Háromszék, 2020. november (32. évfolyam, 9109-9127. szám)

2020-11-02 / 9109. szám

aromsze 2020. NOVEMBER 2., HÉTFŐ KÖZÉLET •• Összefogásra szólít az új polgármester A SZERZŐ FELVÉTELE 1 » Első munkanapján arra kér­tük Rákosi Árpádot, mutatkoz­zon be olvasóinknak. - 1967. március 29-én szület­tem Csernátonban egy négygyer­mekes keresztény családban a legkisebbként. Erre büszke va­gyok, hiszen, Orbán Viktor mi­niszterelnököt idézve: „Isten őriz­zen attól a politikustól, aki nem féli az Istent!” Szülőfalumban vé­geztem elemi tanulmányaimat, majd szakmát tanultam. Kézdivá­­sárhelyen dolgoztam a Munkás Kisipari Szövetkezetnél 1991-ig szabómesterként. Miután a csalá­dom visszakapta a földjussát, ott­hagytam a munkahelyemet és nekifogtam gazdálkodni. Abban az esztendőben lehetőségem adó­dott részt venni egy svájci mező­­gazdasági tanfolyamon. Azóta is gazdálkodom mintegy huszonöt hektáron, kisebb-nagyobb si­kerrel. Vállalkozó szellemű em­bernek tartom magam, mindig mertem előrelépni, kipróbálni új dolgokat. Az első külföldi traktor a faluban az enyém volt 1998- ban, amelyet magánszemélyként Magyarországról hoztam, ad­dig csak cégeknek volt külföldi traktoruk. Keresetemet mindig próbáltam valami újba befek­tetni. 1997-ben nősültem meg, feleségem sepsiszentgyörgyi. Ott is laktunk nyolc évig, majd 2005-ben végleg hazaköltöztünk szülőfalumba, miután 2001-ben nekifogtunk saját házunk építé­sének. Amíg Sepsiszentgyörgyön laktunk, addig is rendszeresen hazajártam és gazdálkodtam. Saj­nos, gyermekünk nem született. - Milyen meggondolásból indult függetlenként a helyható­sági választásokon? - A gondolat, a döntés, hogy jelöltessem magam, nem az utol­só hónapokban, hanem sokkal hamarabb, közel három eszten­dővel ezelőtt született meg ben­nem, miután Bölöni Dávidnak le kellett mondania tisztségéről. Barátok, falusfelek biztatására, bátorítására döntöttem az indu­lás mellett. Úgy éreztem és ér­zem most is, hogy teljes békesség van bennem: nem hatalomvágy, nem a meggazdagodás, nem a polgármesteri bársonyszékkel járó előnyök miatt akartam pol­gármester lenni, hanem a tenni akarás vezényelt. Tudatában vagyok annak, hogy nincs felké­szültségem a közigazgatásban, sem tapasztalatom ezen a téren, de senki nem születik polgár­­mesternek, hiszem azt, hogy lehet és kell tanulni. Én büszke vagyok arra, hogy egy istenfélő, keresztény családban születtem.­­ Kérem, szóljon pár szót a választási eredményekről. - 53,86 százalékot, azaz 788 érvényes szavazatot kaptam, el­lenjelöltem pedig 658 voksot ösz­­szesített. Tudatában vagyok an­nak, hogy az RMDSZ többségben van a helyi önkormányzatban, de véleményem szerint vége a vá­lasztási kampánynak, mindenki­nek el kell fogadnia a választás eredményét, és pártszínektől függetlenül a község érdekeit kell szem előtt tartania. Én nem fogok ellenséges viszonyban len­ni senkivel. Néhai Ayrton Senna Forma-1-es világbajnokot idézve: én azért jöttem, hogy győzzek, nem azért, hogy második vagy harmadik legyek. Az EMSZ helyi képviselői felkértek, hogy indul­jak a választásokon az ő jelöltjük­ként, de visszautasítottam, mert nem szeretném, ha egy vagy két év múlva bárki azt mondaná ne­kem, hogy mi juttattunk oda és az ő emberük vagyok. Én független­ként vállaltam a megmérettetést. - Mivel magyarázza a győ­zelmét? - Istenfélő ember vagyok, a választópolgárokon kívül Is­tennek tulajdonítom a győzel­memet. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy első perctől kezdve mennyien álltak mellettem, biztattak, bátorítottak és végül gratuláltak. Meg szeretném kö­szönni azoknak, akik elmentek szavazni. Aki elment, az mind jól döntött. Akik otthon marad­tak, azok helyett mások döntöt­tek. Egy fejezet lezárult a község életében, és elkezdődik egy új. Lesznek dolgok, amik jobban, és lesznek, amik rosszabbul men­nek majd. Van olyan munka, ami elkezdődött és folytatni kell, van, amit nekünk kell elkezdenünk, és majd más fejezi be, ez az élet rendje. A tétlenkedőkkel, a visz­­szahúzó erőkkel, az untatókkal, a feszültséget keltőkkel most nem szabad foglalkozni. Tényleg összefogásra van szükség, mert csak együtt vagyunk képesek arra, amire mindannyian vá­gyunk: egy szebb jövő építésére. Külön meg szeretném köszönni a fiataloknak, hogy nagyon mel­lettem álltak. Egy dologra szeret­ném felhívni mindkét tábor fi­gyelmét. A kampánynak vége. A múltat, a sérelmeket - legyenek azok személyesek vagy közössé­giek - el kell felejteni és meg kell bocsátani. - Min szeretne változtatni a községháza munkájában? - Úgy érzem, hogy a közal­kalmazottak lakossággal szem­beni magatartásával kapcso­latosan gondok vannak, azon kell majd változtatni, javítani. Aki nem tud beállni a sorba, az elmegy magától. Nem kerül pénzbe, ha egy közalkalmazott kedves a falusfelével szemben. - Lesz-e személyes tanács­adója? - Igen, Bartók Csaba nyug­díjas jegyző. -Melyek a közelebbi tervei? - Folytatnám az elkezdett beruházásokat. Ugyanakkor óriási gond a faluban a veze­tékes víz minősége. Ennek mi­előbbi megoldására fektetném a legnagyobb hangsúlyt. SOCHOM ISTVÁN A nyolcvanéves Jakabos Csaba köszöntése :“d­ecember második fele volt... Temesvárról kósza hírek is­­ érkeztek, amikről akkoriban (még) nem volt szabad be- JLS szélni. Lassan-lassan a tévé is olyan adásokat közvetített, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Nem lehetett tudni azonban, hogy merre dől el a helyzet, annyira nem, hogy néhány elvtárs még hevesen ítélkezett a temesvári eseményekről. Pár nap­pal karácsony előtt voltunk. Az exportirodán vagonlakás. Senki sem vette igazán komolyan a feladatát, inkább a hírekre figyelt. Én attól tartottam, hogy ha ennyire elhúzódik minden, még lekés­­sük a vámolást! Igen! Temesváron már rég lőttek, és én végtelen naivsággal a főnökséget lestem, hátha valaki beszélne a vámosok­kal, hogy várjanak. Az igazgatók azonban nyilvánvalóan mással voltak elfoglalva. Valószínűleg a vámosok is. Mivel számtalanszor ki-be jártam a csavargyár titkárságára, szem- és fültanúja voltam annak, amit most szeretnék elmesélni. Mindenekelőtt azonban el kell mondanom, hogy a kézdivásár­­helyi csavargyárnak fegyverraktára volt a „gárdás” (munkás­őrség) fegyverek számára. Minden előírásnak megfelelő, dupla vasrács, vasajtó stb. nyújtott biztos őrizetet számukra. Gondolom, ezért, no meg azért is, mert tágas helyiség volt, nemcsak a csavar­gyár, hanem a szomszédos gyárak is itt tartották a fegyvereiket. Nálunk az emberek egyre izgatottabban várták a híreket, és azok érkeztek is jó bőven. „Hallatlanul jól képzett terroristák garázdálkodnak országszerte! Nemhogy elfogni, de még látni is szinte lehetetlen őket! A kutakat már megmérgezték.” És akkor merült fel először a gondolat, hogy felfegyverkezve kellene várni a „terroristákat”. Jakabos igazgató azonban meg sem hallotta a javaslatot. Újabb hírek következtek: „A terroristák vonaton közelednek Kézdivásárhely felé.” A munkásőrség parancsnoka ismétel­ten kérte a puskákat a vezérigazgatótól. Jakabos elutasította, mondván: a hangulat annyira feszült, hogy veszélyes puskát adni olyan emberek kezébe, akik egyáltalán nincsenek azokhoz szokva. Időközben a város ideiglenes vezetősége is megérkezett hozzánk. Ők is a puskákat kérték. Jakabos Csaba tőlük is megta­gadta, hát elmentek. Újabb hírek érkeztek arról, hogy a terroristák Csernátonhoz közelednek. Ismételt telefonálások, újabb kérések, hogy vegyék ki a fegyvereket. A vezérigazgató hajthatatlan maradt. Már minden gyár követelte a puskáit, némelyeknek személyesen az igazgatója jött át. Jakabos azonban nem engedett a magáéból... Hangos szó­váltásokat hallottam, egyik-másik még fenyegetőzött is. Jakabos magatartása megmagyarázhatatlan volt. Mindenki dühös volt rá. Ilyeneket hallottam a folyosón: „Nem értem Jaka­­bost! Nem adja ki a fegyvereket! Tiszta bolond! Jönnek a terroris­ták, és...” Ismét bementem a titkárságra vámolásügyben telefonálni. Láttam, hogy Jakabos Csaba úgyszólván egyedül maradt. Magába roskadva ült kinn a kanapén és nézett a semmibe. Néhányszor a kezébe temette az arcát, de többnyire mozdulatlan maradt. Nagyon halkan, de ott álltam mellette a telefonnal a kezemben, és jól hallottam, inkább magának suttogta: „Nem tehetem... Sajnálom azt a sok szép fiatalt ott a főtéren.” És kitartott eredeti álláspontja mellett: nem adott ki egyetlen puskát sem. Később ezt így elmeséltem egy unokatestvéremnek, aki szintén a munkásőrség egyenruhájában tevékenykedett, ő maga is fegyve­reket osztott ki a helyi parancsnak megfelelően. „Hát valóban na­gyon jól járt el. Itt 95 százalékban egymásra lövöldöztek felindult­­ságukban” - mondta. Ezt nem sokan tudják. Vagy már elfelejtették abban a zűrzavarban. Soha nem fogjuk megtudni, hogy hány életet mentett meg és hány sebesülést hárított el Jakabos Csaba vezérigazgató, és soha nem fogjuk tudni ezt neki megköszönni. Pedig bármelyikünk érin­tett lehetett volna! DREESKORNFELDNÉ OLÁH ÉVA (A visszaemlékezés Brassóban született, jelenleg Németországban élő szer­zője a csavargyár egykori mérnöke, a Vasas Sportegyesület volt sportlövője) Alpolgármestert választottak Kézdialmáson Reketes István építkezési vállalkozót választották Kézdialmás alpolgármesterévé a múlt csütörtökön tartott önkormányzati ülésen. Mint arról beszámoltunk, a felső-háromszéki községben érdekes helyzet alakult ki: a helyhatósági választást fölényesen, 74 százalékkal megnyerő Molnár István nem töltheti be a polgármesteri tisztséget, ugyanis az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség összefér­hetetlenséget állapított meg esetében. SOCHOM ISTVÁN » Kézdialmáson a kilenc önkormányzati képvise­lő közül négyen jelöltették magu­kat alpolgármesternek: Cserei Lá­zár, Jakab Ervin, Lénárt Ervin és Reketes István. A titkos szavazás nyomán Reketes István építke­zési vállalkozó öt szavazattal lett Kézdialmás új alpolgármestere, Cserei Lázár két, Jakab és Lénárt pedig egy-egy voksot összesített. Az új alpolgármester múlt csü­törtökön letette a hivatalos esküt, másnap pedig átvette hivatalát. Értesüléseink szerint Reketes Ist­vánt a közeljövőben a kormány­­hivatal megbízott községvezető­nek nevezi ki a jövő év tavaszán, legkésőbb nyaron sorra kerülő időközi választásokig. Új voksolásra azért van szük­ség, mert a Kovászna Megyei Törvényszék október 23-án jog­erősen elutasította Molnár Ist­ván, Kézdialmás megválasztott polgármesterének fellebbezését, amelyet az elöljáró az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség által megállapított összeférhe­tetlenségi döntés ellen nyújtott be. Érdekesség, hogy a feddhe­tetlenségi ügynökség által közölt névsoron még mintegy hatvan romániai polgármester neve szerepelt, akikről kimondták: összeférhetetlenség miatt nem tölthetik be a tisztséget. Egyikük mandátumát sem igazolták, ám mintegy ötven esetben elfogad­ták a benyújtott óvást és semmis­nek nyilvánították az alapfokú ítéletet, csak tíz megválasztott elöljáró esetében utasították el a fellebbezést. Molnár István 2021. december 17-éig nem töltheti be a polgármesteri tisztséget, nem indulhat az időközi választáso­kon, csak 2024-ben lehet ismét községvezető. Molnár Istvánnak, aki tizen­öt évig - a település 2004. márci­us 18-i önállósulásától - vezette az új községet előbb kinevezett, majd négyszer megválasztott polgármesterként, ugyanis volt a „bűne”, mint az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség ál­tal összeférhetetlennek ítélt töb­bi elöljárónak: mivel mezőgaz­dasággal is foglalkozott, egyéni vállalkozói engedélyt váltott ki, hogy támogatást hívhasson le.

Next