Háromszék, 2020. július (32. évfolyam, 9021-9043. szám)

2020-07-01 / 9021. szám

áromszék 2020. JÚLIUS 1., SZERDA Ismét látogatható a csernátoni múzeum Két hónapos zárvatartás után május közepén megnyílt a Haszmann Pál Múzeum szabadtéri rész­lege, a skanzen, ettől a hónaptól kezdődően pedig bizonyos előírások betartásával már a múzeum minden kiállítása látogatható. SOCHOM ISTVÁN » Dimény-Hasz­­mann Orsolya intézményvezető érdeklődésünkre elmondta: a vesztegzár ideje alatt a láto­gatók hiányoztak a leginkább, hiszen tavasztól késő őszig reg­geltől estig nagy a nyüzsgés a múzeumkertben. Az autóbu­szos csoportok elmaradtak, a tapasztalat az, hogy az utóbbi időben inkább családok - Sep­­siszentgyörgytől Tulceáig - lá­togatták meg a múzeumot, de a nyár folyamán várhatóan lesznek hazai és külföldi cso­portok is. Az elmúlt egy hónap­ban a belföldi látogatók voltak túlsúlyban. Amíg tart a vírus­­veszély, egyedi nyitási rendet vezettek be. Hétfőn a múzeum zárva tart, keddtől péntekig 9 és 17, szombaton és vasárnap pedig 9 és 14 óra között fogad­ják a látogatókat. A karantén ideje alatt, akárcsak a többi művelődési intézmény, a mú­zeum is átköltözött a virtuális térbe, kis videók segítségével próbálták tartani a kapcsolatot a látogatókkal, a közönséggel. Legutóbb június 27-én csatla­koztak a Múzeumok éjszakája nevű rendezvényhez, igaz, on­line, virtuális programokkal. Idén szeptember 19-én lenne a durrogtató. Ugyanazon a hét­végén, 19-én és 20-án került sor a Kulturális Örökség Napjai el­nevezésű rendezvényre. Nagy fájdalmukra idén elmarad az olvasó- és kézművestábor, de minden valószínűség szerint meg tudják tartani három tur­nusban az öt-öt napos nappali bejárás kézműves- és angoltá­bort, elsősorban a helyi gyer­mekek számára. Az intézményvezetőtől azt is megtudtuk, hogy a Haszmann Pál Közművelődési Egyesület sikeresen pályázott fúvós hang­szerekre. A csernátoni gyerme­keket, akárcsak a többi kézdi­­széki község fiataljait, Gergely Tamás és Szóró Dorina oktatja heti két alkalommal. Ha nincs is a megszokott nagy mozgás, de most is élet van a múzeum­ban és a gyűjteménygyarapítás is folyamatos. A kézdivásárhe­­lyi Hegedűs Ferenc vállalkozó egy több mint százötven éves szegecselt víztartályt vitetett a múzeumba a saját költsé­gén, a kézdiszentléleki Szőcs József vállalkozó pedig egy, a hatvanas években a bukaresti Semănătoarea üzemben gyár­tott nagy teljesítményű mag­tisztító gépet adományozott a múzeumnak, egy mindeddig hiányzó géppel egészítve ki a gyűjteményt - hangsúlyozta Dimény-Haszmann Orsolya. A SZERZŐ FELVÉTELE A magyar diákok közel fele megbukott­ ­» FEKETE RÉKA » A magyar ta­gozatos diákok átlagát a román jegyek rontották leginkább, míg magyar nyelv és irodalomból 96,72 százalék az átmenők ará­nya a megyében, román nyelv és irodalomból csak az összes vizsgázó 66,12 százaléka érte el az ötöst. Az elméleti osztá­lyok végzősei jóval megelőzték a szakoktatásban tanuló diákok eredményeit, előbbiek köré­ben 78,01, utóbbiakéban 19,49 százalék a sikeresen vizsgázók aránya. A pedagógiai, teológiai és művészeti osztályok végzősei közül 43,23 százalék a sikeresen érettségizők aránya. Háromszé­ken négyen kaptak tízest román nyelv és irodalomból, ötvenöten magyar nyelv és irodalomból, harminchatan a kötelező tárgy­ból (matematika és történelem) és ötvenegyen a választott tan­tárgyból. A fellebbezéseket ma déli 12 óráig lehet benyújtani, a tizennyolc év alatti diákok óvá­sát a szülőknek is láttamozniuk kell. A végleges eredményeket július 5-én teszik közzé. Tanulók a lovak közelében A sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskola első lovász és belovagló osztályának (hivatalos nevén állattenyésztés) két legeredményesebb diákját díjazták a gyakorlati oktatás helyszínén, a sepsikőröspataki Kálnoky Lovardában. A kilencedikes Mátéffy Ottilia és Ilyés P. Oszkár jutalma: részt vehetnek két Székelyföl­di Régió Bajnokságon a helybeli Kálnoky Alapítvány és a Máltai Szeretetszolgálat támogatásával. FEKETE RÉKA » Kádár Barna lo­vas oktató tanítványai az első di­ákok Háromszéken, akik iskolai keretek között tanulják a lovász mesterséget és gyakorolják a lo­vassportot. A tavaly ősszel indult kilencedik osztály a hároméves szakiskola részeként kezdte meg működését, az állattenyésztés és növénytermesztés szakon belül félosztálynyian ismerkednek az említett mesterséggel. Osztályfő­nökük, Csere Gyöngyvér román szakos pedagógus szerint a ló kö­zelségében sok olyasmit megta­nulnak a diákok, amire máshol nem lenne lehetőségük, erősö­dik a kitartásuk és lelkiekben is gazdagodnak. A sepsikőröspataki lovas­­tornaprogram öt esztendővel ezelőtt indult a Kálnoky Alapít­vány kezdeményezésére, a Mál­tai Szeretetszolgálat támogatá­sával a helyi, Kálnoky Ludmilla Általános Iskola tanulói számá­ra, ez adta az ötletet, hogy foly­tatni kellene nyolc osztály után is az oktatást. A kilencedikes képzés elindítása közös munka eredménye: a Puskás Tivadar Szakközépiskola beiskolázási engedélyt kért és kapott a szak elindítására, amelyben igen nagy szerepe volt Demeter Dávid igazgatónak, a Kálnoky Lovarda készségesen vállalta a gyakorlati oktatást, együttműködött a helyi önkormányzat és az iskola. Kálnoky Anna a díjátadón azt mondta, azért fontos a legjobbak elismerése, hogy felmutassák a jó példát. A lovassport kemény sportág, testileg, lelkleg meg­erősít, de nagyon sok munka és kitartás szükséges hozzá - mon­dotta. Kálnoky Anna kitért arra, hogy a helyi iskolások körében elindított lovastornaprogram sokkal többről szól, mint a lóval való találkozás, illetve mint azok a tevékenységek, amelyekkel bővítették a prog­ramot - kézműves-foglalkozás, asztalosság, szövés -, egy olyan közösségnek nyújt odafigyelést, szeretetet, amely többségében cigány családokból áll, és ő úgy véli, a gyermekekkel való törő­dés kihat a szüleikre is. Gróf Kálnoky Tibor elmond­ta, együttműködnek a mezőhe­­gyesi szakiskolával, a diákok csereprogramokon vehetnek majd részt, és akik kitartanak a szakma, a hivatás mellett, jól járnak, mert ebben az ágazat­ban nagy a kereslet a szakem­berek iránt. Kisgyörgy Sándor helyi polgármester is értékelte a lovas programot, szerinte ami­óta az alapítvány foglalkozik a gyermekekkel, a jó hatás az egész cigány közösségen érezhe­tő, annak pedig külön örvend, hogy a két jutalmazott diák kö­zül az egyik, Oszkár kőröspa­­taki (Ottilia kovásznai). A köz­ségvezető elmondta, az uniós pályázat révén épülő óvodában lesznek szálláshelyek, a Vadas­tetői utászházat idén átveszi az önkormányzat, így lesz, ahol elszállásolni táborozókat, bő­vülhet a település kínálata a kü­lönböző programok irányában. A Puskás Tivadar Szakkö­zépiskola ősszel is indít állatte­nyésztés szakot, ezúttal egy tel­jes osztályt huszonnyolc hellyel. Már tudják, hogy három sepsi­kőröspataki diák is jelentkezik de a jelenleg működő osztályhoz hasonlóan a szomszédos me­gyékből is van érdeklődés. Az iskola idén új szakokat is hirdet: egyedi ruhakészítő, pékáruké­szítő, valamint gáz- és vízveze­tékszerelő szakokkal bővítik a meglévő kínálatot. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Csere Gyöngyvér osztályfőnök és gróf Kálnoky Ti­bor adta át az okleveleket KÖZÉ­P­­ . ■■■■■i kármentő 1HN­HHH A fűnyíró és az autonómia T*barátom nem politizáló emberfajta. Dolgos, szorgalmas, nem ér rá úri huncutságokkal foglalkozni. Persze a világ dolga­ JLJ­iban tájékozott, megvan a véleménye, még ha nem is fejti ki, csak olykor, válogatott társaságban. Érdekes a viszonyulása az autonómia kérdéséhez: úgysem lesz semmi belőle, minek hát erőltetni. És elveihez hűen ő maga sem erőlteti az önrendelkezési folyamat előrébb haladását: nem vesz részt tüntetéseken, nem ír alá, nem szavaz stb. Minap azonban csillogó szemmel újságolta: ezentúl lelkes támogatója az autonómiaküzdelemnek. Hogy mi történt? Semmi különös, csak megértette a majdnem teljes függet­lenség lényegét. Barátom két keze munkájával felépítette a saját birodalmát: kis ház, kis udvar, kis család, épp elegendő élettér. A ház mögött veteményes, a ház előtt pázsit. Amelyet, hogy valamiképp kinéz­zen, hogy rendezett udvar látszatát keltse, állandóan nyírni kell. Barátom, mihelyt az építőanyagtól felszabadult a gyepnek kisze­melt terület, máris elkezdte telepíteni a füvet, hiszen jól tudta, szemnek tetszetős pázsitot kialakítani hosszú folyamat. Akkoriban azonban szűkösen állt anyagiak dolgában, az építkezéshez kellett minden pénz, hát csak egy elektromos fűnyíróra futotta lehetősé­geiből. Ami nagyon jól megfelel a célnak, egyetlen hátránya van csupán: kötegnyi áramkábelt kell örökösen harcolni a gép után, amely hajlamos az összegubancolódásra, beleakad minden kis akadályba, és mindig pontosan félméternyi hiányzik belőle ahhoz, hogy a gyepes terület végéig elérjen a fűnyíró. A nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük őket: a mondást barátom is ismeri, ő úgy segített magán, hogy minden fűnyíráskor valamely családtagját kérte meg az áramkábel kezelésére, így már nem gabalyodott, nem akadozott és mindig elég hosszúságúnak bizonyult a hosszabbító, de adódott egy másik probléma: ha családtagjai közül épp senki nem volt kéznél, a fűnyírás nem élvezet, de keserves kínlódás lett. Barátom saját bőrén tapasztalta meg, hogy a másoktól való függés mily sok akadályt jelent az előrehaladásban. Az élet törvényszerűségei közt akad egy olyan is, miszerint ami elromolhat, az el is romlik. Barátom elektromos fűnyírója hosszú, küzdelmes élet után végül megadta magát: egyszer csak egyet só­hajtott, a füst kiszállt belőle, és azzal a sokévi fűnyírástól vékonyra kopott pengék forgása végérvényesen leállt. Barátom megsiratta, mint az oly sok küzdelemben kitartó, hű társat illik, aztán elindult új fűnyírót vásárolni. Számba vette a kínálatot, igen megtetszett neki egy belsőégésű motorral ellátott célszerszám. Szemezgetett vele, de felmérte, hogy - munkásember lévén, most sem veti fel a pénz - elérhetetlen vagy marad számára a benzines fűnyíró. Azért otthon elmondta feleségének szíve vágyát, az asszonyka meg úgy döntött, a konyhapénzből megspórolt, eredetileg nyaralásra szánt összegecskét - ha már idén úgysem lesz nagy utazás -felajánlja a nemes célra. Barátom is hozzátette a saját dugiját, kicsit még böjtöl­tek nyárelő havában, s megvásárolták az új fűnyírót. A megvilágosodás az első pázsitkarbantartás után következett be. A fűnyíráshoz nem kellett többé segítség, barátom nem volt kiszolgáltatva sem az időnkénti áramkiesésnek, sem családtagjai szabadidejének, csupán az időjárás korlátozta könnyeddé vált, s ezáltal újra teljes élvezettel végzett munkájában. Hát így történt, hogy barátomból elszállt a közöny, s a helyette támadt űrt az élet más területein is megvalósítandó önrendelkezé­si állapot elérésének hatalmas tenniakarása töltötte ki. VÁRY O. PÉTER

Next