Háromszék, 2021. augusztus (33. évfolyam, 9295-9316. szám)

2021-08-02 / 9295. szám

áromszék 2021. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ KÖZELET Románia címeréről július 29-én kerek évfor­dulónak örvendhetett, aki Románia címerét ünnepelni kívánta. 1921-ben ezen a napon jelent meg a Hiva­talos Közlönyben a Trianon utáni Nagy-Románia bővített címere, azaz ekkortól vált elfogadottá és hivatalossá az ország címere. VÁRY O. PÉTER » A jelképet Keöpeczi Sebestyén József erdé­lyi címerművész alkotta, a kom­munista korszakban nem azt használták, 1992-től azonban ismét a Keöpeczi Sebestyén által megrajzolt változathoz tértek vissza, a királyságra utaló jelké­pek nélkül. 2016-ban a sas fejé­re koronát helyeztek. Románia címerének alakulásáról, mai formájához vezető útjáról a cen­tenárium napján Szekeres Attila István heraldikus tartott vetített képes előadást Sepsiszentgyör­­gyön, a Lábas Házban. Az előadó elmondta, tudtával országszerte az Erdélyi Címer- és Zászlótudo­mányi Egyesület által szerve­zett eme rendezvényen kívül se­hol másutt nem emlékeztek meg az alkalomról. Ennek okát nem abban látja, hogy alkotója ma­gyar címerművész, hiszen ez a tény, mint kiemelte, szakmai kö­rökben sem volt közismert, ép­pen ezért, tette hozzá, országos és nemzetközi konferenciákon egyaránt igyekszik népszerűsí­teni Keöpeczi Sebestyén József Románia arculatának kialakí­tásában játszott szerepét. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE TANÁCSÜLÉS KÉZDIVÁSÁRHELYEN Nevet kap a nyujtódi műfüves pálya SOCHOM ISTVÁN • Több hónap után ismét a megszokott he­lyen, a városháza dísztermében zajlott a helyi önkormányzati testület ülése tegnap. Azok a városatyák, akik személyesen nem lehettek jelen, WhatsApp­­on adták le szavazatukat. A vá­rosi tanács Lőrincz József nyuj­tódi lakos június 16-án iktatott javaslatára arról is határozott, hogy a helyi műfüves pálya lép­jen ki a névtelenségből és vegye fel a Szacsvay Sándor nevét. A névadásra vonatkozó kérést elő­zetesen a megyei névadó szak­­bizottság is elfogadta. A névadó 1840. február 28- án született Esztelneken, majd Nyújtódon lakott a 279. szám alatti portán. Az ikafalvi Dom­bi Annával kötött házassága­ A SZERZŐ FELVÉTELÉ ből két lány született, Margit és Emília, de egyik sem érte meg a felnőttkort. A kislányokat a Szacsvay család kertjében, a mai Jakabos Ödön-iskola udva­rán temették el, ahol a műfüves pálya található. Emléküket egy obeliszk őrzi. Szacsvay Sándor a kézdivásárhelyi bíróság bírá­ja volt, ugyanakkor parlamenti képviselői tisztséget is betöltött. Elhunyt 1913. február 8-án. Idős korában átadta lakása, a Szacsvay-kúria használati jogát Pócsa Margit óvónőnek elemi iskola működtetése céljából. Pó­csa Margit halála után - a mai Jakabos Ödön-iskola épülete és annak udvara - Nyújtód telepü­lés köztulajdonába került. Bokor Tibor polgármestertől megtudtuk, hogy a műfüves pá­lya ünnepélyes névadására va­lamikor az ősz folyamán kerül sor, amikor minifoci-bajnoksá­­got is tartanak. Románul is a déli harangszóról Harangtörténeti konferenciával nyitották meg Szegeden július 23-án a XVI. Nándorfehárvári Emléknapokat. A török szultán hódító seregét Hunyadi János, Magyarország főkapitánya és az itáliai feren­ces szerzetes Kapisztrán János, valamint az általuk toborzott zsoldosok és a környék felkelt keresztesei, „parasztok, kéz­művesek, szegény emberek” állították meg 565 évvel ez­előtt Nándorfehérvár falainál 1456. júliusában, és másnap, 23-án Hunyadiék súlyos ve­reséget mértek a török hadra. A korabeli római pápa ekkor rendelkezett arról, hogy en­nek a győzelemnek emlékére minden nap déli 12 órakor szólaljanak meg a templomok harangjai, s a köztudatban ma már ez a gyakorlat a győze­lem emlékeként él. A szegedi konferencián ennek kapcsán értékes hozadékkal szolgált a magyar harangkutatók cso­portja. És mert az erdélyi és a székelyföldi (marosfelei, székelyudvarhelyi, segesvári, gyergyószentmiklósi, nyárád­­szeredai és sepsiszentgyörgyi) harangkutatókat is nyilván­tartják az anyaországban, ha­tan kaptunk erre megtisztelő meghívót - hadd ne részletez­zük az okokat, de sajnos, nem tudtunk mind megjelenni. Mi­vel azonban a tudományos ku­tatás e témájában is a magyar nemzethez tartozóként tarta­nak minket nyilván, lapunk oldalain szólunk az emlékkon­ferenciáról és kifejezzük kö­­szönetünket a szervezőknek. Erdélyiekként elsősorban kiemelnénk prof. dr. Visy Zsolt A déli harangszó Magyarorszá­gon és a nagyvilágban - Trage­rea clopotelor la prânz în Un­garia şi în lume című magyar és román nyelvű kötetét, hadd tudják meg itt mifelénk is, hogy a déli harangszó magyar kincs. A déli harangszó története cím­mel hangzott el Kohári Nándor történész, tudományos tanács­adó, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark tanácsadó­jának előadása, majd dr. Poór Péter harangkutató, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa ismertette az eucharisztia és a harangok-harangozások közötti kapcsolatokat. Kiss Norbert teo­lógus, egyháztörténész, a Szege­di Dóm Látogatóközpont igazga­tóhelyettese Ha ágyúk lesztek, védjétek meg édes hazánkat című előadásában a Nagy Há­ború alatti rekvirálás körülmé­nyeit, a rekvirált harangok pót­lására készült harangtípusokat ismertette. Szó esett a harang­játékos óramű-bábok készíté­séről a harangvillamosításokól és a toronyóra-javításokról is. A Walser Ferenc-féle harangön­tő cég munkásságáról is meg­emlékeztek id. Walser Ferenc elhunyténak 120. évfordulója kapcsán. A cég sorozatban gyár­totta 1930 előtt az iskolacsengő­ket, melyből egy példányt jóma­gam is találtam az albisi elemi iskola tulajdonában. Csibi Kinga történész-főm­űzeoológus, a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény volt vezetője egy számunkra is ismert harangöntő reformá­tus lelkészre, Vass Zoltánra és életművére emlékezett, aki­nek munkái megyénkben is ismertek. Meghívottként a konferen­ciát megtisztelte jelenlétével dr. Berghauer Mária, Csúry Ferenc óragyáros unokája Budapest­­ről, Gombos Miklós hazasiiöntő Őrbottyánból, a Szegedi,­ Öntö­de Kft. műszaki igazgatója és főtechnológusa, egy fiatal ha­rangrajongó Magyarkanizsá­­ról, a Vajdaságból, Nagy Sándor református lelkész feleségével az erdélyi Marosfeléről. KISGYÖRGY ZOLTÁN FOTO: KEREKGYARTÓ­. Harangtörténeti konferencia ■I békési levelek Fáradtság t­ alán mindannyian éreztük - és nem is egyszer -, hogy iszo­nyúan fáradtak vagyunk, hogy tisztálkodni sincs erőnk már, csak lefekhessünk, csak pihenhessünk. De nem tehetjük, mert feladatunk van, ám elképzelni sem tudjuk, honnan veszünk erőt mindehhez. És aztán mégis megtörténik a csoda. Nagy lélegzetet veszünk, és új erőre kapva ismét nekilátunk feladatunk elvégzésé­nek. Mi lehet erre a magyarázat? A tetteink tárgya az például, amely dönthet ebben. Amennyiben önös az elérni akart cél, akkor előbb-utóbb biztosan menthetetlenül megfeneklik erőnk ladikja. Ám ha egy szívünkön hordott közössé­gért dolgozunk, akkor éppen ez az embercsapat ad majd erőt. Mert olyan ez, mint a szeretet: minél inkább másra „pazaroljuk”, annál több marad nekünk. „Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszá­moltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: Gyertek ti is, menjünk a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit! Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elha­gyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasi­ettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.” (Mk 6,30-34) Tehát már a Bibliában is van példa erre a csodával határos erőgyűjtésre, amikor a feladatuk nagy részét már elvégzők végre megpihennének - amit meg is érdemelnének, hiszen példásan eleget tettek mesterük kérésének-, de nem tehetik, mert az újra, az eddig még sosem hallott tanyásokra szomjas emberek tömege követi őket, és ugyan nem erőszakosan, de egyszerűen tudásra szomjas jelenlétükkel szinte kikövetelik a velük való foglalkozást. Horváth István Sándor megmagyarázza ezt: A visszaérkező tanítványok fáradtak. Mesterük azt javasolja nekik, hogy pihenjenek, hogy újra feltöltődjenek lelkileg, ugyanakkor észreveszi az igazság tanítása után vágyakozók lelki igényeit is. Nem menekülnek el tehát az őt kereső emberek elől, hanem rendelkezésükre állnak és tanítják őket, azt nyújtva nekik, amire valóban szükségük van. És ebből merítenek újra erőt. Fáradhatatlanokká lesznek e szolgálatban. Persze azért ehhez kell egy olyan vezető, akinek példája magá­val ragadó, aki azért - úgy mellékesen - testi táplálékot is „vará­zsol” a megfáradtaknak és kell a valami felemelően nemesben való hit és az erre áhítozók szimbiózisa, tápláló együttélése, együttrez­­dülése. Szülőföldem messzi iskolákban okuló székely gyermekei, az Alföld tudásra éhes tanyasi lurkói jutnak eszembe, akik az el­­téphetetlen gyökereikből felszívott életerejük és­­ kinek a Jóistenbe, kinek a szebb jövő ígéretébe vetett­­ hitük segítségével lettek soha nem lankadó tartópillérei nemzetüknek. Róluk vegyünk példát! PÁLMAI TAMÁS Ég és víz között ! » Szinte érezni a levegő áramlását - talán ezért is veszik olyan sokan körbe Luke Jerram alkotását. Vannak, akik sétálnak, fény­képeznek, sőt, tekernek is az árnyékban elhelyezett háromüléses tandemkerékpáron - de nem kevesen vannak, akik egyszerűen körbeülik az installációt, és élvezik a pillanatot. Nyár van, meleg, de most kicsit el lehet feledkezni erről, hiszen az űrből nézzük a lakóhelyünket. Milyen törékeny! Vigyázunk rá eléggé?

Next