Háromszék, 2020. szeptember (32. évfolyam, 9065-9086. szám)

2020-09-17 / 9077. szám

áromszék 2020. SZEPTEMBER 17., CSÜTÖRTÖK KÖZÉLET KAMPÁNYBAN AZ EMSZ SEPSISZENTGYÖRGYI TANÁCSTAGJELÖLTJEI A lakónegyedek és a falvak gondjairól Hatékonyabban tudna foglalkozni a Sepsiszentgyörgyhöz tartozó falvak problémáinak megoldásá­val egy szavazati joggal is rendelkező önkormányzati képviselő - ebből a meggondolásból szerepel az Erdélyi Magyar Szövetség megyeszékhelyi tanácstagjelölt-listáján Miklós András szotyori falufe­lelős, aki Tatár Imola polgármesterjelölt társaságában sajtótájékoztatón ismertette elképzeléseit. FARCÁDI BOTOND » Tatár Imola kifejtette: a városközpont mel­lett a lakónegyedekben tapasz­talható gondokra kívánnak megoldást nyújtani: biztonsá­gos játszótereket szeretnének, rendeznék az elhanyagolt köz­területeket, ahol lehet, bőví­tenék a zöldövezeteket, igény szerint további parkolóhelye­ket alakítanának ki. De nem csak a lakónegyedekre, hanem a Sepsiszentgyörgyhöz tartozó „mostoha gyermekként kezelt” településekre is oda akarnak figyelni: Szépmezőre, Kilyén­re, Szotyorra. Szépmezőt Badi Levente autóvillamossági szak­ember képviseli az EMSZ sep­siszentgyörgyi jelöltlistáján, Miklós András falufelelősként pedig a Szotyorért eddig vég­zett munkáját kívánja folytat­ni, de a sok esetben hasonló gondokkal küszködő Kilyén érdekében is dolgozna önkor­mányzati képviselőként. A megoldandó problémák közé sorolta, hogy bár a két fa­luban van ivóvíz- és szennyvíz csatornahálózat, ez nem min­den család számára elérhető. Szotyorban például van utca, ahol az ivóvízhálózat megvan, de nincs szennyvízvezeték, de ennek fordítottjára is van pél­da - a probléma a 120-150 csa­ládból körülbelül 15-öt érint. A két falura nem jellemző a fiatalok elvándorlása, döntő többségében az ifjak szüleik mezőgazdasági munkáját, vál­lalkozásait veszik át, illetve a két pékség is biztosít munka­helyeket - éppen ezért szeret­nék, ha jól is éreznék magukat a fiatalok otthon. A forgalma­sabb utcákat - például a pék­ségekhez vagy a ravatalozóhoz vezetőt - szeretnék aszfaltoz­ni, de több helyen megoldásra vár az esővíz elvezetésének kérdése is. Ami a középülete­ket illeti, a szotyori óvodában központi fűtést kellene szerel­tetni, Szotyorban új paplakot kell építeni, a református és a katolikus templom meszelésre vár, a futballpálya állapota jó, de az öltözőt újjá kellene épí­teni, amihez tisztázni kell a terület tulajdonjogát, és a meg­lévő, leromlott állapotban lévő Olt-híd helyett újat kellene épí­teni - sorolta a teendőket Mik­lós András. A SZERZŐ FELVÉTELE Miklós András és Tatár Imola Orbaiszéken a helyi tanácsokban kíván dolgozni az EMSZ Az MPP és az EMNP által alakított választási szövetség, az EMSZ nem indít polgármesterjelölteket Orbaiszéken. Nem a végrehajtásban kívánnak dolgozni, sokkal inkább a döntéshozatalban, a helyi tanácsok keretén belül szeretnének tevékenykedni - hangzott el az EMSZ kovásznai sajtótájékoz­tatóján. Az eseményt dr. Fülöp Csaba, az MPP kovásznai szervezetének elnöke, az EMSZ tanácstag­jelöltje vezette, jelen volt Bálint József, az EMSZ jelöltje a megyeitanács-elnöki tisztségre, Fazakas Péter, Szabó Levente és Csáki Attila megyei önkormányzati képviselőjelöltek, az EMSZ kovásznai helyi tanácsosi jelöltjei, Ferencz Botond, Gáspár Ferenc és Molnár Attila. A SZERZŐ FELVÉTELE BOKOR GÁBOR . Dr. Fülöp el­mondta: nem kívánják részle­tekbe bocsátkozva ismertetni az EMSZ programját, de kihangsú­lyozta: ha versenyhelyzet van az önkormányzatokban, az jó­tékonyan hat az önkormányzati munkára. 18 éve a nemzeti olda­lon dolgoznak az önkormányza­tokban, tapasztalattal bíró jelölte­ket indítanak, akiket a polgárok és a lakosság szolgálatába ajánla­nak. „Mindig kérdezik, nem oszt­juk meg a magyarságot Kovász­nán? Jelentős számú románság él a városban, de ellentétben a megosztással, épp jó irányba sze­retnénk terelni az önkormány­zati munkát. Meggyőződésem, hogy a választás lehetősége nö­velheti a magyar szavazatok szá­mát, több képviselő juthat be az önkormányzatba. Alapelveink az önkormányzati hatékonyság, átlátható munka, mindez a ver­senyképesség jegyében” - mond­ta dr. Fülöp. Sajnos, Kovászna esetében látszik a lemaradás más turisztikai szempontból jelentős városokkal szemben, ezért fon­tos a hatékonyság az elkövetkező négy évben, minél több pályá­zatot nyerni, minél több külső forrást bevonzani - fűzte hozzá. A jelöltekről szólva elmondta: minden téren - egészségügy, kul­túra, sport, városrendezés - van szakemberük. A turisztika terén Puskás Katalin és Olosz Botond szaktudásában bíznak, de a ta­­nácstagjelölt-lista minden tagja valamilyen módon rálát a turisz­tikai kérdésekre - húzta alá. Ferencz Botond megfogal­mazta: butának kellene lennünk, ha azt mondjuk, nem néz ki jól Ko­vászna, de ez mind az adófizetők pénzéből valósult meg, a város az elmúlt négy esztendőben egyet­len lejt sem vonzott máshonnan. Bálint József a maga során el­mondta: 14 éves politikai karri­erje során első alkalommal vesz részt kovásznai sajtótájékozta­tón. „Orbaiszéken nincs polgár­mesterjelöltünk, tanácstagokat jelölünk, a döntéshozatalba kívánunk beleszólni. Az, hogy mennyire tudjuk biztosítani az orbaiszéki magyarok választási lehetőségét, az a településeken lévő szervezeteink döntési joga” - hangoztatta Bálint. „Hiába be­szélünk a turizmus fejlődéséről, ameddig nem biztosítjuk az eh­hez szükséges körülményeket. Fogadókészség van az emberek részéről, de a pozitív jövőképet is meg kell alkotni, még a világjár­vány körülményei között is. Az útépítést, a takarítást, az épüle­tek rendben tartását a vírus nem gátolta” - mutatott rá. Újságírói kérdésre elmond­ta: Zabolán két mandátumon át volt tisztségben MPP színekben a jelenlegi polgármester, aki négy évvel ezelőtt MPP-tagként, de az RMDSZ listáján nyert. Úgy látta, hogy az RMDSZ színeiben biz­tosabban nyer, hajlott az ilyen irányú biztatásokra, hagyta az MPP-t és az RMDSZ listáját vá­lasztotta. Baráti meggondolásból is úgy gondolták, hagyják, végez­ze a munkáját, nem indítottak jelöltet ellenében. Tanácstaglistát viszont igen, a képviselők által kí­vánják a helyes úton tartani, be­leszólni munkájába. A helyes út az, amibe bele tudnak látni, szól­ni, hiszen a közérdek kell legyen az elsődleges. Ha a köz számára valami teljesül, abban mindenki részesedik - magyarázta Bálint. EMSZ-es jelöltek kampányban Kovásznán jegyzet Nacionalizmus L elkendezve mesélte barátom, hogy megismerte az igazi nacio­nalizmust Nem igazán értettem, miért kell erről elragadtatott hangnemben beszélni, hiszen a nemzetek elkülönülését fennen hirdető elmélet normális gondolkodású, legalább az átlagos tole­ranciával megáldott emberben rajongást nem válthat ki, barátomat márpedig nyitott elméjű, segítőkész, nagy ember- és állatbarátként ismerem. És itt van a kutya eltemetve. Illetve épp hogy nincs eltemet­ve, mert hiszen onnan indult az egész. Na, ez így nagyon zavaros, hát leírom a történetet úgy, ahogyan barátom nekem elmesélte. Kutyás gazda mind tudja, hogy legjobb állatbarátja hosszú, egész­séges életének egyik feltétele az oltások kellő időben és kellő rendsze­rességgel való beadatása. Barátomnak mindig volt kutyája, az elsőt még kisgyerekkorában kapta - na, nem szüleitől, ők akkoriban épp az építkezéssel voltak elfoglalva, és Sperté kijelentették, míg nem lesz rend az udvaron, addig kutyáról szó sem lehet. De a kis csöppséget valaki bedugta a kapu alatt, a szőrmük nyöszörgött, a homokdomb­ban alagutat ásó gyermek felfigyelt a hangra, ölébe vette az ebfiókát, a folytatás nyilvánvaló: Csöpi - mert az lett a neve a kutyakölyöknek - maradt, hosszú-hosszú éveken át hűséges őrzője lett a háznak és a háztájinak. Olyannyira megbízható, hogy kotló hiányában még a csirkéket is rá lehetett bízni. Az már nem az ő hibája volt, hogy a vil­lámlástól és mennydörgéstől szétrebbent aprójószág az összeterelést nem élte túl. De messzire kanyarodtunk a múltba - vissza a mostani törté­nethez! Barátomnak sokadik kutyája egy kis puli lett. A nagykönyv sze­rint nevelte, hathetesen vitte első oltásra, két hét múlva a másodikra. Ekkor történt az eset, melyet oly lelkendezve mesélt nekem. Az állat­orvosnál korosabb hölgy várt a rendelő előtt, példásan nyírt ölebje vékony póráz végén kecsesen emelgette lábait. Barátom ölében vitte a gombszemű kis feketeséget, olyan apró a kutyus még, hogy nyakör­vet lehetetlen tenni rá. Udvariasan köszönt a hölgynek, kérdezte, az orvosra vár-e? A példásan nyírt öleb gazdája értetlenkedve nézett rá, barátom azonnal kapcsolt, megismételte a kérdést román nyelven. Vizsgálat eredményére vár, válaszolta a hölgy, és szépen mosolygott, elvégre minden ebrajongó emberben megmozdul valami, ha lelki rokonra talál. És így elkezdtek beszélgetni, nyilván, kutyás dolgokról. A hölgy elmondta, hogy kedvencét gyomorpanaszokkal vitte orvoshoz, a kis Decebal néhány napja étvágytalan, jókedvű ugyan, de a legdrágább konzervet is csak fanyalogva fogyasztja, sza­bályosan könyörögni kell neki, hogy néhány falatot lenyeljen. A doktor úr megvizsgálta, vért vett tőle (jaj, szegénykém, nagyon fájhatott neki, úgy sírt, alig bírtam megvigasztalni), és most annak eredményére vár. Barátomat nem lepte meg alkalmi beszélgetőtársa közlékenysé­­ge, az azonos érdeklődésű emberek közös témájukról mint régi jó ismerősök, oly közvetlenül tudnak beszélgetni. Ő is elmondta, oltásra hozta kutyáját, ez már a második adag lesz, míg meg nem kapja az összes vakcinát, nem engedheti idegen állat közelébe, azért is nem hagyja barátkozni a hölgy kutyusával. Merthogy közben az öleb és az ölben tartott ebfióka igencsak szemezett egymással, fülhegyezés­­sel és sűrű farokcsóválással fejezték ki közelebbi szemrevételezési szándékukat. A hölgy továbbra is széles mosollyal arcán, de mély­séges aggódással hangjában ecsetelte Decebal gyomorpanaszos tüneteit, majd hirtelen kanyarral rákérdezett barátomra: bic­en fajú a kicsike? Nem, magyar puli, válaszolta ő. A példásan nyírt öleb gazdájának arcáról hirtelen lefagyott a mo­soly, fejét félrefordította, Decebal pórázát szorosabbra fogta, kezének egy határozott mozdulatával kutyáját is arra kényszerítette, másfelé nézzen. Barátom néhány pillanatig csak állt, nem értette a hirtelen elhidegülést. Aztán elmosolyodott: az még hagyján, hogy ő magyar, de hogy a kutyája is az legyen, az már sok. Hát ez az igazi naciona­lizmus, állapította meg magában, ám mielőtt bármit is szólhatott volna, az orvos behívta a hölgyet. Sokáig tartott benn a konzultáció, a hölgy végül kutyáját melléhez szorítva jött ki a rendelőből, távoztá­­ban figyelemre sem méltatta barátomat, karján a fülét újra hegyezni, farkát újra csóválni kezdő kis puli kutyával. A történetnek epilógusa is van. Barátom, mint minden este, aznap is bekapcsolta a rádiót, a magyar adók zenei kínálatát unva, addig tekergette a keresőt, míg egy román nyelvű híradót talált. Tappancs, a kis magyar puli, ki addig békésen aludt a rádió mellett, dühösen elkezdett ugatni. VÁRY O. PÉTER

Next