Háromszék, 2020. szeptember (32. évfolyam, 9065-9086. szám)
2020-09-17 / 9077. szám
áromszék 2020. SZEPTEMBER 17., CSÜTÖRTÖK KÖZÉLET KAMPÁNYBAN AZ EMSZ SEPSISZENTGYÖRGYI TANÁCSTAGJELÖLTJEI A lakónegyedek és a falvak gondjairól Hatékonyabban tudna foglalkozni a Sepsiszentgyörgyhöz tartozó falvak problémáinak megoldásával egy szavazati joggal is rendelkező önkormányzati képviselő - ebből a meggondolásból szerepel az Erdélyi Magyar Szövetség megyeszékhelyi tanácstagjelölt-listáján Miklós András szotyori falufelelős, aki Tatár Imola polgármesterjelölt társaságában sajtótájékoztatón ismertette elképzeléseit. FARCÁDI BOTOND » Tatár Imola kifejtette: a városközpont mellett a lakónegyedekben tapasztalható gondokra kívánnak megoldást nyújtani: biztonságos játszótereket szeretnének, rendeznék az elhanyagolt közterületeket, ahol lehet, bővítenék a zöldövezeteket, igény szerint további parkolóhelyeket alakítanának ki. De nem csak a lakónegyedekre, hanem a Sepsiszentgyörgyhöz tartozó „mostoha gyermekként kezelt” településekre is oda akarnak figyelni: Szépmezőre, Kilyénre, Szotyorra. Szépmezőt Badi Levente autóvillamossági szakember képviseli az EMSZ sepsiszentgyörgyi jelöltlistáján, Miklós András falufelelősként pedig a Szotyorért eddig végzett munkáját kívánja folytatni, de a sok esetben hasonló gondokkal küszködő Kilyén érdekében is dolgozna önkormányzati képviselőként. A megoldandó problémák közé sorolta, hogy bár a két faluban van ivóvíz- és szennyvíz csatornahálózat, ez nem minden család számára elérhető. Szotyorban például van utca, ahol az ivóvízhálózat megvan, de nincs szennyvízvezeték, de ennek fordítottjára is van példa - a probléma a 120-150 családból körülbelül 15-öt érint. A két falura nem jellemző a fiatalok elvándorlása, döntő többségében az ifjak szüleik mezőgazdasági munkáját, vállalkozásait veszik át, illetve a két pékség is biztosít munkahelyeket - éppen ezért szeretnék, ha jól is éreznék magukat a fiatalok otthon. A forgalmasabb utcákat - például a pékségekhez vagy a ravatalozóhoz vezetőt - szeretnék aszfaltozni, de több helyen megoldásra vár az esővíz elvezetésének kérdése is. Ami a középületeket illeti, a szotyori óvodában központi fűtést kellene szereltetni, Szotyorban új paplakot kell építeni, a református és a katolikus templom meszelésre vár, a futballpálya állapota jó, de az öltözőt újjá kellene építeni, amihez tisztázni kell a terület tulajdonjogát, és a meglévő, leromlott állapotban lévő Olt-híd helyett újat kellene építeni - sorolta a teendőket Miklós András. A SZERZŐ FELVÉTELE Miklós András és Tatár Imola Orbaiszéken a helyi tanácsokban kíván dolgozni az EMSZ Az MPP és az EMNP által alakított választási szövetség, az EMSZ nem indít polgármesterjelölteket Orbaiszéken. Nem a végrehajtásban kívánnak dolgozni, sokkal inkább a döntéshozatalban, a helyi tanácsok keretén belül szeretnének tevékenykedni - hangzott el az EMSZ kovásznai sajtótájékoztatóján. Az eseményt dr. Fülöp Csaba, az MPP kovásznai szervezetének elnöke, az EMSZ tanácstagjelöltje vezette, jelen volt Bálint József, az EMSZ jelöltje a megyeitanács-elnöki tisztségre, Fazakas Péter, Szabó Levente és Csáki Attila megyei önkormányzati képviselőjelöltek, az EMSZ kovásznai helyi tanácsosi jelöltjei, Ferencz Botond, Gáspár Ferenc és Molnár Attila. A SZERZŐ FELVÉTELE BOKOR GÁBOR . Dr. Fülöp elmondta: nem kívánják részletekbe bocsátkozva ismertetni az EMSZ programját, de kihangsúlyozta: ha versenyhelyzet van az önkormányzatokban, az jótékonyan hat az önkormányzati munkára. 18 éve a nemzeti oldalon dolgoznak az önkormányzatokban, tapasztalattal bíró jelölteket indítanak, akiket a polgárok és a lakosság szolgálatába ajánlanak. „Mindig kérdezik, nem osztjuk meg a magyarságot Kovásznán? Jelentős számú románság él a városban, de ellentétben a megosztással, épp jó irányba szeretnénk terelni az önkormányzati munkát. Meggyőződésem, hogy a választás lehetősége növelheti a magyar szavazatok számát, több képviselő juthat be az önkormányzatba. Alapelveink az önkormányzati hatékonyság, átlátható munka, mindez a versenyképesség jegyében” - mondta dr. Fülöp. Sajnos, Kovászna esetében látszik a lemaradás más turisztikai szempontból jelentős városokkal szemben, ezért fontos a hatékonyság az elkövetkező négy évben, minél több pályázatot nyerni, minél több külső forrást bevonzani - fűzte hozzá. A jelöltekről szólva elmondta: minden téren - egészségügy, kultúra, sport, városrendezés - van szakemberük. A turisztika terén Puskás Katalin és Olosz Botond szaktudásában bíznak, de a tanácstagjelölt-lista minden tagja valamilyen módon rálát a turisztikai kérdésekre - húzta alá. Ferencz Botond megfogalmazta: butának kellene lennünk, ha azt mondjuk, nem néz ki jól Kovászna, de ez mind az adófizetők pénzéből valósult meg, a város az elmúlt négy esztendőben egyetlen lejt sem vonzott máshonnan. Bálint József a maga során elmondta: 14 éves politikai karrierje során első alkalommal vesz részt kovásznai sajtótájékoztatón. „Orbaiszéken nincs polgármesterjelöltünk, tanácstagokat jelölünk, a döntéshozatalba kívánunk beleszólni. Az, hogy mennyire tudjuk biztosítani az orbaiszéki magyarok választási lehetőségét, az a településeken lévő szervezeteink döntési joga” - hangoztatta Bálint. „Hiába beszélünk a turizmus fejlődéséről, ameddig nem biztosítjuk az ehhez szükséges körülményeket. Fogadókészség van az emberek részéről, de a pozitív jövőképet is meg kell alkotni, még a világjárvány körülményei között is. Az útépítést, a takarítást, az épületek rendben tartását a vírus nem gátolta” - mutatott rá. Újságírói kérdésre elmondta: Zabolán két mandátumon át volt tisztségben MPP színekben a jelenlegi polgármester, aki négy évvel ezelőtt MPP-tagként, de az RMDSZ listáján nyert. Úgy látta, hogy az RMDSZ színeiben biztosabban nyer, hajlott az ilyen irányú biztatásokra, hagyta az MPP-t és az RMDSZ listáját választotta. Baráti meggondolásból is úgy gondolták, hagyják, végezze a munkáját, nem indítottak jelöltet ellenében. Tanácstaglistát viszont igen, a képviselők által kívánják a helyes úton tartani, beleszólni munkájába. A helyes út az, amibe bele tudnak látni, szólni, hiszen a közérdek kell legyen az elsődleges. Ha a köz számára valami teljesül, abban mindenki részesedik - magyarázta Bálint. EMSZ-es jelöltek kampányban Kovásznán jegyzet Nacionalizmus L elkendezve mesélte barátom, hogy megismerte az igazi nacionalizmust Nem igazán értettem, miért kell erről elragadtatott hangnemben beszélni, hiszen a nemzetek elkülönülését fennen hirdető elmélet normális gondolkodású, legalább az átlagos toleranciával megáldott emberben rajongást nem válthat ki, barátomat márpedig nyitott elméjű, segítőkész, nagy ember- és állatbarátként ismerem. És itt van a kutya eltemetve. Illetve épp hogy nincs eltemetve, mert hiszen onnan indult az egész. Na, ez így nagyon zavaros, hát leírom a történetet úgy, ahogyan barátom nekem elmesélte. Kutyás gazda mind tudja, hogy legjobb állatbarátja hosszú, egészséges életének egyik feltétele az oltások kellő időben és kellő rendszerességgel való beadatása. Barátomnak mindig volt kutyája, az elsőt még kisgyerekkorában kapta - na, nem szüleitől, ők akkoriban épp az építkezéssel voltak elfoglalva, és Sperté kijelentették, míg nem lesz rend az udvaron, addig kutyáról szó sem lehet. De a kis csöppséget valaki bedugta a kapu alatt, a szőrmük nyöszörgött, a homokdombban alagutat ásó gyermek felfigyelt a hangra, ölébe vette az ebfiókát, a folytatás nyilvánvaló: Csöpi - mert az lett a neve a kutyakölyöknek - maradt, hosszú-hosszú éveken át hűséges őrzője lett a háznak és a háztájinak. Olyannyira megbízható, hogy kotló hiányában még a csirkéket is rá lehetett bízni. Az már nem az ő hibája volt, hogy a villámlástól és mennydörgéstől szétrebbent aprójószág az összeterelést nem élte túl. De messzire kanyarodtunk a múltba - vissza a mostani történethez! Barátomnak sokadik kutyája egy kis puli lett. A nagykönyv szerint nevelte, hathetesen vitte első oltásra, két hét múlva a másodikra. Ekkor történt az eset, melyet oly lelkendezve mesélt nekem. Az állatorvosnál korosabb hölgy várt a rendelő előtt, példásan nyírt ölebje vékony póráz végén kecsesen emelgette lábait. Barátom ölében vitte a gombszemű kis feketeséget, olyan apró a kutyus még, hogy nyakörvet lehetetlen tenni rá. Udvariasan köszönt a hölgynek, kérdezte, az orvosra vár-e? A példásan nyírt öleb gazdája értetlenkedve nézett rá, barátom azonnal kapcsolt, megismételte a kérdést román nyelven. Vizsgálat eredményére vár, válaszolta a hölgy, és szépen mosolygott, elvégre minden ebrajongó emberben megmozdul valami, ha lelki rokonra talál. És így elkezdtek beszélgetni, nyilván, kutyás dolgokról. A hölgy elmondta, hogy kedvencét gyomorpanaszokkal vitte orvoshoz, a kis Decebal néhány napja étvágytalan, jókedvű ugyan, de a legdrágább konzervet is csak fanyalogva fogyasztja, szabályosan könyörögni kell neki, hogy néhány falatot lenyeljen. A doktor úr megvizsgálta, vért vett tőle (jaj, szegénykém, nagyon fájhatott neki, úgy sírt, alig bírtam megvigasztalni), és most annak eredményére vár. Barátomat nem lepte meg alkalmi beszélgetőtársa közlékenysége, az azonos érdeklődésű emberek közös témájukról mint régi jó ismerősök, oly közvetlenül tudnak beszélgetni. Ő is elmondta, oltásra hozta kutyáját, ez már a második adag lesz, míg meg nem kapja az összes vakcinát, nem engedheti idegen állat közelébe, azért is nem hagyja barátkozni a hölgy kutyusával. Merthogy közben az öleb és az ölben tartott ebfióka igencsak szemezett egymással, fülhegyezéssel és sűrű farokcsóválással fejezték ki közelebbi szemrevételezési szándékukat. A hölgy továbbra is széles mosollyal arcán, de mélységes aggódással hangjában ecsetelte Decebal gyomorpanaszos tüneteit, majd hirtelen kanyarral rákérdezett barátomra: bicen fajú a kicsike? Nem, magyar puli, válaszolta ő. A példásan nyírt öleb gazdájának arcáról hirtelen lefagyott a mosoly, fejét félrefordította, Decebal pórázát szorosabbra fogta, kezének egy határozott mozdulatával kutyáját is arra kényszerítette, másfelé nézzen. Barátom néhány pillanatig csak állt, nem értette a hirtelen elhidegülést. Aztán elmosolyodott: az még hagyján, hogy ő magyar, de hogy a kutyája is az legyen, az már sok. Hát ez az igazi nacionalizmus, állapította meg magában, ám mielőtt bármit is szólhatott volna, az orvos behívta a hölgyet. Sokáig tartott benn a konzultáció, a hölgy végül kutyáját melléhez szorítva jött ki a rendelőből, távoztában figyelemre sem méltatta barátomat, karján a fülét újra hegyezni, farkát újra csóválni kezdő kis puli kutyával. A történetnek epilógusa is van. Barátom, mint minden este, aznap is bekapcsolta a rádiót, a magyar adók zenei kínálatát unva, addig tekergette a keresőt, míg egy román nyelvű híradót talált. Tappancs, a kis magyar puli, ki addig békésen aludt a rádió mellett, dühösen elkezdett ugatni. VÁRY O. PÉTER