Háromszék, 2019. október (31. évfolyam, 8808-8834. szám)
2019-10-19 / 8824. szám
42 5 1 65 100001 80 0 0 0 0 1 Egész Háromszéket megmozgatja a Csipike-napközi FEKETE RÉKA » Akik már felfigyeltek a Csipike Napközi Otthon által kezdeményezett természetismeret- és környezetismeret témájú vetélkedőre, húzhatják is fel a bakancsokat és indulhatnak az őszi túrára településük környékén, hogy az élményeikről készített rajzokkal elindítsák a Barangolókönyv szerkesztését, amibe a szülők és pedagógusok segítségével bekerülnek a túrautak leírásai, a térképek és fényképek azokról a helyszínekről, amelyeket közösen felkeresnek.» 3 ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Az őszi egyházi ünnepekre, rajzkiállításra, családos túrákra, hitébresztgető játékokra készülnek a sepsiszentgyörgyi Csipike Napköziotthon kis óvodásai. Meghirdetett programjaik nyitottak a háromszéki óvodások, kisiskolások számára, pályázat útján be lehet nevezni tevékenységeikre. 2019. OKTÓBER 19. • SZOMBAT - XXXI. ÉVFOLYAM • 8824. SZÁM aromsze www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 1,50 LE A HÉTVÉGE Magyarságuk volt a bűnük A SZERZŐ FELVÉTELE HECSER LÁSZLÓ » Nem voltak fegyverforgató, marcona katonák, senkire sem emeltek kezet, legtöbben még szólni is csak halkan szóltak - mégis kemény börtönévekre ítélték őket. A magyar forradalom ürügyén 1956 őszén és az azt követő években Románia-szerte 28 ezer letartóztatás történt, a meghozott ítéletek száma tízezerre tehető, ezek között sajnos voltak halálos ítéletek is. Az erdélyi magyarsággal próbáltak leszámolni, értelmiségünket, a gondolkodó munkásosztályt és a diákság új nemzedékét kívánták megtörni egyszer s mindenkorra. Azokat hurcolták meg, akikről feltételezték, hogy idővel kiállhatnak nemzetünk érdekei mellett, kérdezni mernek, gondolkodásra késztethetnek. A vádak légből kapottak voltak - a tizen- és huszonéves „elkövetők” állítólag Horthyt akarták visszahozni, Erdélyt akarták elcsatolni, a társadalmi rendet akarták megdönteni...» . Benkő Levente és Papp Annamária dedikál a baróti könyvbemutatón ÁLL A BÁL AZ MPP-BEN A Néppárttal egyesülne a vezetőség Tisztulás helyett egyre zavarosabb a helyzet a Magyar Polgári Párt háza táján. Miközben az alakulatból korábban vagy frissen kizárt politikusok az alapszabályzat megsértésével, kvórumhiánnyal hozott döntésekre figyelmeztetnek, óvásokat helyeznek kilátásba, a párt választmánya a Gyergyószentmiklóson tartott csütörtöki ülésén az Erdélyi Magyar Néppárttal való egyesülés szándékáról határozott, állításuk szerint egyöntetűen. A kritikusok a párt identitásának feladásával, boszorkányüldözéssel vádolják Mezei János elnököt.»4 ORBÁN BALÁZS SZELLEMÉBEN Székelyföldi személyiségeket díjaztak Amint azt tegnapi lapszámunkban jeleztük (Székelyföld Orbán Balázs-díja - Kisgyörgy Zoltán gazdag életművét díjazták), a 16. Székelyföld Napok gáláján, csütörtök este a sepsiszentgyörgyi Fidelitas Szálló konferenciatermében átadták a 2011-ben létrehozott Orbán Balázs-díjat Kovászna, Hargita és Maros megye egy-egy olyan személyiségének, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek, szereznek az egységes Székelyföld-kép kialakításában, a térség sajátos hagyományaira alapozott modernizációjában. SZEKERES ATTILA » Hegyek, fák, füvek... hangzott el Szilágyi Domokos verse Kolcsár József színművész tolmácsolásában, s ezzel megkezdődött a gálaest. A műsorvezető, a székely ruhába öltözött Deák Mária, Kovászna Megye Tanácsának munkatársa elmondta, az idei díjat olyan személyiségek kapják, akik fáradhatatlan tevékenységük révén, Orbán Balázs szellemi hagyatékához hűen konok kitartással gyűjtik össze Székelyföld értékeit, dokumentálják és népszerűsítik természeti kincseinket, hírét viszik kulturális örökségünknek, a köz javára és szolgálatára fordítva.» 2 ■■■■■ máról holnapra ■■■■ A kékszemű fiúk győzelme 1r "Harminc évvel a kommunizmus bukása után a bukaresti táblabíróság felmentett két szerb - kustisztet, akik 1985 őszén halálra kínoztak egy embert. Gheorghe Ursu bűne az volt, hogy leveleket írt a Szabad Európa Rádiónak, és naplójában is rögzítette a Ceauşescu-rendszer szörnyűségeit. Az akkori román politikai rendőrség köztörvényes ügyet próbált fabrikálni Ursu köré, és nyugati valuta birtoklásáért tartóztatták le. Azt a 17 dollárt, amit nála találtak, természetesen ők rejtették el. Az építészmérnök, író, költő Gheorghe Ursu letartóztatása után két hónappal a börtönkórházban hunyt el, a fia által összegyűjtött több száz oldalnyi tanúvallomás szerint az embertelen kínzások következtében. A történet nem egyedülálló: a romániai kommunizmus áldozatainak pontos száma nem ismert, csak a bebörtönzöttek száma több tízezerre tehető, ötven év alatt pedig milliók életét nyomorították meg. 1989 után néhány jóvátételi intézkedés született, a volt politikai foglyok, üldözöttek, kényszermunkások, kitelepítettek stb. kaptak néhány kedvezményt, de inkább a látszat kedvéért, a számonkérés elmaradt. Nem azért, mert a diktatúra alól felszabadult lakosság megbocsátott, és nem is a mioritikus hanyagság miatt, hanem azért, mert a szekusok átmentették magukat az új világba. Ursu pribékjei a Marosvásárhely fekete márciusa után megalakult Román Hírszerző Szolgálatnál dolgoztak tovább (egyikük éppenséggel a jogi osztály vezetője lett), és most valószínűleg gondtalan nyugdíjasok, akik áldozataiknál jóval többet apríthatnak a tejbe. Egy-egy nyughatatlan utód ugyan meg-megzavarja őket, de azért elégedettek lehetnek, munkájuk gyümölcse beért, 35 év után sem merik felelősségre vonni őket. Persze, az ítélet megfellebbezhető, és Gheorghe Ursu fia az Emberi Jogok Európai Bíróságáig is elmehet - ha bírja cérnával még egy-két évtizedet -, ahol bizonyára neki adnak igazat, de ez mind nem segít. Hiszen Strasbourgban eddig is sokszor elmarasztalták Romániát, sőt, 2006-ban egy belső leltár is készült a román kommunizmus bűneiről - micsoda gúny, hogy a Tismaneanu-jelentést az a Traian Basescu rendelte meg, aki maga is kollaboráns volt! -, de ennek semmilyen jogi következménye nem lett. Azért ilyenkor jó lenne hallani azokat a bírókat és ügyészeket, akik a román igazságszolgáltatás függetlenségéről szónokolnak, de nagyobb baj van a szemforgatásnál. Az, hogy a kommunizmus pere elmaradt, és sok mindenben ma is az elnyomó rendszer emberei diktálnak, megmagyarázza, hogy miért nem tud Románia fejlődni, miért állunk mindig az utolsó (vagy néha az utolsó előtti) helyen, amikor a szegénység mértékéről, az írástudatlanságról, lopott vagy vásárolt diplomákról, az infrastruktúra hiányáról, akadozó egészségügyi ellátásról és elavult oktatási gyakorlatról, túlméretezett állami adminisztrációról és a bürokrácia, illetve észszerűtlen intézkedések által fojtogatott gazdaságról - konkrétan az életünk minőségéről - van szó. A „kékszemű fiúk" ilyen államot tudnak építeni. DEMETER ILDIKÓ