Háromszék, 2020. október (32. évfolyam, 9087-9108. szám)

2020-10-23 / 9103. szám

/ // BAJBAN A VENDÉGLŐSÖK Meg van kötve kezük, lábuk ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Általános a tanácstalanság, elkeseredettség és felháborodás a sepsiszentgyörgyi vendéglősök köré­ben, amiért ismét kénytelenek lezárni egységeik belső tereit. Úgy látják, elsősorban nem a vendég­látó ágazat okolható a koronavírus-járvány újbóli fellángolásáért, ezért túl drasztikusnak tartják az intézkedéseket. Legtöbbjük sötétnek látja az eljövendő heteket, a teraszokat, kerthelyiségeket megpróbálják minél tovább nyitva tartani, átalakítani, hogy a hidegebb időszakban is üzemeljenek, illetve az étel házhoz szállítását is folytatják, ám megtörténhet, hogy ez nem lesz elegendő a fenn­maradáshoz. »­2 ’56-TÓL ’56-IG A forradalom előtti erdélyi időszakról (2.) 1956. október 23-án tört ki a sztálinista diktatúra elleni magyar­­országi forradalom Budapesten. A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége által szervezett fővárosi tömegtüntetés és számos vidéki megmozdulás a karhatalom ellenséges fellé­pése nyomán erőszakba torkollt és lángba borította az országot. Benkő Levente történész tegnapi lapszámunkban megkezdett, ma befejeződő tanulmánya áttekinti a forradalom kirobbanásá­ig vezető folyamatot és az arra való romániai, azon belül magyar értelmiségi reagálást.»­­ FOTÓ: MAGYAR NEMZETI MÚZEUM A Széna téri harcok egyik lyukas zászlaja Eskütétel a megyei önkormányzatnál Tegnap délben tartotta alakuló ülését Kovászna Megye Taná­csa. A járványhelyzet miatt zártkörű, szabadtéri rendezvényen tette le az esküt az önkormányzat elnöke, illetve azon tanács­tagok, akiknek mandátumát igazolták. A megyei képviselő­­testület alelnökeiről, valamint a bizottságok tagjairól péntek délelőtti ülésén dönt a szeptember végi választásokon mandá­tumot nyert testület. A mintegy félórás ülés kezde­tén üdvözölte a megjelenteket Iulian-Constantin Tudor kor­mánymegbízott, aki helyette­seivel együtt - Cosmin Boricean és Sergiu Mitroi - vett részt az eseményen. Az alakuló ülést a rangidős tanácstag, Calinic Sa­bin vezette, az eskütételnél pe­dig két legifjabb megválasztott társa, Oláh István és Jakab Ist­ván Barna segédkezett. A negyedik mandátumát kezdő önkormányzati vezető, Tamás Sándor rövid felszólalá­sában a következő esztendők célkitűzései közt említette Há­romszék egészségügyi rendsze­rének fejlesztését, mint mond­ta, javítani kívánnak a megye kórházainak felszereltségén és az intézményben uralkodó hangulaton is. Emellett fontos­nak tartja jó összeköttetést te­remteni a vidombáki reptérrel, illetve elindítani a Brassó-Kéz­­divásárhely-Bákó autópálya építését, a megyei úthálózat fejlesztését. A tervek közt em­lítette továbbá a szociális háló bővítését, a gyermekvédelmi rendszer megerősítését, a zöld mozgalom beindítását és a tér­ségi hulladékgazdálkodás meg­erősítését. Mint fogalmazott, az előző időszakban a fenn­tartható fejlődés alapjait tették le Háromszéken, a következő időszak legnagyobb kihívá­sa pedig székely identitásunk megőrzése érdekében az, hogy Székelyföld kulturális és gaz­dasági erőtérként működjék. Az alakuló ülést követő sajtó­­tájékoztatón a megyei tanács el­nöke elmondta, az új testületben az RMDSZ-nek 22 képviselője van, az Erdélyi Magyar Szövet­ségnek, valamint a Nemzeti Li­berális Pártnak három-három, míg a Szociáldemokrata Pártnak kettő. Elhangzott az is, a pótta­gok mandátumának igazolásá­hoz előbb meg kellett alakulnia az új képviselő-testületnek. Mi­vel elfogadta az elnöki mandá­tumot, Tamás Sándor helyére a pótlistán következő tanácstag, Gál Károly mandátumának iga­zolását kérték.» 3 máról holnapra És mégis önrendelkezés­ ek "nehéz időben is fontos a biztos pont, mind fél egyéni, mind közösségi értelemben. Ebben i­s az esztendőben közösségként arra kény­szerültünk, hogy nemzeti ünnepeinket csak visz­­szafogottan, szerényen tarthattuk meg. Március idusán üres terek és némaság, bizony, lehangoló volt ezt megélni. A Szent István-napi új kenyérnek sem olyan volt az íze, mint eddig, s íme, az 1956- os forradalom október 23-i szikrájára is csak félénken emlékezhetünk. Érthető e kényszerhely­zet, hiszen a koronavírus-járvány szinte mindent felülír, ami eddig természetes és megszokott volt, ám olykor az is mérlegelhető, meddig tekinthető elevennek és lüktetőnek, élni akarónak, álmodni tudónak a karanténba zárt közösség? Korlátozások szorításában kerülhet sor va­sárnap az október utolsó vasárnapjára időzített Székelyföld autonómiájának napjára is. Az idén talán ez az első olyan rendezvény, mely ha nem is olyan intenzitással, mint eddig, de mégis jelzi, a szabadsággal és az önrendelkezéssel kapcso­latos elképzelésekről járvány időben sem szeren­csés lemondani. Persze, kötelességünk vigyázni egymásra, ugyanakkor azt is fontos jelezni, hogy sem a vírus, sem az egyéni és közösségi szabad­ságjogok korlátozása sem feledtetheti közösségi céljainkat, az önrendelkezésre vonatkozó elkép­zelések nem kiradírozhatóak. Október 25-én öku­menikus istentiszteleteket tartanak, helyenként őrtüzeket gyújtanak, s ahol lehetséges, beszédet mondanak azok, akik úgy érzik, van mondani­valójuk, s úgy vélik, hallgatni soha nem szeren­csés. És ahol esélytelennek mutatkozik bármiféle emlékezés, meggyújtható, ablakba tehető egy-egy szál gyertya. Most e gyertyák rajzolhatják ki Székelyföld - igen, a létező Székelyföld - területét. A mozgalmat kezdeményező Székely Nemzeti Tanács elnöke,­Izsák Balázs szerint semmi, de sem­mi nem tiltja, hogy közösen imádkozzunk Székely­föld autonómiájáért. Igaza van. Ám gondolatához hozzáfűzhető, holnap még elég az ima, holnapután is szükséges, de nem elégséges. E visszafogottságra kényszerítő, illetve töprengésre is késztető időszak ugyanis arra is lehetőséget teremt, hogy át- és újra­értékeljük az erdélyi, székelyföldi magyar közösség számára fontos szempontokat. Könnyen belátható, az autonómiáért nem elég imádkozni, azért értel­mesen cselekedni kell. Éppen ezért rögzíteni kellene immár, hogy az önrendelkezés mit jelenthet a holnapután Romániájában, s milyen elgondolások mellé lehet politikai szövetségeseket felsorakoztat­ni. Az is egyértelmű, hogy az autonómia nem lehet csupán egy alkalmi jelszó, melyhez ki-ki valami­féle képzetet, vágyálmot társít, az önrendelkezé­sért folytatott politikai küzdelem csak pontosan megfogalmazott célok esetén lehet sikeres. Hiszen szövetségesekre is akkor számíthatunk, ha azok elfogadják, hogy társadalmi gondjaink egyik oka a túlságosan központosított, átláthatatlan és megre­­formálhatatlannak tűnő államszerkezet. Jó érvelés esetén számosan belátnák, hogy az önrendelkezés egyben észszerűbb, működőképesebb és emberibb államszerkezetet is jelent. És gondolkodni tudó fele­barátaink közül ki ellenezné ezt e saját súlya alatt roskadozó országban? MÓZES LÁSZLÓ

Next