Háromszék, 2021. január (33. évfolyam, 9150-9169. szám)

2021-01-14 / 9158. szám

aromsze 2021. JANUÁR 14., CSÜTÖRTÖK •• KÖZELET Kedvező fejlemény az úzvölgyi perek egyikében 1­­ Beadványukra a moinesti-i bíróság mellett működő ügyész­ség azt válaszolta, álláspontjuk szerint nem történt bűncselek­mény, és ennek hiányában az ügyet szeretnék lezárni. Ezt a döntést a szolgálat nem fogad­ta el és fellebbezett is, ám ezt a bíróság ismét elutasította. Erre válaszként újabb pert kezdemé­nyeztek, amit december tize­dikén meg is nyertek - vázolta Benkő Erika, megjegyezvén: a temetőrongálás ügye így vissza­került az ügyészséghez. „A bíróság ezúttal kimond­ta azt is, hogy a rongálás, a gyűlöletre és diszkrimináci­óra való uszítás, valamint a közrend és köznyugalom meg­sértésében az ügyészségnek tovább kell vizsgálódnia. A kegyeletsértés bűncselekmé­nye esetében azonban a nyo­mozás megszüntetését jóvá­hagyta a bíróság. Elrendelte ugyanakkor, hogy a fent em­lített bűncselekmények eseté­ben a nyomozás folytatódjék, ugyanis véleményük szerint az ügyészség nem gyűjtött ele­gendő bizonyítékot arra néz­ve, hogy megállapítsa, nem történt törvényszegés” - ösz­szegezte a fejleményeket a jog­védelmi szolgálat vezetője. A MIJSZ két ügyben is kép­viseli Csíkszentmárton önkor­mányzatát az Úzvölgye-perek kapcsán. Egyik a Dormánfalva polgármestere által kibocsá­tott, a román hősök tiszteletére a temetőben állított ötven ke­reszt építkezési engedélyének megsemmisítésére és az épít­mények elbontására vonatko­zik, míg a másik a dormánfalvi helyi tanács 2019/29- es számú határozatának megsemmisí­tését célozza - hangzott el az évértékelő tájékoztatón. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Az úzvölgyi temetőrombolás Tisztelni vallásunkat, elfogadni a másét ! » DEMETER VIRÁG KATALIN » A szűk körű megemlékezésen felidézték azt is, a Magyar Or­szággyűlés 2018-ban szavazta meg azt a törvényjavaslatot, amely a több mint négy és fél évszázada Tordán elfogadott erdélyi vallásügyi törvény je­lentősége előtt tisztelegve ja­nuár 13-át a vallásszabadság napjává nyilvánította. A jogsza­bály azt is tartalmazza, hogy a tordai törvényben foglalt eszmeiség, a közösség vallási önrendelkezése a modern de­mokrácia egyik előzményeként is értékelhető - hangzott el. Kovács István unitárius lel­kész imájában hangsúlyozta, az emberek csak egymás ke­zét fogva, egymást elfogadva és tisztelve, a mások hitét a sajátjukéval egyenértékűnek tekintve közeledhetnek Is­tenhez. Emlékeztetett, „sza­badságunk csak akkor lehet a miénk, ha azt másoknak is elajándékozzuk”, s leszögezte, csak úgy haladhatunk az Isten felé vezető úton, ha tiszteljük saját vallásunkat, miközben elfogadjuk a másokét is. Péterfi Ágnes segédlelkész Lukács evangéliumából köl­csönzött gondolatra - „készítsé­tek el az Úr útját” - épített ün­nepi beszédében kifejtette, az Isten felé vezető utakon megis­merhetjük a lelkünket, igaz és tiszta emberekké válhatunk, olyanokká, akik elfogadják a velük egy úton haladókat. Rá­mutatott, az unitáriusok szá­mára Dávid Ferenc úttaposó, út­jelző ember volt, aki felismerte, hogy az utakon nemcsak az egyszínűség és az egyformaság zászlaja alatt kell mindannyi­unknak haladni. Felismerte, hogy a megtett utak csak ak­kor lesznek igazán hasznosak, valódiak, ha általuk el tudunk jutni egymáshoz. Felismerte az egyén, a nép és a közösség szabadságigényét, hogy a hitet elménkkel és érzelmeinkkel összehangolva kell megélnünk, és így kell elindulnunk Isten felé. „De nem elég csak baktat­ni, botorkálni, nem elég csak bandukolni, lépegetni, hanem haladni kell, előre, Isten felé, de úgy, hogy közben nem felejt­jük el, hogy ez az út nem csak a miénk, hanem jönnek még utá­nunk” - fogalmazott. Segítenek az önkormányzatok ! » Kérdésünkre, hogy kik fog­nak oltani, milyen egészségügyi egységek vesznek részt az ak­cióban, az igazgató elmondta: valóban, gondok vannak e te­kintetben, mert aki aktív, annak meghatározott munkahelye van, ahonnan nem hiányozhat. Kör­levélben értesítették a családor­vosokat és a megyei asszisztensi rendet, hogy segítsenek az oltási kampány lebonyolításában, né­­hányan jelentkeztek, de közel sem elegendően - mondotta. Nehezíti a szervezést, hogy az oltóközpontok felszerelését és a személyzet alkalmazását szabályozó rendelet még nem jelent meg a hivatalos fórumo­kon, emiatt számos lényeges kérdésre nem tudják a választ - szögezte le Ágoston igazgató. Amint arról tegnapi lap­számunkban tájékoztattunk, a megyei vészhelyzeti bizottság döntése alapján Háromszék öt városában kilenc oltási köz­pontot rendeznek be: Sepsi­szentgyörgyön a Dália utca 1. szám alatt (a szociális igazga­tóság korábbi székhelyén) és a Vadász utcai kis sportcsarnok­ban, Kézdivásárhelyen a Ki­csid Gábor Sportcsarnokban, Kovásznán a városi kultúrház­­ban, a városi kórházban és a Benedek Géza Szívkórházban, Baróton a Kossuth Lajos utcai sportteremben, Bodzafordu­lón a kultúrotthonban és a ko­­vásznai szívkórházhoz tartozó helyi kórházban. Az országos oltási kam­pány második szakaszában a hatvanöt év fölöttiek, a króni­kus betegek, a társadalom és a nemzetgazdaság működése szempontjából kulcsfontossá­gú cégek és intézmények alkal­mazottjai igényelhetik a vak­cinát, de senki számára nem kötelező. A megyei közegész­ségügyi igazgató lapunknak elmondta, az eddigi oltási kedv tapasztalatai alapján ebben a szakaszban közel 2500 személy jelentkezésére számítanak, ezen kívül a napokban még folytatódik az immunizálás a szociális intézményekben. Az intézményvezető emlékezte­tett, hogy a vaccinare-covid. gov.ro weboldalon, telefonon a 0214 144 467-es számon, vala­mint a családorvosoknál lehet jelentkezni az oltásra, utóbbi esetben a családorvosok a pá­ciens kórelőzménye, jelenlegi állapota alapján javasolják vagy nem a védőoltást. Mi lehet a ■» ~nem árulunk el újdonságot azzal, hogy Románia nem kevés I­­­­terneten listavezető a negatív statisztikák tekintetében, így JL , például a súlyos vagy tragikus kimenetelű közúti balesetek aránya is messze magasabb az Európa nyugatibb felében jegy­zettnél. Az okok majd minden esetben sokrétűek, kezdve a közúti infrastruktúrától - lásd a csigalassúsággal épülő autópályák és gyorsforgalmi szakaszok - a közlekedési kultúra gyalázatosan alacsony szintjén keresztül egészen a gépkocsik állapotáig. Az infrastruktúra helyzetét, a fejlesztések körüli kőkemény ígéreteket, majd a totojázásba, maszatolásba, mutyizásba fulladó gyakorlatba ültetést és a természetszerűen következő siralmas eredményt ismerjük. Ami az autópark állapotát illeti, ennek okai megint csak ismertek, bár azt el kell mondani, hogy az utóbbi években ezen a téren elég sok változás történt, jó irányban. Nyil­vánvaló, csodára nem lehetett és lehet számítani, amíg a lakosság anyagi helyzete olyan, amilyen. Harmadikként ott van viszont a közlekedési kultúra, ami az említettek közül vitán felül a legfontosabb, hiszen lehetnek csodá­latos útjaink, minőségi, jó állapotban lévő járműveink, ha ezeket a dzsungel törvényei szerint használjuk. Rendszeres autóvezetőként elképesztő helyzetekkel szembesülhet bárki, naponta láthatunk „bátor”, de valójában leírhatatlanul felelőtlen autóvezetőket, akiket kizárólag az érdekli, hogy ők haladjanak, bármi áron. Az eredmény pedig nem késik, folyamatosak a megdöbbentő híradá­sok ijesztő, nem egyszer gyomorforgató, gyakran több halálos áldozatot követelő balesetekről. Nem kevés ráadásul azon közúti tragédiák száma sem, ahol egyébként ártatlan emberek halnak meg mások felelőtlensége miatt, a vétkes pedig karcolásokkal megússza. Az igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy sajnos sokszor nem az autósok ludasok, a gyalogosok felelőtlen­sége ugyanis legalább annyira az okok közé sorolható, mint a meggondolatlan, ön- és közveszélyes vezetés. Következtetésként az mindenképp elmondható, hogy sajnos a romániai közlekedés leg­főbb jellemzője a tolerancia és a megfontoltság szinte teljes hiánya. Tisztelet a kivételnek. És sajnos azt is ki kell mondanunk, Három­széken sincs másként, itt is bőven lelni sebességmegszállottakat, a rizikóra és az esetleges következményekre fittyet hányókat. Utóbbiak között ugyanakkor meghúzódik egy réteg, amelynek viselkedése ép ésszel felfoghatatlan. A rendőrségi tájékoztatókat olvasva szinte nincs nap, amikor ne bukkannának az egyenruhások alaposan elázottakra, esetleg más tudatmódosító szer hatása alatt vagy jogosítvány nélkül forgalmas útszakaszokon furikázókra. Sőt, egyesek még cifrázzák is, vegyítve az önmagukban is törvénytelen tetteket. Amint az várható, e „hősök” egy része az árokban, a mezőn vagy az erdőben - mindenképp az úttesten kívül - köt ki, netán le is tarol valamit (építményt vagy mást), esetleg személyi sérüléssel is járó balesetet idéz elő, aztán megpróbál kibújni a felelősség alól, lelépve, hátrahagyva vagy elrejtve a sérült járművet, esetleg eltün­tetve a rendszámtáblát, iratokat, azaz mindent, ami megkönnyítheti az azonosítást. Nehéz arra válaszolni, miből gondolják, hogy meg­ússzák, ugyanis általában horogra akadnak, ráadásul húzásaikkal csak rosszabb helyzetbe sodorják magukat. Mondhatnánk persze, hogy az ő bajuk, maguk keresték, de sajnos a helyzet nem ennyire egyszerű. Az utakon a megveszeke­dett gyorshajtók és társaik nincsenek egyedül, felelőtlenségük árát könnyen más fizetheti meg. Mert előfordulhat, hogy noha nincs jogosítványa, mégis jól vezet, amint az sem kizárt, hogy ittasan is viszonylag jól uralja a járművét (bár erre igen sok az ellenpélda), de mint tudjuk, az ördög nem alszik. Törvénytisztelő, a közutakon a normalitás keretein belül közlekedő polgárként messze többre értékelnénk, ha nem kísérleteznének, próbálkoznának a mi épsé­günket is kockára téve. Izgalomból, felesleges idegességből bőven elég az, amit a fentebb említett „alacsonyan repülő bátrak” hoznak magukkal. Az esetszámokat nézve, sajnos egyelőre csak remény marad, hogy polgártársaink egy része alaposabban átgondolja, mielőtt a kormányhoz ül, amint azt is, hogy a tetteinkért is vállalni kell a felelősséget. Maradnak a kérdőjelek és a félelem, hogy mikor botlunk bele valamelyikükbe - no meg a remény, hogy nem éppen mi leszünk az áldozatok. NAGY D. ISTVÁN I '• ■■■ ■ kármentő IMHHHI

Next