Háromszék, 2020. november (32. évfolyam, 9109-9127. szám)
2020-11-02 / 9109. szám
aromsze 2020. NOVEMBER 2., HÉTFŐ KÖZÉLET •• Összefogásra szólít az új polgármester A SZERZŐ FELVÉTELE 1 » Első munkanapján arra kértük Rákosi Árpádot, mutatkozzon be olvasóinknak. - 1967. március 29-én születtem Csernátonban egy négygyermekes keresztény családban a legkisebbként. Erre büszke vagyok, hiszen, Orbán Viktor miniszterelnököt idézve: „Isten őrizzen attól a politikustól, aki nem féli az Istent!” Szülőfalumban végeztem elemi tanulmányaimat, majd szakmát tanultam. Kézdivásárhelyen dolgoztam a Munkás Kisipari Szövetkezetnél 1991-ig szabómesterként. Miután a családom visszakapta a földjussát, otthagytam a munkahelyemet és nekifogtam gazdálkodni. Abban az esztendőben lehetőségem adódott részt venni egy svájci mezőgazdasági tanfolyamon. Azóta is gazdálkodom mintegy huszonöt hektáron, kisebb-nagyobb sikerrel. Vállalkozó szellemű embernek tartom magam, mindig mertem előrelépni, kipróbálni új dolgokat. Az első külföldi traktor a faluban az enyém volt 1998- ban, amelyet magánszemélyként Magyarországról hoztam, addig csak cégeknek volt külföldi traktoruk. Keresetemet mindig próbáltam valami újba befektetni. 1997-ben nősültem meg, feleségem sepsiszentgyörgyi. Ott is laktunk nyolc évig, majd 2005-ben végleg hazaköltöztünk szülőfalumba, miután 2001-ben nekifogtunk saját házunk építésének. Amíg Sepsiszentgyörgyön laktunk, addig is rendszeresen hazajártam és gazdálkodtam. Sajnos, gyermekünk nem született. - Milyen meggondolásból indult függetlenként a helyhatósági választásokon? - A gondolat, a döntés, hogy jelöltessem magam, nem az utolsó hónapokban, hanem sokkal hamarabb, közel három esztendővel ezelőtt született meg bennem, miután Bölöni Dávidnak le kellett mondania tisztségéről. Barátok, falusfelek biztatására, bátorítására döntöttem az indulás mellett. Úgy éreztem és érzem most is, hogy teljes békesség van bennem: nem hatalomvágy, nem a meggazdagodás, nem a polgármesteri bársonyszékkel járó előnyök miatt akartam polgármester lenni, hanem a tenni akarás vezényelt. Tudatában vagyok annak, hogy nincs felkészültségem a közigazgatásban, sem tapasztalatom ezen a téren, de senki nem születik polgármesternek, hiszem azt, hogy lehet és kell tanulni. Én büszke vagyok arra, hogy egy istenfélő, keresztény családban születtem. Kérem, szóljon pár szót a választási eredményekről. - 53,86 százalékot, azaz 788 érvényes szavazatot kaptam, ellenjelöltem pedig 658 voksot öszszesített. Tudatában vagyok annak, hogy az RMDSZ többségben van a helyi önkormányzatban, de véleményem szerint vége a választási kampánynak, mindenkinek el kell fogadnia a választás eredményét, és pártszínektől függetlenül a község érdekeit kell szem előtt tartania. Én nem fogok ellenséges viszonyban lenni senkivel. Néhai Ayrton Senna Forma-1-es világbajnokot idézve: én azért jöttem, hogy győzzek, nem azért, hogy második vagy harmadik legyek. Az EMSZ helyi képviselői felkértek, hogy induljak a választásokon az ő jelöltjükként, de visszautasítottam, mert nem szeretném, ha egy vagy két év múlva bárki azt mondaná nekem, hogy mi juttattunk oda és az ő emberük vagyok. Én függetlenként vállaltam a megmérettetést. - Mivel magyarázza a győzelmét? - Istenfélő ember vagyok, a választópolgárokon kívül Istennek tulajdonítom a győzelmemet. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy első perctől kezdve mennyien álltak mellettem, biztattak, bátorítottak és végül gratuláltak. Meg szeretném köszönni azoknak, akik elmentek szavazni. Aki elment, az mind jól döntött. Akik otthon maradtak, azok helyett mások döntöttek. Egy fejezet lezárult a község életében, és elkezdődik egy új. Lesznek dolgok, amik jobban, és lesznek, amik rosszabbul mennek majd. Van olyan munka, ami elkezdődött és folytatni kell, van, amit nekünk kell elkezdenünk, és majd más fejezi be, ez az élet rendje. A tétlenkedőkkel, a viszszahúzó erőkkel, az untatókkal, a feszültséget keltőkkel most nem szabad foglalkozni. Tényleg összefogásra van szükség, mert csak együtt vagyunk képesek arra, amire mindannyian vágyunk: egy szebb jövő építésére. Külön meg szeretném köszönni a fiataloknak, hogy nagyon mellettem álltak. Egy dologra szeretném felhívni mindkét tábor figyelmét. A kampánynak vége. A múltat, a sérelmeket - legyenek azok személyesek vagy közösségiek - el kell felejteni és meg kell bocsátani. - Min szeretne változtatni a községháza munkájában? - Úgy érzem, hogy a közalkalmazottak lakossággal szembeni magatartásával kapcsolatosan gondok vannak, azon kell majd változtatni, javítani. Aki nem tud beállni a sorba, az elmegy magától. Nem kerül pénzbe, ha egy közalkalmazott kedves a falusfelével szemben. - Lesz-e személyes tanácsadója? - Igen, Bartók Csaba nyugdíjas jegyző. -Melyek a közelebbi tervei? - Folytatnám az elkezdett beruházásokat. Ugyanakkor óriási gond a faluban a vezetékes víz minősége. Ennek mielőbbi megoldására fektetném a legnagyobb hangsúlyt. SOCHOM ISTVÁN A nyolcvanéves Jakabos Csaba köszöntése :“december második fele volt... Temesvárról kósza hírek is érkeztek, amikről akkoriban (még) nem volt szabad be- JLS szélni. Lassan-lassan a tévé is olyan adásokat közvetített, amelyeket nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Nem lehetett tudni azonban, hogy merre dől el a helyzet, annyira nem, hogy néhány elvtárs még hevesen ítélkezett a temesvári eseményekről. Pár nappal karácsony előtt voltunk. Az exportirodán vagonlakás. Senki sem vette igazán komolyan a feladatát, inkább a hírekre figyelt. Én attól tartottam, hogy ha ennyire elhúzódik minden, még lekéssük a vámolást! Igen! Temesváron már rég lőttek, és én végtelen naivsággal a főnökséget lestem, hátha valaki beszélne a vámosokkal, hogy várjanak. Az igazgatók azonban nyilvánvalóan mással voltak elfoglalva. Valószínűleg a vámosok is. Mivel számtalanszor ki-be jártam a csavargyár titkárságára, szem- és fültanúja voltam annak, amit most szeretnék elmesélni. Mindenekelőtt azonban el kell mondanom, hogy a kézdivásárhelyi csavargyárnak fegyverraktára volt a „gárdás” (munkásőrség) fegyverek számára. Minden előírásnak megfelelő, dupla vasrács, vasajtó stb. nyújtott biztos őrizetet számukra. Gondolom, ezért, no meg azért is, mert tágas helyiség volt, nemcsak a csavargyár, hanem a szomszédos gyárak is itt tartották a fegyvereiket. Nálunk az emberek egyre izgatottabban várták a híreket, és azok érkeztek is jó bőven. „Hallatlanul jól képzett terroristák garázdálkodnak országszerte! Nemhogy elfogni, de még látni is szinte lehetetlen őket! A kutakat már megmérgezték.” És akkor merült fel először a gondolat, hogy felfegyverkezve kellene várni a „terroristákat”. Jakabos igazgató azonban meg sem hallotta a javaslatot. Újabb hírek következtek: „A terroristák vonaton közelednek Kézdivásárhely felé.” A munkásőrség parancsnoka ismételten kérte a puskákat a vezérigazgatótól. Jakabos elutasította, mondván: a hangulat annyira feszült, hogy veszélyes puskát adni olyan emberek kezébe, akik egyáltalán nincsenek azokhoz szokva. Időközben a város ideiglenes vezetősége is megérkezett hozzánk. Ők is a puskákat kérték. Jakabos Csaba tőlük is megtagadta, hát elmentek. Újabb hírek érkeztek arról, hogy a terroristák Csernátonhoz közelednek. Ismételt telefonálások, újabb kérések, hogy vegyék ki a fegyvereket. A vezérigazgató hajthatatlan maradt. Már minden gyár követelte a puskáit, némelyeknek személyesen az igazgatója jött át. Jakabos azonban nem engedett a magáéból... Hangos szóváltásokat hallottam, egyik-másik még fenyegetőzött is. Jakabos magatartása megmagyarázhatatlan volt. Mindenki dühös volt rá. Ilyeneket hallottam a folyosón: „Nem értem Jakabost! Nem adja ki a fegyvereket! Tiszta bolond! Jönnek a terroristák, és...” Ismét bementem a titkárságra vámolásügyben telefonálni. Láttam, hogy Jakabos Csaba úgyszólván egyedül maradt. Magába roskadva ült kinn a kanapén és nézett a semmibe. Néhányszor a kezébe temette az arcát, de többnyire mozdulatlan maradt. Nagyon halkan, de ott álltam mellette a telefonnal a kezemben, és jól hallottam, inkább magának suttogta: „Nem tehetem... Sajnálom azt a sok szép fiatalt ott a főtéren.” És kitartott eredeti álláspontja mellett: nem adott ki egyetlen puskát sem. Később ezt így elmeséltem egy unokatestvéremnek, aki szintén a munkásőrség egyenruhájában tevékenykedett, ő maga is fegyvereket osztott ki a helyi parancsnak megfelelően. „Hát valóban nagyon jól járt el. Itt 95 százalékban egymásra lövöldöztek felindultságukban” - mondta. Ezt nem sokan tudják. Vagy már elfelejtették abban a zűrzavarban. Soha nem fogjuk megtudni, hogy hány életet mentett meg és hány sebesülést hárított el Jakabos Csaba vezérigazgató, és soha nem fogjuk tudni ezt neki megköszönni. Pedig bármelyikünk érintett lehetett volna! DREESKORNFELDNÉ OLÁH ÉVA (A visszaemlékezés Brassóban született, jelenleg Németországban élő szerzője a csavargyár egykori mérnöke, a Vasas Sportegyesület volt sportlövője) Alpolgármestert választottak Kézdialmáson Reketes István építkezési vállalkozót választották Kézdialmás alpolgármesterévé a múlt csütörtökön tartott önkormányzati ülésen. Mint arról beszámoltunk, a felső-háromszéki községben érdekes helyzet alakult ki: a helyhatósági választást fölényesen, 74 százalékkal megnyerő Molnár István nem töltheti be a polgármesteri tisztséget, ugyanis az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség összeférhetetlenséget állapított meg esetében. SOCHOM ISTVÁN » Kézdialmáson a kilenc önkormányzati képviselő közül négyen jelöltették magukat alpolgármesternek: Cserei Lázár, Jakab Ervin, Lénárt Ervin és Reketes István. A titkos szavazás nyomán Reketes István építkezési vállalkozó öt szavazattal lett Kézdialmás új alpolgármestere, Cserei Lázár két, Jakab és Lénárt pedig egy-egy voksot összesített. Az új alpolgármester múlt csütörtökön letette a hivatalos esküt, másnap pedig átvette hivatalát. Értesüléseink szerint Reketes Istvánt a közeljövőben a kormányhivatal megbízott községvezetőnek nevezi ki a jövő év tavaszán, legkésőbb nyaron sorra kerülő időközi választásokig. Új voksolásra azért van szükség, mert a Kovászna Megyei Törvényszék október 23-án jogerősen elutasította Molnár István, Kézdialmás megválasztott polgármesterének fellebbezését, amelyet az elöljáró az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség által megállapított összeférhetetlenségi döntés ellen nyújtott be. Érdekesség, hogy a feddhetetlenségi ügynökség által közölt névsoron még mintegy hatvan romániai polgármester neve szerepelt, akikről kimondták: összeférhetetlenség miatt nem tölthetik be a tisztséget. Egyikük mandátumát sem igazolták, ám mintegy ötven esetben elfogadták a benyújtott óvást és semmisnek nyilvánították az alapfokú ítéletet, csak tíz megválasztott elöljáró esetében utasították el a fellebbezést. Molnár István 2021. december 17-éig nem töltheti be a polgármesteri tisztséget, nem indulhat az időközi választásokon, csak 2024-ben lehet ismét községvezető. Molnár Istvánnak, aki tizenöt évig - a település 2004. március 18-i önállósulásától - vezette az új községet előbb kinevezett, majd négyszer megválasztott polgármesterként, ugyanis volt a „bűne”, mint az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség által összeférhetetlennek ítélt többi elöljárónak: mivel mezőgazdasággal is foglalkozott, egyéni vállalkozói engedélyt váltott ki, hogy támogatást hívhasson le.