikai célpont, mégis fontos, hogy belépett az egyesü­letbe, hiszen a kistérség egyet­len városaként, illetve annak szó szerinti központjaként is jelentős szerepet kell vállalnia az erdővidéki idegenforgalom fejlesztése érdekében. „Örven­­dek a baráti tanács döntésének. Hamarosan leülünk a város vezetésével és a vendéglátás­ban érdekelt szereplőkkel, s számba vesszük, mit tehetünk közös erővel. Én azt remélem, hogy az iroda munkájának - aminek fenntartásához a me­gye is rendel részt - látszata lesz, és nagyobb szerephez jut Erdővidéken a vendéglátás” - nyilatkozta Grüman Róbert. A Kovászna Megyei Tu­rizmusért Egyesület adatai szerint az elmúlt években egy­aránt öt-tíz százalékkal nőtt a turisták és a vendégéjszakák száma is. A megyei tanács alel­nöke szerint ehhez hozzájárult az is, hogy az általuk meghívott újságíróknak, bloggereknek és közvélemény-formálóknak kö­szönhetően a megye nem csak a negatív híreknek köszönhető­en került az érdeklődés közép­pontjába, hanem a szervezett kulturális és turistacsalogató gasztronómiai rendezvénye­ik által is, és azt remélik, jó szolgálatot tesz ez ügyben az okostelefonokra fejlesztett app­likáció is. A megyében még Sepsiszentgyörgyön, Kovász­­nán, Kézdivásárhelyen, Orsdo­­lán, Zabolán és Csernátonban működik információs iroda. glossza A székely zuhanyozik Hát, ez a nap is jól végződött. Pedig hetfű vót, amiről azt mondják, hogy akkor a fű se nő, ami nem igaz, met hetfűn és nő a fű, pláne, ha előtte jó sok első lett. Ami mostanság nálunk megesett, lett és sár olyan, hogy a gumicsizma a karimájáig mocskolódott össze, amikor hátramentem a kert bütyibe ződet szedni a tyúkoknak. Met azok nem tojnak, ha nem kapnak mindennap egy veder ződet, csak néznek re­­lám nagy gülü szemeikkel, s a kakas még szembe is áll, hogy milyen dolog az, hogy ő egész nap penderkedik a tyúkokkal, s eredmény mé­­gis semmi. Na, hát szedtem tődet a tyúkoknak, s osztán enni adtam a disznóknak es,­met azok es hanem csak röfögnek s túrják az orrikat, hogy rossz nézni. Tehenyt most már nem tartunk, mióta minden utca­sarkon ott a­z automata, azóta azt feji meg a­z assszony, aszongya, ez a jó világ, ember, nem kell félni, hogy a Piros meglegyint a farkával, s osztán még szottyant es egyet, s akkor lehet odaönteni a malacok­nak, amit addig fejt, ezért es adtam le a vágóhídra a Pirost, mer lett egy ilyen rossz szokása vénségire, hogy amint a­z asszony hozzáért a tőgyihez, neki reájött a legyezhetnék, s a még haggyán, de a lepényt es akkor kellett eleressze. Na, ezzel meg es pecsételte a sorsát, mars a vágóhídra, besze állattya, mondtam, s a­z asszony csak helyeselt, met a kománc megtörötte a fejit, hogy a vastehenyet mennyivel kényelme­sebb megfejni, s épp úgy habzik annak es a teje, mint a Pirosnak. Hát így most nincs teheny a­z istállóba, s ezért este hamarabb megy az állatok ellátása, de én azért csak úgy csinálok, mint amikor még Pi­rost is meg kellett etetni, met nem egésséges este túl hamar bemenni a házba. Met akkor jön a­z asszony, s elkezdi a temondát, s én azt nem állhatom, de még azt is elbírnám valahogy, hanem mikor befejezi a litániát, elkezd engem faggatni, hogy a korcsomába mit mondanak, s igaz-e, hogy Móri félrejár s mán várandós esz met ezt beszélik a­z asszonyok, csak vissza ne mondjam, s ha igen es, ha ne tőle tudjam. Na, én ilyenkor szoktam elvonulni a fürdőszobába, s oda a­z asszony osztán be nem jő semmi pénzért, met szégyenlős erősen. Ha így ment azon az estén es, hetfű vót, mondám a zelejin. Vetke­­ződtem nagy komótosan, a csapot megeresztettem, hogy minél hama­rább előjöjjön a meleg víz, met jó dolog ez a falikazány, de mégsem az igazi. Amíg fás bojler vót, addig olyan nem vót, hogy én a csapot meg­engedjem, s azon ne jöjjön azonnal a melegvíz, pláne, ha jó kemény bikkfával tüzeltem be, akkor már egyenesen forró víz folyt. De hát erre es reabeszélt a­z asszony, met ez a gázos kazány kényelmesebb, mint állandóan tüzelni, s nem mondom, van es valami igazság benne, de ezt csak így egymás között s halkan, met ha a­z asszony megtudja, hogy igazat adtam nekije, ha megin ren beszél valami újíttó nyava­lyára, így és már egy ideje rágja a fülemet, hogy a sógorasszonynak milyen jó, met a mosogatást valami gép végzi, s neki el kéne egy olyan masina, met akkor a körmeit ki tudná lakkozni. Mondtam neki, jól es néznél ki fuszulykapucolás közben veres körömmel, még a végin az ujjad hegyit és lehántanád, met azt hinnéd, az es fuszulyka. Met hogy egy ideje már veres szemű fuszulykát ültetünk, erre es a kománé be­szélte reá a zasszonyt, aszondta, egésségesebb, mint a bivalyfuszuly­­ka. Osztán nem álltam le vitatkozni a zasszonnyal, met okos enged. Szóval beálltam a zuhany alá, szappanyoztam magam, s akkor egyszer csak olyan tangófény lett hirtelen­be. Eleinte azt hittem, a­z asszonyra reájött a bolondoskodás, s azért vette le a lámpát felire, de a nem tud bánni a villannyal, sógor azóta és azon röhög, hogy a­z asszony elhitte, azért kell három szál a villanyszereléshez, met az egyiken jő, a másikon megy, a harmadikon lemegy a záram. De ha nem a­z asszony a tettes, ha csak a villanyosok lehetnek, gondoltam, met délután is elvették a záramot, egészen olyan vót, mint Csau idejibe, csak most szabad szidni őket. S azzal eresszed, s a dumnyezé­s a csillagos ég, s ami csak eszembe jutott, én ott mindent hordtam rejik, met közbe megengedtem a csapot, s azon csak hidegvíz jött, met az a fránya falikazány olyan, hogy ha nincs a záramnak ereje, ha nem kapcsol be a fűttése, s akkor csak dísz a falon, hogy a fene ott ette volna meg, ahol kitalálták ezt az egész modern világot. S a­zasszony azóta el csuklik, met a nagy kárinkodásra csak bényitott, s ha a villany erejit épp akkor adták vissza, s én mint a csepűrágó, mikor reasüt az a nagy erős lámpa, ott álltam talpig szappangba, s a­zasszonynak esmeg igazat kellett adjak, met a tudott, hogy a székelyt Isten jókedvibe teremtette, s bőséggel juttatott mindeniknek, ami kell, de a hideg víztől én úgy összementem, hogy magam is szégyellettem. S osztán ezt és csak azért mondtam el, hogy ilyen csúfságot a drágalá­­tos villanyvállalat többet ne csináljon, mer én csendes ember vagyok, de ha felbosszantanak, ha nem állok jót magamét. Na, Isten áldja magukat. VÁRY O. PÉTER

Next